Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-03 / 26. szám
At _* ft 1 B ef ejeződtek az európai kupatornák, lejátszották a kontinensbajnokság selejtező mérkőzéseinek többségét; vége az európai futballtavasznak, következik a rövid nyári uborkaszezon. Lehet meditálni a látottakról. A futball örök téma. Millió változattal és még több hozzáértővel. Milyen is volt tehát az európai futballtavasz? Nincs sok okunk a lerendezésre, mert megállt a fejlődés, az utóbbi években nem tapasztalható előrelépés sem a klubcsapatok, sem a válogatottak játékában. Nyugodtan leírhatjuk: elmúlt a futballtavasz - virág nélkül. Talán csak a BEK-győztes FC Porto játéka jelentett némi üde színfoltot. Nem újkeletű a kérdés: mi gátolja a labdarúgás fejlődését? A játékvezetés? A játékba beáramló milliók? A durvaság és erőszak? Az edzők korlátoltsága? Mind együttvéve. És még nem említettünk további tényezőket. De hát ki képes maradéktalanul kiegyenesíteni a kérdőjeleket? AZ ÖRDÖG VIGYE A LABDÁT! Naponta láthatjuk, korunk labdarúgásának legnagyobb baja, mondhatni rákfenéje a durvaság. Igaz, a futballisták (egy-két kivételtől eltekintve) már nem szabálytalankodnak olyan cinikus hidegvérrel, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt, hanem „csak“ taktikai szabálytalanságokra vetemednek. Ebből aztán annyit gyártanak, hogy a kilencven perc folyamán megfájdul a néző feje. Minden kisgyerek tudja azonban, hogy a taktikai fault és a durvaság között olyan a különbség, mint az eb és a kutya között. Mert hol van az megírva, hogy az ellenfélnek el kell törni a lábát, sérülést kell neki okozni a szabálytalanság során? Szóval küzdelmesek a mérkőzések és a „küzdelem“ szón azt értik, hogy a labdarúgók a találkozók többségén szabálytalanságokkal valósággal széttördelik, lehetetlenné teszik a játékot. A ,,sa- rabolókat" nézve sok futballrajongónak talán eszébe jut egy angol anekdota. Durva mérkőzésen az egyik játékos megkérdezte társát, hol a labda, mire az Így felelt: „Az ördög vigye a labdát, játssz tovább...!“ CSAK NYERNI? Ha ma egy csapat pályára lép, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy mindössze egyetlen jelszónak hódol: „Mindent inkább, csak nem veszíteni!“ És ez az oka minden bajnak, pénzügyi akrobatikának, megvesztegetésnek és botránynak, durvaságnak és sportszerűtlenségeknek. Ebből nyilvánvalóan adódik: a mindenáron való győzni akarás hová tereli milliók kedvenc játékát, szórakozását. Ma már olyan dolgokat dicsőítünk a futball erényeként, amelyekre ugyan szükség van, de amelyek a játék szempontjából nem döntőek. Viszont a labdarúgás igazi erényei egyre jobban elsorvadnak. Mi történne akkor például, ha a csapatok olyan felfogásban futballoznának, hogy a mérkőzést meg akarják nyerni, de vereséget is szenvedhetnek. Minden bizonnyal nem lennének botrányok, szándékos sportszerűtlenségek, taktikai fa- ulok, primitív idóhúzási trükkök, melyeknek rendszeres ismétlődése egyszerűen élvezhetetlenné teszi a mérkőzést, sőt elharapózásuk egyenesen veszélyezteti az egész sportágat. (Valljuk be férfiasán: manapság már mi sem hördülünk fel egy-egy durvaság láttán. Megszoktuk? Ilyen az élet?) ELTÚLZOTT ARÁNYOK. Naiv kívánságunkat azonban sosem teljesítik önként a labdarugók; a huszadik századi élsport könyörtelen korszakában élünk, amikor a nyugati országok labdarúgását teljesen hatalmába kerítette a pénz. A beígért csillagászati prémiumok idézik elő a céldancsokat, a sportszerűtlenségeket, az időhúzást, a mindenáron való győzni akarást és a többi, nem kívánatos jelenséget. A játék pedig haldoklik, arra nem nagyon ügyel senki. Emlékszünk, hány ezer márka volt beígérve a két BEK-döntös- nek győzelem esetén? Bizonyára. A nápolyiak fejenként 80 000 (!) dollárt kaptak a bajnoki címért... Ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés: nem kapnak-e túl sok pénzt a profi labdarúgók? És tulajdonképpen mért kapják? Meddig tart, tarthat ez a konjunktúra? És egyáltalán: mit szolgál és mit segít elő? A labdarúgás fejlődését? Nevetséges kérdés. Az viszont könyven elképzelhető, hogy a felelőtlenül magas prémiumok egyszerűen megfojtják a futballt, melynek lassan már csak a neve fogja jelezni a hajdani szép játékot. Bizonyára akad ellenvetés is. Ha valaki az élet bármelyik területén, tehát a sportban is, átlagon felülit képes nyújtani, kapjon átlagon felüli jutalmat. De gondolkodjunk csak: az arányok maximálisan eltúlzottak. Arról nem is beszélve, hogy „a nagy pénz - nagy foci“ elmélet napjainkban már nem érvényes. A pénz természetesen nem tanít meg futballozni, de a beígért csillagászati összegektől még a nagy jövedelmű profik is megszédülnek; és persze ellenfelet - „élve“ - ritkán engednek tizenhatosuk elé. A kilátásba helyezett jutalom és az erkölcsi siker fanatizálja a játékosokat és azt hozza ki belőlük, amire képesek. És például rombolni mindenki képes! Az ellenfelet felrúgni is! Ez a könnyebb és az egyszerűbb. így keletkeznek a futballháborúk. Tehát csak mellékigazság, hogy azért agresszívak, durvák, cinikusak, neveletlenek manapság a labdarúgók, mert az elidegenedés, a terrorizmus, az erőszak korát éljük. 0 REFORMTÖREKVÉSEK. Jelenleg nincs ember, nincs intézmény, amely megálljt parancsolna ennek a nem kívánatos folyamatnak, annak, hogy a pénz ne kerítse teljesen hatalmába a futballt. De miért vannak akkor a szabályok és a játékvezetők? Ugyanis a logika azt diktálja: a két tényező feladata, hogy az úgynevezett eredményközpontúság szemléletéből (magyarán a beígért prémiumokból) fakadó túlzásokat letörje; és határozottan útját állja azoknak a kísérleteknek, amelyek az eredményességre való hivatkozással a korszerűséget (test test elleni férfias játék, keménység) és a sportszerűséget konfliktusba keverik. Na már most csupán az a kérdés, hogy az egészségtelen irányzat térhódításában mi játszott közre? A szabály elégtelen-e, vagy a vele kapcsolatos játékvezetői felfogás a hibás? Úgy tűnik, ez is, az is. Nézzük a szabályokat. Az egyes sportágak „paragrafusai“ nem tekinthetők örök életüeknek. A sport és valamennyi sportág fejlődik és a haladással lépést kell tartaniuk a szabályoknak is. Természetesen a változtatások nem mindig hozzák meg a várt eredményt, de amikor egy sportág hanyatlása csaknem világjelenséggé válik, akkor szükség van a szabályok módosítására. Miről van szó a labdarúgásban? Már jó néhány éve számtalan szabálymódosítási javaslattal állnak elő a futball jövőjét féltő szakemberek, akik reformokkal akarják látványosabbá, érdekesebbé, vonzóbbá és nem utolsósorban sportszerűbbé és így igazságosabbá tenni a játékot. Sokszor azonban nem számolnak az esetleges szabályváltozásokból eredő váratlan következményekkel. Annak idején például nagyon fellángoltak a szenvedélyek a destruktív elemnek minősített lesszabály körül. Játszottak is mérkőzéseket les nélkül, de a kísérletek nem váltak be. Szinte teljesen kihalt a mezőnyjáték, a két kapu előterében viszont hatalmas és áttekinthetetlen csoportosulások keletkeztek. Akár a kézilabdában: unalmas malmozássá vált a játék; a tizenhatosok környékén pedig a birók szinte mindent megengedtek, mint a jégkorongkapu mögött. Sokan kardoskodnakatiszta játékidő, valamint a 10, 20, 30 perces kiállítás bevezetése mellett, akárcsak azért, hosszabbítsák meg a 16-os vonalát az oldalvonalakig és ezen a területen belül minden szabálytalanságot büntessenek tizenegyessel. Akadnak olyanok is, akik azt javasolják: onnan rúgják a szögletet, ahol a labda elhagyta az alapvonalat. Egyesek pedjg a kapu meg- nagyobbításával akarják megmenteni a labdarúgást. Mondanunk sem kell, a reformtörekvések megvalósítása sok-sok bonyodalommal járna, márpedig a futballt éppen az teszi népszerűvé, hogy egyszerű szabályok szerint játsszák. PARTRÚGÁS, SORFAL... A szabálymódosítási javaslatok közül talán legreálisabb elképzelés az, hogy a partdobás helyett vezessék be a partrúgást. Ez a támadófutballt szolgálná. Manapság a védőjátékos minden meggondolás nélkül szerel az oldalvonalra és a partdobást könnyűszerrel hárítják. Egészen más lenne azonban a helyzet, ha az ellenfél ilyenkor dobás helyett rúgná a labdát. A kapu közelében egy ilyen helyzet - a jobb szög miatt - még a szögletrúgásnál is veszélyesebb lenne. Hasonlóan ésszerű és célravezető lenne annak az új szabálynak a bevezetése, melynek szószólói javasolják: a szabály ellen vétkező csapat ne állíthasson fel sorfalat a szabadrúgásnál. Mert mi is napjaink gyakorlata? Az ellenfél gyors csatára kecsegtető helyzetben megugrik eiabdáva!, már a tizenhatosnál jár, arr,!*Ór hátulról felvágják, elgáncsolják, a nyakánál, mezénél fogva fölcjiip rántják. A bíró szabadrúgást ítél (amikor a sértett játékos megkérdi, hogy csak szabadrúgás és hol maradt a lap, rögtön elő is kerül - a játékvezető közönyösségétől felingerelt reklamáló futballista kapja), és elkezdődik a huzavona. A sorfal feláll négy-öt méterre a labdától, a játékvezető tessék-lássék módon hátrébb rendeli; a futballisták tesznek egy-két „tyúklépést“ hátra, aztán ugyanennyit előre és a lövés rendszerint elakad a sorfalban. Mennyire más lenne a helyzet, ha a tizenhatos közelében lejátszódó taktikai szabálytalanság megtorlásakor a vétkes csapat sorfala nem állhatna fel... 0 A TEHETSÉGTELENEKNEK... Mi azonban tudjuk, hogy a szabályokat belátható időn belül nem változtatja meg a FIFAszabályhozószerve, az International Board. A nemzetközi szövetség mai álláspontja világos: a jelenlegi keretek között kell megtalálni a megoldást. De hogyan? Csak egy lehetőség van: a játékvezetők. Egységes játékvezetői szigort kellene bevezetni (lehetséges ez?). Például azt a futballistát, aki kézzel visszarántja ellenfelét, azonnal ki kell állítani. Vagy figyelmeztetés nélkül kell leküldeni a pályáról azt a játékost, aki ellenfelét alattomosan hátulról megrúgja. Ha ugyanis a labdarúgó tudja, hogy bizonyos sportszerűtlenségekért kiállítják, óvakodik tőlük, és hamarosan leszokik ezekről a „védőeszközökről“. A taktikai faultok (egyszerű durvaságok) eltűrése mindig a rosszabbul felkészült, gyengébb futballistát támogatja. Tehát tehetségteleneknek, a kevésbé képzetteknek, a lustáknak, a hanyagoknak kedvez. Egy cseppet sem válna hátrányára a labdarúgásnak a szigor. Sót! Arra ösztönözné, kényszerítené a játékosokat, hogy váljanak jobb futballistákká, ügyesebbé, gyorsabbá, techni- kásabbá. De ezzel már az edzésmunkát érintettük... KIÚT. Jelenleg csak egy kivezető út van: szigorítani, egységesen magyarázni és alkalmazni a meglevő szabályokat. (Hogy az utóbbi kettő- kizárt dolog? Lehet. Mert általában mindnyájan hajlamosak vagyunk rá, hogy a szándékosságra azt mondjuk: bírói tévedés, emberek vagyunk... Pedig hány játékvezető bíráskodik tendenciózusan, nemegyszer befolyásolva ezzel a végeredményt.) De maradjunk az általánosnál. Sok játékvezető nem tudatosítja: az egész pályán, de főleg a 16- osok környékén alkalmazott taktikai szabálytalanságok, a támadójáték szándékos széttördelése elleni határozott fellépés fontosabb bírói követelmény, mint teátrális gesztusokkal büntetni a „szövegelést“, vagy a kapusok által be nem tartott négy- lépéses szabályt. Csak a játékvezetők szoríthatják vissza korunk labdarúgásának produktumát, a taktikai faultokat, a durvaságot, az erőszakot, melyet a férfias, kemény játék leple alatt követnek el a futballisták. Ha ez sikerül, akkor más lesz a kép a mai játékról; mert nem a lényege, hanem a rárakódott szennyeződések miatt hagyják cserben az egyszerű emberek, nézők, szurkolók. TOMI VINCE • Nem ritka jelenet a futballmérkőzések után: rendőrök óvják a tömeg haragjától a pályáról levonuló játékvezetőt (Archívumi felvételek) &ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Mi gátolja a futball fejlődését? N\ii ;vi ii i i 111] 11 THI ü i 1 i iiii inn i I bí jb a j 11 §, V j ,v |i ■ 111 • Kemény, könyörtelen napjaink labdarúgása. Figyeljük csak az arcokat...
