Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-18 / 37. szám
Közhelyek nélkül az ifjúságvédelemről Civilizációnk talán legrégibb közhelye; ahogy az ifjúságról gondoskodunk, olyan lesz a jövőnk, vagy II. Lipót 1790-ben kiadott dekrétumának veretes szavaival „a köztársadalom jóléte főképpen az ifjúság nevelésétől függ“. Közhelyszámban megy ma már az is, hogy a gyermek- és ifjúkori bűnelkövetésben milyen szerepet játszik a családi környezet, a szülők alkoholizmusa, rendezetlen életmódja, gyermekeik nevelése iránti nemtörődömsége, a válások, a fiatalok italozása, szabadidejük eltöltésének módja, az iskola oktatáscentríkussága... Ahány fórumon, értekezleten csak szóba kerül az ifjúkori bűnözés, annyiszor hangzanak el mindezek a közhelyek. A közhelyeken túli valóságról, a gyermek- és ifjúságvédelem gondjairól a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás szakembereivel, dr. Jana Ultisovával, a jnb gyermekvédelmi osztályának vezetőjével, dr. Milan Stúrikkal, a járásbíróság elnökével, dr. Ousza Zoltánnal, bírósági tanácselnökkel és dr. Duáan Trochával, a járási ügyésszel beszélgettünk. ■ Gyakran emlegetjük, hogy a gyermek- védelem társadalmi feladat. Hogyan tudják járásukban bevonni ebbe a fontos tevékenységbe az egyes szerveket és szervezeteket? Dr. Jana Ultisová: - A járásban alig van olyan szervezet, melynek ne lennének feladatai a gyermek- és ifjúságvédelemben, hiszen a fiatalokkal mindenki kapcsolatba kerül. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy minden egyes szervezet élne is lehetőségeivel, részt vállalna a munkában. A vállalatoktól, melyek sokat tehetnének a fiatalokért, gyakorlatilag semmit sem lehet számon kérni, feladataik annyira általánosan vannak megfogalmazva. Sőt, tapasztalataink szerint még takargatják is a szülők negatív jellemvonásait, főként az italozást. A helyi nemzeti bizottságok mellett létrehozott családvédelmi aktívák is inkább csak az elnevezésükben aktívák. A társadalmi szervezetek működésének alapelve pedig az önkéntesség - nehéz őket olyan tevékenységre kényszeríteni, melyet önként nem végeznének. Ez főleg a SZISZ-szel kapcsolatban okoz számunkra problémát. Elvárják tőlünk - s ugyanúgy bűnüldöző és az igazságügyi ßzervektöl is - hogy vonjuk be őket az ifjúságvédelembe. Az alapszervezetek viszont semmiféle érdeklődést nem tanúsítanak az ilyen problémák iránt. Jelenleg ott tartunk, hogy mi keressük fel őket és az iskolák vezetését, kínálkozunk, hogy hajlandóak vagyunk beszélni az őket érdeklő jogi és szociális kérdésekről, válaszolni kérdéseikre. Igaz, ha egyszer már köztük vagyunk, alig győzünk válaszolni megszámlálhatatlanul sok kérdésükre. Hogy mi érdekli őket? A biráktól, ügyészektől a bűncselekményekről és a halálbüntetésről akarnak hallani. Tőlünk főként a szexuális felvilágosítást várják el. És ez a járásunkban valóban elégtelen és hézagos. Bizonyítja ezt egyébként az is, hogy a tizenöt éven aluli gyermeklányok megrontása az egyik legelterjedtebb bűncselekmény. Ez ellen csupán büntetésekkel harcolni kevés, hiszen a lakosság egy részénél hagyomány a szexuális élet korai megkezdése. Itt az iskoláknak kellene nagyobb kezdeményezést tanúsítanak a felvilágosító, s egyben a megelőző munkában, örülnénk azonban, ha más szervezetekkel, főként a cigánykérdés megoldására létrehozott szervvel sikerülne kialakítanunk hatékony munkamegosztást, hiszen az apparátusuk majd kétszerese a miénknek. A cigánykérdés megoldásához ugyanis nem elég felvásárolni a putrikat, pénzhez juttatni a cigánycsaládokat. Az életmódjukat, mentalitásukat ismerve állandó kapcsolatban kell lenni velük, nevelni őket higiéniára, a háztartás ellátására, a gyermekekkel való helyes bánásmódra. Mi öten ezt nem győzzük. ■ És miben látják a bírák az ifjúságvédelem buktatóit? Dr Milan Stúrik: Hadd válaszoljak egy konkrét történettel. Majd két évvel ezelőtt ítélkeztünk egy fiú fölött. Melegítőt lopott az osztálytársától. Az okozott kár nem haladta meg a 300 koronát. Cselekménye éppen csak súrolta a büntethetőség határát, ezért eltekintettünk a szabadságvesztés kirovásától, ugyanakkor azonban javítóintézeti nevelésre köteleztük, mert a neveltetésében sok kivetni valót találtunk. Már rég intézetben kellett volna lennie, felügyelet alatt, amikor az iratai ismét az asztalomra kerültek. Egy trafik feltörésével gyanúsították. Rövidesen megtudtam, az intézetbe- helyhiány miatt - nem fogadták be, ezért még szabadlábon kószál. És mire előzetes letartóztatásba került volna, újabb megalapozott gyanú merült fel ellene - állítólag embert ölt. Mit kellett volna tennem, mit tehetek hasonló helyzetben? Szavazzak talán a büntetótanácsban arra, hogy minden fiatalkorú tolvajt szabadságvesztésre ítéljünk? Mert hisz, ha javítóintézetbe küldjük, míg oda felveszik, embert is ölhet. Hasonló gondok vannak a gyermekkorúak állami gondozásba vételével is. Nemrég például egy gyermeket csak hosszadalmas és személyes közbenjárásomra fogadott be az intézet. Az állami gondozásba vételének elrendelése óta számos panasz érkezett rá. Lopott, minduntalan kifosztotta iskolatársait, elviselhetetlenül viselkedett. Hasonló gondok voltak a testvéreivel is. Heten már bek közt a születési anyakönyvi kivonatát is, egyszerűen elutasítják a felvételét. Pedig az olyan családokban, ahol a gyermekek veszélyeztetve vannak, gyakori, hogy a szülök nem emlékeznek arra, hol született a gyermek, hol kereshetjük, melyik járásban az anyakönyvi kivonatát. Megmondom őszintén; a bírósági határozatok ilyen hosszadalmas végrehajtása nem tesz jó szolgálatot nekünk, nem szolgálja a bíróság tekintélyének megerősítését sem, és nem hat éppen a jogtudat megszilárdítására sem. Mert mit ér az olyan állami gondozás, javítóintézeti nevelés, melynek elrendelése után egy-két évvel az érintett még mindig a régi környezetében tartózkodik. Méghozzá abban a környezetben, amely részleteiben ismeri az egész ügyet, látja azt is, hogy a következmény várat magára, sőt talán el is marad. A bírósági döntést az ilyen gyakorlat jelentéktelen papírfecnivé változtatja. Azt kellett volna látniuk, milyen nyugalom volt a járásban majd egy évig, amikor egy újonnan megnyíló intézetbe egyszerre tizenkét lányt küldhettünk el, vagyis az elrendelt intézeti neveléseket azonnal foganatosíttathattuk. Pedig ne higgye, hogy csodaszernek tartjuk az intézeteket. A gyermek, a fiatal számára az intézet büntetést jelent, míg a szülőnek... Nos, mindenesetre felmenti őt a gyermeke eltartásával, gondozásával kapcsolatos gondok alól. Az intézeti elhelyezés nem tekinthető csodaszernek azért sem, mert a gyermek ugyan más körülmények közé, más hatások alá kerül, a szülők azonban megmaradnak régi életmódjuk, szokásaik mellett, s rendszerint még büntetés sem sújtja őket gyermekük A Rimaszombati járás 1986. évi statisztikai adataiból a járás népességének száma cigánynépesség az év folyamán jogerősen elrendelt állami gondozásba vételek az év folyamán foganatosított állami gondozásba vételek a jnb gyermekvédelmi osztálya által nyilvántartott gyermekek a nyilvántartásba vett nehezen nevelhető gyermekek fiatalkorúak által elkövetett bűntettek fiatalkorúak által ittasan elkövetett bűntettek fiatalkorúak által elkövetett vétségek fiatalkorú visszaesők 100 000 17 000 70 24 6924 681 121 19 45 17 intézetben vannak, s most érkezett bejelentés a nyolcadikra. Hogy mikor kerül intézetbe? Könnyebbet is kérdezhetne! Dr. Dusza Zoltán: A feladataink közé tartozik, hogy az intézetekbe elszállítsuk a gyermekeket. A járásbíróság szolgálati gépkocsijára azonban csak évi ezer liter benzint vételezhetünk. Ennek a mennyiségnek már az első negyedévben nyakára hágnánk, ha minden gyermeket mi szállítanánk be. A bíróság elnökének szerencsére sikerült olyan jó kapcsolatokat kialakítania a járási nemzeti bizottsággal, hogy kisegítenek minket kocsival, benzinnel, személyzettel, pedig meg kell hogy mondjam: a gyermekek szállítása nem éppen kockázatmentes feladat. Védenceink egy része bizony nem ijed meg olykor még egy börtönviselt csirkefogótól sem. A szolgálati gépkocsi nincs úgy átalakítva, hogy a sofőr vezetés közben védve lenne az esetleges - hátulról érkező - támadással szemben, vagy hogy az ajtókat ne lehessen belülről nyitni. Szinte rettegünk míg csak át nem gurulunk az intézet kapuján, hiszen talán még azt sem sikerülne megakadályozni, hogy a szökésre elszánt gyermek menet közben ugorjon ki a robogó gépkocsiból. Mellesleg, sajnos nemrégiben megtörtént, hogy a gyermekek megszöktek útközben. Kihasználták, hogy illemhelyre engedték őket. Késő éjszakáig várakoztunk a gyermekekre lakóhelyükön, míg - hatvankilométeres gyaloglás után - megérkeztek. h ■ Mégis, mennyi ideig halasztható az intézeti nevelést elrendelő határozat végrehajtása? Dr. Jana Ultisová: Az ítélethozataltól másfél-két év is eltelik, míg a gyermeket befogadja az intézet, mind a fiatalkorúakra elrendelt javítóintézeti nevelés, mind az állami gondozásba vétel elrendelése esetében. S még akkor is mennyi gond van vele! Ha nem küldjük el a gyermek utolsó iskolai bizonyítványát, egészségügyi iratait, s töberkölcsi nevelésének veszélyeztetéséért. Aztán megfontolásra kényszerítenek minket az egészségügy tapasztalatai is. A csecsemőotthonból eredeti családjába visszakerülő gyermek ellenállóképessége a csecsemőotthon magas higiéniai és élelmezési színvonala hatására visszafejlődik, eredeti családjában csökkennek túlélési esélyei. M És milyen az intézetből visszatérő fiatalok helyzete? Dr. Jana Ultisová: A beilleszkedésükről mi gondoskodunk. Érzésem szerint lenne mit javítani ezen a téren is. Jelentős vívmány, eredmény, hogy az intézetben a fiatalok szakmát tanulhatnak. Alig van azonban választási lehetőségük, hiszen az intézetek mellett működő iskolákban egy, legfeljebb két szakmát oktatnak. Mostanában például rengeteg kertésznek kitanult fiatal elhelyezéséről kellett gondoskodnunk. Ami még ennél is nehezebb - elszállásolni azokat, akiknek nincs hol lakniok. ■ Mi jellemzi a gyermekek és a fiatalkorúak bűnelkövetését és az ügyészségnek a megelőzéssel kapcsolatos tevékenységét? Dr. Dusán Trocha: A gyermekeket, büntethetetlenségüket, saját szüleik, idősebb testvéreik használják ki, amikor lopni küldik őket vagy más gyermekeket kifosztani. Viszonylag új jelenség számunkra az, ami olykor a kollégiumokban történik: a diákok közti zsarolás. Riasztó azonban a bűncselekmények fokozódó kegyetlensége, az elkövetők egyre agresszívabb magatartása is. Amit mi a megelőzés érdekében tehetünk, az nem sok. Előadásokat tartunk a középiskolásoknak, találkozunk az alapiskolásokkal, válaszolunk kérdéseikre, igyekszünk nekik annyi jogi ismeretet átadni, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a törvénnyel. Az előadásokkal azonban valószínűleg éppen azokhoz nem jutunk el, akik rászorulnak. Feladataink közé tartozik az, hogy figyelmeztessük a társadalmi szervezeteket a kezesség felajánlásának lehetőségére és következményeire. Ezt azonban rendszerint előttünk már a nyomozószervek megteszik. Az igyekezetük sajnos hiábavaló, nem emlékszem ugyanis olyan esetre, amikor a szakszervezet vagy a SZISZ alapszervezete élt volna törvényadta jogaival a büntetőeljárásban. Sajátos probléma - a bűnelkövetők rendszerint nem tagjai a társadalmi szervezeteknek. A gyermek- és ifjúságvédelem eredményességének érdekében viszont határozottabban többet kellene és lehetne tenni a fiatalok szabadidejének számukra vonzó, társadalmi szempontból pedig megfelelő és kulturált eltöltése érdekében. Ebből a szempontból még sokkal tartozunk nekik. Kevés az ifjúság számára szervezett akció, bár megvan annak a veszélye is, hogy a rendezvényeket ugyanúgy mint az előadásokat az oktatás egy további formájának vélhetik, és húzódozni fognak a részvételtől. Kevés a játszótér, sportpálya, nincs ifjúsági tömegsport s a SZISZ-nek sincsenek olyan létesítményei, melyek az ifjúság szabadidejének hasznos eltöltését szolgálnák. így aztán nem csodálkozhatunk, hogy sokan kocsmákban, vendéglőkben töltik szabadidejüket. Dr. Jana Ultisová: A vendéglátóhelyeken sajnos sok fiatal lebzsel, ugyanakkor kevés az iskolai klub, s a meglévők tevékenysége sem vonzza a gyermekeket. A vendéglátóhelyeken azonban, hogyanhogyan nem, alkohol is kerül a fiatalok elé az asztalra. És akkor már nem hiányzik sok ahhoz, hogy a fiatal neve a bírósági akták címlapján tűnjön fel. Én főként a büntetéseket találom aránytalannak. A fiatalt sújtó büntetés egész életére meghatározhatja, hátrányosan befolyásolhatja sorsát, ám az, aki a poharat a kezébe adta, kifizeti a 100-200 koronás bírságot, s még aznap a kétszeresét vágja zsebre. Dr. Dusán Trocha: Szerintem bűncselekményt követ el mindenki, aki gyermeknek vagy fiatalkorúnak akárcsak egyetlen esetben is lehetővé teszi az alkoholfogyasztást. Bíróság előtt azonban nem sikerült eddig ilyen bűncselekményért senkit felelősségre vonni, holott az utóbbi öt évben majd 100 fiatalkorút ítéltek el ittas állapotban elkövetett bűncselekményért. Egyetlen esetben sem lehetett bizonyítani ki szolgálta ki őket itallal, senki sem tanúskodott ellenük. A környezetük megvédte őket. FEKETE MARIAN A beavatott szakemberek által felvetett problémák megoldása jelentős mértékben függ társadalmunk anyagi lehetőségeitől. A felvetett gondok azonban tükrözik azt is, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem a járásban - ugyanúgy mint az egész országban - még mindig csak néhány szervezet egyes tagjainak meggyőződéssel végzett hivatása, míg mások közömbösségből, kényelemszeretetből vagy éppen csak pillanatnyi gazdasági érdekből hiúsítják meg a valóban hatékony munkát. Mert ha ma nincs pénz az intézetek bővítésére, holnap sokkal több kell majd az új börtönök építésére. És, ha ma nincs pénz játszóterekre, sportpályákra, holnap jóval több kell majd az egészségügyre. Ugyanakkor, az ifjúságvédelem valóban nem lehet öt vagy akár ötven ember feladata. Ismét csak egy közhely; szemléletváltásra van szükség, mégpedig saját jól felfogott érdekünkben, a holnapi közbiztonságunk, a nyugodt életünk érdekében
