Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-14 / 32. szám

A -j a figyelem, amelyet a párt az ifjúságra és szerve­r\C. zetére fordított s fordít, nem véletlen vagy alkalom­szerű, hanem törvényszerű: az ifjúság a lakosság jelentős részét képezi, s fontos szerepe van a népgazdaság, a tudo­mány, a kultúra és oktatásügy fejlesztésében. Az iránta megnyilvánuló érdeklődést és figyelmet az is növeli, hogy a fiatalok - koruknál fogva - az idősebb nemzedékekhez tartozóknál fokozottabban hajlamosak minden újnak a befoga­dására, kritikusan szemlélik mindazt, ami elavult, konzervatív, nem viselik el a rutinszerűséget, a bürokráciát, egy helyben topogást. Ma, amikor a párt fokozza erőfeszítéseit az intenzifi- kálás stratégiai irányvonalának a társadalmi gyakorlatba való következetes átültetése, az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása céljából, még sürgetőbb az a követelmény, hogy az eddiginél jobban hasznosítsuk a fiata­lok műveltségi és képzettségi potenciálját, az újra való fogé­konyságukat, s a korszerű ismeretek alkalmazására irányuló vágyukat. Ennek a kérdésnek a fontosságát külön hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusa, amikor a politikai beszámolóban Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára kiemelte annak szükségességét, hogy továbbra is nagy figyelmet szenteljünk az ifjú nemzedék felkészítésének, valamint ismeretei, tehet­sége és lendülete teljesebb felhasználásának. A fiatalok aktivitása és alkotó erejének hasznosítása ma társadalmunk dinamikus fejlesztésének egyik jelentős forrása. Hiszen a 14 és 30 év köztiek számaránya a munkaképes lakosságon belül a harminc százalékot is meghaladja. Ez ifjúságon kívül állókról. Bizonyára gyorsan rájönnének, mi okozza azt, hogy a fiatalok egy része könnyen veszi az életet, közömbös értékei iránt, nem becsüli a munkát - sem a fizikait, sem a szellemit -, az embereket, beleértve saját szüleit is, hajlamos az alkoholizmusra, kábítószerélvezetre, erőszakra és vandalizmusra. Már régóta tudjuk, hogy az embert a kör­nyezete alakítja, a család, az iskola, a pedagógusok, valamint a munkatársi közösség. Tehát alaposan szemügyre kell vennünk a környezetet. Ha megtesszük, feltűnik ellentmondá­sossága, amelyet a felnőttek nem mindig példamutató viselke­dése, az erkölcsi normáknak az iskolákban, dolgozókollektí­vákban tapasztalható fellazulása, a fegyelmezetlenség, a csa­ládok szétszakítottsága, a szavak és tettek közötti összhang hiánya, a fölényesség, a fiatalok kezdeményezésének féke­zése, ötleteinek figyelmen kívül hagyása okoz. Ráadásul ■számolnunk kell a reakciós erők állandóan érezhető nyomá­sával is, beleértve a klerikális erőket, amelyek a legkülönbö­zőbb módszerekkel igyekeznek az ifjúságunk tudatába álérté­keket csempészni, illúziókkal s kétes példaképekkel félreve­zetni és szembeállítani öt a szocializmussal, vagyis tulajdon­képpen saját érdekeivel. Nem marad más hátra számunkra, mint megváltoztatni a környezetet: szervezési, nevelési és gazdasági eszközökkel felszámolni a visszásságokat, ame­lyek negatívan hatnak a szocializmust építők új nemzedéké­nek formálására irányuló törekvéseink eredményességére. Ez a legjobb megelőzése mindazoknak a betegségeknek, ame­lyek az ifjúságra leselkednek. Eközben rendkívül fontos - és mind ez ideig nem értékelik A FIATALOK NEVELÉSÉNEK csaknem egyharmad! Mégpedig olyan harmad, amelynek jelentős része szerzett középfokú - általános vagy szakközép­iskolai -, illetve felsőfokú képesítést, vagyis általános műveltségi és szakképzettségi szintje magas. Ez olyan tökét jelent, amely társadalmi szempontból már ma hatalmas érté­keket eredményezhet. Eredményez is, bár azt is meg kell mondani, nem a várt mértékben, s ez utóbbi nem csupán az ifjúság hibája. A fiatalsággal kapcsolatban gyakran felteszik azt a kérdést, milyen is valójában. Az egyoldalú megállapítások - ilyen vagy olyan, jó, rossz, közömbös vagy kezdeményező - nem vezetnek semmire. Sem ezt, sem azt nem állíthatjuk róla. Az ifjúság élő szervezet, százezrek alkotják egyéni életútjukkal és -tapasztalataikkal, amelyeket a társadalmi élet különböző területein gyűjtöttek. A történelem minden nemzedéket új feladatok és problémák elé állít, s az utóbbiak mindenekelőtt az előző generációk tevékenységétől függenek. Ebben rejlik az élet folyamatosságának s a társadalmi reprodukciónak - mind biológiai, mind szociális értelemben véve - a lényege. Vagyis a mai fiatalság problémáit mindenekelőtt a jövő szempontjából kell nézni. A jövő sok tekintetben olyan lesz, amilyennek az ifjúság ma látja. Sok szempontból, de nem mindenben, mivel nem egyedül a semmiből fogja megteremteni, hanem az idősebbekkel együtt, abból amit az előző nemzedékek létre­hoztak. Ezért senkinek sem lehet közömbös, mit tanult az idősebbektől, és mit visz át a jövőbe. M ikor Lenin a forradalmi hagyományok átadásának foko­zatosságáról beszélt, hangsúlyozta, hogy a fiataloknak másképp, más úton, más formában és más körülmények között kell eljutniuk a szocializmushoz, mint apáiknak. Ez többek között az ifjúság támogatását és aktív, önálló munkára való ösztönzésének szükségességét is jelenti. Ha el tudjuk érni, hogy az idősebb nemzedéktől a legjobbat vegye át, amit az a szocializmus fejlesztésére, tökéletesítésére létrehozott, akkor átveszi a forradalmi stafétát is, és hazánkban a szocia­lizmust új, magasabb minőségi szintre emeli. S ma éppen ez a cél, erre irányul a párt sürgető felhívása: az ifjú nemzedék­hez való viszonyunk az országunk jövőjéhez való viszony. Persze nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jövő nem magától, hanem mindennapos, nem ritkán nagyon kemény, becsületes munka árán lesz olyanná, amilyennek szeretnénk. S minél inkább kiveszi belőle részét a fiatalság, annál jobban fogja becsülni eredményeit és védeni a szocializmus vívmá­nyait. Ajánlatos - sót elkerülhetetlen, hogy ebből az úgymond általános formulából konzekvens következetetéseket vonjunk le a fiatalok körében végzett munkára vonatkozóan. A sok jó eredmény ellenére, amely az átgondoltságnak és a problémák megoldása szorgalmazásának köszönhetően született, talál­kozunk olyan hozzáállással, munkamódszerekkel és -formák­kal is, amelyek nem felelnek meg napjaink követelményeinek, s formalizmushoz, felszínességhez vezetnek. Nem panaszkodhatunk, hogy nincs elég bizottság és ta­nácskozás, amely az ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozik. Van elég mind az állami, mind pedig a társadalmi szervek és szervezetek minden szintjén. Munkájuk eredménye azonban nem mindig kielégítő, elsősorban azért, mert a problémákat, kérdéseket gyakran általánosságban vetik fel, nincsenek tekintettel arra a környezetre, amelyben a fiatalok élnek, dolgoznak, pihennek, és nem nagyon igyekszenek hasznosí­tani azokat a jó határozatokat, ötleteket, amelyek az említett üléseken születnek, illetve felvetődnek, átültetni a gyakor­latba. Az ifjúság körében végzett hatékony munka feltétele, hogy alaposan ismerjük az egész fiatalság, valamint a különböző csoportok és egyének ilyen vagy olyan viselkedésének okait. A pártszervek és -szervezetek nem kevés tapasztalatot sze­reztek e téren. A baj az, hogy megmaradtak a helyzet konstatálásánál, és legfeljebb általánosságokban mozgó SZÚ tanácsokat adnak, amelyek a nehézségeket nem oldják meg. A fiatalok egyes csoportjaiban tapasztalható negatív jelensé­geket elítélik ugyan, de ritkán teszik fel a kérdést, mi okozza őket. Ha feltennék, bizonyára arra a megállapításra jutnának, hogy sok tényező együttes hatásáról van szó, mégpedig az eléggé - a párttisztségviselöknek az* ifjúsággal való minden­napos, közvetlen, élp kapcsolata: az iskolában, munkahelye­ken s az üdülés, pihenés idején is. Nem a gyűlések, találko­zók, a monológ a leghatékonyabb módszer az ifjúságnak a párt politikája számára való megnyerésére, társadalmunk szocialista átalakításába való aktív bekapcsolására, hanem a dialóqus: a nyílt beszélgetés mindarról, ami a fiatalokat érdekli. T úlnyomó többségük igyekszik kinyomozni az igazságot, megtalálni az itthon és a világban történtek okait. E keresés közben nemegyszer állnak értetlenül egyes jelen­ségek előtt, és tesznek fel kérdéseket. Ilyenkor az a legrosz- szabb, ha nem kapnak rájuk választ, vagy letorkolják őket. Ez a fiatalok iránti bizalmatlanságunkról tanúskodik vagy felké­születlenségünkről. Egyiknek is, másiknak is meg kell szűn­nie. A fiatalokhoz bizalommal kell közeledni, türelmesen meghallgatni a legkellemetlenebb kérdéseket is, és tárgyila­gos, érvekkel alátámasztott, igaz - tehát meggyőző - választ kell rájuk adnunk. A fiatalság nevelésében fontos szerepe van a jó példának. Minden példának a hatékonysága - tehát a negatívé is - attól függ, milyen talajra talál, és az egyének milyen esetleges szükségletét elégíti ki. Az ifjúságnak és szocialista jövőjének érdekében érthetően a lehető legtöbb jó példára van szükség, a munkahelyeken, iskolákban, de a jó könyv, zene, film- vagy képzőművészeti alkotás is ilyeneket közvetít, s mérhetetlen szerepe van a fiatalok értelmi nevelésében, ízlésük, viselke­désük alakításában: előmozdítják a lelkiismeretességet, fegyelmezettséget, a vulgárisnak, az erőszaknak és a vanda­lizmusnak a megvetését. Ha a fiatalságról általában beszélünk, ki kell emelnünk az ifjúsági szervezettel végzett munka fontosságát és - főleg - bonyolultságát, továbbá azt, hogy tulajdonképpen e szerve­zet társadalmi feladatának a meg nem értése volna, ha akár csak magunkban is azon az állásponton volnánk, hogy az Ifjú generációról való gondoskodás kizárólag ennek a szervezet­nek a feladata, s a fiatalság nevelésével, munkájával és tájékozódásával kapcsolatos hiányosságok, egyedül ennek a számlájára írandók. Sajnos, ehhez hasonló téves nézetekkel találkozhatunk még. Nem vitás, hogy az ifjúsági szervezet jelentős szerepet játszik - a politikai nevelés, szervező- és kulturális munkája révén - az új nemzedék nevelésében. Elmondhatjuk, hogy mindenütt ott volt, ahol a társadalomnak szüksége volt rá. Tagjaink kezdeményezései elősegítették pártunk irányvonalá­nak a megvalósítását. Az ifjúsági szervezet felismerte fejlődé­sünknek a tudományt és technikát illető kulcskérdéseit, és lelkesen fogott a feladatok megvalósításához. A robotizálás fölötti védnöksége és az elektronizálásban való részvétele a fiatalok magas minőségi szintű kezdeményezésének első eredményei. Vagy említsük meg az ifjú ipari formatervezők, programozók, a mezőgazdaságban dolgozó mechanizátorok feladatmegoldó munkacsoportjait, a környezet védelmére és alakítására irányuló kezdeményezéseket, az Emlékezet nevű nemzetközi stafétában való részvételt, amelyek arról tanús­kodnak, hogy a SZISZ pártunk vezetésével a helyes irányban halad. Persze hiba volna, ha csupán a sikereket sorolnánk, s nem látnánk a tevékenységében mutatkozó egész sor problémát és fogyatékosságot. Ezekről teljes nyíltsággal és kritikusan szóltak a szervezet évzáró, továbbá járási és kerületi konferenciáin is. S ok SZISZ-szervezet tevékenységének gyengéje, hogy a megkezdett munkát csak félig végzi el, nem fejezi be. Emiatt kihasználatlanul marad a kezdeményezőkészség, s a végső eredmény minimális lesz. Ahelyett, hogy vonzó tevékenységgel növelnék a szervezeten kívüli fiatalokra való hatást, magukba zárkóznak. Ebben nem kis része van az ifjúsági szövetség irányító szerveinek, az alapszervezeti bizottságtól kezdve a járási, kerületi bizottságon át a SZISZ KB-ig. Munkastílusuk és -módszereik gyakran nélkülözik a találékonyságot. A fiatalokkal való mindennapos, élő kap­csolat, nézeteik, álláspontjuk és problémáik megismerése' s a hatáskörükbe esőknek a megoldása stb helyett sokat adminisztrálnak „biztosítanak“, papírokat „dolgoznak fel“, kimutatásokat s különböző egyéb anyagokat készítenek saját használatukra és mások - párt- és közigazgatási szervek, valamint társadalmi szervezetek - számára. Kedvezően érté­kelhető, hogy ezek a SZISZ-szervek kezdenek rájönni hibá­ikra és keresni a javítás útjait. Ez nem könnyű feladat, mert az alkotó munkát még gyakran helyettesítik külsőségekben gaz­dag rendezvények szervezésével, amelyeken aztán eseten­ként alig páran vesznek részt, s gyakran ugyanazok. Hason­lóan, mint más tömegszervezetekben, a SZISZ-ben is egyre nagyobb mértékben tapasztalható az a kóros jelenség, hogy a választott szervet apparátussal vagy vezetőivel helyettesítik. Ez is mutatja, hogy elengedhetetlen a belső demokrácia és az önállóság növelése, hogy a SZISZ-munkára olyan aktív és tehetséges fiatalokat kell keresni, akikre lehet felelősségteljes feladatokat bízni, akik tekintélyt élveznek társaik körében, s képesek a változó körülményekre való gyors reagálásra. Az ifjúság körében ilyen emberek mindig is voltak, s egész biztosan vannak ma is, csak meg kell őket találni, s meg kell nyerni őket a szervezeti tevékenységre. E tekintetben a párt- szervezeteknek is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az alap­szervezetekre, s főleg konkrét segítséget nyújtaniuk. Lényegében minden pártszerv mellett működik az ifjúsági munkával foglalkozó bizottság, munkaeredményeik azonban nagyon különbözőek. E bizottságoknak számba kell venniük a fiatalok problémáit, s keresniük megoldásuk módját. A párt­szerveknek nagyobb kezdeményezőkészséget kell tőlük követelniük, s a SZISZ-életével és általában az ifjúság életé­nek konkrét kérdéseivel és problémáival összefüggő feladatot kell számukra kijelölniük. Az SZSZK Nemzeti Frontjának Elnöksége 1987. június 26-án tartott ülésén többek között a SZISZ és a Nemzeti Front szervezetei közti együttműködés bővítését illető javaslatokat is megvitatott. Hangsúlyozta: fel­tétlenül szükséges, hogy a Nemzeti Frontba tömörült szerve­zetek és szerveik kritikusan elemezzék tevékenységüket, s hatékony intézkedéseket tegyenek a Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusai által kitűzött feladatok teljesítésére. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a járási konferenciákat sem: sok olyan észrevétel és ötlet hangzott el rajtuk, amely nemcsak elgondolkodásra késztet, hanem arra is, hogy hatha­tós segítséget nyújtsanak megvalósításához. A SZISZ tekintélyének alakulására és így a szervezeten kívüli fiatalokra gyakorolt hatására nagy befolyással van az idősebb kommunistáknak és más régi párttagoknak a szemé­lyes példamutatása. A kommunisták által a munkában, visel­kedésben, az erkölcsök, valamint szak- és általános ismere­tek terén, tisztességben, nyíltságban, fegyelmezettségben mutatott példa pótolhatatlan az új nemzedék nevelésében. A fiatalok jellemét ugyanis éppen a rossz példa rontja, azoké, akik visszaélnek helyzetükkel, tisztségükkel, s anyagi előnyök szerzésére vagy egyéb személyes célok érdekében használ­ják fel. Az ifjúság körében végzett vizsgálatok ezekre a jelen­ségekre teljes nyíltsággal mutatnak rá. A pártbizottságoknak nagy felelősségtudattal kell értékelniük, a példamutatást, és nagyobb felelősségérzettel végezniük a SZISZ-tisztségviselők kiválasztását. Külön el kell gondolkodniuk a középfokú szak­munkásképző intézetekben és diákotthonaikban felmerülő problémákon s azon, miért éppen a munkásszakmákra készülő fiatalok körében nő a többi csoportban tapasztalaté­nál nagyobb mértékben a negativ jelenségek aránya. Milyen ott a helyzet, a nevelői vagy szakgyakorlat-vezetői testület, mit tesz az iskola érdekében az illetékes reszort, hogyan dolgozik a pártszervezet? Ez egész problémacsomag, de megoldását el kell kezdenünk: a munkásosztálynak - amelynek előbb vagy utóbb kezébe kerül a gyorsítás és társadalmi átalakulás stratégiájának a megvalósítása - az újabb változásáról van szó. P ártunk soraiba minden hónapban többszáz fiatal lép Jelenleg a SZISZ-ben 10 százalékon felül van azoknak az aránya, akik tagjai a CSKP-nak vagy párttagjelöltek. Ez ugyan nem sok, ám nem is kevés. De sajnos kicsi a befolyá­suk. Ennek gyakori oka a tagjelöltek közé történő felvételkor vagy a pártba való belépéskor a szervezet által kijelölt pártfeladat formális volta. A pártszervezetek rendszerint meg­elégednek azzal, hogy a tagjelöltnek a SZISZ-ben való aktív tevékenységet adják feladatul. Az ilyen aktivitásból nemegy­szer csupán a gyűléseken és az ifjúsági szervezet némely redezvényein való részvétel marad, ez is csak a jobbik esetben, mert sok fiatal párttag és tagjelölt viszonylag gyorsan - általában nösüléskor vagy férjhezmenéskor - megszakít minden kapcsolatot a SZISZ-szel. Az ifjúsági szervezet járási konferenciáin nem kevés kriti­kus észrevétel hangzott el a pártalapszervezet címére, főleg a falusiakéra, hogy nem fordítanak figyelmet a helyi SZISZ- szervezetre, nem segítik munkájában, s nem támaszkodnak rá: például nem kérik ki véleményét tagjelöltfelvételkor. Ez nem vall az illető pártszervezetek és -bizottságok jó munká­jára. Az ifjúsággal és szervezetével kapcsolatos kérdések a pártalapszervezet szemszögéből nézve nem lehetnek fon­tosság tekintetében az utolsó helyek valamelyikén. Ha tehát segíteni akarunk a fiataloknak és a SZISZ-nek azoknak a nehézségeknek a legyőzésében, amelyekkel nem bírnak, mindenekelőtt a pártszervezetek tisztséget viselő vagy nem viselő tagjainak kell példát mutatniuk. A CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa után sok járási pártbizottság értékelte át az alapszervezetek tevékenységét az ifjúság körében végzett munkát illetően. A plénumok elé olyan anyagok kerültek, amelyek részletes elemzések alapján átfogóbb és főleg reálisabb s igazabb képet adtak a választott szerveknek az ifjúság jelenlegi problémáiról. Ezekből, továbbá a vitákból - amelyek kiegészí­tették az életről összeálló mozaikot -, valamint az egyes párt­ós SZISZ-szervezetek gyakorlati tevékenysége során muta­tott példákból és felmerült elképzelésekből kiindulva a járási pártbizottságok nemcsak jövőbeli tevékenységük irányelveit határozták meg, hanem konkrét politikai és szervezési intéz­kedéseket is tettek megvalósításuk céljából. A meggyőződés, az elvtársi figyelem és főleg gyakorlati segítség maximuma - így lehetne összefoglalni a SZISZ- szervezetek pártirányításával kapcsolatos követelményeket. Az ifjúság nevelése, felkészítése a párt fő feladatai közé tartozik a társadalmi tevékenység minden területén. A párt­szerveknek és -szervezeteknek munkájukat a gazdaságunk­kal összefüggő és szociális politikánkból eredő feladatok minden bonyolultsága és igényessége ellenére úgy kell végezniük, hogy a gyermekekre és fiatalokra állandó figyelmet fordítsanak. JURAJ PURGAT, az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetóhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents