Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-14 / 32. szám
„Szervezés kérdése az egész Bármikor hallottam erről a darutipusról valamilyen esemény kapcsán, mindig főszereplő volt. Brnóban is, amikor nemzetközi elismerést aratott, akkor is, amikor a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium 1986-os évi legjobb termékei közé sorolták, és akkor is, amikor ez év júniusában közölte a hírt a Csehszlovák Sajtóiroda: három hónappal a határidő előtt elkészült és leszállításra került az a száz darab MB 1645 P típusjelzésű rakodódaru, amelyet a Vitkovice konszernhez tartozó Brez- nói Hídelemgyárban szeptember 20-ig kellett volna legyártani. SZAHALINTÓL A KÁRPÁTOKIG Három hónap előny - manapság, amikor inkább határidő eltolódásról hallani többet- nem kis dolog, még akkor sem, ha a fent említett exportmennyiség egy hosszú lejáratú szerződés része. Az ilyen típusú darukkal ugyanis Csehszlovákia látja el a szovjet megrendelőket Szahalintól a Kárpátokig. A téma tehát már tüzetesebb utánajárást is megérdemelt, közvetlenül a gyártó vállalatnál. „Természetesen szívügyünk ez a Szovjetunióba szállítandó tétel,“ - mondja Vladimír Fasko, a hídelemgyár eladási osztályának vezetője - „hiszen vállalatunk termelési programjának stabilitását a jelentős meny- nyiségú szovjet megrendelések adják. Különösen ügyelünk tehát ezek teljesítésére minden évben. Az idei háromhónapos szállítási előnyt azonban nem túlórák vagy szombat-vasárnapi műszakok eredményeként kell elképzelni. Szervezés kérdése volt az egész. Vállalatunk termelési kapacitását időnként egy-egy részlegen, egy-egy típusra állítjuk rá. Ez év elejétől az 1645-ösöket gyártottuk, s mivel jól ment a munka, az első száz darabot június 20-ra elkészítettük és leszállítottuk. Most a hazai megrendelők számára gyártunk néhány tucatot ebből a típusból, mert itthon is van rá vevő, azután a gyártósort átállítják az MB 1030-as gyorsan összeszerelhető építőipari daruk gyártására, mert - főleg a hazai építóvállalatok- már nagyon várják, hogy ezekből is eleget tegyünk a megrendeléseiknek“. Persze, így egyszerűnek tűnik a dolog, de beszélgetésünk során az osztályvezető azt is elmondta, hogy az ilyen nagyméretű berendezések zavarmentes szállítása nemcsak az üzemen belüli szervezés kérdése. A gyártást össze kellett hangolni a Keleti Vasútigazgatósággal, a zvoleni és breznói vasútállomások érintett részlegeivel. Egy- egy darut nyolc vagonra raknak fel és ezeknek a nyolcas szerelvényeknek speciális, előre meghatározott kocsitípusokból kell állniuk. Elő kellett tehát teremteni - pontosan és naprakészen - a megfelelő vasúti szerelvényeket is. Amint az eredmény mutatja, ez az együttműködés is sikeres volt, és nem forgott veszélyben a vállalat dolgozóinak, a noszf 70. évfordulója tiszteletére tett nemzetközi kötelezettségvállalása, amely ennek a darutípusnak a gyors és pontos leszállítására vonatkozott. TÍZ TONNA - 36 MÉTER GÉMKINYÚLÁSSAL Az MB 1645 P típusú rakodó portáldaru az építőipari anyaglerakatokon, fa- és fűrésztelepeken, vagy a vasúti átrakodó állomásokon használható emelő szerkezet. Harmincméteres vízszintes darugémje van, amelyet 16 méterig 10 tonnával, 20 méterig 7,6, majd 26 méterig 5,5, és a végpontján 4,6 tonnával lehet terhelni. Előnye még, hogy minden eleme, beleértve a villamos szerelvényeket is, mínusz 40 Celsius fokig üzemképes. Alkalmazható tehát a Szovjetunió hidegebb területein is. Említésre méltó a daru vezérlöfülkéje, amely dupla ablakú, fűtéssel ellátott, de klimatizációs berendezése is biztosítja a kényelmet kezelés közben, ha a daru, mondjuk Üzbegisztánban kerül alkalmazásra. Semmi sem lehet azonban tökéletes minden körülmények között. A szovjet megrendelők a fűrésztelepeken való rakodásra olyan darut szerettek volna, amely markolóval van felszerelve a szokásos futómacska helyett. így emberi segítség nélkül is képes volna a gömbfakötegeket felemelni. A fatörzsek között veszélyes ugyanis a munka, mivel, ha a farakás alsó részén a rönkök megindulnak, elsodornak mindent, ami útjukba kerül. A másik probléma a daru körül az volt, hogy éppen a faanyag rakodásánál - de máshol is - nehéz eldönteni, hogy öt és fél vagy hat tonnát visz-e (főleg ha markolóval működik) és a raktár vagy a telep külső részeiről csak korlátozott mértékben képes terhet felemelni. Ezért került szóba a másik igény, nem lehetne-e a darugépet egész hosszában tíz tonnával terhelni. A fejlesztőrészleg tehát új feladatot kapott, nem éppen könnyű, de kiemelt feladatot. (A hídelemgyár megbecsüli megbízható megrendelőit és figyelembe veszi speciális igényeiket). Megkezdődött tehát a munka az újabb, MB 3646 P jelzésű daruk fejlesztésén, amelynek 36 méteres gémje az egész hosszon képes 10 tonnát emelni. Ez 360 tonnamétert jelent, s ilyen teljesítményű darut még nem készítettek eddig Breznó- ban. Az ilyen terhelésű szerkezet megépítéséhez nagyon jó minőségű anyagra van szükség, mivel a méretek növelésének megvannak a korlátái. Itt a konszernen belüli együttműködés segített, mivel a Vít- kovicei Vasmű adta a szerkezet anyagát, azt az új acélfajtát, amely biztosítja a nagy támasztóerőket és nem fárad. Ez az acél megoldotta az új daru építésének legfőbb problémáit és 1987 végére szól az ígéret, hogy a prototípus elkészül. JÚJÁBB TÍPUS A LÁTHATÁRON Két probléma azonban még feszessé teszi ezt a határidőt, de erről szóljon Marián Ftakovsky mérnök, a darut fejlesztő csoport vezetője:- Speciális acélöntvényből készült alkatrészekre is szükségünk van, amelyeket a Trineci Vasmű lenne képes legyártani, ha volna szabad kapacitása. Sajnos, egyelőre még nem tudják igényeinket kielégíteni. Próbáljuk másként megoldani a problémát, és az öntött elemeket más módon összeállítani, de ez a mód még nem ígér megfelelő megoldást. Várunk egy nagyméretű csapágyra is, amely az új típusnál a nagyobb súlyú és hosszúságú darugém elforgatását lehetővé teszi. Ezt a csapágyat jelenleg a Povazská Bystrica-i Gördülőcsapágygyár fejleszti. Ehhez már csak annyit teszek hozzá, hogy kevesebb volt a probléma a hidraulikus markoló kifejlesztésével, amelynek prototípusa a zvoleni Erdőgazdálkodási Kutatóintézet segítségével már elkészült, és egy-másfél év múlva az 1645-ös típusokat is képesek ezzel felszerelni a megrendelések szerint. Felváltja-e majd az új nagyobb teherbírású daru a régit? Erre a kérdésre újra az eladási osztály vezetőjétől jött a válasz: „Az a megrendelésektől függ majd. Jó partnerekhez illően minden évben találkozunk a szovjet megrendelőkkel Brnóban az őszi vásáron és itt pontosítjuk a következő évi szállításokat. így lesz ez ebben az évben is, remélem akkorra már tudni fogjuk azt is, mikor kezdődhet meg az új típus gyártása“. Bizony jó lenne, ha az új típus minél előbb elkészülne, és ha ebben azok a vállalatok is segítenék a darugyárat, amelyektől egyes fontos alkatrészek legyártását várja. A minőség és a határidő betartása ugyanis alapvető feltétele a jól működő nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. S ha a határidő csúszása miatt zavar támad a szállításokban, akkor az nemcsak a Breznói Hídelemgyár, hanem az egész csehszlovák ipar bizonyítványát is leronthatja. SZÉNÁSI GYÖRGY VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZET vélemények A vállalati törvénytervezet gyakori beszédtémává vált napjainkban. A hozzászólók különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kialakítandó vállalati alapoknak, amelyekkel a vállalat önállóan fog rendelkezni, arra merít belőlük, amire éppen szüksége lesz, s akkor, amikor ezt célszerűnek látja. Ezzel összefüggésben szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy meddig fog terjedni a vállalatok önállósága. Ebben a kérdésben a választ keresve a történelmileg kialakult helyzetből kell kiindulnunk. egyes szakágazatok monopolhelyzetében nyilvánultak meg. A törvénytervezet értelmében a vállalat szocialista árutermelő szervezet, amely állami terv alapján folytat vállalkozói tevékenységet. Az ehhez rendelkezésre álló vállalati vagyon szocialista társadalmi tulajdont képez, s a vállalat köteles ezt a vagyont gyarapítani, minőségileg nek a biztosítását kell előtérbe helyezni, s csak második követelményként érvényesülhet az, hogy ezeket az árukat hatékonyan, vagyis nyereséggel kell előállítani. Abban a helyzetben, amikor egyes termékek tucatjait egyetlen termelő állítja elő az országban, nem lehet a vállalat belátására bízni, hogy továbbra is gondoskodik-e ezek gyártásáról, vagy pedig lemond róluk. A vállalati önállóság tehát nem jelenthet valamiféle abszolút önállóságot. A források felhasználásában is szükség van bizonyos korlátozásokra, például egyes hiánycikknek gazdasági mechanizmus működésének első éveiben ugyanis a gazdasági szabályozók még nem fognak gyakorolni elegendő nyomást a beruházási folyamatok ésszerűsítésére, s a vállalatok esetleg több kölcsönt is felvehetnének, mint amennyit határidőn belül kamatostól vissza tudnának fizetni. Ezért az egyébként önálló vállalatok a hiteleket is csak meghatározott keretek között vehetik fel, s ezeket is csak az előirányzott célokra lehet majd felhasználni. Többek között azért is, hogy ne növekedjenek a vállalatoknál az eladatlan készletek. Meddig terjedhet avállalati önállóság? A csehszlovák ipar és építőipar .fejlődése folyamán magas fokon koncentrált, nagy szervezeti egységek alakultak ki. A 864 ipari vállalat közül csak 75-ben foglalkoztatnak 500-nál kevesebb munkást, s csak 186 az olyan vállalatok száma, amelyek 500-tól 1000-ig terjedő munkáslétszámmal termelnek. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaságban például több mint 4000 ipari vállalat működik, s közülük 928 vállalat foglalkoztat ötszáznál kevesebb dolgozót. Emellett az NDK-ban olyan vállalatok is vannak, amelyek mindössze 25 dolgozót foglalkoztatnak. Az adatokat az 1985-ös csehszlovák, illetve az 1984-es NDK-beli statisztikai évkönyvből vettük. Ebből a történelmileg kialakult nagyságrendből iparunk számára egyaránt származtak bizonyos előnyök és hátrányok, az utóbbiak főleg fejleszteni, célszerűen és gazdaságosan hasznosítani. Természetes, hogy az utóbbi követelményeknek akkor tesz eleget a vállalat, ha a „jövedelmezőbb“ termékek gyártására szakosítja a termelést, illetve olyan termékek előállítására, amelyek értékesítése nem jár különösebb gondokkal. Ez azonban olyan következménnyel járhat, hogy a piacról fokozatosan eltűnnének az olcsóbb termékek, beszűkülne a fogyasztói választék, s egymásra hatva elmélyülnének a monopolisztikus törekvések. Mindenesetre az a legfontosabb szempont, hogy a vállalatok sokoldalúan és hatékonyan elégítsék ki a szocialista társadalom szükségleteit különböző árukból, termékekből, munkákból és szolgáltatásokból. Ilyen értelemben az átalakítás első szakaszában az áruellátás és a szolgáltatások teljes terjedelméminősülő vagy stratégiai nyersanyagok, tüzelőanyagok, energiaforrások esetében, amelyekkel egyelőre bizonyos meghatározott keretek között kell gazdálkodni, mindaddig, amíg a gazdasági szabályozók ereje nem lesz olyan hatásos, hogy elejét vegye e források gazdaságtalan fel- használásának. A vállalat pénzügyi vonatkozásban is önellátóvá válik. Ez azt jelenti, hogy költségeit a vállalkozói bevételből fogja fedezni. A jövőben is az lesz a gyakorlat, hogy a vállalatok saját forrásaik kiegészítésére beruházási és egyéb hiteleket vesznek fel, a termelés bővítésére, kiegészítésére és szociális fejlesztésre. Ha ilyen irányban korlátlan lehetőségeik lennének, előfordulhatna, hogy akár fél év alatt is kimeríthetnék a nemzeti jövedelemből a beruházásokra előirányzott egész évi keretet. Az új A vállalati önállóság korlátái a termelési alapokkal való gazdálkodás, s a gyártási programok megválasztása területén is megnyilvánulnak.. Mindaddig, amig nem lehet hagyatkozni a vállalatok ilyen irányú önszabályozására, vagyis arra, hogy a keresett termékek gyártására, illetve az ilyen szolgáltatások nyújtására törekedjenek, mert ez megfelelő nyereséget biztosít számukra, nem lehet teljesen kiengedni a kézből a vállalatok termelési céljainak a meghatározását, mert ez a jelenlegihez viszonyítva még több hiánycikk kialakulásához vezetne. Ebből is kitűnik, hogy a vállalatok önállóságát szorosan egybe kell kapcsolni azzal a felelősséggel, amelyet a piac termékekkel es szolgáltatásokkal való ellátásáért, valamint a szocialista tulajdonban levő vagyon gyarapításáért viselnek. Természetesen az a lehetőség is fennáll, hogy külföldről hozzuk be az egyes hiánycikkeket. Amit a szövetkezeti kereskedelmi szervezetek a kölcsönös árucsere keretében kicsiben megvalósítanak, azt nagyobb méretekben is meg lehetne szervezni, s nemcsak az élelmiszerek területén. A behozatalt azonban meg kell fizetni, s kiviteli lehetőségeink ennek korlátokat szabnak. Ezért a vállalatok teljes önállósága a külkereskedelmi tevékenységben is bonyolult helyzetbe ütközne, elsősorban a csehszlovák ipari ágazatok és szakágazatok hatékonyságának eltérő színvonala miatt. A vállalatok önállósága a gazdasági mechanizmus további fejlődése során fokozatosan fog növekedni, attól függően, hogy miként növekszik majd a gazdasági szabályozók hatása és szerepe. Hasonlóan fog bővülni a szocialista önigazgatás döntési jogköre is. Az említett okok miatt a szocialista önigazgatás jogköre sem lehet korlátlan. Az önigazgatási szerv döntései például nem korlátozhatják vagy nem fenyegethetik a vállalat alapvető kötelességének teljesítését, a vállalkozás tárgyát, a lakossági szükségletek kielégítését bizonyos termékekből és szolgáltatásokból. A vállalati gazdálkodás hatékonysága és a vállalati önállóság nincs és nem is lehet ellentétben egymással. Amíg azonban a gazdasági szabályozók nem fejtenek ki eléggé erős nyomást, a jövőben is számolnunk kell bizonvos adminisztratív korlátozásokkal. KÓVÁRY IVÁN ÚJ Sí 6 1987. Vili Az MB 1645 P típusú portáldaru munka közben (Stefan Vozár felvétele)
