Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-08-14 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N incsenek sokan. Szlovákiában mind­össze tizenötezren, mintegy három­száz alapszervezetben. De ennek a többihez képest törpeszámba menő társadalmi szer­vezeteknek tekintélye van. S a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség ezt a tekintélyt nem kapta ajándékba. Évtizedes munkájával és főleg a munka, a természet iránti bennsőséges viszonyával vívta ki. Ta­valy például nem kevesebb mint nyolcezer különféle rendezvénynek volt a szervezője, gazdája. Szemináriumok, aktívaértekezletek, filmbemutatók, képzőművészeti és irodalmi pályázatok, ismeretterjesztő akciók, kivált­képp az ifjúság körében, kiállítások és termé­szetesen közvetlenül a terepen végzett köz­hasznú munka - csak 1986-ban ingyenesen ledolgozott 150 ezer óra - csendült össze a szervezet jelszavával: Ismerd meg és óvd! Mindennek értéke, közös érdeket szolgáló hozama van hatványozottan olyan időkben, amikor mind jobban tudatosítjuk - a termé­szet további „lerongyolódásának“ megaka­dályozása nem valamiféle jámbor óhaj, ha­nem szigorú követelmény, amelyhez minden­képpen igazodnunk kell, ha nem akarjuk azt, hogy visszafordíthatatlanná váljon környeze­tünk elszennyeződésének megálljt parancso­ló folyamata. Az állami természetvédelem mellett ezt a társadalmi munkát olyan emberek vállalják, akiknek lelkesedése másokra is felvillanyozó- an, mozgósítóan hat. Ez elsősorban a szer­vezet törzsgárdájára vonatkozik, amelynek tagjai már megszokták, hogy figyelmezteté­seikben, javaslataikban, bírálatukban sokan - köztük gazdasági vezetők és nemzeti bi­zottsági tisztségviselők is - okvetetlenkedést, felesleges kardoskodást, a problémák eltúl- zását látják. A szövetség törzsgárdája erre sem inog meg. Végzi szorgosan vállalt tenni­valóját, megteszi azt, amit megtehet, a látszó­lag apró-cseprő lépéseket, intézkedéseket, amelyek összességükben sokat jelentenek. Viszont tény az, hogy a nehézségekbe, az akadályokba, a szenvtelen közömbösségbe, sőt nemegyszer a felelőtlenségbe ütközve a kevésbé tapasztalt tagok egy része egysze­rűen elveszti a kedvét, megcsappan a buz­galma s feladja a kilátástalannak vélt harcot. Ez a magyarázata annak, hogy a szervezet tagsága nem kis mértékben folyamatosan felcserélődik. Újak jönnek, de ugyanannyian távoznak is. Mert ismeretterjesztő munkássá­guk eredményeit ugyan értékelték, de a ter­mészet gyakorlati védelmében távolról sem minden alakult elképzeléseik szerint s ezzel kapcsolatban kissé naiv szemléletük hajója zátonyra futott. Megértést, támogatást vártak - joggal - s ebben nem mindig volt részük, esetenként pedig még le is hurrogták őket. Ez ugyan ellentmond pártunk és államunk vezetése természetvédelmi politikájának, csakhogy tény, hogy ezzel még sokhelyütt nem tart s minden vonatkozásban nem is tarthat lépést az ökológiai szemléletváltás. Ez egyrészt ugyanis időt igénylő folyamat, más­részt pedig sikerre csak egy ilyen szemlélet- váltásra az eddiginél hatásosabban késztető mechanizmus vezethet. Egyébként ezt a kérdést feszegette nem­rég Emil Mazúr, a Szlovák Tudományos Aka­démia Geográfiai Intézetének igazgatója is, aki hosszú évek óta a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség elnöke.-A környezetvédelem korunk világában létkérdés lett - mondotta. - Az emberiség történetében korábban ilyen formában nem vetődött föl. S e globális veszély ellen nem harcolunk az irányító mechanizmusok olyan megfelelő struktúrájával, amely lehetővé ten­né a probléma megoldását. Ezért ütközik a természetvédelmi mozgalom akadályokba s eredményeink is ezért nem felelnek meg a ráfordított igyekezetnek. A természet- és általában a környezetvédelemről való gon­doskodás szétforgácsolódik több tárca és intézmény között. Mindenki tesz valamit, de ez összességében nem eléggé hatásos. Meggyőződésem szerint tárcafölötti szervet kellene létrehozni irányító és döntéshozatali jogkörrel, amely össztársadalmi szemszögből gondoskodna a természet és a környezet védelméről, hogy mindannyian egészséges, kedvező feltételek között harmonikusan fej­lődhessünk. Mert amíg továbbra is reszort­szellemben, rövidlátóan és nem mindig hoz­záértően foglalkozunk ezekkel a problé­mákkal egy összehangolatlan mechanizmus­ban, addig nehézségek adódnak a termé­szetvédelemben is. S az önkéntes természet- védelem is jóval jobb körülmények között fejthetné ki értékes munkásságát, ha az álla­mi természetvédelemnek létezne egy ilyen tárcafölötti szerve. Úgy hisszük, megfontolást érdemlő elgon­dolás ez. Mindenképpen kiindulópontja lehet annak, hogy nyíltabban, őszintébben beszél­jünk az e tekintetben még megoldatlan prob­lémákról, amelyeknek eredményesebb és - tegyük hozzá - átfogóbb rendezésétől függ az önkéntes természetvédők tevékenységé­nek biztatóbb társadalmi felkarolása mellett ezen a felette fontos területen általában a ha­tározottabb előrelépés. GÁLY IVÁN A természetvédelem is szemléletváltást követel ’S 1 'Hi > 5 Ui O c '■? 8 C ’C «o

Next

/
Thumbnails
Contents