Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-21 / 33. szám

A TENGER VONZÁSÁBAN Várna előtt láttuk meg a tengert, és bizony a késő estére tervezett albenai für­désből sem lett semmi, a tenger „hidegen“ fogadott minket. Csak reggel, amikor meg­láttuk az óriásivá terebélyesedett Albena üdülőközpontot, ámultunk el valamennyien. Peter Apostolov, a Balkanturist albenai központjának vezérigazgatója számolt be arról, hogy Albenában 1969 óta negyven szállodát építettek (15 ezres ágykapacitás­sal), s a kempingek befogadási kapacitása 5 ezer fő. Tavaly hazánkból szervezetten 35 ezren üdültek Albenán, az idén 20 ezren érkeznek.- Sajnos, a kempingeink elöregedtek, kettőt be is kellett zárnunk. A meglevőket viszont másfél milliós ráfordítással korsze­rűsítettük. Jelenleg összesen négyezer személyt befogadó vállalati üdülők építésé­be fogtunk, s 1990 után újabbak épülnek. A tervek szerint addigra elkészül a korszerű kemping is. Persze, mi azt szeretnénk, ha Albenába a turisták nemcsak a fő idényben jönnének. Ezért is épült fel a Dobrudzsa szálló, melynek alagsorában és földszintjén gyógynövénykivonatot adagolunk, s min­dennapos a tengeri víz használata is. A gyógyintézet szakemberei sokat várnak a tuzlai iszap nőgyógyászati alkalmazásá­tól, a meddőség gyógyítására szakosod­nak. A szaunán kívül két úszómedence áll a betegek rendelkezésére, és nagyon tet­szett a jól felszerelt kondicionáló tornate­rem, ahová nemcsak a fogyni szándékozók járhatnak- A kúrák kiegészítője a teázás, betege­ink az orvos utasítására isszák a gyógyteát, naponta 26 félét készítünk - magyarázta kísérőnk. - Jelenleg finnek, lengyelek és bolgárok kezeltetik itt magukat, a hazaiak 40 százaléka beutalóval érkezett. Elmond­ta, a 38 egészségügyi dolgozó felvételekor ügyeltek arra, hogy nemcsak jó szakem­berek legyenek, hanem az oroszon kívül beszéljenek egy világnyelvet is. A négy orvosnál és a szervezöosztály dolgozóinál követelmény a német, az angol, a francia és az orosz nyelv aktív ismerete. S az árak?- kérdeztük látogatásunk végeztével.- A beutaltak gyógyítása ingyenes, a ma­gánszemélyek a falitáblán kifüggesztett összeget fizetik - levában, illetve valutában. A „győztes“ üdülőközpont - Elenite KÉTEZERKÉTSZÁZ KILOMÉTER BULGÁRIÁN ÁT minden igényt kielégítő balneológiái köz­pont van.- A tavaly átadott központ a Balkán leg­korszerűbb és legnagyobb gyógyintézete - vette át a szót Margtta Nyikolova szerve­zési osztályvezető. - Nemcsak a mozgás- szervi megbetegedéseket kezeljük, beren­dezkedtünk a légzőúti, pszichikai, bőr- és nőgyógyászati megbetegedések kezelésé­re is. összesen kilencféle kezelést nyújtha­tunk. Végignéztük a tágas, csempézett terápi­ás helyiségeket, de azt is észrevettük, hogy kevés a beteg. - A napi kapacitásunk 530 beteg és kétezer kúra. Sajnos, nem üzeme­lünk teljes kihasználtsággal. A termoterápiás kúrák érdekessége - magyarázta kísérőnk hogy sok növényi kivonatot tartalmazó szed használunk, de az is, hogy sikerrel alkalmazzuk a mézfürdőket, a propoliszos inhalációt. A vízkúrák során a vízbe 18 A kezeléseket orvos írja elő, a kivizsgálá­sért például öt levát kell fizetni. Jó érzéssel távoztunk a gyógyintézetből, majd végigsétáltunk Albena utcáin, ahol megcsodáltuk az új sétavonatokat, a gyere­kek vidámparkját, a jól felszerelt sportléte­sítményeket. Ami viszont nem tetszett, azok az árak voltak. Az utcai boltokban is éttermi árakon árulják a gyümölcsöt, az édességet, az üdítőket, az alkoholt. Csak egy példa a sok közül, az eper belföldi ára két leva volt, de Albenában majdnem nyolcat fizet a tu­rista. ELENITE ÉS A PARÁZSTÁNC Albenától talán azért nem búcsúztunk nehezen, mert hirtelen beborult, s mi bíz­tunk abban, hogy délebbre ismét kisüt a nap. A Napospartról is megállapíthattuk, hogy „nagyváros“ lett, nem is időztünk sokat, mert kíváncsiak voltunk a bolgár tengerpart új központjára, Elenitére. A pi­rostetös (kár hogy bádog), tetszetős össz­komfortos házak látványától azonnal felvilla- nyozódott a társaság, s amikor, sajnos csak egy éjszakára, elfoglaltuk szállásunkat, s az erkélyről megláttuk a tengert, meghallottuk morajlását, megállapítottuk, ez az amire vágytunk. Csakhát megtudtuk azt is, ezen a helyen (igaz, hogy csak tavaly nyitottak) még nem járt csehszlovák vendég. S mivel a nap sütött, s a tengert is melegebbnek éreztük, a kisszámú üdülővendéget követve mi is megfürödtünk s végignyúlva a selymes homokon, élveztük a napsugarak simogatá- sát. Vártuk az esti programot, mert hittük is, nem is, hogy a beharangozott parázstánc valódi lesz. De amikor a farakás elégett, s vörösen izzott a parázs, vidám népzene kíséretében a táncosok hol gyorsabban, hol lassabban valóban járni kezdték a táncot- a parázson. A siker óriási volt, s mi megkértük a táncoló Tánya asszonyt üljön közénk, mondja el, hogy lesz valakiből „pa­rázstáncos“. — Nem ez a hivatásom, tánc előtt és a tánc után felszolgálónő vagyok. Igaz, hét éve nap mint nap fellépek. Amikor az egyik táncosnőnk elszerződött, megkér­tek, próbáljam meg én. Eleinte nagyon féltem - vallotta, majd megengedte, hogy megvizsgáljuk a talpát. A néhány vízhólyag bizonyította, hogy a táncban nincs semmi csalás. - Azért bevallom, a tánc előtt a tűz­hely melletti agyagos talajban toporgunk, kis védőréteget lopva talpunkra. Persze, nem boszorkányság az egész, a lényeg az, ne féljen az ember. Meg lehet próbálni- invitált minket is, de nem akadt vállalkozó köztünk. A POGGYÁSZT HÁZHOZ SZÁLLÍTJÁK határozták el a- szozopoliak, amikor úgy döntöttek, kivonják a forgalmat a város központjából.- Tizenkétezer turistát tudunk elhelyezni a jól felszerelt, felújított kempingekben. Az üdülóvendégek 45 százalékát csehszlová­kiaiak alkotják, de jelenleg még hat napkol­lektor felszerelésével adósak vagyunk-kö­zötte nyíltan Ivan Ivanov, a Balkanturist burgaszi kirendeltségének igazgatója. Örömmel újságolta, minőségi javulás állt be a magánszállásokban, egy házban 12 ven­dégnél többet elhelyezni nem szabad, s WC és a fürdőszoba is követelmény. Tájékozta­tott Burgasz szállás és éttermi kapacitásá­ról, majd elindultunk a másik új nyaralóhely, Düni felé. - Ha Elenite szép, Düni még szebb - csalogatott minket. AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS Fehér, spanyolos falunak tetszett az 1986-ban átadott üdülőközpont, ahol majd 31 ezer vendég töltheti vakációját. A Da- nov-Topareva építészpáros megfontoltan látott hozzá a tervezéshez, a vendégek rendelkezésére áll a három étterem, büfé, grill, kávézók, bárok, borozó és a több kis üzleten kívül egy önkiszolgáló élelmiszer- bolt is. A csempézett padlózató szobák eleganciája, berendezése a lakók kényel­mét szolgálja, de az ablakból nem láttuk, nem hallottuk a tengert, mert az üdülőtelep vagy egy kilométernyire van a nagy víztől. A miértünkre Ivan Ivanov igazgató vála­szolt:- Az eredetileg elgondolt helyszín, a ten­ger közelségében levő tó helyén lett volna, ám eleget kellett tennünk a természetvédők tiltakozásának. A védett tavon valaha peli­kánok tanyáztak, de jelenlegi értéke is óriá­si. Ezért lett Düni jelképe a pelikán - mond­ta, majd hozzáfűzte: - A két új központot jelenleg osztrák, dán, holland és magyar turisták látogatják, de szeretnénk remélni, hogy vendégkörünk idővel bővülni fog. Igaz, az árak itt valamivel magasabbak, mint általában a tengerparton. Ennyiben maradtunk, s másnap már ha­zafelé szálltunk. A belföld látnivalóit értékel­ve Lovecs, a tengerparti üdülőket számba- véve Elenite kiütéssel győzött. PÉTERFI SZONYA Sok csehszlovákiai turista is élvezi a tengert (Eman Uher és Hana Flóriánévá felvétele) Cseppkőbarlang, vízisportok és vendéglátás Forrón sütött a nap. Akinek melege volt és nem hitte, hogy bent majd lehűl egy kicsit, az lemenetel előtt, a bejárathoz tapadó vendéglőben kedvére olthatta szomját. Odítő italokból, köz- megelégedésre, bő volt a választék. Olyan bő, hogy valaki meg is jegyezte: - Úgy látszik, itt nemcsak papíron készültek fel a nyárra, a vendéglátásra. A képeslapgyűjtőknek, illetve az ismerőseiknek minden nevezetesebb helyről üdvözletüket küldő kirándulóknak sem volt okuk panaszra, hiszen a belépőjeggyel egyszerre., vagy akár külön is, megvehették a helyi nevezetességeket színes­ben ábrázoló „dokumentumot". Néhány perccel tizenegy óra előtt mintegy tucatnyi sze­mélygépkocsi parkolt a kopár hegyfal tövében lévő parkoló­ban. Volt közöttük komáromi (Komárno), kassai (Koáice), magyarországi és egy hollandiai. Utasaik a hatalmas szikla­tömb előtt gyülekeztek.- A jászói (Jasov) barlang látogatottsága egyre nő. Mosta­nában évente már több mint húszezer ember fordul itt meg. Tavasszal és ősszel kevesebben, ám nyáron, az idegenfor­galmi csúcsidényben, naponta több százan. Ilyenkor reggel nyolc órától délután négyig félórás időközökben engedjük be a csoportokat- tájékoztatott Jozef Tu'rőik gondnok. A mi csoportunkat Szűcs Dagmar üdvözölte, s 6 mutatta be nekünk a Szlovák Karszthegység legkeletibb nyúlványában megbúvó többszintes „üvegpalotát". Pontosabban: annak csak körülbelül egyharmadát, mert a két kilométernél is hosszabb földalatti folyósórendszer néhány szőkébb szárny­szakasza nehezen járható. Amikor megtudta, hogy az össze­gyűlt társaság többnyelvű, nemcsak szlovákul, magyarul is magyarázott. ... - A barlang egyes részei már nagyon régen ismertek. Az ásatások során előkerült munkaeszközök arról tanúskodnak, hogy már a kőkorszakban is lakhatták, illetve használhatták őseink... Egy jó félórát sétáltunk és gyönyörködtünk a látnivalókban bővelkedő, csodás természeti alkotásban. A mélyebben húzódó folyosón és annak helyenként hatalmas termekké táguló részeiben mindenekelőtt a homlokzatról lógó, különös szinárnyaltú pálcák, a sztalaktitok, valamint a mészkőcsep- pekból felfelé növő, fodros, hol madonnát, bagolyt, temetőt vagy más alakzatot mintázó oszlopok, a sztalagmitok vonzot­ták tekintetünket. Az ékességgyűjteményeiról nevezetes Dóm- és Zsigmond-termeken kívül sokunknak tetszett még a Denevér-terem, a Szalonnafüstölő, valamint a tiszta vizű tavacska is. A Huszita-teremben megpróbáltuk elolvasni azt az állítólag 1452-ből származó feliratot, amelyik Jiskrának Hunyadi János serege fölött Losonc (Luőenec) mellett aratott győzelmét hirdeti. >- Nyáron többnyire telt ház van nálunk - mondja Juraj Vagaő Érdekességet az is talált a mélyben, aki nem először járt ott. xxx A Kassához alig harminc kilométerre fekvő Jászó nemcsak a cseppkóbarlangjával csalogatja a kirándulókat. Van még több idegenforgalmi nevezetessége is. Közéjük tartozik pél­dául a rendezett kerttel körülvett premontrei kolostor-templom együttes. A hivatalos feljegyzések szerint 1745 és 1770 között épült annak a rendháznak a helyén, amelyet egykor II. Béla ÚJ] 1987.'

Next

/
Thumbnails
Contents