Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-11 / 36. szám

1 1 1 i ■ | m 1 1 11/ 1 p ■ ■ 1ml jÉj 1 I mBUff mm mm I I I I MIHAIL ZOSCSENKO Bolondos történet Petya már nem volt egészen kicsi fiú, hiszen négyéves elmúlt. Édesanyja azonban még mindig úgy bánt vele, mintha pöttömnyi, tehetetlen kisfiú lenne Kiskanállal etette, kézen fogva vezetgette, maga öltöztette. Egy reggel, amikor Petya felébredt, édesanyja kivette a kiságyból és szépen felöltöztette. Aztán lábra állította. Ám mi történt? A gyerek elesett. Ismét felállította őt, de megintcsak elesett. Megijedt az édesanyja, futott a telefonhoz és hívta a férjét:- Gyere gyorsan haza! Valami baj van a gyerekkel. Nem tud lábra állni. Amikor hazaért, Így szólt az apa:- Nem értem, mi történhetett, hiszen Petya ügyes gyerek, szépen járt. futkosott. Megpróbálta ő is felállítani a gyereket, de hiába. •- Hívjunk gyorsan orvost. Itt valami komoly baj van. Megjött az orvos, ö is csak csodálkozott, nem tudta mire vélni a dolgot- Mit csináltál, Petya? Talán elfelejtettél járni? Petya így válaszolt:- Nem tudom, mi bajom van, doktor bácsi. Tegnap még futkostam, ma meg mindig eldőlök.- No, anyuka vetköztesse le a legénykét, megvizsgáljuk!- Semmi. A gyerek egészséges - állapította meg kis idő múlva az orvos. Aztán mégiscsak feltette szemüvegét, hogy alaposabban szem­ügyre vegye a ,,kis beteget".- Nincs mit tenni, el kell hívni a professzort. Ő talán majd rájön, miért esik el Petya. Közben csengettek: az ajtóban Kolja állt, a szomszéd kisfiú. Annyira sietett barátjához, hogy még köszönni is elfelejtett. Biztos nagyon fontos mondanivalója volt! Amikor azonban meglátta Petyát, olyan nevetés tört ki belőle, hogy visszhangzóhoz egész lakás. Az aggódó szülők rosz- szallóan néztek Koljára, még meg is szidták.- No, majd én mindjárt megmondom, miért esik el Petya - mondta Kolja.- Nicsak, megjött tudós Hüvelyk Matyi! Azt hiszi, okosabb nálam - haragudott az orvos.- Hát nem látják, hogy van felöltözve Petya! A nadrágja... - nevetett Kolja. - A nadrág egyik szára üresen lóg, a másik szárába meg két láb van.- Nahát! Ilyesmit! - csodálkozott mindenki egyszerre.- A mama öltöztetett - vágta rá gyorsan Petya, nehogy azt higyjék, ő az ügyetlen.- Bizony, reggel nagyon siettem - mentegetőzött az édesanyja. Észre sem vettem, hogy rosszul öltöztettem fel.- Én egyedül öltözködöm - büszkélkedett Kolja. Már régóta. Ilyesmi velem nem történhet meg. A felnőttek mindig valami ostobaságot csinálnak.- Ezután én is egyedül fogok öltözködni - mondta Petya, majd kézen fogta Kolját, és eltűntek a másik szobába. URBÁN GABRIELLA fordítása KÖVESDI KÁROLY Lóg az eső lába, belelóg a tájba. Leng a délutánba, az ebédutánba, az este elóttbe, nagyapa zsebébe. Bajusz alatt cseréppipa, füstöt gomolygat a lika. Huncut szeme nagyapának, számolja a karikákat: egy barika, két barika, három kari... Mennyi bari! Jaj, aludjon el a pipa, bari-ontó füstös lika, mert különben lesz galiba, teli már az udvar! Lóg az eső iába, v 10. Egy útmerfti fogadóban Az ókori rómaiaknak gyakran kellett hosszabb útra indulniuk. Voltak, akik távoli birtokaik ügye­it mentek elrendezni, másokat hivatali teendőik késztettek uta­zásra, s persze olyanok is akad­tak, akik pusztán kedvtelésből keltek útra. A jól megépített or­szágutakon viszonylag nagy volt a forgalom, s bár a közlekedés sebessége a maihoz viszonyítva szinte nevetségesen lassú volt (gyalogosan kb. 30 km-t, kocsi­val kb. 60-90 km-t tettek meg egy nap), azért olykor balesetek is előfordultak, főleg olyankor, amikor valakinek sürgős dolga akadt és meghajtotta a fogatot. A közönséges utazó gyakran ta­lálkozott futárokkal és postako­csikkal, sót ha nem volt saját kocsija és sokallta a bérkocsi díját, postakocsival is utazhatott. A tehetősebbek azonban saját kocsijukon utaztak, amelyen ma­gukkal vitték az étkészletüket, a sátrukat és a hevenöjüket is, hogy az éjszaka beálltával ké­nyelmesen aludhassanak. Természetesen ezek a sátrak alig hasonlítottak a mai kempin­gezők sátraihoz, hiszen a padló­zata márványlapokból volt; asz­tal és kis fürdőmedence is volt benne, s persze puha fekvőhely is. Egy ilyen szálláshely előké­szítéséhez tucatnyi rabszolgára is szükség volt, s az előkelő utas személyi biztonságára számta­lan fegyveres ügyelt. Aki nem kedvelte a sátrat, s az anyagi helyzete lehetővé tette - kis há­zat építtetett az út mentén, szük­ség esetén akár többet is egy­mástól egynapi járóföldre, hogy az utazás során legyen hol meg­szállnia. Mások barátaikat vagy üzlettársaikat kérték meg, hogy biztosítsanak számukra szállást, az útmenti vendégfogadókat csak végszükség esetén keres­ték fel. Pedig vendégfogadó, kocsma elég sok akadt az or­szágutak közelében is, a na­gyobb városokban meg szinte egymás hegyén-hátán voltak. Ezeknek a szolgáltatásait azon­ban elsősorban a kevésbé tehe­tős polgárok vették igénybe, mert igen olcsó volt az étkezés, A múlt év szeptemberében mutatta be a Magyar Területi Színház komá­romi (Komárno) társulata A négy ka­lap című bolgár mesejátékot Az elő­adásnak olyan sikere volt az alapis­kolás tanulók körében, vagyis körei­tekben, akik hétről hétre átböngészi­tek a vasárnapi Új Szó Gyermekvilág rovatát is. hogy a Kis Építő szerkesz­tőségével közösen úgy döntöttek a színház munkatársai: a lap hasáb­jain rendszeresen figyelemmel kísérik majd a mesejáték előadásait és be­számolnak olvasóinak a körülöttük történő érdekesebb eseményekről, a velük kapcsolatos kérdésekről. Bár nem tudtunk minden kiváncsi nézőnek válaszolni, azéd sokak ér­deklődését kielégítettük Volt, aki azt kérdezte: ha a négy ikertestvérnek különböző szinü kalapot vett az ap­juk, hogy össze ne tévessze őket, akkor a fülükbe miéd akasztott egy- ' forma gyűrűt Más az iránt érdeklő­dött, hogyan lesz valakiből színész­nő. nagyon sokat kell-e tanulni a főis­kolán, és miként lehet „fejben tadani azt a rengeteg szöveget", melyet a színésznek el kell sajátítania Arra is rákérdeztek, vajon a színész maga varratja-e színpadi ruháit, vagy a színháztól kapja őket, s ha igen, akkor kell-e érié fizetnie, vagy egy­szerűen „munkaruhának" minősíthe­tők ezek a jelmezek Az egyik kislány arra kéri bennünket, hogy mivel mi „úgyis színháznál dolgozunk", meg (Komáromban) a határhoz is közel va­gyunk, írjuk meg Isaurának, hogy ó levelezni szeretne vele, annak rendje és módja szerint hosszú leve­let is kanyarintott egy további kérés kíséretében: fordítsuk le „brazil nyelvre" (jóllehet Ilyen nem létezik, mert Braziliában podugálul beszél­nek), majd Izaura „brazil nyelvű leve­lét" is fordítsuk le neki magyarra... MINEK A NEVE? A „TERLUNA“ szóban szereplő betűk átcsoportosításával minek a nevét kapjuk meg? A - gépkocsiét B - városét C - államét D - állatét E - növényét A mesejáték nézői - ha szépen kifestették a műsorfüzetben található rajzot, s elküldték a Magyar Területi Színház címére - ezt a fényképet kapták ajándékba, a színészek aláírásával. Balról jobbra: Dráfi Mátyás érdemes művész (Petko gazda), Mikola Róbert (a négy ikertestvér alakí­tója), Benes Ildikó (Mesemondó Nagyanyó), Házi Tánya (Bonka) és Ferenczy Anna érdemes művész (Gena néni). (Nagy László felvétele) Bevalljuk őszintén, ennek a különle­ges kérésnek bizony (vagy bizaura?) nem tudtunk eleget tenni, flöstelljük is azóta magunkat nagyon - még a színfalak is belepirosodtak olykor­olykor. De mit tehetünk egyebet: hall­gatunk, mint éjszaka a sötétség . A négy kalap előadásaihoz még egy meglepetéssel szolgált a szín­ház: ingyen osztogatott műsorfüzetet a nézők között, amely egy kifestendő rajzot is tadalmazott A színház mun­katársai megígériék, hogy azoknak, aKj,k a legszebben festik ki a műsorfü­zetben található rajzot, és elküldik a Matesz címére, ajándékkal fognak kedveskedni Először úgy szólt az TARKA ÁBRÁK Keresd meg az ábrában azt a kis négyzetet, amelynek vala­mennyi szomszédos ábrája - szám szerint nyolc - különbö­zik egymástól! Melyik ez a négyzet? ígéret, hogy száz legügyesebb kifes- lönek egy-egy csopodképet küldünk a színészek aláírásával A képről (amint azt mellékelve láthatjátok) A négy kalap szereplői mosolygnak majd viasza az „alkotókra" Nos, a ki­festő versenynek akkora sikere lett. hogy a színház postása már-már fel akad mondani. Elhatározását végül csak azéd változtatta meg, meri neki is van egy alapiskolás kisfia. A szín­ház előbb kétszázra, majd három­százra emelte a jutalomképek szá­mát. végül ennél is többet küldött szét KMECZKÓ MIHÁLY leng a délutánba, az este elóttbe, az ebédutánba. Hinta-Unta, kis Katinka, libikóka lendül, föl-le billen, jár az udvar, a cipó leperdül. Kis Katinka lába leng a délutánba, szürke ködök pöfékelnek, gomolyognak, hemperegnek, mint megannyi füstkarika a pipa likából, s nagyapa csak számol. Kertünk alatt hömpölyög már, alig szuszog az esőzsák, zutty! - kireped és elered, szakad az eső! ▲ ■ ❖ <► • © A ■ b, • A © • ♦ ♦ • © A ■ • o © * © © ■ © ❖ * © A © ♦ ■ A • • ♦ • © ♦ ❖ ■ A ■M­• © © o ♦ ■ A ' MEGFEJTÉS ——— Az augusztus 28-i számunk­ban közölt feladatok megfejtése: a gylk; pöttyös - 2, csíkos - 1. Nyertesek: Simko László, Hont- füzesgyarmat (Hontianska Vrbi- ca); Patasi Tímea, Gabőikovo; Fasanga János, Zseliz (2elie- zovce); Szkokan Norbert, Pel- sőc (Pleáivec); Lengyel Andrea, Alsópéter (Dolny Peter). a bor és a fekvőhely is. Igaz, a minőség sem volt kifogástalan, s olykor utonállók is megzavar­ták a nyugalmat, de azért volt ezeknek a vendégfogadóknak pozitívumuk is. A messziről ér­kezett idegenek híreket hoztak és vittek, a fogadóban megvitat­ták a világ dolgait, s ha unatkozni kezdtek, előkerült a kockajáték, amely felvillanyozta őket, s aki­nek ez is kevés volt, az elszóra­kozhatott a fogadó személyzeté­hez tartozó lányokkal. A fogadósnak kötelessége volt, hogy törődjön a vendég ké­nyelmével, vigyázzon a poggyá­szára, s természetesen a lovaira is gondja volt, szükség esetén pedig cserefogatot is tudott adni. A császárság korában a ven­dégfogadók színvonala sokat emelkedett, amit egyebek között bizonyít, hogy az utazót fűthető szoba és melegvizű fürdő várta. Az utazás - a vendégfogadók kedvező árkínálata ellenére - meglehetősen költséges dolog volt. Ezért is figyelemre méltó, hogy a hivatalosan útonlevőknek megbízójuk megtérítette a ki­adásokat, ezt a jogszabály bizto­sította számukra. A vendégfogadókban olykor véres események is lejátszód­tak. Feljegyezték például, hogy Kocsma Pompejiben (Gyökeres György fotoreprodukciója) >K3 I ■■ I i. e. 52-ben két, egymással el­lenséges viszonyban álló római politikus gladiátorai tűztek össze a bovillaei fogadóban, amely a Via Appia mentén állt. A csete­patéban tizenhármán veszítették életüket, köztük az egyik politi­kus és a vendéglős is. Egy másik fogadó arról vált hírhedtté, hogy ott gyilkolták meg i. sz. 275-ben Aurelianus császárt. A városi fogadósok egyébként már kétezer évvel ezelőtt is ver­sengtek a vendég kegyeiért. Az egyik a finom ételeivel, a másik az olcsó, de mégis zamatos bo­raival, a harmadik a csinos fel­szolgálólányokkal csábította az utazót vagy a szórakozni vágyó férfinépet. Már azokban az idők­ben is voltak cégérei a fogadók­nak, ezek többnyire valamilyen állatok voltak: elefánt, sas, fá­cán, oroszlán, szarvas. A meg­győzés érdekében olykor külön­böző öndicsérő szövegeket is felírtak a vendégfogadó falára, de hasonló módon a vendégek szintén beszámolhattak az él­ményeikről, amint azt a Pompeji­ben feltárt kocsmabelsők tanú­sítják. Az egyik vendég például, aki elégedetlen volt a borral, a következőket karcolta fel a fal­ra: „Sár mennél efféle csalások miatt tönkre kocsmáros! Nekünk vizet adsz, te magad meg szín­bort iszol. “ LACZA TIHAMÉR ■■■■■■■■■ I I I I I | I I I I I I I I ÚJ SZÍ 18 1987. IX. Színház - kifestő versennyel

Next

/
Thumbnails
Contents