Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-04 / 35. szám
KISS JÓZSEF ÚJ SZÚ 3 1987. IX. 4. S teiner Gábor centenáriumán fokozottabban érzékeljük, hogy neve, egyénisége szinte szimbólummá nőtt. Elválaszthatatlanul összefonódik a polgári Csehszlovák Köztársaság fennállását kísérő osztályküzdelmek dél-szlovákiai színterén lezajlott összecsapásokkal: Ismeretes, hogy forradalmi tevékenységével már a huszas évek közepén túlnőtte a dél-szlovákiai kereteket. Főként annak köszönhetően, hogy a helyi és a regionális adottságokat tágabb összefüggések között értelmezve, képes volt a területi és a nemzetiségi mozzanatokat a kommunista mozgalom országos áramkörébe kapcsolni. Kommunista, hazafi és internacionalista - ezek a publicisztikában, a róla szóló cikkek címében szüntelenül visszatérő ismétlődő kulcsszavak adnak kifejezésteljes jellemzést egyéniségéről, történelmi szerepvállalásáról. S e nemes tulajdonságok szerves egyazonosságában jelentkeztek magatartásában. Az internacionalista összefogás dimenzióinak kitágítását a csehszlovákiai kommunista mozgalom sorainak szorosra zárásával szorgalmazta. így volt képes közvetlen és hatékony szerepet betölteni a csehszlovákiai és a magyarországi kommunista mozgalom internacionalista szolidaritásának elmélyítésében is. A hazafiság és internacionalizmus egységének Steiner Gábor egyéniségében testet öltő erejét demonstrálja egy viszonylag kevéssé ismert, a szlovák nemzeti felkelés időszakával kapcsolatos tény. 1944 szeptemberében a szlovákiai kommunisták és szociáldemokraták egyesítő kongresz- szusán a nevezetes Banská Bystrica-i munkásotthonban az elnöklő Karol Smidke magától értetődő természetességgel adózott a mártírhalált halt Stanislav Vanőura, Ivan Sekanina és Václav Synek mellett Steiner Gábor emlékének. A jeles életutak erkölcsi erőforrást jelentő hagyománnyá válása a szocialista építés éveiben kapott lendületet. S ebben közvetlen szerep hárult a sajtóban teret kapó hagyományápolásra. Az emlékidéző publicisztikát a kommunista mozgalom kiemelkedő alakjainak megismertetésében rejlő tudatformálási lehetőségek közéleti hatóerővé váltásának igénye vezérli. Ezt követve Steiner Gábornak a hazai szocialista publicisztikában tükröződő alakja úgy elevenedik meg, hogy a hagyományápolás és ezen belül a történeti publicisztika hatáskifejtésének szélesebb összefüggéseit érintő tanulságokkal szolgál. Rávilágít arra az összetett hatásmechanizmusra, melynek révén a hagyományok a szocialista építésért, a szocialista előrehaladásért vállalt egyéni-közösségi felelősség elmélyítésének nemcsak eszközeivé, hanem tényezőivé is válnak. Sajátos képet nyújt az immár történelmi távlatba kerülő szocialista fejlődés tudati és eszmei-nevelő szférájáról. S teiner Gábor egyéniségének hagyományereje a februári győzelmet követően a kibontakozó magyar nyelvű szocialista sajtó hasábjain szinte kézzelfoghatóan jelentkezett. 1949 októberében, amikor már erőteljes lendületet vett a magyar nemzetiség helyzetének internacionalista szellemű rendezése, Major István az Új Szó-ban a kegyelet megrendüléssel teli hangján állított emléket Steiner Gábornak, valamint a többi dél-szlovákiai kommunista mártírnak. A megemlékezés hangvétele a múlt és a korabeli jelen sajátos összefonódását tükrözte. Kiérződött belőle a hagyományteremtés nemes buzgalommal teli szándéka. Az a felfokozott igyekezet, hogy szinte közvetlenül ható eszmei-érzelmi támasztékká váljanak azoknak a cselekedetei, akik még szinte fizikai jelenvalóságukban éltek a korabeli résztvevők tudatában. Vagyis a mártírok emléke teremtett a köztudatban ható közvetlen eszmei kapcsot a szocialista kereteket és tartalmat nyerő nemzetiségi lét és a dél-szlovákiai kommunisták első köztársaságbeli áldozatvállalása között. A múlt közvetlen jelenbejátszása jellemezte Steiner Gábor személyiségének : a szélesebb szlovákiai köztudatba kisugárzó hatását is. A szocialista épitőmunka mindennapjaiba átvetülő közvetlen példaadásra rálelve méltatta egyéniségét születésének 70. évfordulóján, 1957-ben Szlovákia Kommunista Pártjának napilapja a Pravda. Többek között hangsúlyozta: ,,S ma, amikor a nevét viselő utca Bratislavában a legszebbek közé tartozik, s amikor a Steiner Gábor Hajógyár a hősies munka, a köztársaság < népei közötti barátság és a Szovjetunió iránti hűség szimbóluma lett, mindez a legbensöségesebb ünnepi tisztelgés, mely a mához vezető út odaadó és fáradhatatlan előharcosának emlékét idézi, harcvállalással, áldozatkészséggel és hősiességgel szól a jelenünkhöz.“ Ugyanekkor az Új Szó-ban az emlékezés közvetlen, riport- szerű elevenséget kapott. Szabó Béla a legközelebbi hozzátartozókat megszólaltatva, apró mozzanatok megragadásával igyekezett érzékeltetni Steiner Gábor egyéniségének jel- i lemző, meghatározó vonásait. S e mögött az emberközelbe hozás nem titkolt szándéka munkált. Valószínű, hogy ezzel akarta kifejezésre juttatni: a Steiner Gábor alakját övező erkölcsi pátosz nem azonosítható a tömegek és a történelmi személyiség viszonyának leegyszerűsítő értelmezésével, mely a korábbi években eluralkodott dogmatikus szemlélet nyomán terjedt el. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az eszménykép emberi, hús-vér alakban öltött testet. A cikkből azonban az is kiérződik: az eszményképpé vált emberi magatartás a maga valójában és teljességében csak történelmi tények és összetett folyamatok összefüggéseiben rajzolható meg. S ez az írás már arról is vallott, hogy a fokozatosan kiterebélyesedő csehszlovákiai magyar szocialista sajtó hasábjain a közvetlen hagyományteremtés igénye erőteljesebben hat, mint e hagyományok tudományos feldolgozásokban feltáruló építőelemeinek egész összefüggésrendszere. P ersze, ekkortájt még hiányzott a párttörténeti kutatások eredményeinek átfogó, összegezésszerű lecsapódása. Az első tankönyvjellegű párttörténeti szintézis csak a hatvanas évek elején jelent meg. S ennek a publicisztikát is elérő hatásgyűrűzése fokozatosan indult meg. Mindazonáltal sajátosan érintette Steiner Gábor emlékének publicisztikai felelevenítését is. Felfigyeltetö, hogy a hatvanas évek elején megjelent évfordulós cikkek szerzői azok a pártmunkások voltak, akik részt vettek a polgári Csehszlovák Köztársaság osztályküzdelmeiben, s a szocialista építés megindulását követően közreműködtek a szlovákiai párttörténeti kutatás alapjainak lerakásában. Szlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézetének akkori munkatársai, illetve vezető tisztség- viselői: Otto Krajnák, Cyprián Síimák és Róják Dezső írt cikket a szlovák és a magyar nyelvű lapokba. S ez főleg Otto Krajőák esetében a mozgalomtörténeti vonatkozások avatott ismertetését és a közvetlen személyes emlékeket ötvöző sajátos stílust eredményezett. A Smenában közzétett etikai töltésű írás Steiner Gábor forradalmi szerepvállalásának bemutatásával ahhoz a fiatal nemzedékhez szólt, amelynek, ahogy írta „Már nem kellett saját bőrén tapasztalnia a kapitalista kizsákmányolás embertelenségét és a fasiszta rémuralom kegyetlenségét“. . A Pravdában ez idő tájt érdekes, - mind tartalmában és szemléletében, mind pedig a formábaöntést, a megfogalmazást tekintve - felfigyeltető írás jelent meg Steiner Gáborról. Az elemzésen alapuló mondanivaló oldott kifejtése, a tények idősíkokat váltó esszészerű kezelése beszédesen vallott arról, hogy a szerző, Zdenka Holotíková Steiner Gábor életútját, tevékenységét felmérve a munkásmozgalom-történeti összefüggések alapos, tudományos ismeretére támaszkodik. Az olvasók ekkor aligha sejtették, hogy a szerző rövidesen Steiner Gábor életét és munkásságát megvilágító biografikus feldolgozással jelentkezik. A bratislavai Politikai Könyvkiadó gondozásában 1963-ban került könyvárusi forgalomba. Gábor : Steiner: 2ivot revolucionára címmel, s rá egy évre magyar nyelvű fordításban az a mű, mely mind történész körökben, mind pedig a szakmán kivül nagy visszhangot váltott ki. A tudományos folyóiratokban megjelent recenziók a biográfiában alkalmazott módszertani megoldásokra hívták fel a figyelmet. A Historicky őasopis-ban közölt értékelés például rámutatott, hogy a szerző Steiner egyéniségét a mozgalmi közegbe ágyazva a tipikus jelenségeket emeli ki. Ez idő tájt ugyanis a szociális megmozdulásokra összpontosított újkori ■ történeti kutatást gyakran a puszta tényhalmozáshoz vezető adatkezelés jellemezte. A mozgalom és egyéniség kölcsönha• Steiner Gábor mellszobra szülővárosában, Komáromban tásának lényeges csomópontjait kitapintó beállítottsággal sikerült elérni, hogy a mozgalomtörténet nem vált az életúthoz lazán kapcsolódó afféle háttérré, hanem eleven színtérként olvad össze Steiner Gábor egész forradalmi tevékenységével. Elismerést váltott ki, hogy a biográfiában a szlovákiai kommunista mozgalomról kerek kép rajzolódik ki. Az országos párttörténeti szintézisben ugyanis ekkortájt a szlovákiai összetevőknek meglehetősen járulékos szerep jutott. A könyv színes, olvasmányos stílusával újszerűén hatott. Érdekességszámba megy, hogy megjelenésére a népszerű bratislavai napilap, a városi pártbizottság által kiadott Vecerník is figyelemkeltően reagált. A könyvismertetés a problémaérzékenységet hangsúlyozvaerheltekiatanulságos feldolgozásnak a legszélesebb olvasóközönségre is ható vonzerejét. Persze e tudományos-népszerűsítő életrajz az ismeretek korabeli szintjét tükrözi. Maradandó hatása alighanem indokolttá teszi a kutatási eredmények mai állapotához igazodó átdolgozott újrakiadást. A biográfia megnövelte Steiner Gábor egyéniségének hatóerejét. Közéleti eseményszámba ment 1967 őszén a bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű iskolában létesített, Steiner Gábor és Major István életét bemutató emlékszoba átadása. Erről a Csehszlovák Televízió is tudósított. Ugyanebben az évben az Új Szó főszerkesztője, Dénes Ferenc a Pravdában írt évfordulós, Steiner Gábor egyéniségének példaadását kiemelő cikket. Lőrincz Gyula, az SZLKP KB Elnöksége tagjaként emlékezett meg Steiner Gáborról. írását az Új Szó és a Rudé právo egyszerre közölte. A szerző így az országos hatósugár erejével szembesítette Steiner Gábor alakját a jelennel. „Ha élne - mi volna? Mit mondana? Mit csinálna?“ - tette fel a meditativ indíttatású kérdéseket. S elgondolkodásra késztetve fűzte hozzá a látszólag szokványos feleletfélét. „Milyen nehéz helyette erre válaszolni." Ez a múlt és a jelen közötti áramkört-felélénkítő merengés önkéntelenül is azt sugallta, hogy a korántsem problémamentes jelen keres ösztönző támpontokat a forradalmi elődöknél. Mindez abban a légkörben látott napvilágot, amikor már elharapóztak a politikai életben a válságjelenségek. A társadalmi-politikai válság elmélyülése közepette a csehszlovákiai magyar nemzetiség soraiban érezhetővé vált a két háború közötti magyar kisebbségen belüli világnézeti-politikai ellentétek elhomályositása, nemritkán a nemzetiségi sérelmek korabeli hangoztatásából az osztályszempontok kiiktatása. Ez velejárója volt a jobboldali megnyilvánulásoknak, nacionalista törekvések kölcsönös jelentkezésének. Ebben a feszült légkörben természetesen a CSKP korábbi nemzetiségi politikája is reflektorfénybe került. S a felnövekvő, az eszmélődés útját járó nemzedékek számára szinte a hirtelen megvilágosodás, a reveláció erejével hatott az a felismerés, hogy a nemzetiségi jogegyenlőségért a legkövetkezetesebben a kommunista párt szállt síkra. Major István és Steiner Gábor alakjának közeiho- zásában megfoghatóvá vált a nemzetiségi jogvédelemnek a csehszlovák hazafisággal es az internacionalizmussal való szerves összekapcsolása. S mindez már eleve a konszolidációt segítő politikai tisztánlátás irányában hatott. Különböző dél-szlovákiai rendezvényeken egyre erőteljesebben fogalmazódott meg a haladó és a forradalmi hagyományok birtokba vételének igénye. Ennek érzékeléséről vall a Pravda Kiadó kezdeményezése, melynek eredményeként 1969-ben napvilágot látott a Magyarok Csehszlovákiában cimű gyűjteményes kötet. A benne szereplő tanulmányok szinte mozaikkockák egymáshoz illeszkedéseként láttatják a dél-szlovákiai forradalmi hagyományok egész színképét. A dél-szlovákiai hagyományszemlélet irodalomközpontúsága itt feloldódik, egybeolvadva a kommunista mozgalom legsajátosabb politika-történetével. Ennek dél-szlovákiai vonatkozásait az akkori ismeretek összegezésének szándékával Zdenka Holotíkovának A közös út - közös harc című bevezető tanulmánya ismerteti. S a szerző összefüggéseket vázolva, a dél-szlovákiai kommunisták szerepvállalását Steiner Gábor érzékletes portréjának közbeiktatásával teszi kifejezővé. E tanulmánykötet mind tartalmával, mind szemléletével közvetlenül hatott a hazai magyar sajtó hagyományápolására. A történeti publicisztika módszertani ösztönzéseket merítve belőle igyekezett látható gyakorlattá változtatni azt az alapelvet, hogy a hagyományápolás csak a tudományos igényű vizsgálódásokra támaszkodva töltheti be hatékony tudatformáló szerepét. A szóbanforgó, bizonyos fokig tudományos népszerűsítő alapművé vált kötet arra is figyelmeztetett, hogy a kutatás és a népszerűsítés kapcsolatában rugalmasabbá válhatnak az áttételek. A dél-szlovákiai forradalmi hagyománykép kitágulása a válság leküzdését követően, a CSKP-nak a szocialista előrehaladás programját megszabó XIV. kongresszusa után mind határozottabb körvonalakat öltött a hazai magyar nyelvű sajtó hasábjain. Steiner Gábor születésének 85. évfordulója alkalmából, 1972-ben Lőrincz Gyula, az Új Szó akkori főszerkesztője személyes hangvételű, korabeli emlékeket felelevenítő írásában tágabb keretbe helyezve idézte Steiner Gábor emlékét. Rámutatott arra, hogy milyen szoros szálak fűzték a Sarló egyesületben tömörült fiatal, haladó értelmiséghez, magatartásában párosítva az elvi következetességet a türelemmel és a tapintattal. U gyanebben az évben a Madách Kiadó gondozásában megjelent Steiner Gábor életregényének második kötete. A szerző, Szabó Béla, leginkább a történelmi tényirodalom kategóriájába sorolható müvében Steiner Gábor életútjá- ból a polgári Csehszlovák Köztársaság fennállásának majd két évtizedét kitöltő szakaszát dolgozta fel. A regényben szinte filmszerűen peregve elevenedik meg Steiner Gábor mozgalmas életének legfontosabb szakasza. A több mint másfélszáz visszaemlékezőtől szerzett adatok levéltári dokumentumok tanulmányozásával is kiegészültek. E regényes életrajz értékes tanulsfigokat szolgáltat ahhoz, hogy milyen I útjai-módjai kínálkoznak a szépirodalmi megközelítés és a történelmi dokumentumfeltárás összekapcsolásának. Egyben talán fogyatékosságaival is jelzi, hogy a tudományos munkákban vizsgált történelmi összefüggések figyelembe vétele mennyire meghatározó feltétele az ábrázolás árnyaltságá- I nak. Kár, hogy e tényirodalmi kezdeményezés meglehetősen ! elszigetelt maradt. A hetvenes évek elején a történeti publicisztika szerepe I rendkívül megnőtt a hazai országos hatósugarú sajtóban, a cseh és a szlovák nyelvű lapok hasábjain. A válságos évek közvetlen tanulságokat szolgáltattak arra nézve is, hogy a kommunista hagyományok csak a köztudatban mély gyökereket eresztve válhatnak ellenállóvá a különféle spontán és gyakran torzító hatásformákkal, ellenfeleink ideológiai manipulációs eszközeivel szemben. S ez együttjárt a történeti propaganda intenzívebbé válásával, amihez nagy mértékben hozzájárult 1971-ben a CSKP megalakulásának 50. évfordulója, amely egybeesett a XIV. kongresszussal. Ettől fogva honosodott meg egész portrésorozatok közlése, melyek átgondolt egymáshoz kapcsolódással közvetítenek több fejlődésszakaszon átívelő üzenetet a mának. Ennek folytán Steiner Gábor alakja sem csupán az életpályát behatároló | évfordulós adatokhoz kötődve elevenedik meg. A mába nyúló : fejlődésszálak folytonosságát érzékeltetve szerteágazó kapcsolódásokkal tapad a mozgalomtörténet kitáguló közegéhez. I Folyamatokat közel hozva kap helyet a munkásmozgalmi hagyományok kiszélesedő skáláján. S mindez teljesebbé teszi az aktualizálás lehetőségeit. Ugyanakkor fokozottabb igényeket támaszt a korabeli történelmi összefüggések árnyaltabb értelmezésével szemben. Úgy tűnik, a Steiner Gáborral foglalkozó írások mennyiségi gyarapodása erős polarizálódást eredményez. Szaporodnak a gondolatgazdag írások, de az összefüggések megvilágítását nélkülöző száraz, leíró cikkek is. S egyre nyilvánvalóbbá válik< hogy ennek kiküszöbölése a propagandamunka egészének tökéletesítésétől függ. r Ú jabb követelményeket vet fel a csehszlovákiai forradalmi hagyományok integráló szerepének erőteljesebbé válása is. Természetesen az eltérő szociális, kulturális és nemzetiségi közegben folyó tudatformálásnak megvannak a sajátosságai. E sajátosságok figyelembevételének viszont párosulnia kell a hagyományápolás összehangolt kölcsönösségével a cseh és a szlovák, valamint a magyar nyelvű lapok hasábjain egyaránt. Steiner Gábor sajtóbeli emlékének végigkísérése a közös csehszlovákiai hagyománnyá avatódás megtett útját jelzi, ugyanakkor a még kiaknázatlan lehetőségekre figyelmeztet. * A Steiner Gábor születésének 100. évfordulójáról megemlékező komáromi (komárnói) szemináriumon elhangzott előadás szövege. STEINER GÁBOR A HAZAI SZOCIALISTA SAJTÓ TÜKRÉBEN *
