Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-25 / 38. szám

Vasárnap 1987. szeptember 27. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.30, nyugszik 17.26 Közép-Szlovákia: 05.37, nyugszik 17.33 Nyugat-Szlovákia: 05.43, nyugszik 17.29 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 10.34, nyugszik 18.57 Közép-Szlovákia 10.41, nyugszik 19.04 Nyugat-Szlovákia: 10.47, nyugszik 19.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ADALBERT - CYPRIÁN nevű kedves olvasóinkat • 1772-ben született KISFA­LUDY Sándor magyar költő (t 1844) • 1917-ben halt meg Hilaire Germain Edgar DEGAS francia festő és grafikus (szül. 1834). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÖVETKEZETESEN Egri Ferenc riportja ELSŐK A KERÜLETBEN Balfa József cikke KETTÉSZAKADT ÁLOM Péterfi Szonya riportja SOKÁIG VÁRTAM... Deák Teréz riportja A SZOVJET IRODALOM ELSŐ ÉVÉIRŐL Mészáros Károly Írása A VÉR Nodar Dumbadze novellája A SZOVJET ATOMENERGETIKA 33 ÉVE Mészáros János cikke A keszegfalvi (Ka- menicná) Steiner Gábor Efsz Szlo­vákia legnagyobb szójatermelóje. Nyolc éve ter­mesztik ezt a nö­vényt, 1983 óta rendszerben, melynek nyolc to­vábbi gazdaság is tagja. A 300 hek­tár termésének begyűjtését úgy szervezték meg, hogy szeptember végéig befejezzék a munkálatokat. A felső felvé­telen Nagy Iván (balra) főagronó- mus és Békési Péter mérnök, a termelési rend­szer vezetője a szója gyökerén ellenőrzi az oltó­anyag hatását. A középső felvé­telen Lovász Zol­tán (elöl) és Ka­locsai Péter a kombájnt készíti elő a szójaaratás- ra. Az alsó felvé­telen a termesz­tett 16 szójafajta közül az Evans termése látható. (Vlado Benko felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szociális és gazdasági fejlesztés meggyor­sítása nagy igényeket támaszt, és még nagyobb igényeket fog támasztani az ifjúság személyisé­gével, politikai látókörével, rátermettségével és erkölcsi beállítottságával szemben. Ezzel kap­csolatban megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az ifjú emberek többsége tettekkel bizo­nyítja a szocializmus iránti odaadását, müveit, merész, dolgos, igényes és ami a legfontosabb - optimista. Pártunk joggal látja az ifjúságban a szocialista társadalom további fejlődésének zálogát. Azonban kötelességünk elmondani, hogyafi- atalok között sincs minden rendben. Dnök tud­ják a legjobban, hogy néhány társuk csak jelen­téktelen célokat tűz ki maga elé, néhányan pedig egyáltalán nem tevékenykednek. Olyanok is akadnak, akik sokat akarnak, de ezért nem­tesznek semmit, nem tanulnak és dolgoznak rendszeresen, nem becsülik meg az értékeket. Nyugtalanságot kelt bennünk, hogy nem csök­ken az ifjúság alkoholfogyasztása. E jelenségek arra ösztönöznek bennünket, hogy a szülők, az iskola, a munkakollektívák és az ifjúsági szer­vezet hatékony hozzájárulásával tartós és kü­lönleges figyelmet fordítsunk az utódok nevelé­sére és jellemvonásaik formálására. Gondolom, hogy ez is egy út az átlaggal megelégedő fiatalok számának csökkentése te­rén, s ez az út ahhoz is vezethet, hogy sok fiút és lányt kimagasló eredmények elérésére ösz­tönözzünk. Nem helyénvaló, ha egy diák célja csak az, mint mondják, hogy átcsússzon az egyik osztályból, évből a másikba, azután pedig megkapja a bizonyítványt, vagy diplomát. Már az nincs egyáltalán rendben, ha ezt az álláspon­tot hősiességnek tekintik, s az már nagyon rossz, ha az a fiatal, aki előtérbe szeretne kerülni kineveti, vagy pedig megalázza a mási­kat. Azért beszélek erről, mert ilyen jelenséggel sokszor találkozunk a középiskolákban és a fel­sőoktatási intézményekben, ahol sok diák csak átlagosan vagy pedig átlagon alul teljesíti tanul­mányi kötelességeit, alacsony a kitüntetettek száma és nagyon sok diák nem fejezi be tanul­mányait. Ez ellentétben áll korunk követelmé­nyeivel. Népgazdaságunk és a társadalmi hala­dás kezdeményező, egészséges ambíciókkal rendelkező dolgozókat követel, s nem kényel­meseket, és csak az átlagot elérőket. Nagy követelmény, barátaim, hogy tanulmányaik so­rán megteremtsék az igényesség légkörét. Az eredmények elérése érdekében támogassák az egymás közötti versengést és az egészséges ambíciókat, s következetesebben elemezzék fo­gyatékosságaikat. Ilyen nagy igényekre való ösztönzés jól jönne a szakközépiskolákban is. Céltudatosan kell foglalkoznunk a tehetségek­kel, segítve őket abban, hogy érvényesüljenek a társadalmi gyakorlatban. (Jozef Lenárt elvtársnak a SZISZ szlovákiai kongresszusán elhangzott beszédéből) Fiatal, akár a többi harckocsi­zó. Csupán a rangja árulja el, hogy ö a parancsnok. Nemrég még főiskolai hallgató volt, s most itt áll a harckocsizó sza­kasz élén.- Már tizennégy éves korom­ban búcsút vettem a szülői ház­tól. Az alapiskola elvégzése után ugyanis katonai gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat- kezdi el a beszélgetést Miroslav Hájek, hadnagy, miután pihenjt vezényelt az alegységnek.- A kezdet nem volt könnyű, többen már az első évben ott­hagyták a gimnáziumot. Szeren­csére engem Parizek alezredes vett a pártfogásába, helyettesí­tette a szüléimét. Megtanított ar­ra, hogyan kell az embernek túl­tennie magát a nehézségeken, megszokni az önállóságot, úgy beosztani idejét, hogy minden feladatának eleget tudjon tenni. Az első év után bekapcsoló­dott a szakköri tevékenységbe, a SZISZ-alapszervezet munká­jába. Aztán elérkezett a negye­dik év, döntenie kellett, melyik katonai főiskolát választja. A vyskovi főiskola harckocsizó tanszéke mellett döntött, régi vá­gya volt, hogy ennél a fegyver­nemnél szolgálhasson. Csak­hogy nem ment minden simán. Nem a tudásával, a magasságá­val volt a felvételin baj. A mai napig nem tudja, hogy 184 centi- méteres magasságával hogyan került mégis az említett tanszék­re. Abban az időben ezzel azon­ban mit sem törődött, számára az volt a fontos, hogy teljesülni látta vágyát.- Igyekeztem a vizsgáimat idejében megcsinálni. Minden időmet a tanulásra fordítottam, de azért a főiskolai klubban, no meg a könyvtárban is gyakori vendég voltam. Szeretett a harckocsi közelé­ben lenni, annak fedélzeti fegy­vereiből célba lőni. Olyan gya­korlatra tett szert, hogy már a harmadik évfolyamban meg­szerezte a szakminösítési jel­vény első fokozatát. Már koráb­ban a zubbonyára tűzték a Pél­dás hallgató jelvényt is.- Minden tábori foglalkozáson ott voltam, előfordult, hogy hő­emelkedéssel is. Voltak akik fél­tek, én élveztem a víz alatti átke­lést, amelyen mint vezető és mint parancsnok vettem részt, sikeresen. Múltak a hetek, a hónapok. Törzsmesteri rangban csapat­testhez került. Igyekezett beil­leszkedni a kollektívába, köze­lebbről megismerni a katonák, beosztottjai hétköznapjait. Ha­mar rájött, hogy csak összetartó, jó kollektíva érhet el kiváló ered­ményt, főleg akkor, ha a felettes bízik katonáiban, és maga szol­gál jó példával. S amikor eltelt a néhány hét az egység pa­rancsnoka megkérdezte, hogy a főiskola elvégzése után melyi­kük akar ott szolgálni.- Én, - mondta igen határo­zottan.- Akkor egy év múlva találko­zunk — nyújtotta kezét a pa­rancsnok. Visszatérve az iskolába, foly­tatta a tanulmányait. Minden ide­jét a könyvek fölött, vagy a gya­korló tanteremben töltötte, aztán kézhez kapta a diplomát, meg­kapta a hadnagyi váll-lapot és a megérdemelt szabadság után úgy ahogy azt korábban ígérte, elfoglalta helyét annál a csapat­testnél, ahol gyakorlaton volt, hogy megkezdje hivatásos kato­nai életpályáját.- Kellő tapasztalatokra majd csak ezután teszek szert. Az első jelentősebb tábori foglalko­zás jól sikerült, Igaz a közeljövő­ben a fiúk egy része leszerel, újak jönnek a helyükbe, de bí­zom abban, hogy sikerül olyan közösséget kialakítani, amely hozzásegíti szakaszunkat a pél­dás cím elnyeréséhez. Miroslav Hájek hadnagy kilé­pett az életbe, s minden bizony­nyal ott is helyt áll majd éppúgy, mint a főiskolán. NÉMETH JÁNOS KILÉPETT AZ ÉLETBE ÚJ SÍ 2 1987. IX.

Next

/
Thumbnails
Contents