Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
Jaroslav Nohal hű barátjával A közeli településen még mindenki az igazak álmát alussza, a nyári hajnal csendjét csupán a madarak éneke zavarja, de a határőrségnél percnyi pontosságai váltják egymást az őrszemek, a járőrök, úgy mint a nap bármelyik időszakában. Erre féltő gonddal ügyel az egység szolgálatosa. Mielőtt azonban útnak Indítaná őket, felügyelete mellett élesre töltik a fegyverüket, hiszen az államhatáron békében is harci feladatot teljesítenek.- Az első időszakban sok baj van a fiúkkal, hiszen alig tizenkilenc évesen érkeznek hozzánk - summázza véleményét Zdenék Driik, az egység parancsnokának helyettese. - Az otthoni kényelem után nem könnyű megszokni a kemény feltételeket, a katonás rendet, de ahogy telnek a napok, úgy változnak a szó jó értelmében. Megtanulják, mit várunk el tőlük, mik a feladataik. Néhány hét elteltével már úgy ismerik a gondjaikra bízott államhatárszakaszt, mint a tenyerüket. Jaroslav Nohal órvezető Hal kutyájával is szolgálat teljesítésére készül. Ellenőrzi a géppisztoly tárait, a rakétapisztolyt, Tnajd szorosra húzza derékszíját. Kezébe veszi a kutya pórázát, miközben mosolyogva megjegyzi:- A katonaság előtt a chocholnái szövetkezetben zootechnikusként dolgoztam, gyermekkorom óta szerettem az állatokat. Örültem, hogy itt kutyavezetői beosztást kaptam, csakhogy igen furcsán ismerkedtünk meg. Az első alkalommal kutyám a lábamba harapott, igaz, nem volt veszélyes, csak a fogainak nyomai voltak láthatók. Aztán megszoktuk egymást. Nem fiatal már, de nem veszti el egykönnyen a nyomot. Sokat dolgozunk együtt, gyakorolunk, de nemcsak vele. Rajta kívül van egy féléves kölyökkutyám, amely a Jaga névre hallgat. Ha csak tehetem, még szabadidőmben is velük foglalkozom. Szapora léptekkel elindult a számára kijelölt őrhelyre. A magas, nyúlánk fiú magától értetődő dolognak veszi a feladatát, a kemény szolgálatot, tudja, ha esik, ha fagy, helyt kell állnia. Nem hiába viseli zubbonyán a Példás Határőr jelvényt, nem véletlenül vették fel a közelmúltban a pártba tagjelöltnek.- Három rajunk már megszerezte a példás címet, két szakaszunk pedig a napokban kapja meg e megtisztelő címet - újságolja az egység parancsnokának helyettese, majd némi hosszússággal megtoldja a szót. - 1976- tól 1981-ig egy év kivételével egységünk mindig a példás cím viselője volt. Azóta mindig közbejött valami, de remélem, hogy a jövő évben már mi is méltók leszünk rá. Azt hiszem, jó úton haladunk. Az utóbbi mondatot nem véletlenül mondja. A SZISZ-tevékenységért elnyerték az alakulat vándorzászlaját és a Slneőnica népi együttesük, a magasabb egység versenyének győzteseként szeptemberben az országos vetélkedőn is bizonyíthat. A tagok egyike a hurbanovói Uzsák Attila órvezető, rangidős szakács aki az együttesről ezt mondja:- Már három évtizedes múltra tekint visz- sza. Örülök, hogy én is a tagja lettem. Nehéz lesz társaimtól megválnom, azt hiszem gyakran visszajövök majd, hogy találkozhassam velük. Ősszel ugyanis leszerelek. A konyha felé veszi az útját, hogy meggyőződjön, fó-e már az ebéd. Frantisek Talay őrvezető, a SZISZ instruktora mosolyogva néz utána, majd megjegyzi: Frantiéek Talay szabadidejében szívesen sakkozik- Jó szakács és jó barát. Helytáll a tűzhely mellett, de a szolgálatban is. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy mindenkinek az államhatáron is szolgálatot kell teljesítenie. Gyakran előfordul, hogy meglepetést készítünk a fiúknak. A kisegítő gazdaságban ugyanis sertést hizlalunk. Hentes lévén én vágom le, ó meg jó falatokat készít belőle... Később még egy egység szakköreiről is beszámol. Hat katonatársa pionírvezetöként dolgozik, a határőr olimpián a 4. helyen végeztek. A Lenin-körben készítik fel a katonákat a párttagjelölti felvételre. Még az őszi leszerelés előtt nyolc fiatalt éri a megtiszteltetés, annak elismeréseként, hogy a két év szolgálata alatt becsülettel helytálltak, bizonyítottak, hogy megérdemlik a bizalmat. Jó kapcsolatot tartanak fenn az efsz ifjúsági alapszervezetével, a Textilanka ipari szövetkezettel. Az ifjú határőr pionírrajok tagjai, lehetnek vagy százötvenen, gyakori vendégek az egységnél. Hol műsort adnak, hol pedig honvédelmi verseny keretében a határőrök felszerelésével, munkájával ismerkednek.- A lakosok segítsége nélkül el sem tudnánk munkánkat képzelni. A gajaryi önkéntes határőrök százada, amelynek parancsnoka Ján Klaőka, az idén elnyeri a Példás Egység címet. A kostolisteieknek sincs miért szégyenkezniük - önti szavakba elismerését Zdenék Drzík. - Azzal is számolunk, hogy a nyáron a 15-18 éves fiatalokból egy ifjú határőrrajt hozunk létre. A lakosság és az egység közötti jó együttműködést mi sem jellemzi jobban, minthogy Emest Kovarik hadnagy, a hnb képviselője, jómagam pedig a testnevelési szövetség alapszervezetének a vezetőségi tagja vagyok. Több katona fut- ballozik a helyi csapatban, az ő érdemük is, hogy a gajaryak felsőbb osztályba kerültek. Fedett teherautó^ fut be. Könyvek kerülnek le róla. Amint megtudtam, havonta cserélik a kézikönyvtárak könyveit, hogy mindenki megtalálhassa azt, ami ót érdekli. Hiába, a határőrök tábori feltételek között élnek, távol a településtől, de amint Frantiéek Talay órve- zetó mondja, lehetőség van a társasjátékokra, a különböző vetélkedők megrendezésére is. Az egység körletében pezseg az élet, de hangos szó nem hangzik el, többen a szolgálat után az igazak álmát alusszák, mások kiképzésen vesznek részt. Jan Vratko határőr az udvaron VÁZ gépkocsiját készíti elő. Elég ránézni, hogy lássa az ember, öreg már a jármű, de még mindig üzemképes.- A bevonulás előtt a Remenini Efsz-ben javítóként dolgoztam, így a kisebb javításokat magam is elvégzem - mondja. - Szinte magam sem hiszem, hogy csak egyszer kellett a műhelybe vinni. Sokszor másodpercek alatt kell a készültségi járőrrel a helyszínre érni, szégyelleném, ha csak egyszer is csütörtököt mondana a motor. A közelmúltban egy határsértöt tartóztattunk fel, száz százalékos biztonsággal vigyázunk az államhatárra. Meghúz még néhány csavart, majd kezébe veszi az adókészüléket, jelenti az ügyeletesnek, hogy készen áll a szolgálat megkezdésére.- Nagy megtiszteltetés számomra - mondja Uzsák Attila (A szerző felvételei) Észre sem vettük, hogy régen elmúlt már dél. Az egység élete zavartalanul folyik. A járőrök pontosan váltják egymást, csak a klub- helyiségben vannak egyre többen. Ki újságot olvas, ki tévét néz, vagy biliárdozik. Próbál a négytagú zenekar is, amelynek szólóénekese Frantiéek Talay órvezető. A magasabb egység versenyében a 4. helyen végeztek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a tényleges katonai szolgálatom az államhatáron tölthettem le - vélekedik Uzsák Attila órvezető. - Szlovák, cseh és magyar nemzetiségű fiúk közös erővel arra törekszünk, hogy példásan teljesítsük a katonai eskünket, meg- védjük az államhatárt... Közösen ünnepük meg a határőrség napját is, de a rendezvényen ott lesz a környező település apraja és nagyja is. De nemcsak ők, mindnyájan megemlékezünk a határőrök napjáról, az államhatáron szolgálatot teljesítő katonákról, akik valamennyiünk nyugalmára, biztonságára vigyáznak. NÉMETH JÁNOS JÚLIUS 11. - A HATÁRŐRSÉG NAPJA Váltáskényszer a konfekcióiparban KEDVEZŐ TAPASZTALATOK A TRENŐÍNI RUHAGYÁRBAN A KIS HAL IS HAL A Trenőíni Ruhagyár vállalati igazgatósága az ország egyik legnagyobb, legkiterjedtebb konfekciós hálózatát irányítja. A férfi öltönyöket, felöltőket és szabadidőruhákat gyártó hat szlovákiai üzem összesen 6700 dolgozót foglalkoztat, s az évi termelési érték meghaladja az 1 milliárd 185 millió koronát. A termékek legnagyobb részét - mintegy 466 millió korona értékű árut - hazai piacon értékesítenek, alig kevesebb ennél a szocialista export, míg a tőkés kivitel értéke évente 245 millió korona. A vállalat idei terve közel öt százalékos termelésnövekedést irányoz elő, igényessége azonban elsősorban abból adódik, hogy a tavalyinál 24 százalékkal nagyobb nyereséget kell kigazdálkodniuk. A feladat sikeres végrehajtása el sem képzelhető nagyarányú szerkezeti átépítés, minőségjavítás és műszaki fejlesztés nélkül. Az átalakítás elsősorban az 1-es számú, 1620 dolgozót foglalkoztató trenőíni üzemben halad programszerűen, ha nem is minden nehézség nélkül. De erről már hadd szóljon a legilletékesebb - Soha Meíkusová, a gyár igazgatója:- Az átalakítás tulajdonképpen már néhány évvel korábban kezdődött, amikor vállalatunk vezérigazgatósága döntést hozott egy korszerű, minden igényt kielégítő gyár építéséről, melynek műszaki berendezése is megfelel a jövő követelményeinek. A munkaszervezésben is jelentős változásokat kell végrehajtanunk. Mindez most van folyamatban, eredményekről tehát még korai lenne beszélni, annyi azonban már nyilvánvaló, hogy jó úton járunk. MEGTÉRÜLŐ BERUHÁZÁS- öt évvel ezelőtt kezdődött a beruházás - veszi át a szót Pavol Hamzík mérnök, az igazgató műszaki helyettese - s napjainkban fejeződött be. Ezekben a hetekben költözködünk, s ez nagy teher, mert közben a napi termelési feladatokat is teljesítenünk kell. A beköltözést lépcsőzetesen valósítjuk meg, egy héten legfeljebb egy műhely, vagy egy brigád rendezkedik be új munkahelyén. Nagyon sok hétvégén, sót a napi munka után este, éjszaka is bejönnek a dolgozók, mert megértik, hogy segíteniük kell. Maga az új üzem 111 millió koronás beruházással épült fel, berendezésére közel hatvan millió koronát költöttünk. Az üzempróba előtt álló gépek és berendezések egy részét Spanyolországból vásároltuk. Üzemünk fennállása óta lényegében először dönthettünk 28 millió devizakorona sorsáról. Azt hiszem jól fektettük be a pénzt, ezt egyébként a legutóbb Japánban megrendezett textilipari világbemutatón is tapasztalhattuk. Persze, az önálló cselekvési jogkörnek előzményei is voltak. Kilenc évvel korábban nagyrészt hitelből és állami dotációból ugyanis megvásároltuk a világhírű MARKAMAT technológiát. Az automatikus szabászati rendszer minden téren igazolta a várakozásokat, s lényegében két éven belül megtérült a beruházás. Azóta minden évben jelentős nyereséggel dolgozunk, s ennek részéből gazdálkodhatunk most. A teljesen automatizált, számítógépve- zérlésú szabászat sok előnye közül most csupán az anyagmegtakarítást említem meg, mely a legszerényebb számítások szerint is 4-5 centimétert jelent minden egyes öltönynél. S a mi gyárunkban 4,5 millió darab öltöny készül évente. A gazdaságos gyártástechnológiák alkalmazása mellett mindig nagy figyelmet fordítottak a dolgozók műszaki kezdeményezésének, az újításoknak. Dolgozóik évente mintegy 80-100 kivitelezhető újítási javaslatot nyújtanak be, s ezek haszna az elmúlt évben megközelítette a két és fél millió koronát. Egyetlen szívfájdalmuk van csupán, mégpedig a nők (a gyár összlétszá- mának 80 százalékát képviselik) kis érdeklődése. A legutóbbi évben benyújtott újítási javaslatoknak ugyanis csupán tíz százaléka származik női dolgozóktól. Alojz Nemlaha varrodai műhelyvezető az új munkamódszerekről, a brigádrendszerú elszámolási és javadalmazási rendszer eddigi tapasztalatairól beszélt:- Üzemünkben 1985-ben a teljes önkéntesség alapján alakult meg az első munkacsoport, mely vállalta a járatlan út minden nehézségét és kockázatát. Kezdeti balsikerek után végül is jó eredményeket értek el, s példájukat ma már húsz munka- csoport követi. Tehát dolgozóinknak több mint egyötöde a progresszív javadalmazási rendszerben dolgozik. Azért nem többen, mert egyelőre nem tudjuk megteremteni a rendszer alkalmazásának feltételeit. Az alapanyagbeszerzésnél például mindmáig hátrányos helyzetben vagyunk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy rossznak tartjuk a jelenlegi ellátási gyakorlatot. Bár az exportot és a belső ellátást ugyanaz a tröszt bonyolítja le hazánkban, az érdekek mégis mintha különböznének. A méteráru kivitelét, sót a belső piaci áruellátást is előnybe helyezik, s mi lényegében csak a maradékból válogathatunk. Talán mondanom sem kell, ez nem sok, a színskála sem kielégítő, s ha ehhez hozzáadjuk az időről időre jelentkező minőségi problémákat, nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Termékeink 80 százalékát ugyanis exportáljuk, s ma már nemcsak a tőkés piacon nagyok a követelmények. A HAZAI ÉRTÉKESÍTÉS GONDJAI A hazai értékesítés gondjaival kapcsolatban Ladislav Fisárek osztályvezető vetett fel néhány érdekes gondolatot.- Sok tekintetben, főként a rugalmasságot, a pillanatnyi helyzethez való igazodást illetően bizony még sokat tanulhatnának üzletkötőink NSZK-beli, holland és svájci kollégáiktól. Nem vitás, a divathoz, a hazai pác igényeihez való gyors igazodás nem az erősségünk. Pedig tervezőink évente mintegy 700 modellt készítenek, közülük nagyon sok minden tekintetben versenyképes a külföldön készített és forgalmazott modellekkel. A gazdag kínálatnak évenként azonban csupán 17-18 százalékát fogadják el, rendelik meg. Ez egyik oka a szegényesebb választéknak. A másik ok, hogy a kereskedelemnek könnyebb a dolga a szűkösebb választékkal. Nincs ugyanis kialakult, hatékony érdekeltségi rendszere. Mi, akik az idősebb évjárathoz tartozunk, s az iparban eltöltöttünk néhány évtizedet, még emlékszünk a háború utáni évekre, amikor a ruhagyárak pontos információkkal rendelkeztek a piaci helyzetről, a vevők igényeiről, sőt arról is, hogy Szlovákia 84 nagy üzletében mikor van fogytán az áru. A mai gyakorlat teljesen más, sokkal bonyolultabb, azt is mondhatnám, bürokratikusabb. A kereskedelem félévenként adja le megrendeléseit, s minden szinten hosszú távon tervezünk, aminek több a hátránya, mint az előnye. A sok közbülső láncszem beépítésének aztán az az eredménye, hogy nem tudjuk igazán követni sem a fogyasztói ízlést, sem a divatot, sem a keresletet. A helyzet megváltoztatása érdekében lényegesen le kellene egyszerűsíteni az ügyintézést, közvetlenebb kapcsolatot kellene teremteni a vásárló, a kereskedelem és a gyán.5 között. A szorosabb együttműködés javítaná a hazai ellátást. HACSI ATTILA ÚJ S3 8 1987. V Nyugalmunkra, biztonságunkra vigyáznak . A szabászat dolgozói 1985 óta brigádrendszerben dolgoznak (A szerző felvétele)
