Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-21 / 33. szám
BENIAN ÉVA A Szellő és a Pillangó A reggeli napsütésben vidáman kószált a Szellő a virágzó réten. Egyszer csak megpillantotta a pöttyös szárnyú Pillangót. Megpillantotta és beleszeretett. A Pillangó egy virágra ereszkedett. A Szellő lágyan fújdogálta a virágszálat: - Hinta, palinta, - dudorászta azzal a reménnyel, hogy pöttyös szárnyú szerelme nem száll majd fel a virágról. De felszállt. „Ó, a Pillangó csak pillangó, szabadröptü csatangoló!“ - sóhajtotta a csalódott Szellő. De mikor meglátta, hogy szerelme megint leereszkedik egy virágra, utána osont és ráköszöntött:- Szép jó reggelt, kedvesem! Amint ezt kimondta, a Pillangó már nem volt a virágon. Valahonnan azonban felcsendült a hangja:- Ha rám találsz, ne szólj hozzám. Ne szólj hozzám, ha szeretsz! A szó széllé kerekedik a szádból, elfújsz magadtól. A Szellő megborzongott.- örök némaságra kárhoztatsz, kedvesem?! - süvítette azután kétségbeesetten. A Pillangó nem felelt. A Szellő haragos lett. Széllé változott, dühösen vágtatott ide- oda a réten. Maga is megrémült a saját haragjától, amikor megpillantotta a margaréta fejébe rémülten kapaszkodó kedvesét. Hirtelen elcsendesedett. „Hát itt vagy, kedvesem?" - tolult volna ajkára immár lágyan a szó, de csendben maradt. Csak állt, gyötrődve, gyönyörködve... És a Pillangó? Felröppent. A Szellő pedig mintha nem is lett volna a réten. Csak amikor pöttyös szárnyú szerelmét elnyelte a kéklő mesz- szeség, akkor sóhajtott fel. Sóhajában meghajoltak a virágok és a fűzfák. Cseh Károly Vihar A hold-karám kerítése recseg-ropog átszakad Szél-pásztorok hujjogatnak űznek szürke árnyakat Ordas felhők tépik-falják a csillag-bárányokat Böröndi Lajos Zápor csupa tűz ez a zápor fáj a zuhogás ahogyan lefekszik a rét és megadja magát ömlik a felhők vére elvérzik a világ dönti magával egyik fűszál a másikát Szyksznian Wanda illusztrációi man vvanaa illusztrációi Gondolkodom, tehát. ZSUZSI ÚSZNI MEGY Valahányszor Zsuzsi lement a tóhoz, hogy ússzon egyet, mindannyiszor egy hosszú kerítéssor mellett haladt el. Játékból megszámolta, hogy összesen 63 a kerítéscöve- kek száma, és azt is lémérte, hogy egyik cövek a másiktól egy-egy méter távolságban helyezkedik el. Akkor milyen hosszú volt a kerítés? MEGFEJTÉS Az augusztus 7-i számunkban közölt feladatok megfejtése: kafóraszíj; 5, 2, 1,0, 1; 2, 3, 3,1, 0; 0, 1,4,3,1; 1,2,1,1,4; 1,1,0, 4, 3 (a vízszintes sorok felülről lefelé; az egyik megoldási lehetőség.) Nyertesek: Antal Szilvia, Palást (Pláít'ovce), Spisak Mária, Hárskút (Lipovník), Krajcsi Lívia, Budapest; ifj. Mács István, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Himpán Angelika, Bá- torkeszi (Vojnice). SZÓALKOTÁS Képezz a keretben lévő betűkből 5 és 4 betűs szavakat. 7. Krétai utazás néhány nagy városban lakott, ezek közül Knószosz volt a legjelentősebb. A régészeti ásatások lenyűgöző méretű paloták és épületek maradványait tárták fel itt, s a föld mélyéből előkerült szebbnél szebb tárgyak is sejtetik, hogy a minószi Kréta gazdag birodalom lehetett. Knószoszban (de ez a többi városra is vonatkozik) jól kiépített úthálózat volt. Megmaradt az ún. királyi út egy szakasza, ez jól szemlélteti, hogyan is festett Európa első országúba. A háromsávú út középső, kb. 140 cm széles részén két sorban kőlapokat helyeztek el: itt közlekedtek a gyalogosok. A két Kréta festői szépségű szigete a Földközi-tengerben fekszik, minden más európai területnél délebbre. Ma Görögország egyik tartománya, de hajdanában - kb. 3800-3500 évvel ezelőtt - az ókori világ egyik legjelentősebb birodalma volt. A minószi Kréta - a tudósok általában ezen a néven emlegetik - abban különbözött a többi nagy ókori civilizációtól, hogy nem a szárazföldön, hatalmas folyamok mentén alakult ki, hanem egy hegyekkel megtűzdelt, viszonylag kevés termőfölddel rendelkező, minden oldalról tengerrel körülvett szigeten. Kréta múltjáról jóval kevesebbet tudunk, mint mondjuk Egyiptoméról vagy Mezopotámiáéról, s ennek leginkább az az oka, hogy a szigeten talált legrégebbi írásos emlékeket még nem sikerült megfejteni és elolvasni. Any- nyi bizonyosnak látszik, hogy Kréta óslakói nem görögök voltak, de hogy kik lehettek és honnan származnak, arról a mai napig vitatkoznak a szakemberek. Az ókorban feltehetően jóval többen élhettek a szigeten, mint manapság, ennek ellenére a lakosság nem nélkülözött, sót, mondhatni, jólétben élt. Természetesen akkor sem tudtak minden szükséges élelmet maguk megtermelni, főleg gabonafélékből behozatalra szorultak. A környező országokkal (pl. Egyiptommal) csakis a tengeren keresztül teremthettek kapcsolatot, ezért szinte rákényszerültek arra, hogy kiváló hajósokká legyenek. A krétai flotta elsősorban kereskedelmi hajókból állt, a hadihajók száma jóval kevesebb volt. A krétaiak építették Európa jlsö tengeri kikötőit, s ók voltak az első tengeri hódítók is, hiszen az Égei-tenger szigetein és a Pelloponészoszi-félszige- ten is gyarmatokat alapítottak. A sziget területén sem volt egyszerű a közlekedés. A hegyek borította terepen többnyire keskeny ösvények vezettek csupán, amelyeken kerekes jármű nemigen közlekedhetett. Az árut teherhordó állatok szállították, elsősorban szamarak és ökrök. A lovat a krétaiak sokáig nem ismerték, s az első két- és négykerekű kocsikat is a Közel-Kelet- ról importálták. A krétai emberek többsége Ez a görög vázarajz a szirének énekét hallgató Odüsszeuszt ábrázolja, aki a Tróját ostromló görög sereg egyik legrátermettebb katonája volt. A háborút követően - legalábbis Homérosz ezt állítja róla - tíz évig bolyongott társaival a tengereken. A krétai kereskedők feltehetően ugyanilyen hajókon közlekedtek. (Gyökeres György fotoreprodukciója) A szájhagyomány Talán már hallottad Arany János Rege a csodaszarvasról című költeményének kezdő sorait: Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra... Hajdan az egyszerű emberek nem tudtak írni-olvasni. Egymástól tanulták meg a történeteket, meséket, verseket, dalokat. De közben alakítottak is rajtuk kedvük szerint. Volt, aki megtoldotta, „cifrázta", volt, aki megkurtította a másoktól hallottakat, így sok versnek és dallamnak többféle változata született. A kitalálók, a szerzők nevét nem ismerjük. A szájhagyomány éltette ezt a költészetet, ezt a muzsikát, az egész nép dédelgette, formálta széppé, értékessé, maradandóvá. Ezért hívjuk népdalnak, népköltészetnek. Az együttdalolásra bőven adódott alkalom. Leginkább a közösen végzett munka során, a fonóban, a kukorica- vagy tollfosztóban. A dallamórzésböl kivették részüket a legfiatalabbak is. A néhány hangból álló gyermekjátékdal a mezön termett, mint a vadvirág. Életre hívói és továbbéltétől a mindenkori hat-tíz évesek voltak. De még a nagyobbak is szívesen beálltak a körbe táncolni, játszani. Jerevánban, Örményország fővárosában őriznek egy több száz éves, kézzel írott könyvet. Annak egyik oldalára magyar dalocskát jegyeztek fel: Hol jártál báránykám? Az erdőben asszonykám, Az erdőben asszonykám. Mit ittál, báránykám? Folyóvizet, asszonykám, Folyóvizet, asszonykám, Ki vert meg, báránykám? Egy vénasszony, aszszonykám, Egy vénasszony, aszszonykám, Hogy sírtál, báránykám? Mehe, behe, asszonykám, Mehe, behe, asszonykám. És ami különösen érdekes; pontosan úgy ismerték, úgy énekelték a réges-régen élt kislá- nyok-kisfiúk, mint a maiak! BALÁZS ÁRPÁD iöötKWooooooooooBcaoQoootioflaflooi szélső sáv felületét földbe döngölt apró zúzalékkövek, cserépdarabok borították; ezeken jártak a teherhordó állatok és a szekerek. A Knósszoszból kivezető úton Arthur Evans, a kiváló angol régész egy érdekes építmény maradványaira bukkant. Mint kiderült, ez eredetileg egy viadukt (völgyhíd) volt, amelyet egy folyó fölött vezettek át. Szélessége 460 cm volt - ez tiszteletet parancsol. Kréta szigetéhez számtalan ókori monda és legenda fűződik, ezek közül az egyik bizonyos értelemben a közlekedéssel is összefügg. A régi görögök szerint Kréta szigetén egykor Zeusz fóisten és Európé királylány fia, Minósz uralkodott, akinek volt egy Daidalosz nevű tehetséges építésze. Daidalosz egy idő után szülővárosába, Athénba kívánkozott, s arra kérte Minószt, hogy Ikarosz nevű fiával együtt engedje őket haza. A király azonban megtagadta a kérést, mert attól tartott, hogy Daidalosz esetleg kifecsegi a hírhedt labü- rinthosz (egy hatalmas kiterjedésű útvesztő) titkát. A csalódott mester erre elhatározta, hogy madártollakból viasz segítségével szárnyakat készít magának és fiának, s elrepül Kréta szigetéről. A dolog azonban balul ütött ki: a vakmerő Ikarosz túl közel repült a Naphoz, szárnyain a viasz megolvadt s ö a tengerbe zuhant. LACZA TIHAMÉR
