Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
A forradalom győzelme utáni második napon Lenin azt mondta Lunacsarszkij közoktatásügyi biztosnak: ,, Minden módon gondoskodni kell arról, hogy a széles tömegeknek, elsősorban a proletár fiataloknak tágabb lehetőségeik legyenek a felsőoktatási intézményekbe való bejutásra. “ Még nem került le a napirendről egy sereg égető kérdés, folyik az imperialista háború, az országban élelmiszerhiány van, a közlekedés akadozik, a Romanov-dinasztia 300 éves uralkodásának öröksége súlyos teherként nyomja az ifjú köztársaság vállát, vezetői azonban a jövőbe tekintenek, a fiatalokra gondolnak. Egy dekrétum hatórás munkaidőt állapít meg a serdülők számára, államköltségen beindítják az iparitanuló-oktatást. A külföldi intervenció és az imperialista államok támogatását élvező ellenforradalom által kirobbantott polgárháború nem hagyta, hogy a szovjetek köztársasága békés célokra összpontosítsa erőit. Mégis éppen ezekben az években születtek meg ezek a jelszavak: ,,Vöröskatona - a könyv melléi“, „írástudó, tanítsd írni-olvasni az analfabétát!“ A harcok szünetében, a gyári műszakok végeztével vagy szántóföldi munka után a fiatalok az írástudó köré gyűltek, és szótagolták: „Nem vagyunk rabok! Rabok nem vagyunkI“ 1918. október 29-én tartották a munkás- és a parasztfiatalok tanácsainak I. össz- oroszországi kongresszusát, amely a különálló szervezeteket egységes oroszországi kommunista ifjúsági szövetségbe, a Kömszomolba tömöritette. Taglétszáma akkor 22 ezer fő volt. A polgárháború befejeződése után a kom- szomolisták tanultak, és helyreállították Pet- rogád, Moszkva, az Urál gyárait, a Donyec- medence bányáit, a vasutakat. Akkor rakták le a szocializmus alapjait. A csákány, a lapát és a talicska volt a legfőbb munkaeszköz. A lelkesedés azonban legyőzött minden akadályt, elsöpörte az emberi lehetőségekről, a termelés lehetséges üteméről alkotott korábbi elképzeléseket. „Itt az idő - előre!" - ez volt a fiatalok jelszava akkoriban. A napok órákká, a hónapok hetekké zsugorodtak, amit öt évre terveztek, azt 3—4 év alatt hajtották végre. Az újító, kutató ifjúság soraiból kiemelkedtek a munka hősei. A fiatal bányász, Alekszej Sztahanov kezdeményezése, a norma-túlteljesitési mozgalom az egész országban elterjedt. A dnye- peri vízerőmű és az Uralmas, Magnyitka és Kuznyeck, a cseljabinszki és sztálingrádi traktorgyár, az új város, Komszomolszk-na-Amu- re - az első ötéves tervek nagy alkotásai- sok fiatal önkéntest mozgósítottak a gyorsított ütemű építkezésre. Amikor a földekre kigurultak az első szovjet traktorok, felhangzott az új jelszó: „Komszo- molista - traktorra!“ Amikor szervezték a légierőt, megjelent a felhívás: „Komszomolista- repülőgépre!“ Ezt a hagyományt - elsőnek lenni ott, ahol nehéz feladatot kell megoldani- az ifjúság hét évtizeden át továbbvitte, minden tettében a bátorság és a forradalomhoz való hűség példáját mutatva. (Szovjetunió) laki „az évszázaddal egyidősnek“ nevezett. Nem tiltakozom ez ellen, habár csaknem három hónappal előbb születtem, mint a XX. század. Mit is láttam, mit éltem át, mit is csináltam? Egy Mozgovo nevű kis faluban születtem, a Volga mentén, a tveri kormányzóságban. Az apám szegény ember volt, aki tíz gyereket nevelt. Tizenkét esztendős koromtól mások földjén őriztem a jószágot, hogy megkeressem a kenyérrevalót. Tizenöt évesen érkeztem Petrográdra. A rokonok segítettek, hogy elhelyezkedhessek egy hadiüzemben. A munkaidő tíz óra volt, néha még annál is hosz- szabb. Több falusi is dolgozott a gyárban. Voltak közöttük párttagok is, bolsevikok. A velük Ha visszanézek életemre Dmitrij Loginov, a Téli Palota ostromának résztvevője való beszélgetés, a marxista könyvek olvasása segített hozzá, hogy megértsem a politikai helyzetet, és 1917 februárjában elvtársaimmal együtt részt vettünk a csendőrség lefegyverzésében. Örökre emlékezetes marad számomra 1917. április harmadika. Ezen a napon munkaszünet volt. De ahogy a pártszervezetben megtudtuk: estére Lenin hazaérkezik az emigrációból, aktivistáink azonnal megindultak, hogy végigjárják a munkások lakásait, tudassák velük az örömhírt, és elhívják őket a Finn pályaudvarhoz szervezett menetbe. Akkor értünk a pályaudvar előtti térre, amikor már megtöltötte a tömeg. A vonat befutott, és valaki rázendített a Marseillais- re. Többen bekapcsolódtak az éneklésbe, s hamarosan az egész tér dalolt. Megláttuk Lenint egy páncélvonat tetején. Levegőbe röpültek a munkás- és katonasapkák. Leninnek csak egy-két szava jutott el hozzánk, de beszédének utolsó mondatát - „Éljen a szocialista forradalom!“ - tisztán hallottuk. Mint a Viborgi kerület vörösgárdistája részt vettem a Téli Palota ostromában. Akkor mi nemcsak azt a palotát ostromoltuk, ahol a gyárosok és földesurak Ideiglenes Kormánya ülésezett, hanem a társadalmi igazságtalanságot, a dolgozó tömegek jog- fosztottságát is. Harcoltam a polgárháború frontján, szerveztem a falusi és járási sze- gényparaszt-bizottságok munkáját, majd a szovjetekét, dolgoztam Közép-Ázsiában, a Karakalpak Autonóm SZSZK népbiztosi tanácsának elnökhelyettese voltam. Ma is dolgozom még, amennyire erőm engedi: az SZKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete keretében működő történelmi és irodalmi egyesületben a régi tveri kommunisták szakosztályának elnöke vagyok. S panyolország Népeinek Kommunista Pártja a közelmúltban tartotta II. kongresz- szusát. Juan Ramos, a párt újonnan megválasztott főtitkára interjút adott a Rudé právo madridi különtudósítójának. • • Az utóbbi időben jelentős mértékben felerősödtek a szociális mozgalmak Spanyolországban. S bár ebben fontos szerepük van a kommunistáknak, az ő pozícióik mégis viszonylag gyengék maradtak...- Az igazi baloldal újrakiépitésébe jelenleg Spanyolország leghaladóbb erői kapcsolódnak be. Látni kell, hogy a baloldal ideológiai örökségét szétverték, éveken keresztül elnyomták. Ami a szociális mozgalmak nagyságát illeti, Spanyolország a múltban talán az utolsó helyre került Európában. Nemcsak a szakszervezeti aktivitás csökkenésére, s általában a baloldal meghátrálására került sor, hanem elsősorban az erős kommunista párt hiányzik, amely képes lenne a tömegek összefogására. Napjainkban egy különleges folyamatnak lehetünk tanúi. A dolgozók tömeges megmozdulásainak terjedelmét tekintve - legyen szó akár a békeharcról, akár a szociális mozgalomról - Spanyolország Nyugat-Európában az első helyek egyikére került. • Azonban a választási eredményeket tekintve a kommunisták gyengén szerepeitek.- Bár elég lassan halad az a folyamat, melynek keretében a kommunisták igyekeznek visszaszerezni a pozícióikat, aktivitásuk logikusan visszatükröződik a lakosság széles rétegeiben. Véleményünk szerint az utóbbi események ezt a tendenciát támasztják alá, s lehetőségünk van a mozgalom további ki- szélesítésére. Az objektív helyzet - mind a belpolitikai, mind a nemzetközi - is ezt segíti elő. Beigazolódik a haladó gondolatok érvényessége, az egyesült baloldal pedig olyan politikai tömörülésként kezd fellépni, amely képes az emberek tudatát befolyásolni, arra mozgósítani őket, hogy részt vegyenek a politikai életben. • Ilyen helyzetben nem fényűzés három kommunista párt létezése?- Nem fényűzésről van szó, hanem egyszerűen ez a valóság. Úgy vélem, a kommunista mozgalom szétforgácsoltsága, azé a mozgalomé, amelynek nálunk dicső hagyományai vannak, minden spanyol kommunista számára fájdalmas. A szétesést nem valamilyen mesterséges okok idézték elő. Nem egyes személyek ízlésének a kérdése ez, hanem mélyen ideológiai probléma. Spanyol- ország Népeinek Kommunista Pártját (SNKP) a kommunisták egyesítését célzó akarat hívta életre, ahogy ez mindig is volt, az igaz kommunista tanítás alapján. Hiszen nem lehet a kommunizmust Spanyolországban azokon az alapokon felújítani, amelyeket leromboltak! Ezért a három párt drámája, a csoportosulásoké, melyek mindegyike a kommunizmust hirdeti, csak olyan mértékben oldható meg, amilyen mértékben ennek az országnak szüksége van egy országos kommunista pártra, marxista-leninista, internacionalista pártra, amely képes életbe léptetni az elkerülhetetlenül szükséges szociális változásokat. • Az ön véleménye szerint milyen esélyei, feltételei vannak annak, hogy Spa- nyolorságban ismét egyesüljön a kommunista mozgalom?-AZ SNKP nemrégiben megtartott kongresszusa alaposan megvitatta ezt a kérdést, gyakorlatilag minden bizottságban volt róla szó. Őszintén kívánjuk az egységet, de véleményünk szerint ennek elérését nem lehet valamilyen időponthoz kötni. Olyan párbeszédre van szükség, amely lehetővé teszi a különbségek megvilágítását, amely arra irányul, ami a kommunistákat összeköti, de a kommunisták alapvető kötelességei nem képezhetik vita tárgyát. Kongresszsunk világos ideológiai álláspontra helyezkedett, politikai programot fogadott el. Készek vagyunk ennek alapján tárgyalni. • Az áprilisi kongresszust említette. Véleménye szerint mi adja e tanácskozás jelentőségét, s melyek a fő gondok és fogyatékosságok?-Az alakuló, valamint a második kongresszus közötti időszakban a tagállomány kétségkívül nőtt, bár még mindig nem kielégítő. Megmutatkozott, hogy programunk helyes, megfelel a széles társadalmi rétegek, főleg a munkásosztály érdekeinek. A kongresszus minőségi elmozdulást jelentett a pártprogram gazdagításának, s ugyanakkor azon deformációk és hibák felszámolásának irányába, amelyeket a párt vezetőségében elkövettünk. A kommunista mozgalom egységének kérdése nem szoríthatja deffenzívába a pártot, ellenkezőleg, erős, szervezett és fegyelmezett erőként kell fellépnie ebben a folyamatban. Elsősorban olyan erőként, amely szilárdan a kommunista alapelvek talaján áll. • Milyen konkrét célokat tűzött ki a párt a közeljövőre nézve?- Elsőrendű feladatunknak tartjuk a szociális harc folytatását, a dolgozók mozgósítását. A kormány jelenlegi politikája a munkásosztály érdekeit támadja. A nemzetközi téren követett irányvonalával pedig nemzeti függetlenségünket teszi kockára, s az országot az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus manőverezési területévé változtatja. Ebből fakad a mi elhatározásunk, hogy fokozzuk a békéért folytatott harcot széles körű tömeges mozgalomként, intenzívebbé tesszük a népi, a munkásküzdelmet, előkészítjük a kormánynak adandó globális válasz feltételeit. Ezért szólítunk általános sztrájkba, folytatni kívánjuk az egységes politika erősítését az egyesült baloldal keretében, és szilárdítani az SNKP-t, mint a munkásosztály élcsapatát. • A Szovjetunióban, Csehszlovákiában és más szocialista országokban folyó változások a közvélemény figyelmének középpontjában állnak. Az új gondolkodás- mód, a társadalom átalakítását célzó igyekezetek milyen hatással vannak az önök munkájára?- Mint kommunisták, mindig őszintén hittünk a szocializmus erejében. A viták idején, s a kommunista- és szovjetellenes megnyilvánulásokra adott válaszainkban is mindig azt mondtuk, a szocializmus tökéletesítésére törekvő országok fejlődésük, az előrelépést célzó törekvéseik során természetesen tévedhetnek, hibákat is elkövethetnek. Ez természetes minden történelmi folyamatban, s egyetlen pillanatban sem kisebbíti ennek a társadalmi rendszernek egyetlen alapelvét, egyik oldalát sem. Amikor ma a szocialista országok a kritikus és önkritikus értékelést hangsúlyozzák, amikor a Szovjetunió, Csehszlovákia és a szocialista országok többsége új módon és komolyan gondolkodik a problémákról, az számunkra, s gondolom a többi testvérpárt számára is, amelyek a jobb rendszerért küzdenek kapitalizmussal folytatott mindennapi összecsapásokban, tehát ez számunkra is nagyon ösztönző hatással bír. • Köszönöm a beszélgetést. STANISLAV STÉPÁNEK JUAN RAMOSNAK, AZ SNKP FŐTITKÁRÁNAK NYILATKOZATA (Archív-felvételek) Vi ssza kell szereznünk pozícióinkat
