Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-18 / 37. szám
idei Inchebán néhány érdekes termékkel mutatkoztak be, amelyeket a cellulózgyártás hulladékából, - vagy inkább melléktermékéből - nyertek. Azt is gondolhatná az ember, hogy a Gömöri Cellulóz- és Papírgyárban, Gömör- horkán (Gemerská Hörka) a gyártási hulladék, a környezet- szennyezés problémája megoldott, vagy legalábbis jó úton halad a megoldás felé, s hogy a Sajó, amelynek hídján áthaladnak a gyár felé tartók, lassanként tiszta vízzel a medrében hagyja majd el hazánkat. Flander Zoltán mérnök, a gyár kutatási csoportjának vezetője, akinél az új készítményekről érdeklődtem, azonban sejthette, mi jár a fejemben, mert ő is a Sajóval kezdte.- Tudja, mi vagyunk a folyó legnagyobb szennyezői és ez nekünk évi 11 millió koronánkba kerül. Ennyit kell beterveznünk a birságra, amit a vízszennyezés miatt fizetünk. De nem ez az egyetlen veszteségünk a víz miatt. Ebben az évben például termelőkapacitásunknak csak kétharmadát használhattuk ki, mivel alacsony a Sajó vízszintje és a meghatározott szinten felül már nem engedhetünk bele szennyezést. Ezt a szintet mindenképpen be kell tartanunk és be is tartjuk, hiszen nem hanyagságból, vagy tudatlanságból szennyezzük a folyót - egyszerűen ilyen a technológiánk. Igen, a gyártási technológia valóban elavult már a 105 éves múltra visszatekintő gömöri papírgyárban és elavultak a cellulózgyártás berendezései és gépei is. A gömörhorkaiak nedves (szulfit) módszerével már csak két helyen készül az országban fából cellulóz, Szlovákiában pedig ez az egyetleh ilyen technológia. (Igaz. az újabb szulfát módszernek a levegőbe jutó rossz szagú merkaptánokkal van gondja.) Fö termékük a barna és a fehérített, illetve a finomított cellulóz. Papírt keveset gyártanak, de gyártási programjuk jelentős részét képezi két olyan technológia, amelynek manapság már nem sok köze van a cellulózhoz (legalábbis az itt készülőhöz. Az egyik a polipropilén alapanyagú nem szőtt textíliák gyártása az élelmiszeripari eldobható szúrók és törlőruhák készítésére, athásik feladatuk pedig a női intimbetétek gyártása. Ezek gyártásához viszonylag modern, import gépekkel rendelkeznek, a munkafolyamat az adagoláson kívül automatikusan történik. A nem szőtt textíliák gyártását a továbbiakban bővíteni szeretnék, 1989-töl például eldobható orvosi köpenyeket és kórházi ágylepedöket szeretnének piacra adni. Ez a részlege a gyárnak kiegyensúlyozottan termel és viszonylag biztos jövő elé néz. Az alapanyagot, a polipropilént készen kapják, tehát tulajdonképpen feldolgozásról van szó. A szükséges cellulózt is ide kell szállítani, mivel a nem szőtt textíliák gyártásánál száraz cellulózra van szükség, a gyár viszont csak nedves vagy félszáraz cellulózt készít, amelynek további feldolgozása máshol történik Persze, így első hallásra furcsának tűnik, hogy egy cellulózt termelő üzem a másik termelési részlegre a gyártáshoz cellulózt vásárol - ez már nekik a horkaiaknak, is feltűnt - s a jövőben szeretnének egy kisebb szárítót is építeni. Mindez azonban a beruházási források kérdése. Ezután kerültek szóba azok a termékek, amelyek a szennyezés csökkentése céljából születtek meg. Újra Flander mérnöké a szó.- Mintegy 15 tonna hulladék, szulfitlúg keletkezik nálunk évente, s ennek 45 százalékát további feldolgozásra besűrítjük. A sűrítmény egynegyedét itt nálunk hasznosítjuk. Ennél az igyekezetünknél észre kell venni azt is, hogy öt-hat évvel ezelőtt még 16 milliós bírságot fizettünk évente, ez ma már csak 11 millió, tehát ilyen arányban tudtuk csökkenteni a szennyezést. A lignin származékok, amelyek a melléktermékből készülnek - ez esetben nem beszélhetünk hulladékról, mivel ez egész sor értékes anyagot tartalmaz, csak éppen a hasznosítását nehéz megoldani - hasznos adalékanyagok az építőiparban, főleg a betonozásnál, a mezőgazdaság Bepillantás a gyárudvarra. Balra a torony a gyártáshoz szükséges kalciumbiszulfit előállítására. (CSTK felvétel) számára kínálunk speciális műtrágyát, de az érdeklődés ezek iránt nem olyan, amilyet váriunk. Persze azt hiszem, hogy propagálásuknál nekünk is aktívabbaknak kelleti volna lennünk. Nézzük tehát közelebbről, mi is készül abból, amit eddig a Sajóba engedtek. A Plastifikátor S, a Plastdex és a Vusal márkanevekkel jelölt betonadalékok növelik a beton folyékonyságát, levegőssé teszik a betont mivel mikroszkopikus buborékokat képeznek benne, növelik víztaszító képességét, szilárdságát, a hömérsékletváltozásokkal szembeni ellenállását. A betonkeverékhez kevesebb víz kell és mintegy tíz százalékos lehet a cementmegtakarítás is. Az adalékok fel- használásával csökkenthető a megszilárdulás ideje is. Szulfit- lúgból készül a nagyon sokoldalú Ligresol is, amely növényvé- döszerek, festékek, cement és vakolat adalékanyaga. A Fer- rovit szilárd és folyékony műtrágya a túlságosan meszes talaj feljavítására szolgál Végül még említést érdemel az Adisol AF is, amely speciális körülmények között használható kötőanyag, például a gáz-, vagy olajkutatási furatok időszakos lezárására. Ilyen módon hasznosítható tehát az eddig a folyót szennyező szulfitlúg. Az említett termékek gyártási módszereinek kidolgozásán egyébként a bratislavai Cellulóz- és Papíripari Kutatóintézettel működtek együtt. Ezek a termékek azonban, még ha növekszik is gyártásuk a jövőben, nem oldják meg azokat a nehézségeket, amelyekkel gazdasági téren a vállalat jelenleg küzd. Már szó volt róla, hogy a cellulózgyártó részleg berendezései, gépei elavultak, és mivel a technológia - a nedves módszer - is utolsó mohikánnak számít a papírgyárak között, nincs értelme annak, hogy felújítsák. Gazdasági mutatóikat nem tudják teljesíteni, az emberek (sajnos, leginkább a jó szakemberek) lassanként hátat fordítanak a gyárnak. A toldozásnak-foldozásnak tehát nincs értelme. Mindenképpen lépni kell és a gyár vezetősége a teljes átalakításban, az új gyártási módszerben látja a megoldást.- Létezik egy technológia, amely Csehszlovákiában még nem honosodott meg. Ez a termomechanikus cellulózgyártás. A fát nagy hőmérsékleten mechanikus úton bontják szálaira és Így nyerik ki belőle a cellulózt - többet, mint az eddigi módszerekkel. Most például a hasznosítható anyag majdnem 50 százaléka a vizekbe jut, a termomechanikus módszernél csak 10 százalék a veszteség. Ugyanannyi fából tehát majdnem mégegyszer annyi cellulóz nyerhető. Igaz, hogy ez a Skandináviából származó módszer energiaigényes, de szinte teljesen vegyszermentes. A kinyert cellulóz fehérítése is könnyebb. Erre szeretnénk tehát beruházási keretet kapni. Van viszont egy probléma, mégpedig az, hogy ha az egész országban csak mi gyártjuk a finomított cellulózt, és az átépítés miatt leállnánk a gyártásával, sok fontos üzem hiányolná ezt az anyagot az egész országban. Sajnos, a behozatala is különböző akadályokba ütközne. Persze a végső döntést mégis meg kell hozni, hiszen a gömörhorkai cellulózgyárnak a jelenlegi gyártási technológiával és berendezésekkel nincs nagy jövője. Ők már választottak, merre szeretnének elindulni, s van bátorságuk lépni az új felé. A következő húzásban nem rajtuk a sor. Ók majd a beruházások sorsáról döntő szervek igenlő vagy nemleges válasza után jutnak újra lépéshez SZÉNÁSI GYÖRGY A papírgyártás távlatai Gömörben Más utakon a tudományos-műszaki fejlesztésben Az előttünk álló időszakban az SZSZK ipari tárcájának egyik legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy tovább javuljon a tudományos-műszaki fejlesztés területén az összehangolt irányító és ellenőrző tevékenység. Az elmúlt időszakban jelentős haladást értünk el a gazdasági tervek és a műszaki fejlesztés tervének összehangolásában, ezek minőségi mutatóinak javításában, mindenekelőtt a tervezett nyereség növelésében. De sikerként könyvelhetjük el azt a tényt is, hogy összehangoltabb lett a műszaki fejlesztés, valamint a beruházások tervezése. Ily módon sikerült javítanunk a műszaki fejlesztés minőségi színvonalát, ami elsősorban annak köszönhető, hogy ezen a területen célprogramokból indultunk ki, és az irányítási szférában nagyobb szerepet kaptak egyes, általunk nélkülözhetetlennek tartott normatívumok, s nőtt az ellenőrző tevékenység hatékonysága. Az elmúlt esztendő egyik markáns eredménye az volt, hogy mintegy 10 százalékkal nőtt a tárcán belül a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek mennyisége. Struktúraváltás A célprógramos módszert nemcsak a tárca egyes ágazatainak tervszerű fejlesztése, gazdasági hatékonyságának növelése érdekében alkalmazzuk, hanem a szükséges struktúraváltás megvalósítását is ily módon akarjuk elérni, s ebben az igyekezetünkben a gazdaságosság javítása az irányadó. Feladataink megvalósítása során az egységes állami tudományos-műszaki politika elveihez igazodunk, beleértve a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztési programjának megvalósításában kibontakozó részvételünket. A komplex program feladatainak teljesítésével és az állami célprogramok eredményeinek hasznosításával elsősorban a vegyipar fejlesztésében, az energiaszükségletek csökkentésében és a korszerű szállítási rendszerek bevezetése területén kell számottevő eredményeket elérnünk. Az említett feladatokon túl részt veszünk az állami tudományos-műszaki programok kidolgozásában, amelyeknek tudvalevőleg elsődleges célja a műszaki és technológiai innováció minél magasabb szintű végrehajtása. Ezzel akarjuk előkészíteni a 9. ötéves tervidőszakban sorra kerülő, a jelenleginél jóval jelentősebb struktúraváltás feltételeit. Ezen a területen tevékenységünk súlypontját a textil- és ruhaipar technológiai és anyagfelhasználási felújítási programjaira helyezzük. Két normatívum A tudományos-műszaki fejlesztés irányításának gazdasági módszerét két alapvetően fontos normatívum segítségével érvényesítjük. Az első és a legfontosabb a műszaki fejlesztési alap képzésének a normatívuma. A műszaki fejlesztési alap képzésének a mértékét a cipó- és a bőriparban az összteljesítmények 0,6 százalékában állapítottuk meg - ez egyébként a legalacsonyabb arány. Olyan határozatot hoztunk, miszerint 1990-ig valamennyi ágazatban a műszaki-fejlesztési alap képzésének normatívuma egységesen 1,1 százalékos legyen, s a korszerűbb ágazatokban nem süllyedhet a jelenlegi szint alá. Ezzel az intézkedéssel el akarjuk érni, hogy a fejlesztési alap abszolút értéke folyamatosan növekedjék és ily módon teremtsük meg saját tudományos-műszaki bázisunk hatékony működésének anyagi feltételeit annak minél gazdaságosabb tevékenységéhez, a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés elmélyítésével is. Pozitívumként kell elkönyvelni - a tapasztalt hiányosságok ellenére -, hogy a műszaki-fejlesztési alap képzésében az elmúlt évben szinte valamennyi ágazat túlteljesítette a tervezett szintet. Ennek az „éremnek“ másik oldala, hogy a létrehozott eszközöket minél gazdaságosabban használjuk fel. Ezen a területen hat az irányítás másik gazdasági eleme - a műszaki-fejlesztési alap jövedelmezőségi normatívuma. Ezt úgy kapjuk meg, hogy összevetjük a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak megvalósításából származó nyereséget és az ebből az alapból valóban felhasznált pénzeszközöket. A műszaki fejlesztés így értelmezett jövedelmezősége egyúttal kifejezi az egyes részfeladatok megoldásának hatékonyságát, és elősegíti a gazdasági gyakorlatba történő bevezetés felgyorsulását. Ezt a normatívumot először 1984-ben alkalmaztuk, és segítségével a szóban forgó érték 1986-ban már a kétszeresére nőtt. További növekedésre számítunk, mégpedig olyan mértékben, hogy a műszaki fejlesztésbe beruházott minden koronából legalább 66 filléres nyereség származzon. Jelenleg a műszaki fejlesztés hatékonyságából származik az egész tárca évközi nyereségnövekményének 35 százaléka. Annak ellenére, hogy ez már nagyon számottevő részarány, még mindig nem minősíthetjük döntő jelentőségűnek. Éppen ezen a területen keresendők tehát azok a tartalékok, amelyek hozzásegíthetik a tárcát a 8. ötéves tervidőszak rendkívül igényes minőségi feladatainak teljesítéséhez. Belső és külső tényezők Az elmúlt időszakban a tárca valamennyi ágazatában értékeltük, átértékeltük és hangsúlyoztuk az ellenőrzések jelentőségét a műszaki fejlesztés területén. A műszaki fejlesztés végrehajtási tervének feladatai, egyes mutatóinak alakulása állandóan figyelmünk előterében áll. Elképzeléseink és terveink a társadalmi szükségletekből indulnak ki. Ezek azonban olyan alapvető szempontoktól is függnek, amelyekre az SZSZK Ipari Minisztériuma nem gyakorolhat hatást. Egészen pontosan a gépi és technológiai berendezések beszerzésére gondolok. Számos csúcsszínvonalú gép és berendezés behozatalára szorulunk. Meggyőződésem, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában ki- kristályosodnak a „játékszabályok“, és a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén megszilárdul a szerződéses fegyelem, s az ipari tárca egyes ágazatainak struktúraváltásához a megfelelő mennyiségben és minőségben szükséges gépi berendezéseket idejében megkapjuk. Természetesen a korszerűsítés döntő tényezői a minőségileg új irányzatok fejlesztésének feltételei tőlünk függnek. Itt elsősorban az irányítás színvonalának javítására gondolok, hiszen az idei év április 1 -töl már az új gazdaságirányítási rendszer komplex kísérletének elvei alapján termelnek a cipő- és bőrfeldolgozó ipar vállalatai és a kísérletbe bekapcsolódik a tárca számos további vállalata az év hátralevő időszakában. Megváltozik a káder- és személyzeti munka rendszere is, amelynek tükröznie kell a dolgozókollektívák újszerű feladatait a gazdasági mechanizmus átalakításának új feltételei közepette. Tudatosítjuk, hogy nehéz feladatok várnak ránk, de annak is tudatában vagyunk, hogy nincs más lehetőségünk, mint az, hogy az előttünk álló kérdéseket megoldjuk, s így az ipari tárca is az őt megillető mértékben vegye ki részét a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsításából. VLADIMIR VÁVRA kandidátus, az SZSZK Ipari Minisztériumának tanácsosa jy^g.y».yjf;»jy.Jf¥VV¥y¥V¥)Hr»y¥.*»y»y¥y:¥¥»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥j mu oj segíthet
