Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-09 / 40. szám

A Branko új vágóhidat épített Rimaszombatban Három évvel ezelőtt új élelmiszeripari üzemet kezdtek építeni Rimaszombat­ban (Rimavská Sobota). A Zvoleni Mezőgazdasági Építöváilalat rimaszombati üzemének építöcsoportja egy korszerű vágóhíd alapjait rakta le a nyltrai (Nitra) Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat részére. A tiz és fél millió korona beruházással épült létesítmény átadására a közelmúltban került sor. A rövid próbaüzemelést követően hamarosan teljes kapacitással dolgozhat az üzem.- Egyelőre komoly gondot okoz, hogy a hútótároló még nem készült el - mondta Ferencz József, az üzem vezetője. - Áta­dását az alvállalkozó csak a jövő évre ígéri. Ennek ellenére máris megkezdtük a felvá­sárolt pecsenyenyulak vágását. A tárolást ideiglenesen hűtőberendezéssel felszerelt kamionokban oldjuk meg. Szerencsénkre a kész árut nem kell sokáig tárolnunk, hiszen olaszországi partnereink hetente ér­keznek az újabb szállítmányokért.- Ez annyit jelent, hogy a közös vállalat nyitrai anyaüzeméhez hasonlóan, a rima- szombati vágóhíd is elsősorban kivitelre fog termelni?- Igen. A külföldi piacon nagy az érdeklő­dés a kifogástalan minőségű pecsenyenyu­lak iránt, ezért figyelmünk középpontjában az export áll. Ebben azonban az is közreját­szik,, hogy a .belföldi piacon nincs nagy keletje a házinyúlnák, viszont a háztáji nyúl- tenyósztés aránylag magas színvonalon van és a nagyüzemi nyúltenyésztés megho­nosításával kísérletező mezőgazdasági vál­lalatokkal együtt annyi alapanyagot kínál, hogy kár lenne visszafogni a kezdeménye­zést és lemondani a valutaszerzési lehető­ségről. Persze titokban reménykedünk, hogy a hazai fogyasztók körében is felélén­kül a nyúlhús iránti kérésiét. A népszerűsí­tésben sokat segíthetne a kereskedelem és a vendéglátóipar. A táplálkozás egészsége­sebbé tétele céljából többet kellene áldozni a nyúlhúsfogyasztás előnyeinek népszerű­sítésére, hiszen köztudott, hogy a házinyúl húsa egyike a legértékesebb fehér húsok­nak. Ha a Jednota, a Zdroj és a további kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok állandósítanák az egyelőre időszakos jelle­gű megrendeléseiket, a felvásárolt pecse- nyenyulakból máris mintegy 7-8 százalékot tudnánk szállítani a belföldi piacra. GYORSABB, RUGALMASABB FELVÁSÁRLÁS Szlovákiában eddig csak Nyitrán műkö­dött a házinyulak vágására berendezkedett, szakosított feldolgozóüzem. Mivel a háztáji nyúltenyésztők, főleg a Szlovákiai Állatte­nyésztők Szövetségének tagjai egyre több nyulat kínáltak megvételre, az üzem kapaci­tása már kevésnek bizonyult. Arról már nem is beszélve, hogy a nyugat-szlovákiai te­nyésztők sikerein felbuzdulva, a Közép­szlovákiai és a Kelet-szlovákiai keKRetben is egyre többen kezdtek értékesítési céHal nyulakat tenyészteni, ami nemcsak a felvá­sárlás szervezését nehezítette meg, hanem a szállítási költségeket is növelte. Az el­mondottak tették szükségessé, hogy előbb új felvásárló központot, később pedig új vágóhidat építsen a Branko. Most a két üzem kapacitásának megfelelően osztozik a felvásárlásban.- Üzemünket a Kelet-szlovákiai és rész­ben a Közép-szlovákiai kerület nyulászai látják el alapanyaggal - említette egyebek között Ferencz József. - A felvásárlás egy­szerűbbé és áttekinthetőbbé tétele céljából területi felvásárló központokat létesítettünk Michalovcén, Nagykaposon (Veiké Kapu- áany), Tőketerebesen (Trebiáov), Kassán (Koáice), Spiáská Nová Ves-ben, Poprá- don, Losoncon (Luőenec), Zvolenban, és természetesen Rimaszombatban. Most már nem kell végigjárnunk a falvakat és városo­kat, ahol esetenként csak ötven vagy száz nyulat kaptunk a tenyésztőktől, elég, ha sorra vesszük a. területi központokat. Itt megbízott felvásárlóink vannak; «kik folya­matosan átveszik a tenyésztőktől a pecse- nyenyulakat. Tehergérkocsijaink hetente bejárják a körzetet, így az üzem folyamatos ellátása is biztosított, és a tenyésztők is bármikor leadhatják a vágóérett állatokat. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG Varga Ottó és Bálint Gyula társaságában egyszer én is részt vettem egy felvásárló körúton. A felvásárlók elmondták, hogy a pecsenyenyulak zöme a háztáji állatte­nyésztőktől származik. A nyulászok friss zöldtakarmányon, szénán, kerti és konyhai hulladékon, és természetesen abrakon tart- ják-hizlalják az állatokat. A speciális nyúl- táphoz általában különösebb nehézségek nélkül hozzájuthatnak a tenyésztők, bár néha problémába ütközik az igények kielé­gítése. Korán reggel érkeztünk meg Ragyolcra (Radzovce), ahol a kisállattenyésztők né­pes serege várt ránk. Futó Béla, a Szlová­kiai Állattenyésztők Szövetsége helyi szer­vezetének megbízott felvásárlója elmondta, hogy mint mindig, a rimaszombati felvásárló központ napokkal előbb táviratban jelezte, mikor küldi a gépkocsit a nyulakért, neki csak értesítenie kellett a tenyésztőket. Az átvétel gyorsan lezajlott. A tenyésztők közreműködésével speciális rekeszekbe és mázsára, majd a gépkocsira kerültek a nyu- lak, s alig félóra múlva az elszámolással is elkészültek a felvásárlók. Később Füleken (Fil'akovo) ugyanilyen gyors munkának le­hettem szemtanúja. A mérés és minősítés pontos, szakszerű volt, a tenyésztők részé­ről kifogás, panasz alig hangzott el.- Ma igazán jó napunk van - nyugtázta , j Varga Ottó, aki többnyire név szerint ismeri a körzet nyulászait. Nemcsak az eredmé­nyeikről, a gondjaikról is tud, hiszen maga is tenyészt nyulakat és galambokat. - Alig akadt a megkövetelt 2,60 kilogrammosnál könnyebb, illetve a megengedett 3,20 kilo­grammosnál nehezebb nyúl, így csaknem kizárólag első minőségű árut vihetünk a vá­góhídra.- Nem mindig ilyen kedvező a helyzet - toldotta meg a társa, Bálint Gyula. - Időn­ként előfordul, hogy a tenyésztő tudatlan­ságból vagy szándékosan megpróbálja a satnyább növendékeket, vagy mondjuk a selejt tenyészállatokat is elsöösztályú pe- csenyenyúlként értékesíteni. A gyanús álla­tokat tapintás vagy mérés alapján bíráljuk el, de az esetek többségében puszta szem­revételezés alapján is külön tudjuk válasz­tani az első osztály követelményeinek meg nem felelő egyedeket. S ha nem? Volt rá példa, hogy a nyakunkon maradt néhány sovány süldőnyúl, vagy elzsírosodott, a te­nyésztő által kiselejtezett tenyészállat. A külföldi partnerek kérlelhetetlenek, ha a minőségről van szó. A hazafelé vezető úton a felvásárlók még elmondták, hogy a finom húson kívül a ge­reznát is jó áron lehet eladni a külföldi piacon. Különösen a fehér nyúlgerezna ke­resett, amit a tenyésztőknek egyre inkább figyelembe kell venniük a törzsállomány kialakításakor. Ml GÁTOLJA A TOVÁBBLÉPÉST? Hozzávetőleges becslések szerint, Szlo­vákiában mintegy 3-4 millió nyulat tenyész­tenek. Részben a jelentős házi fogyasztás, részben a nem eléggé ösztönző felvásárlási ár miatt a Branko ennek a mennyiségnek csupán egyharmadát vásárolhatja fel. A közös mezőgazdasági vállalat igyekszik növelni a tenyésztők vállalkozókedvót, de egyedül nem sokat tehet az érdeklődés fellendítéséért. A tenyésztők gyakran han­goztatják, hogy alacsony a felvásárlási ár, nem érdemes vállalkozni, s egyes körzetek­ben többen fel is hagytak a nyúltenyésztés­sel. A Branko rimaszombati központjának dolgozói egyelőre reménykednek. Miként azt az új váhóhíd átadásakor Ferencz Jó­zsef kiemelte, bíznak abban, hogy nálunk nem csupán hagyománya, de jövője is van a háztáji nyúltenyésztésnek. A tenyésztők hozzáértését és szorgalmát dicsérő, kifo­gástalan minőségű árunak köszönhetően, az olasz és az osztrák piac után valószínű­leg az NSZK-ban is sikerül komoly partne­rekre találnia a vállalatnak, ami újabb lehe­tőséget kínál a háztáji tenyésztés fejleszté­sére. A külkereskedelmi kapcsolatok bőví­tésének azonban van egy akadálya: az'új vágóhíd tőszomszédságában működik egy kényszervágásokat végző, elavult vágóhíd, amit a külföldi partnerek higiéniai okokból kifogásolnak. Kár, hogy a zvoleni Közép­szlovákiai Húsipari Vállalat halogatja ennek a vágóhídnak a felszámolását, mert közben elszalaszthatunk egy újabb valutaforrást je­lentő, Ígéretes külkereskedelmi kapcsola­tot. HACSI ATTILA • A szabályok értelmében a fő versenyna­pon már az edző is csak távolról kísérhette figyelemmel a vetélkedőt. A felvétel, amely Nagy Bélát, a buzitai (Buzica) szövetkezet traktorosát és edzőjét, Abosi Sándort az ekebeállításnál ábrázolja, még az edzés ide­jén készült- Egészségi okok miatt kellett befejeznem a hetvenes évek közepe táján az aktív verseny­zést - vallotta, miközben a gondjaira bízott, nyolcas rajtszámú traktoros, Nagy Béla mun­káját figyelte. - Az idén jobban szolgál az egészségem, így elfogadtam a megbízatást, elvállaltam a Kelet-szlovákiai kerület csapatá­nak edzői tisztét, örülök, hogy ilyen minősítés­ben részt vehetek a őachticei bajnokságon, s átadhatom ismereteimet, tapasztalataimat a fiatalabb korosztálynak. A hazai szántóversenyek történetében még két név szerepel gyakran. Jaroslav Pospí&ilé és Václav Milfké, akik már szintén befejezték az aktív versenyzést. Mindketten a Kaőinái Efsz (Kutná Hora-i járás) dolgozói, és jelenleg - edzői minőségben - fiaiknak adják át szaktu­dásukat.- Nálunk a szövetkezet vezetősége szinte a kezdet kezdetétől figyeli és támogatja a ver­senyezni vágyókat - mondotta a szünetben egyebek között Jaroslav Pospíéil. - Rendsze­res edzési és felkészülési lehetőségeket bizto­sít és mindenkit arra ösztönöz, hogy éljen a lehetőséggel, bátran nevezzen be a verseny­be. Talán ennek köszönhető, hogy nálunk min­denki megtanult jól szántani. Akik versenyezni járnak, azoknak a mindennapi munkájában is megmutatkozik a minőség, a többiek pedig nem akarnak lemaradni.- És Václav Milík miért nem indult az idei országoson? Hiszen a kerületi bajnokság győz­tese jogosult erre... A NYITÓBARÁZDÁTÓL A ZÁRÓBARÁZDÁIG A szántás mestereinek hazai erőpróbája- Aki nem ült még a traktor nyergében, az aligha értheti meg a szántás titkát, aligha sajá­títhatja el fortélyait. De néha még az sem tud jól szántani, aki évek óta forgatja a kormánykere­ket - hallottam a minap azon az országos rendezvényen, amelyen mindenki a szántással foglalkozott, a szántók körül forgolódott. Edzők, öltözékükön színes szalagot vagy kártyát viselő bírák és zsűritagok, mezőgazda­sági szakemberek, leendő mezőgazdászok, szurkolók... Hozzávetőlegesen négyezerre te-, hetó azoknak a száma, akik az ország különbö­ző tájairól látogattak el a őachticei Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Egységes Földműves­szövetkezetbe, a 16. országos szántóbajnok­ság színhelyére. A versenynap parádés felvonulással kezdő­dött. A traktorosok erőgépeikkel felsorakoztak a díszemelvény előtt, ünnepélyesen felvonták a verseny zászlaját, elhangzott a köszöntő, majd a versenyzők, illetve a bírák eskütétele következett. A több óráig tartó, igazi versengés kezdetét egy zöld színű rakéta jelezte. Az első szántóversenyt hazánkban 1856- ban Kolín mellett, a következőt 1860-ban Palá-- rikovóban rendezték meg. Az országos jellegű, rendszeres rendezvények múltja azonban fiata­labb, mindössze 1963-tól kezdődik. Azok közül, akik az első évfolyamok alkalmával a rajtnál álltak, még ma is sokan eljönnek a versenyre. Többnyire mint nézők, szurkolók, esetleg mint zsűritagok vagy edzők. Például Abosi Sándor, akit a „szántók világában" szinte mindenki ismer és barátiasan Sanyi bácsinak szólít, szin­te minden versenyen jelen van. Tízéves ver­senyzői pályafutása alatt több országos és nemzetközi versenyen vett részt. Kiemelkedő eredményeket ért el például az 1965-ös orszá­gos bajnokságon, majd 1968-ban a világbaj­nokságon, és nem utolsósorban 1973-ban a KGST-tagországok első, hallei bajnokságán.- Az ifjabb Václavnak a salakmotor a szen­vedélye, és mivel, sajnos, ez a verseny is most zajlik, ő a traktor helyett a salakmotort válasz­totta. Az apja azonban itt van valahol, és nagy érdeklődéssel figyeli a versenyt. A nyitóbarázdától a záróbarázda meghúzá­sáig közel három óra állott a versenyzők ren­delkezésére. Ennyi idő alatt kellett kinek-kinek felszántania a száz méter hosszú és annyiszor tiz méter széles parcellát, ahány testű ekét vontatott a traktor. Miután elült a gépzaj és a porfelhő feloszlott, az ellenőrző bizottság munkájára került a sor. Az értékelésnél elsősor­ban a nyitóbarázda egyenességét, mélységét és teljességét, a versenyterület oldalhatárainak megtartását, az ekének a talajba való bemélye­dését és a kiemelés helyességét, a záróbaráz­da szélességét, valamint a szétezántás és az összeszántás felszíni alakját bírálták el. A vég­ső sorrend meghatározásakor azonban még sok-sok „apróságot“ figyelembe (vettek. A legjobb helyezést elérők a helyszínen léptek dobogóra. A három testű ekék csoportjá­ban 96 pontos teljesítménnyel Miroslav Pospí­éil győzött, megelőzve Vladimír Piseket, aki a brnói Agrozet Roudnice nad Labem-i kon­szernvállalatnál új versenyekéjét mutatta be. A négy vagy öt testű ekék kategóriájában a Dél- morvaországi Miroslav Ondruéek nyújtotta a legjobb teljesítményt. A mezőgazdasági szakmunkásképző intéze­tek diákjainak versenyében az udvardi (Dvory nad Zitavou) iskola tanulója, Bajkai Zoltán 78 pontos eredménnyel a dobogó második fokára léphetett fel. A 28 éven aluli versenyzők teljesít­ményét a zsűri külön is értékelte. A legjobbnak járó díjat ismét a fiatal Miroslav Pospíéil vitte el. Mindent együttvéve, a tizenhatodik országos szántóbajnokságon a Közép-csehországi kerü­let versenyzői szerepeltek a legeredményeseb­ben. GÁGYOR ALIZ • Az első kategória legjobbjai: Miroslav • A legfiatalabb versenyzők kategóriájá- Pospísil, Vladimir Pisek és Josef Hloucal ban Bajkai Zoltán második lett (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents