Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-02 / 39. szám
A 2000. ev doboja Bemutatjuk Szergej Litvinov kétszeres világbajnokot Szergej Litvinov először 1979-ben jár Csehszlovákiában, a nymburki edzőközpont vendége a junior versenyekről volt elsősorban ismeretes. Az elkövetkező esztendőkben sokszor indult a hazánkban rendezett nemzetközi viadalokon, legutóbb a június végi Európa Kupa A-döntójének részvevőiéként látogatott el Prágába. Persze, időközben jóval ismertebbé vált a neve, 1979-ben Világ Kupát nyert, 1980-1983 között három világcsúcsot ért el a kalapácsvetésben, 1982-ben bronz-, 1986-ban ezüstérmet szerzett a kontinensbajnokságon, 1983-ban és az idén is világbajnok lett. I A helsinki világbajnoki cím volt az els igazán nagy és teljes sikere. Szergej Litvinov rendre dobta a világcsúcsokat, az Európa-bajnokságon és olimpián mégis honfitársa és nagy riválisa, Jurij Szedih, a jelenlegi világrekorder bizonyult jobbnak. Sőt, néha valaki más, Nyikulin vagy az NDK kitűnő dobói is megelőzték.- Szergej abban az időben nagyszerű eredményeket ért el a felkészülés során, de a csúcsrendezvényeken nem tudta hozni formáját - emlékszik Igor Timaskov edző a nyolcvanas évek elejére. - Igaz, az érem rendszerint szovjet versenyzőé lett, de ez nem vigasz... el kellett gondolkodnunk, mi a hiba háttere. Rájöttünk, elsősorban abból adódik a probléma, hogy Szergejnek nagyon sok az érvénytelen kísérlete egy-egy versenyen, ami a rotációgyorsaságra vezethető vissza. Ó ugyanis a dobókörben négy fordulatot végez ugyanannyi idő alatt, míg mások csak hármat. A technikai hibát sikerült kiküszöbölni. Timaskov mester védence stabilizálta formáját, s a szovjet atlétaválogatott egyik legmegbízhatóbb embere lett. Kísérleteinél tökéletesen összpontosít, nem ujjong, nem ugrál örömében, csak a verseny befejeztével enged föl igazán.-Hogy végig megőrizzem harci kedvemet, minden ideg-, szálammal a versenyre kell figyelnem, kitűnő ellenfeleim különben kihasználhatják a helyzetet. Hányszor van rá példa, hogy az utolsó sorozatban dobják tűi az embert. Mert Jurij Szedihet vagy Igor Nyikulint nem veri ám le egy-egy nagy dobás, ellenkezőleg, az ilyen még nagyobb akarást vált ki bennük. A választ is elárulja, hogy Szergej Litvinov célratörő, egészségesen magabiztos és határozott. És ami talán nem derül ki: barátságos és segítőkész. Ezt társai mondják róla. S azt is, hogy a nagy darab, 180 cm magas, csaknem 100 kilós atléta rendkívül érzékeny, s állandóan a könyveket bújja...-Az olvasás gyerekkorom óta életem alkotóeleme. Kis srácként mindent habzsoltam, ami a kezem ügyébe került, az orosz klasszikusoktól a kortárs szerzőkig, sőt, Agatha Chris- tiig. Ma, sajnos, lényegesen kevesebb időm jut a könyvekre, ezért és nemcsak ezért válogatósabb is lettem. Egy-egy művet sokkal figyelmesebben olvasok, megrágom a szavakat, s igyekszem valakivel mindig megvitatni benyomásaimat. Óriási szerencsémre mindig akad partner a hosszú, közös edzőtáborozások alkalmával. Jurij Szedihhel, Igor Nyikulinnal vagy Jurij Tamm-mal sokszor estéket kitöltő vitákba keveredünk egy-egy könyv kapcsán. Az előbb említett nevek a világ abszolút élvonalát jelentik a sportágban. Ók osztják meg egymás között a babérokat a nemzetközi rendezvényeken is, könyörtelen ellenfelek a pályán, azon kívül viszont jóbarátok, bajtársak. Erről jut eszembe, vajon milyen a kapcsolat a tanítvány és a mester között?- Igor Timaskov második apám. Szigorú ember, rengeteget követel, de mindig meggyőz módszereinek helyessége, követelményeinek szükségessége felől. Ez elsősorban fiatalabb koromban volt fontos, amikor nem mindig értettem meg a célhoz vezető út buktatóit, a többi fiatalhoz hasonlóan lezserebben, könnyebben szerettem volna élni. Igor Boriszo- vics csinált belőlem kalapácsvetót, tett azzá, aki ma vagyok. Mesterem mesterien érti a dolgát. Ebben benne van az is, hogy nemcsak utasítgatni tud, de kitűnő lélekbúvár, nagyszerű pedagógus is. Szergej gyerekkorában birkózóként kezdte, míg egy szép napon Igor Timaskov átcsábította az atlétikai pályára, súlygolyót nyomott a kezébe. Később erre a súlyra egy 1,22 m hosszú lánc is került, s ezzel a szerrel beverekedte magát a Szovjetunió legjobbjai közé. 1975-ben 3. lett a junior Európa-bajnokságon, két évvel később egy ranggal előbbre • „Repül a nehéz kő“... A dobókörben Szergej Litvinov (Archív-felvétel) lépett, 1979-ben megnyerte Montreálban a Világ Kupát. S a következő esztendőkben már jöttek a világcsúcsok is - és a további sikerek. Emlékszem, harmadik világrekordja után (84,14) azzal ostromolták őt az újságírók, vajon veszélybe került-e a szakemberek és a számítógépek által 2000-re jósolt 85 méteres álomhatár. Akkor nagyon hevesen reagált:- Még hogy kétezerig kelljen várni! Ezt a távolságot már Helsinkiben, a világbajnokságon túlszárnyalja valaki. Szergej jóslata nem vált be. Legalább is a finn fővárost és az időpontot illetően. Egy év múlva dőlt meg az álomhatár, Jurij Szedih július 3-án Corkban 86,34 méterrel új világrekordot állított fel. Ugyanezen a versenyen Litvinov 85,20 m-t ért el. A két kalapácsvetót az újságok a 2000. év dobójaként emlegetik. Mindketten 86 m fölött tudnak, s veszélyesen közelednek a 90 méterrel jelölt távolsághoz. Az idén ugyan egyiknek sem volt ilyen hatalmas eredménye, Szergej Litvinov az augusztusi római világbajnokság előtt 83,48 m-rel vezette a világranglistát, s az örök városban is ö küldte a legmesz- szebbre (83,06) a kalapácsot, s ezzel megvédte világbajnoki címét. S a 29 éves rosztovi katonatisztnek nyilván nem ez volt az utolsó „dobása“... 9ccocoscoocooccccosoocosoososoos<ooosocoooscoccoasoosoc<ooeooscosooooado>oooocococccccoooosooooscococoooosccceooaps „Eleget tenni küldetésemnek...“ Aki vallja: Viktor Szanyejev (Pavol Melus felvétele) 1/ j ne emlékezne Viktor Szanyejev neí\l vére. A hármasugrás háromszoros olimpiai bajnokára, aki rendszeres vendége volt a bratislavai Pravda-Televízió-Slovnaft nemzetközi atlétikai rendezvénynek. A 41 éves sportember időközben elbúcsúzott az aktív pályafutástól, a szlovák fővároshoz azonban nem lett hűtlen. Itt járt a P - T - S vendégeként, tavaly pedig a moszkvai Jóakarat-versenyeken találkoztunk. Az ember szívesen emlékszik élete legszebb pillanataira, Viktor Szanyejevnek pedig van mire emlékeznie. De mielőtt én kérdeznék, 6 ostromol, barátai, ismerősei felől faggat. Minden érdekli, a legapróbb részletekig. Ahogy mesélek, föl-fölragyog a szeme, gyerekes öröm fut át az arcán. Amikor már úgy érzem, mindent kimerítettem, ö még talál valamit, amiről megfeledkezett. Viktor Szanyejev Tbilisziben él, s abban a Dinamo klubban lett sportvezető, amelyért hosszú évekig versenyzett. Most ö neveli az utánpótlást, a gyerekeket.- Ez az én hobbim - magyarázza Vítya. - A sport nélkül ma sem tudok élni, igaz, ma már én nem nagyon jelenek meg az ugrógödör környékén. Az évek során úgy megerőltettem a lábamat, hogy most nagyon óvatosnak kell lennem. De sokszor nem bírom ki és újra próbálkozom. Legutóbb tizenhat méter fölött ugrottam. Hiába, ez már nem az igazi. Az évek fölöttem is elszálltak, most már úgy kell élnem a sportban, hogy a gyerekeket tanítsam meg arra, amit én tudtam. A háromszoros olimpiai bajnok szeretné, ha közülük valamelyikből szintén bajnokot faragna, de azt is gyorsan hozzáteszi, nem mindenáron. Nemcsak ez a fő célja, sokkal fontosabbnak tekinti, hogy minél több gyerek megszeresse a sportot, olyanok is, akikben kevesebb a tehetség, akiket más edzők eltanácsolnak. Bratislavai látogatásakor figyeltem föl rá, mennyi tűzzel, milyen lelkesen magyarázott a pályán edző fiataloknak, ecsetelte egy-egy mozgás lényegét. Annyi belső energiával, amennyi csak egy olyan emberben rejtőzhet, akinek a sport élete értelmét jelentette. Edzői tisztségét ma ingyenesen látja el, pedig a munka általában minden szabad idejét lefoglalja. Két legtehetségesebb tanítványa nem hármas-, hanem távolugró (Szanyejev ebben a számban is mesteri fokozatot szerzett hazájában 790 cm-es teljesítménnyel), Vahtang Minasvili és Valerij Obidko. Mindketten •elérték már a mesteri fokozatot. Szovjet sportkörökben nagyra értékelik az atléták legutóbbi sikereit a nemzetközi porondon. Szergej Bubka, Igor Paklin, Rudolf Po- varnyicin és a többiek neve bejárta a világot. Helsinki óta, amikor hullámvölgyben volt a szovjet atlétika, alaposan feljött a sportág, ám Viktor Szanyejev kritikusabban látja a helyzetet: Igor Ter-Ovaneszjannak sikerült erős, fiatal csapatot összehoznia. Néhány futószámban mégis nyugtalanító a helyzet, ezekben a mieink a külföldiek nyomában kullognak, ami azt jelenti, hogy még mindig nem oldódott meg minden probléma. Véleményem szerint a sportvezetésnek jobban oda kellene figyelnie az ifjúság nevelésére, meg kellene találni a módját, hogy megnyerje a gyerekeket ennek a csodálatos sportnak. S ezáltal nagyobb lehetőség nyílna a válogatásra is, hiszen több tehetségből könnyebb a választás. Manapság sokkal több szórakozási lehetőségük van a fiataloknak, mint a mi időnkben, a sportnak több lett a vetélytársa - ezt magam is érzem, mint edző. A moszkvai Jóakarat-versenyek alatt Viktor Szanyejev több ízben is találkozott a szám világrekorderével, az amerikai Willie Bankszel. Beszélgetéseik nagyrészt a hármasugrás körül folytak, Banks megkérte Szanyeje- vet, akit még ma is a szám élő legendájának tartanak, figyelmeztesse őt a technika terén elkövetett hibákra.- Régóta ismerem a kitűnő amerikai ugrót, valóban fölfigyeltem néhány tipikus hibájára. Például a lendítő láb hibás mozgására az ugrás második fázisában. S amikor elmondtam észrevételeimet, Willie hálásan megszorította a kezemet. Beszélgetésünkkor a tőle megszokott sztoikus nyugalommal, csak úgy mellesleg megjegyezte: biztos benne, hogy még 1986-ban akad ugró, aki túlszárnyalja a tizennyolc métert. Azt a távolságot, amelyről Viktor 35. életévéig, a búcsú pillanatáig álmodozott (utolsó világcsúcsa 17,44 méter volt). Egyelőre utódai is csak álmodoznak. Viktor szerint Banksnek és Oleg Procenkónak, ennek a - Szanyejev szavaival élve - „természet által hármasugrónak rendelt“ fiúnak vannak a legjobb esélyei az álomhatár megdöntésére. S az is lehet, hogy épp a háromszoros olimpiai bajnok, Viktor Szanyejev egyik tanítványának ...- Fontosak nekem ezek a fiatalok. Meg kell ismertetnem velük a sport szépségeit, s ez oly módon lehetséges a leginkább, ha látják, milyen csodálatos a mozgásban levő emberi test. Mert mi a sport? A testi és szellemi képességek állandó tökéletesítése, a személyiség harmonikus fejlesztése. Olyan elfoglaltság, amely fegyelemre tanít, s hozzájárul a világ megismeréséhez. A nagy sportolók küldetése, hogy a későbbiekben minden ismeretüket átadják az utánuk jövő fiatal nemzedéknek. Nos, ennek a küldetésemnek szeretnék én eleget tenni... Az oldalt irta és összeállította: URBÁN KLÁRA Szverdlovszkban az iskolások akkor sem töltik vidéken a nyári szünidőt, ha táborozni akarnak, hiszen városukban számos pionír- tábor van. Csaknem minden gyár létesített már saját tábort, ahol a gyermekek nyaralás közben még sportolhatnak is. A város területén szinte kétszer annyi üdülőtábor található (120), mint a városon kívül (70). Ezekben a táborokban mindenütt kötelező a testnevelés. A napot reggeli tornával kezdik, és délután vagy este is tartanak még ,,sportórát". Fontos vívmányt jelent az a rendelkezés, hogy az úszni még nem tudó gyerekeknek a szünidő alatt meg kell tanulniuk úszni! Egy másik igen fontos és távlatokban hasznos jelenség a testnevelő-építőtáborok létesítése. A pionírcsapatok többségében eltekintenek a fiatalok munkára nevelésétől. Ebben főleg a felnőttek hibásak a maguk sajnálkozó logikájával, mondván, ugyan már, miért dolgozzanak szegény gyerekek, inkább pihenjenek, szórakozzanak, játsszanak. S így legföljebb az étteremfelügyeletet bízzák a fiatalokra. Akadnak jó példák is. A Szpartakovec sporttagozatos iskola például négy éven át testnevelő-építőtábort működtetett, ahol a 250 fiú napi négy órát sportolt, három órát dolgozott. A fiúk tanáraik, edzőik segítségével négy év alatt műjégpályát építettek. Elképzelhetjük a pálya elkészültéhez saját munkájukkal hozzájáruló gyermekek büszkeségét! Es vajon nem ezzel az első, játékosan végzett munkával kezdődik a gyerekek erkölcsi nevelése? Számtalan követendő példát említhetnénk arra vonatkozóan hogyan lehet a sporton keresztül munkára nevelni a fiatalokat. Az egyik gyár sítelepén például évente szerveznek üdülőtábort az ott dolgozók gyermekei számára. A nebulók, általában síverseny- ző-jelöltek, két év alatt edzőjük irányításával három kilométer hosszú lesik- lópályát építettek, amelyet már javában használnak. Szverdlovszkban a nyári szünetekre mindig alaposan felkészülnek. Az akció sikerét minden illetékes közös érdekének tekinti, s így a nyár az ottani gyermekek számára mindig hasznos és érdekes. Követendő példák £ÚJSZ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon 309. 331-252. 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21.) Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15.. II. emelet, telefon 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaidovo námestie 6.
