Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
V Zelinová Mafko és én Holnap lesz Mat'ko nagy napja, de az enyém is. Tudom, mert megyünk venni Matkonak egy nagy, nekem egy kisebb táskát. És még sok mindent, ami azért kell a gyermekeknek, ■ hogy az emberek tudják: már nem vagyunk kisbabák.Mat’konak iskolatáskát vettünk. A leggyönyörűbb táska a világon. Két kis lámpa van rajta - olyan a üvegecskék, amelyek éjjel is világítanak, amikor Mat'ko alszik. Nagypapa azt mondta, hogy ez nagyon ügyes találmány. S hogy az elsősök hátán az ilyen táskának örülnek si a sofőrök, mert már messziről azt kiabálják feléjük:- Vigyázzatok, sofőrök! Az elsős Mat’ko megy az úton. Mat’ko nagyon büszke volt rá, hogy ilyen táskája van, én azonban nem lehettem büszke a magaméra. Az én táskámra csak egy margaréta volt ráfestve. Fehér színű. Keserűségemben a sírás kerülgetett, Így a naavmamához fordultam. Történt egyszer, hogy a sün meglátta magát a pocsolyában. Fiatal volt még, és butácska, nem sok mindent tudott a világról. Meglátta I magát és azt gondolta: - Ni, egy másik sün! - Később rájött, hogy az ö maga és ennek nagyon megörült. Tetszett is magának, sokáig nézegette hosszúra nőtt tüskéit a pocsolyában.- Senkink nincs ilyen nagyszerű pocsolyája - gondolta, majd elhatározta, hogy hívja a többi sünt is, hadd lássák ők is milyen szép tüskéi vannak. Kiáltott egy nagyot, amire a közeli bozótból elő is mászott egy sün.- Hívtál? - kérdezte.- Nézd csak! Kit látsz? - mutatott a pocsolyába sün barátunk.- Magamat meg téged.- Magamat meg téged? Csak engem szabad látnod!- De hát magamat is látom. -Akkor menj innen! Ez az én pocsolyám! - és a süni elkergette társát. Egy ideig gyönyörködött magában, illegette magát jobbra-balra. Aztán, megunva az egyedüllétet, ismét nagyot kiáltott. Megint jött egy sün.- Hívtál?- Nézz csak bele a vízbe! Kit látsz?- Nagymama, én nem mehetek óvodába. - mondtam neki komolyan.- Miért nem? - akarta tudni.- Mert az én margarétám a sofőr bácsiknak nem mond semmit! Nagymama elnevette magát, aztán megsimogatta a masnimat.- Ne félj semmit, kis Katuci. Ha kigyullad a zöld fény a jelzőlámpán, amelyre együtt fogunk várakozni az átjárónál, az azt fogja mondani minden sofőrnek: Megállni, autók, és ti is, autóbuszok! A zöld színnek engedelmeskedni kell! Most annak a kislánynak van előnye, akinek fehér margaréta virít a táskáján.- Hűha! - gondolják majd az autók és az autóbuszok. - Ki ez az okos kislány és hova megy?- És én azt felelem majd nekik: Ez az én Katika unokám, aki először megy óvodába. Bereck József fordítása MINI INFORMÁCIÓK A vérkeringés sebessége nem egyforma testünk minden pontján. Az artériákban aránylag gyors, a hajszálerekben lelassul, majd a vénákban ismét felgyorsul. A világ első igazi társasutazását Thomas Cook szervezte meg, 1861-ben. 1700 angol munkás fizetett be rá. Az úticél Párizs volt. A téliszalámit azért nevezik télinek, mert modern tartósítószerek híján valaha csak a tél beálltával lehetett érlelését megkezdeni, Így friss szalámi is csak télen került a boltokba. Az antibiotikum szót a streptomycint felfedező Selmán Abraham Waksman alkotta. Van a zöldnek egy árnyalata, amelyet méregzöldnek neveznek. Ez az elnevezés nem véletlen. Ugyanis hajdanán valóban méregből, arzéntrioxid- ból állították e zöld színt elő. A sípcsontot azért nevezik ,,síp“-nak, mert a pásztorok valaha az állatok e csontjábórfaragták sípjukat. A török szultánoknak a tulipán volt a címervirága, tulipán ihlette turbánjuk formáját is, igy aztán palotájuk kertjében minden esztendőben megrendezték a tulipánünnepet. Az antik Róma fénykorában a szandál rangjelzés is volt. Piros szandált csak a patríciusok, fekete szandált csak a szenátorok viselhettek. összesen négyféle emberszabású majmot ismerünk: a gorillát, a csimpánzt, a gibbont és az orángutánt. A Duna, amíg a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig ér, nyolc országon folyik keresztül. CSORBA PIROSKA Fejlődés Amikor megszülettem, csak bőgni tudtam, később gagyogni, és egyéves koromban az első szó: ba-ba. Mindenki biztatott, beszélj még! Magnóra vették: bi-bi, dá-dá, a-na. Fura mondatokat selypítettem, nem lehetett megérteni, mit is jelent, de anyuéknak tetszett, füzetbe is felírták: „Tata téj hatató“ Mióta folyékonyan beszélek, nem vagyok érdekes. Négy „színes“ tengert ismerünk: a Fekete-, a Fehér-, a Sárga- és a Vörös-tengert. A ragadozó madaraknak kampós csőrük van, a magevöknek kúpcsőre, a rovarevőknek árcsőre. A záporeső egy cseppjének átmérője 1-5 mm között van. Az úgynevezett csendes eső egy cseppjének átmérője 1-2 mm. Amire mi azt mondjuk, hogy sok hűhó semmiért, arra a francia azt mondja: tant de bruit pour une omelette' (ejtsd: tan dö brui pur ün omlet), azaz mennyi zaj egy rántotta miatt. (F) KAKUKKFIÓKA Bármily furcsa, a négy vizkedvelö állat között akad egy kakukkfióka, amely ezúttal nem madár, de nem illik a többi közé - innen az elnevezése. Melyik lehet az? LABDASZAMTAN Mennyit ér a pöttyös és mennyit a csikós labda? Megfejtés Az augusztus 14-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 13, 10 - 8, 4 (az egyik megoldási lehetőség); B. Nyertesek: Fekete Andrea, Sóksze- löce (Selice); Csintalan Roland, Hetény (Chotín); Végh Tamás, Bogya (Bodza); Varga Béla, Görgő (Hrhov); Álló Ferenc, Sárosfa (Blatná na Ostrove). I | I ■ Az ókorban élt népek a legváltozatosabb módon örökítették meg hétköznapjaik legfontosabb eseményeit. Az egyiptomiak hatalmas kötáblákra vésték és papirusztekercsekre rótták üzeneteiket, Mezopotámiában és általában a Közel-Keleten az agyagtáblákat részesítették előnyben (több százezerre tehető az előkerült agyagtáblák száma, ezek nagy részét csupán felületesen vizsgálták meg eddig), az ókori Görögországban viszont a vázákra és amforákra festették legszívesebben a lényeges közlendőket. A vázarajzok és -festmények többnyire művészi szempontból is nagyon értékes alkotások, némelyiknek még a készítőjét is ismerjük, de számunkra most fontosabbak azok a tények, amelyekről a vázák tudósítanak. Az ókori görögök már igen korán megtanulták a harci kocsik használatának módját, erről Homérosz, a nagy görög költő is részletesen beszámol Iliász című eposzában, amely a trójai háború krónikája. Ezek a görög harci kocsik alig különböztek mezopotámiai elődjeiktől; ugyanúgy két ló húzta őket, két keréken gurultak. Legföljebb a kocsi- szekrény kialakításában mutatkoztak eltérések! Feltűnő viszont, hogy a legtöbb ábrázolás négyküllős kerekeket mutat be, ebből arra következtethetünk, hogy a kocsik súlya nem lehetett nagy, ugyanakkor a kerékgyártás mestersége is magas fokon állt. A küllős kerekű kocsi ára is borsos lehetett, s csak a gazdagok engedhették meg maguknak. A szegény ember szekerének keresztléces kerekei voltak, ilyeneket akár otthon is készíthetett magának. A görögök ritkán utaztak kocsin, talán azért is, mert útjaik elhanyagoltak voltak, egy kiadó- sabb eső után szinte járhatatlanná váltak, ráadásul a sok hegyvölgy is komoly akadályt jelentett. Imádták viszont a kocsiversenyeket. Ezek számára külön pályákat építettek, amelyeknek hjppodrom volt a nevük. A hip- podrom általában két hosszú egyenes szakaszból állt, amelyet a végeinél igen rövid és élesen kanyarodó iv kötött össze. A kocsiversenyzők igen nagy becsben álltak, nemkülönben a versenylovak, amelyekért a versenyistálló tulajdonosok sokszor vagyonokat fizettek. Persze nem jártak rosszul, hiszen egy-egy sikeresen végződött verseny után a pénzdíjak kamatostul megtérítették a kiadásokat. A görögországi útviszonyok az évszázadok során vajmi keveset javultak. Pauszaniasz, az i. sz. II. században élt író Görögországi utazások (vagy más címen: Görögország útirajza) cimű munkájában arról kesereg, hogy Görögországban sok út „meredek és még a gyalogosok számára is fáradságos“, keskeny- sége miatt pedig a kocsik számára járhatatlan. Egyes helyeken - a templomokhoz vagy az áldozati helyekhez vezető szakaszokon - vágányokat véstek a sziklába és ezekben tolták fel az áldozati ajándékokkal vagy kultikus szobrokkal megrakott szekereket. A görög vázák számtalan életképet is megörökítettek az utókor számára. Az egyik képen például halottas kocsit láthatunk, amelyre felfektették az elhunytat; körülötte jajveszékelő asszonyok és gyászzenét játszó muzsikusok lépdelnek. A jelenetet ábrázoló urnát nem tették a halott mellé, hanem a sírjára helyezték, s oda csurgatták az áldozati italt. Egy másik vázakép lakodalmi menetet ábrázol: az újdonsült pár és a násznép jókedvűen ül a kocsin. Ezek az ábrázolások igen hitelesen mutatják be a kocsik külalakját, a lovak befogásának módját, de azt is, hogyan hajtották a lovakat. A görögök ismerték a gyeplőt és az ostort, ezt a szebbnél szebb vázaképek is jól szemléltetik. Míg az egyiptomi vagy a mezopotámiai ábrázolások merevek és szinte természetellenesek, a görög vázaképek épp ellenkezőleg: teli vannak élettel, mozgással; mintha csak fényképfelvételeket látnánk, annyira valósághűek. A görögök a fedeles kocsit is ismerték, ezeken akkor indultak útra, ha feleségüket és gyermekeiket is magukkal vitték. A har- mamaxának nevezett fedeles szekér éjjeli szálláshelyül is szolgált az utazónak, mert útmenti fogadót nemigen találhatott. LACZA TIHAMÉR Görög harci kocsi az i. e. VII. századból. A kocsi elé négy ló van ugyan befogva, de kettő teljesen fölöslegesen, hiszen ök nem húzzák a kocsit. Eltartott néhány évtizedig, amíg rádöbbenTek erre a tényre, attól fogva ismét csak két lovat fogtak be. (Gyökeres György fotoreprodukciója) I ÚJSZ! 18 1987. Vili SPlÉlffe Voronyin A buta sündisznó- Magamat meg téged - válaszolta a másik sündisznó is.- Hogyhogy magamat meg téged? Csak engem szabad látnod!- De hát ha egyszer magamat is látom!- Akkor menj innen! Ez az én pocsolyám! Elkergette ezt a sünt is. Leült a földre és gondolkozott: ,,Mit is csináljak, hogy egyedül csak engem lássanak a pocsolyában...?“ Körbefutotta a tócsát, de megbotlott és belepottyant. Hiába próbálkozott, nem tudott kimászni a vízzel teli gödörből. Kapálózott és kétségbeesetten kiáltozott:- Segítség! Megfulladok! A sündisznók meghallották a segélykérő hívást, és siettek, hogy kimentsék a fuldoklót. Gallyacskákat, ágakat dobáltak a vízbe, Így segítették ki a kis sünt a pocsolyából.- Köszönöm, hogy megmentettétek az életemet - hálálkodott sününk, majd Így folytatta:- Pillantsunk csak bele még egyszer ebbe a pocsolyába! Három sündisznó mosolygós arca nézett vissza rájuk a vízből.- De jó, hogy együtt vagyunk! Csak nyugodtan nézegessétek magatokat. Legyen mindhármunké ez a pocsolya! Urbán Gabriella fordítása
