Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-21 / 33. szám

I szú

3

Ml. 21.

A Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi Gyűlés nemrég tartott tanácskozásán, valamint a CSKP KB 1987. július 13-i ülésén több problémára mutattak rá, amelyek elsősorban az állami terv teljesítésének minőségi mutatóival kapcsolatosak. Az, hogy a dolgok így alakultak, elsősorban a tudományos és műszaki fejlődés eredményeinek az elégtelen alkalmazására vezethető vissza, s ez többek között tükröződik abban a tényben is, hogy a múlt évben a szlovákiai vállalatok által gyártani kezdett 6196 új termék közül csak 13 épült találmányra (mint a Pravda napilap 1987. július 15-i szerkesztőségi vezércikke megállapítja). Ez kétségtelenül arról tanúskodik, hogy az esetek többségében az üzemek, szervezetek közömbösek az új tudományos ' ismeretek érvényesítésének követelményével szemben; egyszerűen elhanyagolják.

A probléma súlyossága azonnal szembetűnik, ha a gazdaság jövőbeli fejlesztésének lehetséges perspektíváit vizsgáljuk. A fejlődésben ugyanis már fontos szerepet játszik az automatizálás és elektronizálás, és ugyancsak egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biotechnológiák. Ezt már ma mutatják az illető tudományágakban elért jelentős eredmények, s a fejlődés e téren is nagyobb mértékben fog függeni attól, mennyire szivárognak be eredményei mindennapi gondolkodásunkba.

A tudománynak a közgondolkodásra való hatása a legmarkánsabban azokban a tevékenységekben jelenik meg, amelyek kapcsolatosak a termelési folyamattal és az embereknek a benne játszott szerepével.

A tudományos-technikai forradalom új igényeket támaszt a termelési szférával szemben és az embereknek a termelésben való részvételét illetően. A gazdasági hatékonyság és az intenzifikálási folyamat szempontjából döntővé válik a legújabb tudományos ismeretek elsajátítása. Ez tükröződik a vállalatoknak az új világszínvonalú termékek részarányának emelésére és a csak intenzív típusú bővített újratermeléssel - ami a termelésnek az anyag- és energia- igényesség csökkentésével párhuzamos növelését jelenti - megvalósítható új feladatok sikeres teljesítésére irányuló törekvéseiben is. Továbbá fontos cél magas fokú gazdaságosságnak modern technológiákkal és a teljes automatizációra való gyors áttéréssel történő elérése. Ez utóbbi a mikroelektronika és a robotok széles körű fel- használásával történik, amelyet ma nemzetközi viszonylatban az intenzív típusú újratermelési folyamat fő tényezőjének tartanak. Itt nem utolsó szempont az időtényező a legkülönfélébb összefüggésekben.

Az új folyamatokhoz, amelyek ma a tudományban és a technikában lejátszódnak, az emberek tudatának olyan változása szükséges, amely a tudomány és a technika új vívmányaihoz való újszerű viszonyt eredményez, és tükröződik a gazdaság teljesítő- képességén is. A tudományos-műszaki forradalom döntő lehetőségei az emberi tényezőnek, alkotóképességnek és kezdeményezésnek a fejlődésében, valamint a társadalmi viszonyok rendszerének és az emberi öntudatnak a fejlettségében rejlenek. A gazdasági növekedés minőségi tényezői, amelyekről ma mindenekelőtt szó van, elsősorban a tudomány és technika korszerű elsajátításától, az alkotóképességtől, továbbá a magasabb teljesítményre való hajlandóságtól függenek. A tudományos-technikai forradalom jelentős mértékben befolyásolja a termelőerőkben, a munka általános jellegében és tartalmában bekövetkező minőségi változásokat,és éppen ez a munka lesz a továbbiakban a termelésnek az - Marx szavaival élve - , .élő .alakitó tüze“. A mikroelektronika befolyással van az alapvető fontosságú technológiac'gaz- dasági és társadalmi mozgásokra, nem pedig csupán egy-egy vállalatnál vagy nép- gazdasági ágazatban lejátszódó némely folyamatra. Egyrészt lehetővé teszi, hogy következetesen fokozzuk a tudományos-műszaki fejlődést, másrészt pedig merőben új lehetőségeket teremt a nagy hatékonyságú technológiák alkalmazásához. A mikrobiológiával és a robottechnológiával együtt a kulcsfontosságú technológiák közé tartozik, amelyek rendkívüli gazdasági hatékonyság elérését teszik lehetővé. Ugyanígy nélkülözhetetlen a biotechnológiák elsajátítása, ha teljesíteni akarjuk a következő évtizedek követelményeit, ami az élelmiszertermelést, környezetvédelmet, gyógyászatot illeti, továbbá kielégíteni az energia- és nyersanyagigényeket. A mikrobiális eljárások jobb kihasználása meg fogja követelni az emberek gondosabb tudományos és technikai felkészítését. Csak így lesznek nagy hatékonyságúak azok a termelési folyamatok, amelyek révén állati fehérjéket, antibiotikumokat, enzimeket és más fontos anyagokat nyerünk. Nehéz számszerűen megadni, milyen megtakarítást jelentene, ha egyszerűen alkalmazni tudnánk azt, aminek a mai tudomány már birtokában van. Az új tudományos ismeretek megváltoztatják elképzeléseinket azoknak a forrásoknak a nagyságáról, amelyek rendelkezésünkre állnak, és a források gazdaságilag előnyös új felhasználását s optimális hasznosítását eredményezik. Ezek az új tudományágak szemszögéből nézve korántsem merültek még ki.

A tudomány és technika fejlődésétől függ mind a nyersanyagellátás, mind pedig a bővített újratermelés összes "minőségi vonatkozása, akár a kitermelésük feltételeinek megváltozására, akár behozatalukra gondolunk az előbbiek esetében. A tudományos-műszaki fejlődés egyrészt az egy termékre eső költség nagy mértékű csökkenését eredményezi, másrészt pedig lehetővé teszi a természeti erőforrások komplex hasznosítását. Célja veszteségmentes technológiák kifejlesztése a természeti kincsek racionális felhasználása céljából, a régi eszközök új felhasználási lehetőségeinek feltárása s a hagyományos nyersanyagok jobb hasznosítása.

S

ok innovációs folyamat kiindulási pontja a tudományos alapkutatás. Tulajdonképpen már ennél a fázisnál kezdődik az újratermelési folyamat gazdasági ciklusa. Sót mi több: az alapkutatási eredmények egyre nagyobb mértékben válnak a nagyobb hatékonyság alapvető fontosságú feltételeivé. Mindig ott emelkedik minőségi tekintetben új szintre a termelés, ahol elméleti haladás vagy áttörés történik a tudomány terén. Megemlíthetjük például a kvantumoptikát, félvezető-fizikát, információelméletet, molekuláris genetikát és sok más tudományágazatot. A biotechnológiáknak, amelyek ma egyre inkább a tudósok érdeklődésének homlokterébe kerülnek, a kilencvenes években olyan jelentőségük

lesz, mint a nyolcvanas években a mikroelektronikának volt. A tudomány és a termelés összekapcsolása, amelyről ma annyi szó esik, objektív folyamat, melynek kiterjedését és tempóját mi magunk határozzuk meg, és abban tükröződik, hogy az alapkutatás eredményei egyre nagyobb mértékben válnak kiindulási alappá világszínvonalú termékek előállításához, az erőforrások magas fokú komplex hasznosításához és olyan gazdasági haszon eléréséhez, amely várható nagyságát a termelés legmagasabb minőségi mutatói (például a mikroelektronika ipari alkalmazásának mértéke), a termékek új nemzedékének az új technológiáktól, megfelelő speciális eszközöktől, berendezésektől és anyagoktól való függése, a fejlődés minden irányának hatékonyságára való egyidejű kihatásuk - mindenekelőtt azonban a munkafolyamaté, mégpedig a tudományos-műszaki haladás és ennek a fejlesztésben való gyors alkalmazása révén -, továbbá a tudományos és a technikai ismeretek, valamint műszaki megoldások megszületésének és elavulásának időbeli alakulása fejezi ki.

N

em lényegtelen a tudományos-műszaki fejlesztés növekvő jelentősége mellett a gazdasági feladatok megoldásában az időtényező - ami megoldásuk gyorsaságát jelenti -, mert az időveszteség csökkenti, az időnyereség pedig növeli a kutatási eredmények értékét. Egyetlen gazdaságban sem hagyhatják figyelmen kívül a termékfelújítás nemzetközi ütemének alakulását, ha meg akarják állni helyüket a külföldi piacokon. A termékek erkölcsi elavulása jelentős tényező az innováció hatékonysága, majd később az újratermelési folyamat átlagos hatékonysága szempontjából. Az innovációs folyamatok nagy befolyást gyakorolnak magának a kutatómunkának a lehetőségeire is, mert az irányítórendszerek fejlesztése lényegesen növeli a tudományos munka termelékenységét. Az automatizált és elektronizált irányítórendszerek lehetővé teszik a bonyolult megfigyelések egyszerűsítését és hatékonyságuk fokozását. Elektronikus berendezéseket lehet alkalmazni tervezésre, például olyan konstruktőri munkákra, amelyek eddig hónapokat vettek igénybe. E téren lépést kell tartani: másként nem tudunk megfelelni a világpiaci igényeknek, és dinamikusan reagálni rájuk.

A tudományos-technikai forradalom a szocializmus és imperializmus között kiéleződött osztályharc legfontosabb területévé vált. Egyre nő a tudományos-technikai ismeretek gazdasági, politikai és katonai jelentősége. Minél több olyan területe van a nemzetközi életnek, ahol az imperializmus hátrálásra kényszerül, annál inkább

veti reményét a tudományba és technikába, s annál több eszközt fordít rájuk. A tudomány és technika fejlődésének meggyorsítása, a mikroelektronikán, a robotizáláson, elektronikus adatfeldolgozáson, automatikus irányító rendszerek alkalmazásán, valamint a biotechnológiák ipari felhasználásán alapuló technológiai megoldások ma az imperialista rendszerek számára politikai, katonai és gazdasági pozíciók megtartásának kulcskérdései. A maximális nyereségre és a monopolista csoportosulások konkurenciaharcában jó esélyek szerzésére való törekvés - tekintettel a szocializmussal folytatott harcra is - a technikai fejlődés meg- ' gyorsítását eredményező mozgatóerök.

A tudományos technikai forradalom a nyolcvanas évek elején olyan szintet ért el, hogy eredményei lehetővé teszik a termelési folyamat hatékonyságának egyre nagyobb mértékű befolyásolását. Tehát kialakultak az objektív feltételei egy túlnyomórészt olyan típusú intenzív bővített újratermelésről , amely a munkát igyekezett megtakarítani, olyanra való átmenethez, amely mind az élő és tárgyiasult munkával, mind az energiával, természetes erőforrásokkal, és alapokkal takarékosan bánik. A tudományos-technikai forradalom vívmányai igazolják Marx és Engels azon előrejelzésének helyességét, hogy a modern szocialista társadalom korszerű termelési módját csak olyan emberek sajátíthatják el, akiknek a tehetsége minden irányban megfelelően kifejlődött. Szocialista oktatásunk, az egyéb

keretek között folytatott nevelés és a művelődés tömegméretekben produkálja a tehetséges embereket. Különösen az utóbbi évtizedekben nőtt meg a tudományos-műszaki és műveltségi potenciál. Tulajdonképpen semmilyen tekintetben sem vagyunk olyan gazdagok, mint ezen a téren. Mind ez a körülmény, mind pedig az említett folyamatok és az, ahogy fogadják őket, függ az emberek tudaíában s tevékenységük szervezésében bekövetkező változásoktól, és specifikus feladatokat ró a párt- és társadalmi szervezetekre, valamint vállalati vezetőségekre is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a vállalatok gyakran érvényesítik a maguk, illetve reszortjuk érdekeit vagy egyéb érdekeket a társadalmiak rovására, és ez gyakran párosul elavult munkaformákkal s a tudományos megismeréshez való meg nem felelő, a múltra jellemző hozzáállással. Ezért van szükség a tudományos-műszaki fejlődés politikai eszközökkel, az üzemi pártszervezeteken keresztül való irányítására. Ezek új feladatokat jelölnek ki, és a CSKP XVII. kongresszusa által kijelölt döntő fontosságú gazdasági és társadalmi feladatok teljesítésére irányítják az aktivitást. Eközben a tudományos-technikai forradalom nyújtotta lehetőségeket nagyobb teljesítmények és hatékonyság elérésére használják fel.

első helyen kétségtelenül a politikai és ideológiai téren előttünk álló feladatok vannak, minden dolgozó állásfoglalásának és cselekvésének az állandó motiválása. A tudományos-műszaki fejlődésnek a gazdaság teljesítőképessége dinamikus növelésének, a magas termelékenységnek és munkahatékonyságnak, valamint a szociális politikával kapcsolatos feladatok megoldásának legfontosabb előmozdítójává kell válnia. Az utóbbiak teljesítésére a pártnak meg kell nyernie minden dolgozót. Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb gazdasági hatást érjük el, meg kell teremteni a megfelelő légkört a tudomány és a technika terén előttünk álló elkerülhetetlen feladatok megvalósításához. A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása olyan rövid idő alatt, amilyet a kongresszusi dokumentumok megszabnak, valamint csúcsteljesítmények elérése csak úgy lehetséges, ha új területekre hatolunk be. Az ezekre vezető utak azonban pártos öntudatot kívánnak meg a mindennapi munkával összefüggő feladatok teljesítése során, bátorságot és felkészültséget magas követelmények kitűzéséhez is intenzív politikaiideológiai meggyőző tevékenységet. A szocializmus lehetővé teszi, hogy a tudomány és a technika minden vívmányát a nép érdekében hasznosítsuk. Az új, korszerűbb műszaki eszközöknek a termelési és egyéb

munkafolyamatokban való alkalmazása egyúttal növeli az emberekkel szemben támasztott igényeket, különösen ami felelősségtudatukat, cselekedeteik tervszerűségét, fegyelmezettségüket, rendszeretetü- ket és a munkabiztonsággal kapcsolatos kérdések kezelését, továbbá az együttműködésre és részfeladatok megoldására való képességüket illeti. Ezzel összefügg az egyének és szervezetek magasabb erkölcsi értékek iránti igényének szükségessége is.

A politikai-ideológiai meggyőződés és az ideológiai munka a dolgozóknak az igényes tudományos és műszaki feladatok megoldására való mozgósításával összefüggésben s a pártszervezetek irányítótevékenységében egyre nagyobb szerepet fog játszani.

Ezeknek a kérdéseknek a megoldása összefügg egy egész sor káderpolitikai problémával. Szó volt róluk a CSKP KB-nak a múlt év nyarán tartott 3. ülésén, s nagyon fontos megállapításokat tettek ezzel kapcsolatban az SZKP KB idén januárban tartott tanácskozásán, valamint a CSKP Központi Bizottságának 5. ülésén. Elsősorban mindazok képzettségi szintjének az emelése a cél, akik részt vesznek a termelési folyamatban, mindenekelőtt a vezetőké, akik mind szakmailag, mind politikailag feladataik magaslatán kell, hogy álljanak, és meg kell, hogy legyenek a szükséges pszichológiai feltételeik s pozitív tulajdonságaik, amelyeket aztán átvisznek a kollektívákra. A tudományos-műszaki haladás nemcsak a termelési technológiákat forradalmasítja, hanem a munkafeltételeket is megváltoztatja, mind az eszközöket, mind pedig a tervezési kérdéseket tekintve. A pártszervezetek feladata annak biztosítása, hogy kellő figyelmet szenteljenek a munkafolyamatoknak mind az intenzitására, mind pedig a minőségére. Kevés figyelmet fordítanak a munka tartalmára és rendjére. E figyelemnek markánsan kell tükröződnie olyan kritériumokban is, amelyek célja a munka megkönnyítése, valamint idő- és energiamegtakarítás. így egyúttal tágabb tér nyílik a személyiség - elsősorban az alkotó szellemi tevékenység irányába történő - fejlődése előtt. E tekintetben észre kell venni a társadalomtudományok csaknem teljesen kihasználatlan lehetőségeit. A tudományos- műszaki fejlődést komplexen kell értelmezni, belsőleg egységes társadalmi folyamatként, amely a gazdasági életre, szervezésre és társadalmi életre egyaránt hatással van.

H

ogy az ide tartozó feladatokat teljesíteni tudjuk, hosszú távú, koncepciózus munkára van szükség a tudomány és technika minden szinten való fejlesztésében. A mai napra kitűzött célnak összhangban kell lennie a jövőre vonatkozóval. A tudományos-technikai és innovációs folyamatok tervezése lénydges tényező a szocialista gazdaság előnyeinek a tudományos-technikai forradalom előnyeivel való párosításában.

A feladatok teljesítéséhez mindenütt - akár a vállalatokról, akár oktatási intézményekről van szó - olyan légkört kell teremteni, amely elősegíti az új keresését. A tudománytól és a kutatástól nagy mértékben függ a gazdasági és társadalmi fejlesztés stratégiájának sikere. Ez a tétel, amelyet a párthatározatok tartalmaznak, a tudományban, technikában, technológiákban, valamint előkészítésükben és a termelésbe való bevezetésükben tapasztalható objektív, állandóan reprodukálódó összefüggések és változások figyelemmel tartásának szükségességéből indul ki. Az emberek és a tudomány szoros kapcsolatának a kialakítása nem kampányszerű agitációt, hanem a jövőbeli újratermelési folyamat részleteiben való fokozatos tisztázását, dimenzióinak és ütemének tudatosítását jelenti. Ezért Marx joggal nevezte a tudományt a gazdaság legszolidabb formájának, amelynek állandó értéke a termelőerők fejlődésében nyilvánul meg.

A kutatás, fejlesztés és eredményeik alkalmazása nem megy magától. Valakinek meg kell szerveznie. Idöbelileg is megfelelő lehetőségeket kell biztosítani, hogy mindenki az eddiginél többet foglalkozhassék tanulással, a munkájához szükséges ismeretek szerzésével, tekintettel azokra a folyamatokra is, amelyekre a jövőben kerül sor. Ez azt jelenti, hogy emelni kell dolgozóink tudományos-technikai és gazdasági kérdésekről való gondolkodásának általános színvonalát. A tudományos eredményeknek az eddigieknél nagyobb mértékben kell átmenniük a köztudatba, ha olyan rövid időszak alatt, mint a CSKP XVII. és az SZLKP azt követő kongresszusa meghatározta, olyan markáns eredményeket akarunk elérni, amelyek aztán tükröződnének mind a hazai, mind pedig a világpiacon. A tudomány „népgazdasági-hatékonysága“ csak akkor növekszik, ha az iránta való, az új ismeretek iránti érdeklődés fokozott mértékben nyilvánul meg a termelésben és minden egyéb munkában, az egyes dolgozók alkotó szellemében. így az emberek minden tulajdonságot, viszonyt és általában mindent, ami körülvesz bennünke^át fognak alakítani és hatékonyabban átgondolni, ami mindenekelőtt nekik maguknak lesz hasznos. És ez a célunk. MILAN ŐTEFANKO