Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-28 / 34. szám
plébánost csak akkor vették figyelmeseb- izemügyre, miután az eredménytelen haj- 31 visszatértek, és az útra vonszolták opuskát, amelyet a fiúk a templom előtt :ak. lyikük - aki kezdettől fogva nagyobb felhá- Jást tanúsított - megkezdte a kihallgatást, bános egész idő alatt, amíg az értelmetlen a tartott, nyugodtan állt, nem próbálta meg ni magára a figyelmet, vagy elmenni, mert érezte úgy, hogy szorongatott helyzetben i, vagy hogy őriznék. Tudatában volt an- hogy fontos személy, s hogy elérkezik az amikor majd maguk szólítják fel, hogy pljen. S elhatározta, hogy beszélni fog. áll szándékában semmit sem eltitkolni. [Zta igazat akarta mondani, úgy, ahogy vetkezett, mert szentül hitte, hogy csak így ályozhatja meg a további bajt: j;n, szerencsétlenség történt. Talán ő ma- : előidézte azzal, hogy nem volt eléggé tekintő. A fiúkat csábította a fegyver, ki Iák próbálni ügyességüket. Talán nem is ;k, hogy töltve van. A lövés meglepte jat, csakúgy, mint őt. De semmiféle szán- sság nem történt, nem is történhetett, bkedik érte, s ő maga gondoskodik róla, (a fattyúk kellő büntetésben részesüljenek, éppen szándékozott beszélni, és jóhisze- gében úgy vélte, hisznek majd neki, és idők megzabolázni haragjukat, most, hogy szemben állt velük, dacolnia t kemény tekintetükkel, és talpraesetten zolni pattogó kérdéseikre, hirtelen megre- rtt a szíve félelmében, s a torka összeszo- fádöbbent, hogy nem talál magában olyan nangot, amellyel meggyőzhetné és meg- athatná őket. m emberek állnak itt előtte, hanem gépek, iveket gombnyomással hoznak mozgásba egy kar átállításával, s ha már működésbe k, nem gondolkodnak és nem éreznek, jen ragadják fogaskerekeik közé, a ke- hengerek alá a megdolgozásra szánt got, engedelmesen és érzéketlenül törnek, ik, gyúrnak, és nem különböztetik meg, mi I és rideg, és mi eleven és meleg. A gumi- iy alatt, a mellükben nem tűz ég, hanem sság lakozik, és szemük is hideg fénnyel A legtökéletesebb mérceként és a legszi- b igazságosságként jelentkezett ugyan, öldöklés mércéje és igazságossága volt Dmlokuk alatt leselkedett, arcukon vigyor- i tehetetlen áldozatra az önérzetes és frnes halál. plébános elborzadt. Abban a pillanatban bent, hogy semmit sem mondhat, s a felelet kénytelen egymaga viselni a gyilkos- .. Hasztalan kérné ezeket az embereket, zságuk nem ismer könyörületet. Goágukat a gyermekszemek sem tartóztat- , mert hideg és vak. Még kegyetlenebb zság talán megzabolázhatná, de a szere- a jóság - amellyel ő simította el egész én maga körül az emberi harag duzzasz- löröngyöket - nem. Ezek az emberek ak volnának az élet utolsó gyökerét is , hogy kielégítsék vágyukat. Ezek az ek nem ismernek Istent, vagy más istent k, mint azok, akikkel eddig élt; terjeszke- és dölyfösségük ezért nem ismert határt, ír telepedni az egész világra, az egész iségre, mint valami vaspáncél. >ébe jutott a felkelés fiatal hadnagya, rmertefel, hogy igazat mondott. Néha ott agyni az ekét, eldobni az imádságos -t, becsukni a templomokat, és fegyvert Néha ki kell menni a határba és gyilkolni, gyilkolás ne váljon megszokássá, nár késő, hogy magáévá tegye e gondo- , és e szerint cselekedjék, nemcsak nert felkészületlenül érte: mert tehetetlen y, hanem mert mindeddig következete- rdette a parancsolatot: ne ölj, szeresd látódat! Tettei következményeit hát nem ;atta másképpen, mint ahogy bekövetke< amikor már egyedül állt a fehér fal í, és nem tudta, miért állították oda, és dta, mit tegyen, egyenesedett ki, emelte 'íz fejét, hogy jobban körülnézzen, írt világ terült el körülötte: földek, kopár dalak, hegyek, s fölöttük a magas ég. Az a kelet felől zavaros fény szüremlett. Vég még azt hitte, mindent tud erről ól, hogy a szívében hordozza. S most *iogy csalódott. Idegen ez a világ itt ^Messzesége és zsúfoltsága betemette, 'adta a felfogóképességét. Hatalmas .jként terült szét előtte, bolyongott benne de sosem ismerte meg és nem fedezte 1, amikor feldereng az új nap világossá- pyre távolodik. Olyan ez, mintha számkiindulna. ismerés megdöbbentette; amikor tekin- iszállt a magasból, és megpillantotta e szegeződő három puskát, nem e vilá- álta, hanem önmagát, z testével érzékelte a közelgő pillanat égét, s szeretett volna mondani valamit ént és figyelmeztetésként azok számá- ' itt-maradnak, vagy legalább végiggon- indezt, de e vezényszó üvöltő harigja vadt fülében a halálos sortüzzel, utolsó igjaként a világnak, annak a világnak, jloldalon hagyott arccal a hűvös harmatba bukott. KOPASZ CSILLA fordítása J oe-t a háború előtt ismertem meg. Fiatal kutya volt, amely nyelvlógatva nyargalászott a Moszkva-folyón túli városnegyed havas utcáin. A jelek szerint ősei nem voltak kényesek a fajtisztaságra: Joe rövid görbe lábú és aránytalanul nagy, bozontos fejű kutya, volt. Ugratták is Malcevot: ,.Hol szerezte ezt a díszpéldányt?...“ Tamara pedig megjegyezte: „Még megérteném, ha egy szép farkaskutyát tartanának...“ Tamara szerette a színházat és a pézs- gö életet. Malcev viszont györnyedt hátú, szófukar filosz volt. Csak a munkája érdekelte: vastag és unalmas könyvekben búvárkodott. Joe tudta, hogy Malcevot nem szabad zavarni, amikor íróasztalánál dolgozik. Ez néha nagyon nehezére esett: megszólalt a csengő, és ő élénk csaho- lágsal máris rohant volna az előszobába, vagy csábos hangok hallatszottak a konyha felől - Lena a serpenyő alját vakargatta. Ám Joe még egy kicsit se merte kinyitni az ajtót; csak szaporán szuszogott a roppant idegizgalomtól. Amikor azonban Malcev felállt, Joe mámoros örömében körbe-körbeszaladta a szobát. Ez a kutya élénk fantáziával megáldott teremtmény volt, élete bővelkedett ötletekben. Beásott egy követ a hóba, azután kikotorta a képzeletbeli üregből, és diadalittasan loholt a zsákmánnyal a gazdájához. Malcev rászoktatta, hogy elvigye az újságot Gnyegyin- nek, a szomszéd utcában lakó öregembernek; Gnyegyin nevetett: „Amerikában csöposta működik, nálunk meg, hogy úgy mondjam, kutyaposta... “ Malcev hallgatott: tudta, hogy senki sem érti, miért ragaszkodik ehhez a görbe lábú borzas házőrzőhöz. Kitört a háború, és Joe a gazdájával együtt a Szmolenszk-vidék egyik erdejében találta magát. Szokolovszkij őrnagy tréfálkozva kérdezte: „Talán a németeket akarja ijesztgetni vele?“ „Jóénak van esze...“ - felelte rá szelíden Malcev. Amikor Szokolovszkij elmesélte az esetet, kacagva hozzáfűzte: „Is- tenüccse, Malcev hadnagy számít a mopszlija stratégiai képességére!“ Joe meg ezalatt a fák között szaladgált, és a rothadó avart turkálta - még nem értette, mi a háború. Aztán hirtelen megrendült minden körös-körül. A föld az ég felé lódult. Malcev a sárban hasalt, és ez különösen megrémítette Joet - érezte, hogy itt valami szörnyűség történik. Az emberek az eget kémlelték. Joe is hátraszegte a fejét, és mert nem bírta fékezni magát, felugatott. Malcev ránevetett: „Mi az, pajtás, inadba szállt a bátorságod?“ Gazdája derűs arca láttán Joe megnyugodott; sőt farkával a földet kezdte verdesni, boldogan és kissé megszégyenültem De ekkor ismét dörgés hangzott fel. Joe látta, hogy Malcev egyik bajtársa a fejéhez kap: Joe-n is úrrá lett a félelem. Menekülni szeretett volna. De csak feküdt némán, pofájával a földhöz simulva, s közben le nem vette a szemét gazdájáról. Elmenekülni? Nem, Joe becsületes! Nem fog ugatni - Malcev azt mondta neki: „Csönd!“ Joe csak nyüszített, szinte alig hallhatóan. Rájött, hogy az élet megváltozott, hogy soha többé nem lesz se a kis szőnyeg, amelyen aludni szokott, se Lena, hogy örökre vége a boldog óráknak, amikor Malcev a könyvekben lapozgatott, és Joe csodálatos álmokat álmodott - hol egy öregasszony kosarából kiesett virsliről, hol a macska hajkurászásáról. így győzte le Joe a félelmét. Jöttek a harci repülőgépek, hullott a bomba. Lövedékek robbantak. Undorítóan, mintha valaki az ajtót kopogtatná, kattogott a géppuska. Aknára futott és levegőbe repült egy teherautó. Joe tudta, hogy mindenütt arat a halál - égen is, földön is. De Malcev nem fél, tehát nincs ok félelemre. A gazdinak se könnyű: bizonyára szívesebben olvasna könyveket, vagy sétálna a rakparton Tamarával... Moszkvában Joe néha megfeledkezett a gazaaiaroi - amikor csókákat hajszolt, vagy amikor összemarakodott a utcájukbeli pimasz bulldoggal. Itt azonban Joe egy lépést se tágított Malcev mellől. Szerette őt', azzal az egyszerű, odaadó szeretettel, amelyet az emberek lenézően „kutyahüség“- nek neveznek, és ami után egész életükben vágyakoznak. Malcev nehezen szokott bele a frontélet körülményeibe. A haláltól nem félt, de attól igen, hogy a harcban nem állja meg a helyét, és hogy nem találja meg a kellő szavakat a katonák buzdítására; zárkózott szobatudós volt. Tamara ritkán írt, és akkor is hűvös hangú leveleket. Malcev tudta, hogy egy-két hónap múltán elmaradnak a levelei - hiszen sohasem szerette őt, csak hagyta magát szeretni. Nehéz korszak volt ez a visszavonulás ideje; az emberek azt kérdezgették egymástól: „Mikor állítják meg végre őket?..Malcev harcolt, száját keményen összeszorítva. Joe a hajdani boldog életre, a könyvekre, az ábrándokra, az ifjúságra emlékeztette. Joe viszont megváltozott: mostanában mindig gondterheltnek látszott. Rég hozzászokott a tüzérségi tűzf\öz, megtanult nyílt terepen kúszni, bombatölcsérekben lapulni. Egy alkalommal a faluban egy rozsdabarna, hitvány kis kutya kihívó ugatással útját állta. A régi időkben Joe nem tért volna ki a verekedés elöl - indulatos természete volt -, most azonban kikerülte támadóját, még csak rá se mordult. A sátorban aludt, és arra ébredt fel, hogy Malcev megsimogatta. Azon az éjszakán Malcev különösen keserű hangulatban volt. Előző nap az egyik harcos azt mondta: „Vajon meg lehet-e egyáltalán állítani őket?“ Malcev tudta, hogy meg lehet állítani a németeket, de a kishitűségről tanúskodó szavak megtelepedtek a fejében, mint szájban a rossz mellékíz, és nem tudott elaludni. Joe megértette, mit fejez ki ez a szűkén mért, suta gyengédség, és Malcev tenyeréhez nyomta érdes orrú, álmos pofáját. Abban az évben korán jött a tél, a zord idő. Amikor Malcev a harcálláspontra ment Zsuravljovka faluba, Joe maga alá szedte dermedt lábait. Több mint egy hétig vesztegeltek a befagyott folyócska melletti dombon. Joe egyik géppuskától a másikig szaladgált. A katonák megszokták: az otthonosság és a nyugalom érzetét keltette bennük. Aznap Joe nagyon fázott és szomorú volt. Nem értette, miért nem mennek a faluba. Ott van a kövér őrnagy, aki mindig eljátszogatott vele... Ma azonban történt valami. Joe nem tudta, hogy a németek áttörtek a Kruglovóba vezető útra. Nem tudott a parancsról sem: kitartani mindhalálig... Csak azt látta, hogy Malcev rá se hederít, és Joe, fülét bűntudatosan lesunyva, igyekezett észrevétlen maradni. És Malcev hirtelen rájött a megoldásra: elküldi Joe-t. Egy zubbonyból álcázóköpenyt fabrikált a kutyának. A nyakörvére cédulát erősített. „A lőszer kifogyóban. 16.00-ig tartjuk magunkat. Tűz a kruqlovói útra, a ligettől balfelé.“ Intett Joe-nak: „Eredj! Fuss az őrnagyhoz!“ De Joe nem értette meg> Azt tátta, hogy a gazdájának segítségre van szüksége, de nem tudta, mit kell tennie. Le nem vette szemét Malcevról, és kutyatekintetében bánat ült. Ekkor Malcev odaadott neki egy régi újságlapot, amelyet cigarettasodrásra szánt. Joe a foga közé kapta, és ránézett - most hová? Kitalálta, hogy a faluba kell mennie, ahova naponta eljárt a gazdájával. Malcev intett: „Eredj!" És Joe kúszva nekiindult. Zsuravljovka három kilométerre volt, Joe kúszott, meg-megállt belesüppedt a hóba, majd újra kikecmergett. Félt, hogy elveszíti az újságot, és nehezen tudott lélegezni. Eleinte a kis völgyben kúszott, aztán emelkedő következett. Joe jól emlékezett az útra. Csend volt körös-körül. Joe elvergődött a magaslatig, amikor lövöldözés kezdődött. Jobbra fordult, és cikcakkban kezdett kúszni - ahogy Malcevval szokta. Hirtelen szörnyű fájdalom hasított belé. Megmerevedett. Aknarepesz zúzta szét a két hátsó lábát. Mozdulatlanul feküdt. Aztán magához tért, felnyüszített, és nyomban eszébe jutott: el kell vinnie az újságot. Nekirugaszkodva kúszni kezdett, azaz inkább úszni, mellsőlábaival a hóban evezve. Jókor érkezett: a harcálláspontot áthelyezték, és épp folyt a költözködés. Az őrnagy elolvasta a cédulát, és felkiáltott: „Üzenet Malcevtöl!“ Ez a falu legszélső házában történt, itt lakott az őrnagy. „Köss össze Regykóval... Szólj Pirogovnak: irány a ligettől balfelé.“. Az őrnagy izgatott volt, és sürgette a segédtisztjét. A ház mellett egy dzsip állt, Joe-val senki se törődött. O pedig látta, hogy az újság, ami miatt idekúszott, a padlón hányódik. Vakkantott egyet, mintegy figyelmeztetöleg: vegyétek fel! De a katonák rá se hederítettek. Az őrnagy és három társa kilépett a házból. Joe egyedül maradt. Nagy keservesen az ajtóhoz vonszolta magát - hogy hazainduljon a gazdájához -, de nem tudta kinyitni. Ott hevert a házban este, éjszaka és a következő nap is. Szomjúság gyötörte: száraz nyelvvel nyalogata szétroncsolt lábait. Körülette csótányok neszeztek. Joe sóvárogva gondolta: hol van Malcev? Ismét sötét lett, és a kutyára ránehezedett a magány. Vonítani akart, de nem tudott. Öntudata elhomályosult; kutyakölyöknek képzelte magát, akit elhagyott az anyja. Kereste öt, de nem lelt a nyomára; lázálmában sírt - hol van Malcev?... Malcev boldog volt. Amikor elkezdődött a kruglovói út belövése, tudta, hogy Jóé célhoz ért. Tizenhat nulla-nullakor már sötét volt, de Regyko százada időben érkezett. „Hol a kutya? - kérdezte Malcev. Senki se tudta. Regyko Nyekra- szovkából jött. Hajnalban a németek támadást kíséreltek meg, de visszaverték őket. Azután Malcev és Regyko százada közösen indult rohamra. Sikerült visszaszorítaniuk a németeket. Sötétedéskor Malcev elindult Zsu- ravljovkába: mivel nem volt összeköttetés, azt hitte, hogy a harcálláspont a régi helyén van. A parasztházban, az őrnagy korábbi szállásán ott találta Joe-t. A kutya magához tért, és fel akart ugrani, de még a fejét se volt képes felemelni. Csak a farka remegett meg kissé, és mindazt, ami kutyalelkében dúlt, atekin- te fejezte ki - ahogy Malcevra nézett. Malcev elfordult. Aztán lehajolt, megsimogatta Joe-t, töprengett egy ideig, még egyszer megsimogatta, majd előhúzta a revolverét, és lőtt. Hátra se nézve kiment a házból. Meg kellett keresnie a harcálláspontot. Malcev ma már alezredes. Mellét hadi kitüntetések és sebesülési érmek szalagjai díszítik. Ki ismerné fel a tapasztalt, magabiztos parancsnokban a hajdani hallgatag, bátortalan tudóst? Megtalálta az utat az emberek szívéhez, megismerte az igaz barátságot, az ezred az otthona lett. Sokat látott. Látott vérvörös füstöt Sztálingrád felett, és gyermektetemekkel teli kutat. Szeme súlyos pillantásúvá, tört fényűvé vált; ez elárulja azokat, akik többet láttak az életből, mint amennyi más embernek kijut. Nemrégiben találkoztam Malcevval. Egész este beszélgettünk a sötét, nyirkos földfedezékben hűségről és megbízhatatlanságról, arról, hogy milyen nehéz különválasztani önzést és áldozatkészséget. Felidéztük a háború előtti Moszkvát, a folyón túli városnegyed csöndes kis utcáját. Ekkor Malcev azt mondta: „Bizonyára meglepi, de én nem tudom elfelejteni a Joe szemét, amikor meglátta kezemben a revolvert.. . “ NYÍRI ÉVA fordítása * A kiemelkedő szovjet íróra emlékezünk, halálának huszadik évfordulója alkalmából. ILJA EHRENBURG * Malcev külsőleg nyugodt volt, ám a szive háborgott. Fogytán a lőszer. Ágyútüz alá kell venni a kruglovói utat... De a rádió nem működik. A telefonösz- szeköttetés megszakadt. Malcev elindított két harcost Zsuravljovkába: az egyiket megölték, a másik sebesültén visz- szakúszott. Malcev nem gondolt se magára, se a bajtársaira. Csak egy járt az eszében: megállítani a németekéit Tüzet kell nyitni a kruglovói útra - ebben volt egész értelme annak az életnek, amelyet azelőtt felfoghatatlanul bonyolultnak tartott. DÉNES GYÖRGY ÁFÁK ÖSSZEHAJOLTA A fák összehajoltak. Lombhoz lomb búj Gally se zörrent, mikor a szél megindul Ők csak mentek, sötétlő rengetegben, vad fájdalommal egy-egy- sebzetfisten. Mögöttük a jaj, fölöttük jeges ormok, a sűrű éj fáradt vállukra omlott. Mögöttük kín, bitó, siralom, rabság, itt, a hegyekben a zordon szabadság. Űzött szabadság mécse a szívekben, halál ellen halál, fegyver ellen fegyver. Nem győzött a győztes, fakad a hajnal, virraszt a bosszú, kőszáli sas szárnyal. Virraszt a bosszú, lecsap a hegyekből, sziklák omlanak, zúgnak seregestül. Fülelő kis falvak, fegyver szól, halljátok? Zörget a szabadság, fosztanak az árnyak. Partizánösvény vérharmatban ázik. Piros a föld már, pirosat virágzik.
