Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-11 / 36. szám

* • Viliam Galaba mérnök, a lévai Szlovák Köipa- ri Vállalat igazgatója: „Az akadozó nyersanyag- ellátás ellensúlyozására a legelőnyösebbnek a mesterséges konglomerátumok hazai gyártá­sának növelése tűnik." M iközben csodáljuk impozáns középületeink szebbnél szebb márványlapokkal borított falait, padlózatuk ragyogóra csiszolt gránitkockáit, aligha jut az eszünkbe elgondolkodni azon, hogy vajon honnan és milyen áron kerültek rendelteté­sük helyére ezek a gyönyörű kövek. Mert szinte mindannyian a legtermészetesebb dolognak tart­juk, hogy takaros kis bolygónkon kőből is van temérdek. Az építészet által évszázadok óta fel­használt hatalmas mennyiség is ezt igazolja. Csakhogy a természet fittyet hányva az emberi­ség által kijelölt országhatárokra - mint annyi más kincsét - a hasznosítható kőzeteket is egyenlőtle­nül osztotta szét földünk egyes tájain. Csehszlová­kia ugyan nem szűkölködik szépséges hegységek­ben, de bizony már hosszabb ideje behozatalból kénytelen fedezni az építészeti és dekorációs célo­kat szolgáló kőszükségletének jelentős hányadát. A munkatermelékenység és a minőség kérdései a hazai kőiparban Ez a tény a hazai köipar szempontjából nem túlságosan kedvező, de nem is jelenthet különö­sebb gondot - gondolhatnánk, hiszen elég nagyvo­nalúan bánnak még a nemesebb fajta kőzetekkel is építészeink. Ám amikor a lévai (Levice) Szlovák Köipari Vállalat helyi üzeme kömegmunkáló részlegének munkásaitól afelől érdeklődöm, hogy szerintük mi­ként lehetne növelni munkahelyükön a termelé­kenységet, az emberi tényező meg a géppark elégtelensége mellett többek között a rendelkezé­sükre bocsátott nyersanyag, vagyis a kőtömbök nem megfelelő minőségéről szólnak legtöbbet, s a legtöbben. Lehotkay Zoltán és Ján Hancko kőfaragók, vala­mint Miroslav Gajdos köcsiszoló nem győzi felso­rolni a drága pénzen vett márványtömbök minőségi hibáit. Mutatnak is több megmunkálásra váró, re­pedésekkel tarkított kőtömböt, amelyekből termé­szetesen nem lehet annyi jó minőségű burkolólapot készíteni, amennyit a norma előirányoz. Frantiéek Komenda, a részleg vezetője szerint a nyersanyag nem megfelelő minőségén kívül a termelésben kerékkötő az is, hogy a vállalat külföldi partnerei gyakran nem tartják be a szerző­désben megszabott szállítási határidőt.- Persze, nem lenne helyes, ha a kőipari terme­lés hatékonyságának jelenlegi szintjéért csupán másra hárítanánk a felelősséget. Tartalékok van­nak saját házunk táján is. Például ilyen a márvány- és a travertinohulladék másodlagos feldolgozása. Erre vonatkozóan már vállalatunk ki is dolgozta a kivitelezés tervét. Azonban amíg a vállalaton belül az egyes üzemek, üzemrészlegek munkater­vét éppen az akadozó anyagellátás borítja fel, addig nehéz hathatós intézkedéseket foganatosíta­ni a munkaszervezésben - vélekedik a részleg vezetője. A szállítók-megrendelői kapcsolatban nálunk sajnos nem csupán a köipar ütközik lépten-nyomon ilyen nehézségekbe. Helyzete azonban rosszabb a többi vállalaténál, mert a késlekedő szállítópart­nerei általában külföldiek, amelyekkel körülménye­sebb az együttműködés. Mindezek tudatában még a kívülállóban is felmerül a kérdés, vajon mittesz, mit tehet az ilyen helyzetben levő vállalat, annak veze­tősége? Ölbe tett kézzel kénytelen nyugtázni az adott körülményeket!-Szó sincs róla! - fogad irodájában Viliam Galaba mérnök, a vállalat igazgatója. - Vállalatunk számára termelési és gazdasági problémákat okoz, hogy külföldi partnereink nem küldik folyama­tosan számunkra a nyersanyagot, és ezt nem nézhetjük tétlenül. Hiszen az általunk készített termékekre nagy szükség van népgazdaságunk­ban. Az akadozó nyersanyagellátás ellensúlyozá­sára a legelőnyösebbnek a mesterséges konglo­merátumok hazai előállításának növelése tűnik. Ejzek a mesterségesen előállított nyersanyagok nem mások, mint a természetes kőzetek feldolgo­zása közben keletkezett hulladékanyag, zúzott kő és szervetlen kötőanyag keverékei. 1978 óta kő­iparunk már 1,7 millió négyzetméter talaj- és falbur­koló lapot gyártott belőlük. A jelek szerint az alapanyag-behozatalt kénytelenek leszünk a jövő­ben tovább csökkenteni. Ezt az elkövetkező időszakban csak a raktáro­zási feltételek javításával, a félkész termékekkel való elővigyázatosabb bánásmóddal - mind a kö­megmunkáló műhelyekben, mind az építkezése­ken - s a konglomerátumgyártás fokozásával, illet­ve mintegy évi 70-100 ezer négyzetméter műmár­vány előállításával érhetjük el. Ha az elmondottak­ra kellő hangsúlyt fektetünk, akkor nemcsak a be­hozatalszükséglet csökken majd lényegesen, ha­nem egyenletesebbé, tehát hatékonyabbá válik vállalatunknál a termelés is. Az említett program megvalósítását illetően konkrét elképzeléseink, helyesebben terveink van­nak. A főszerepet elsősorban vállalatunk műszaki fejlesztési részlege kapja, amely részt vesz a kong­lomerátumgyártás növelését elősegítő feladatok megoldásában. Mégpedig úgy, hogy kidolgozza a gyártási technológiát, és előállítja a szükséges gépeket. E részleg dolgozói már a múlt évtől kezdve igyekeznek eleget tenni ennek az igénynek, s munkájuk első kézzelfogható eredménye a tuhári termelőrészlegen, az öntött konglomerátumból ké­szült falburkoló lapok és talajburkoló mozaikok gyártásának bevezetésekor mutatkozik meg ez év utolsó negyedévében. A konglomerátum gyártásá­nak bevezetését vállalatunk saját fejlesztési alapjá­ból származó anyagi eszközökből fedezi. 1987-ben 1,6 millió, koronát fordít erre a célra - fejezi be magyarázatát Viliam Galaba. Nos, ami a Szlovák Kőipari Vállalat terveit illeti, mindenképpen dicséretes törekvésekről tanúskod­nak. Egy-egy hazai iparág behozatalszükségleté­nek csökkentésére irányuló igyekezetét népgazda­ságunk szempontjából pozitívan kell értékelnünk. Különösen akkor, amikor az a munkatermelékeny­ség növelésére, a minőség javítására is kiterjed. Annál érthetetlenebb viszont annak az építészeti irányzatnak az elterjedése, amely az utóbbi évek­ben - sok esetben háttérbe szorítva a célszerűsé­get - úgy használja fel díszítőelemként a drágán vásárolt kőzetanyagok legkülönbözőbb fajtáit, mintha bőségesen volna belőlük az országban. A félreértés elkerülése végett: nem a szép ellenző­je e sorok írója! Csupán a józan gondolkodás fontosságára szeretném felhívni mindazok figyel­mét, akik egy-egy építészeti alkotás koronában kifejezett értékétől teszik, tették függővé elsősor­ban a tervezői munkáért járó anyagi juttatást. így egyik tervezőnek sem érdeke a szépet a lehető legolcsóbban megalkotni. Éppen ellenkezőleg. BARANYAI LAJOS VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZET A Holíci Len- és Kendergyár sládko- vicovói üzemében a termeléssel és a termékszerkezettel kapcsolatos kér­dések, problémák száma az utóbbi években a remélt csökkenés helyett inkább gyarapodott. A berendezések fo­kozatosan elöregedtek, a gépek kar­bantartását és javítását állandó alkat­részhiány nehezíti. A kenderkóc iránt egyre csökken a kereslet, egyedül a kenderszál az, amelynek még keletje van. A másik termék, a pozdorjalemez ugyan keresett áru, de alapanyag hiá­nyában ennek gyártása körül is problé­mák vannak. A nehézségek köre még ezzel sem teljes, hiszen közismert, hogy a mező- gazdasági üzemek a kendertermesztés­től idegenkednek, ha lehet, csökkentik a vetésterületét. Jellemző a gondokra, hogy azok megoldásának módjára a sládkovicovói üzem máshol nem ke­reshet példákat, hiszen egyedüli Szlo­vákiában, amelynek termékszerkezete e hagyományos alapanyagra épül. Testvérüzemei a lenhez és kenderhez ugyanis már csak a nevükkel maradtak hűek. Az elmondottak alapján érthető, hogy az állami vállalatról szóló törvényterve­zet az üzem munkásait az országosan tapasztalható nagyarányú érdeklődés­nél is jobban foglalkoztatja. A törvény tervezete olyan gazdálkodási és terme­lési hatékonysággal számol, amelyet a jelenleg nyereséges és határozott ter­melési célokkal rendelkező vállalatok kollektívái is csak újszerű, messzeme­nően fegyelmezett munkával tudnak majd elérni. Mi tehát a teendő olyan helyen, mint a siádkoviőovói üzem, ahol veszteséges a termelés, elavult a gép­park és a környezetvédő beruházások is nagyon időszerűvé váltak. Erről beszélnek, vitatkoznak az üzemben a törvénytervezet kapcsán, miközben helyenként aggályaikat is ki­fejezik. így volt ez az augusztusi párt- taggyűlésen is, amelyen az üzem kom­munistái a vállalati törvény tervezetével foglalkoztak. A jelenlevők többsége ala­posan felkészült, voltak, akik a törvény- tervezet újságokból kivágott szövegét magukkal hozták, és kisebb, két-három tagú csoportokban már a taggyűlést megelőzően tanulmányozták egyes ren­delkezéseit. A gazdag és élénk vitához Sebők Szilveszter pártelnök és Daniel Bednár mérnök, üzemigazgató bevezetője szol­gált alapul. A pártalapszervezet elnöke elsősorban a törvénytervezetnek az üzemet érintő rendelkezéseit boncolgat­ta, az igazgató pedig a hét hónap terme­lési eredményeit ismertette. Nyíltan be­szélt a problémákról is, többek között arról, hogy a halaszthatatlan kazánjaví­táshoz csak minimális segítséget kap­nak. A munkákat nagyrészt maguknak kell elvégezniük. Azt is elmondta, hogy a nyersanyagszükséglet bebiztosításá­hoz a hazai termelők 3200 tonnás kíná­lata kevés, ezért Magyarországról ezer tonna kendert vásárolnak. A száz kami­onnyi mennyiségből azonban a szállítás megkezdése óta naponta csak öt-hat kamion érkezik. Talán ez utóbbi tény késztette Botló Róbert darukezelőt, hogy elsőként kér­jen szót. Nem érti, hogy amíg a külföld­ről vásárolt kendert egyenesen behoz­zák az üzembe, addig a környéki szö­vetkezetekben termesztettet előbb a fel- sószeli (Horné Saliby) gyűjtőhelyre vi­szik. Reményét fejezte ki, hogy a tör­vénytervezet rendelkezései sokat segí­tenek majd a gyakorlati problémák meg­oldásában. Szerinte az sem elképzelhe­tetlen, hogy a jövőben ahhoz a vállalat­hoz tartozzanak, amely pozdorjaleme- zeiket késztermék formájában nyere­séggel hasznosítja, s így a gyártás kor­szerűsítésében s fejlesztésében is köz­vetlenül érdekelt. Lényegében ez utóbbi gondolatot folytatta Varga László, a pozdorjaleme- zeket gyártó részleg lakatosa. Meg­kezdték a tisztítóberendezés nagyjaví­tását, de a javítást nehezítő gondjaik megoldásában a felettes vállalattól, ahonnan a tervmutatót kapják, aligha várhatnak segítséget. Pedig szerinte az alkatrészek beszerzésében a nagyobb tekintély és a vállalat által megrendelhe­tő nagyobb tétel az alkatrészeket forgal­mazók számára is ösztönző lenne. Ér­dekes gondolatokat mondott el a meste­rekkel kapcsolatban. E munkakör ellátá­sára általában és náluk is csak a kezdő, fiatalabb munkásokat tudják meggyőzni, akik szakismeretek és gyakorlati ta­pasztalatok tekintetében a régi szakikat aligha múlják felül. Ez utóbbiak, akik megfelelő szakértelemmel tudnák szer­vezni és irányítani a munkát, nem vállal­ják a mesteri beosztást, mert akkor az érvényben levő előírások szerint csök­kenne a keresetük. Milan Klokner, a kenderáztató rész­leg vezetője is az adott helyzetből indult ki. Felhívta a figyelmet, ha a kamionok­kal érkező bálák leemelésére korsze­rűbb gépeik lennének, a feladatot keve­sebb munkaerővel és gyorsabban tud­nák megoldani. A jövőre gondolva feltet­te a kérdést, hogy miként fejleszthetnek ott, ahol a gyártott termékek iránt egyre kisebb az érdeklődés. Mi lesz a részle­gükkel? Ez közöttük napirendi téma. Ilyen jellegű kérdések eldöntésében mennyi joga lesz a dolgozókollektíva gyűlésének és a tanácsnak? Többet tud majd tenni, mint a mostani felettes vál­lalat? Kérdések sorát említette Takács Imre is, a fuvarozó részleg vezetője, a párt­alapszervezet alelnöke. A törvényterve­zet egyes fejezeteit háromszor is átta­nulmányozta. A leírtakat úgy értelmezi, hogy a szakszervezet és a pártalap­szervezet egyes feladatait átveszi a dol­gozókollektíva gyűlése, illetve a tanács. Jelenleg, ha baj van a tervteljesítéssel, természetes dolog, hogy a pártalap­szervezet gazdaságpolitikai tevékeny­sége keretében is intézkedni kell. Vi­szont ha a 29. cikkely harmadik pontja szerint a dolgozókollektíva gyűlése „megtárgyalja a pártalapszervezet, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, vagy a Nemzeti Frontban tömörült más társadalmi szervezetek illetékes szerve által előterjesztett kezdeményező javas­latokat“, akkor a termelési tervek telje­sítéséért kié lesz az elsődleges fele­lősség? ' A törvénytervezettel kapcsolatosan felszólalók sorát Bondor László részleg­vezető zárta. Részben hasonló kérdé­sek foglalkoztatják, mint kollégáit, de a feltett kérdéseket újabbakkal is meg­toldotta. A törvénytervezettel messze­menően egyetért, de a leírtakat majd csak akkor tudja az üzemmel kapcsolat­ban is összekötni, ha ismerni fogja a ter­melési célkitűzéseket. Eddig például az üzem és a vállalat kasszájából korsze­rűsítésre, környezetvédelemre nem fu­totta. Ezután majd telik mindenre? És mennyi, ha ráfizetéses lesz a termelés? A párttaggyűlésen elhangzottak egyértelműen bizonyítják, hogy az üzem munkásai, élükön a kommunistákkal a törvénytervezetet támogatják, helyes­nek, jónak tartják, és ha felmerülnek is kérdések, elsősorban azért, hogy ne legyen semmi, ami a rendelkezések életbe léptetését megakadályozná. Fontos tanulság az is, hogy a taggyűlé­sen elfogadott határozat értelmében a vitát folytatni kell. Termelési értekezle­teken, a szocialista munkabrigádok ta­nácskozásain és személyes eszmecse­rék formájában, hogy a pártonkívüliek is elmondhassák nézeteiket és javaslata­ikat. A javaslatokat és észrevételeket a já­rási pártszervek gondosan tanulmá­nyozzák és hasznosítani fogják. Erről biztosította a jelenlevőket zárszavában ‘l-auko Stefan, a járási pártbizottság ipari osztályának munkatársa. Elmondta, hogy a járási pártszervek foglalkoznak az üzem jövőjével, az illetékesek bevo­násával kidolgozzák a fejlesztési prog­ramot. Ugyanakkor figyelmeztetnek arra is, hogy amikor megkezdődik ennek valóra váltása és életbe lépnek a tör­vénytervezet rendelkezései, az üzem munkásainak, élükön a kommunistákkal az újszerű feladatok teljesítésére kellő­en fel kell készülni. Ilyen összefüggé­sekben az ésszerű munkaerő-gazdál­kodásról, a munkatermelékenységről, a munkaidő kihasználásáról és a tech­nológiai fegyelemről beszélt. Mindeb­ben a jelenleginél magasabb színvona­lat és nagyobb hatékonyságot kell elér­ni. E EGRI FERENC 1987. • Ján Hancko, kőfaragó: „A rossz minőségű nyers­anyag hátráltatja a munkatermelékenység növe­lését .. A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents