Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-03 / 26. szám
E lkezdődött az olyan egész estét betöltő film forgatása, amely Kína és egy másik ország koprodukciójában készül. Donald Sutherland és Helen Shaver játssza a főszerepet ebben a kínai-kanadai koprodukcióban, amely Norman Bethune kanadai orvosról, Kína egyik leghíresebb forradalmi mártírjáról szól. A film ismerteti Bethune-nek a spanyol polgárháborúban orvosként szerzett tapasztalatait, bemutatja 1938 januárjában Kínába való elutazását, majd ugyanazon év márciusában Mao Ce-tung főhadiszállására való megérkezését, és ábrázolja az irányú erőfeszítéseit, hogy mozgó kórházi egységeket szervezzen a kínai Vörös Hadsereg számára. Bethune 1939 novemberében 49 éves korában halt meg, vérmérgezésben; ennek oka az volt, hogy a japán csapatok előnyomulása miatt igen sürgősen kellett végrehajtania egy mútéAz első kínai koprodukciós film tét. A kanadai orvos a kínai forradalom egyik legjelesebb hőse lett; élettörténetét még ma is példaként állítják a kínai fiatalok elé. A kínai partner, Vang Hszin- kang, az „Augusztus 1“ filmstúdió igazgatóhelyettese kijelentette: „Bethune-t minden kínai családban ismerik. Ő a legválságosabb időszakban jött el hozzánk, hogy segítségünkre legyen.“ Ez a filmstúdió egyébként a Kínai Néphadsereg irányítása alatt áll, és a film harci jeleneteiben kínai katonák játsz- szák majd a statisztaszerepeket. A Bethune, egy hős születése című film rendezője a 29 éves kanadai Philip Borsos. Shuther- land, aki a MASH című filmben már játszott katonaorvost, Bethune-t személyesíti meg. Shaver egy protestáns misszionáriust alakít, ciki Bethune-nel együtt működik Kínában. Bethune feleségének szerepét az angol Jane Birkin játssza. A koprodukcióban részt vevő mindkét fél azt állítja, Allan forgatókönyve, amely holmi „nehéz emberként“, nagyivó és szerelmes természetű férfi gyanánt ábrázolja Bethune-t, nem okoz majd problémát Kínában, ahol a kanadai orvost önzetlen hősként tisztelik. Allan szerint a kínaiak „a maguk emberibb módján szeretik majd Bethune-t.“ Vang Hszin-kang ehhez még azt teszi hozzá, hogy „a kínaiak meg tudnak érteni egy tárgyilagos filmet. Bethune ember volt, nem isten. “ Kínában 1962-ben már készült egy filméletrajz Bethune- ről, akit hazájában haláláig egyáltalán nem ismertek - ezt a filmet azonban csak 1977-ben mutatták be. A forgatás július végére befejeződik Kínában. A producerek azt remélik, hogy a film az 1988-as cannes-i film- fesztiválra elkészül, és ősszel már a moziban is vetíthetik, (sze) Innen indultak Az Ogyesszai Filmstúdió Akik látták Nyikita Mihalkov A szerelem rabja című filmjét, jól el tudják képzelni azt a légkört, amely a forradalom előtt és a polgárháború idején uralkodott az orosz mozivilágban. A Mihalkov által ábrázolt helyzetek föltehetőleg egészen jellemzőek Ogyesszára, az 1912 és 1919 között működött számos mozivállalatra. Voltaképpen ideális forgatási helyszín volt itt: a Fekete-tenger, meleg éghajlat, festői tájak, nagyszerű emberek, akiket „odessziták- nak“ is neveztek, közöttük Leonyid Utyoszov, Margarita Aliger, Valen- tyin Katajev és sokan mások... Elegendő, ha Hja Ilf, Jevgenyij Petrov és Iszaak Babel nevét említjük meg. A polgárháború éveiben az Ogyesszai Filmstúdió agitációs filmeket gyártott, azután Ogyesszai Filmgyárrá (VUFKU) szervezték át. A második világháború idején a stúdiót Közép-Ázsiába telepítették, a Taskenti Filmstúdióhoz csatolták. A háború után, 1955-ig, a filmstúdió csupán más stúdiók számára szolgált forgatási bázisként, amikor „déli színezetre“ volt szükségük. Az Ogyesszai Filmstúdió - jóllehet igen fordulatos történetre tekinthet vissza - mégis arról nevezetes, hogy számos nagy alkotó pályája innen ívelt magasra. így például Alekszandr Dovzsenko, aki Berlinben dolgozott, majd Harkovban volt díszlettervező, egy szép napon fölkerekedett és Ogyesszába ment... Itt lett forgatókönyvíró és filmrendező. Itt alkotta meg Zvenyigora című filmjét (1928), melyre azonnal felfigyelt a már akkor nagyhírű Szergej Eizenstein és a nem kevésbé nagyhírű Vszevolod Pudovkin. A szintén Ogyesszában készült Az éjszakai kocsis című filmjében Amvroszij Bucsma játszott, és ezt a szerepet a szovjet némafilmkorszak egyik legkiválóbb alkotásaként tartják számon. 1955 óta - amikor a stúdiót újjáalakították és létrehozták a mai létező Ogyesszai Filmstúdiót - számos rendező készítette itt első filmjét. Például Marlen Hucijev és az idő előtt eltávozott Feliksz Mironyer Ogyesszában debütált Tavasz a kisvárosban című munkájával. 1956- ban ez a film - amelyben Nyikolaj Ribnyikov szerepelt - friss színt hozott a szovjet mozimúvészetbe: felfedezte az egyszerű emberek életét. Az ifjú kohász és a tanárnő (Álla Larionova) szerelmének története a lelki újjászületés jelképe lett a közönség számára. Az Ogyesszai Filmstúdióban dolgozott operatőrként Pjotr Todo- rovszkij. Ez a tehetséges ember jó filmek felvételeit készítette, rövid és ritkán adódó szabadidejében pedig gitárkísérettel énekelte barátainak a maga és mások dalait. Mindaddig, amíg rá nem jött arra, hogy valamivel többet akar mondani az embereknek, és van is mondanivalója. És elkészítette mindmáig nem eléggé méltányolt filmjét, A bűvészt, Alekszandr Vologyin forgatókönyve alapján, Zinovij Gerdttel a főszerepben. Megrendezte a Városi románcot is, amelyben egy orvos és egy óvónő kapcsolatának egyszerű története életünk történetévé általánosul, amelyben a komikus és a tragikus elemek olyannyira egymásba szövődnek, hogy egyáltalán nem mindig látszik azonnal, mi a jó és mi a rossz. A hetvenes években az Ogyesz- szai Filmstúdióban számos kalandfilm készült, fordulatos cselekménynyel, tevékeny hősökkel. Ezek a filmek is tetszést arattak a közönség körében. Elegendő, ha a Vonat egy távoli augusztusba és a Futárszolgálat című munkát említjük. Itt forgatták Valentyin Katajev Távolban egy fehér vitorla című regényének tévéváltozatát. Ugyanezekben az években kezdett dolgozni a stúdióban Kira Muratova. Pjotr Todorovszkij, aki Ogyesszában kezdte pályáját, elhagyta ezt a vendégszerető várost, és Moszkvában folytatta munkáját. 1984-ben azonban visszatért, és itt forgatta le Harctéri regény című filmjét, amely nem csupán nemzetközi fesztiváldíjakat nyert, hanem mind a hazai, mind a külföldi nézők szívét is meghódította. Ismét látszólag egyszerű kérdések kerültek egy mozidarab középpontjába. Todorovszkij számára ugyanis a művészetben nem az erkölcsi szentenciák a legfontosabbak, hanem az, hogy behatoljon az ember leikébe, gondjaiba és örömeibe. Hadd reméljük, hogy az Ogyesz- szai Filmstúdió - amely oly sok művész előtt nyitotta meg az utat a filmművészet széles távlatai felé - a jövőben sem veszít dinamizmusából, és újabb nagyszerű művészek, új mesterek felfedezésével örvendeztet meg bennünket, olyan alkotókéval, akik rendkívülit és fontosat tudnak mondani számunkra a bennünket körülvevő világról. VLAGYIMIR ZAIKA Száz film, száz remekmű Kiadvány nemcsak mozirajongóknak Érdekes könyv jelent meg a közelmúltban a prágai Horizont könyvkiadó gondozásában: Zlaty fond svétové kinematografie (A világ filmművészetének remekművei) címmel. A filmművészet immár századik születésnapja felé közeledik, nem nevezhető már tehát fiatalnak. Az utóbbi évtizedekben többször történtek kísérletek arra, hogy listát készítsenek a világ legjobb filmjeiről. A Brüsz- szeli Világkiállítás alkalmával, 1958-ban a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) és a Filmtörténészek Nemzetközi Irodája (BIRHC) nagyszabású ankétot rendezett, melyben 26 ország 117 filmtörténészét és kritikusát szavaztatták meg, s a zsűri összeállította a világ 12 legjobb filmjének sorrendjét. A Brit Filmintézet negyedévenként megjelenő Sight and Sound című lapja 1962-ben, 1972-ben és 1982-ben megrendezett nemzetközi ankétjai a szovjet és általában a szocialista országok filmgyártása szempontjából kedvezőtlenül végződtek, mert az ankétban részt vevő nyugati filmtörténészek és kritikusok figyelmen kívül hagyták a szovjet filmgyártás háború utáni új hullámát, mely olyan kiváló műveket eredményezett, mint a Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, vagy Suksin Vörös kányafája. A Filmklubok Nemzetközi Szövetsége (FICC) 1982- ben az UNESCO védnöksége alatt megrendezte az eddigi legnagyobb méretű nemzetközi ankétot, melyben több mint 100 ország 119 szakembere vett részt. A pálmát Eizenstein Patyomkin páncélos című filmje vitte el. Az elsők közt szerepel David Wark Griffith Türelmetlenség - Intolerance, Chaplin Modern idők és Vszevolod Pudovkin Az anya című filmje is. Jean Renoir A nagy ábránd című műve például csak a 12. helyen szerepel. A csehszlovák filmművészet alkotásai közül az első száz film között található Jifi Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című munkája. Mindezt e könyv előszavából tudhatjuk meg. Ivan Herfurt, a kiadvány írója, komoly feladatra vállalkozott, amikor az UNESCO-ankét első száz filmjével kívánja megismertetni az olvasót. Valóban a világ filmművészetének remekműveiről kapunk tájékoztatást. Josef von Sternberg Kék angyaláról Marlene Dietrich főszereplésével ugyanúgy olvashatunk művében, mint Szergej Eizenstein Rettegett Ivánjáról. A helyezést elért filmek között vannak a híres-neves olasz rendezők (Roberto Rossellini, Vittorio de Sica, Cezare Zavattini, Federico Fellini) alkotásai is, például a Róma nyílt város, a Biciklitolvajok és mások. Chaplin Monsieur Verdoux-ját ugyanígy itt találjuk, mint a feledhetetlen Gene Kelly és Stanley Donan Ének az esőben című produkcióját. Világhírű rendezők és színészek valóságos kavalkádja ez a könyv. A remekül megírt száz kis filmismertetés átfogó képet nyújt a világ filmművészetének legjobb alkotásairól, a Lumiére-fivérek világszenzációt jelentő első némafilmjeitől napjaink filmművészetéig. A második világháború után a hangosfilm megújhodását élte. Az olyan rendezők, mint Mihail Romm, Jancsó Miklós, T. G. Alea, Gillo Pontecorvo vagy Theo Angelopulosz hatékony politikai fegyverré változtatták a filmet. Federico Fellini, Robert Altman, Nyikita Mihalkov vagy Bernardo Bertolucci pedig attraktív munkáikban a színes történet hátterében időszerű filozofikus gondolatokat fejtenek ki. A közel 250 fényképpel illusztrált kiadvány remek tájékoztatást nyújt mindarról, amit a világ filmművészete több mint 90 esztendő alatt produkált. Az ismertetett száz film recenziói tartalmazzák az egyes müvek részletes tartalmát, értékelését, rendezőik és a főszereplők listáját. Nemcsak azokkal az alkotásokkal foglalkozik, melyeket a moziban vagy a tévé képernyőjén láttunk, hanem azokkal is, melyeket különböző okok miatt nem volt módunkban megtekinteni. A kiadványt olvasva tudatosítjuk, amit a szerző utószavában ír: Ma már a filmművészet önálló kommunikációs rendszert alkot és a film nem csupán szórakoztat, hanem egyéniségünk kibontakozásának és önképzésünknek is hatékony eszköze. SÁGI TÓTH TIBOR Az ördög mosolya - ez a címe Ján Zeman új játékfilmjének, amelynek főszerepét a lengyel Beata Tyszkie- wicz alakítja. A szlovák film további szereplői: Stefan Kvie- tik, Stano Kral, Karolina Wajda és Pavol Mikulík. (Vlado Vavrek felvétele) Filmmozaik ■ Eldar Rjazanov, neves szovjet rendező, a vígjáték mestere, a karrieristákat és bürokratákat állítja pellengére legújabb filmjében. Az Elfelejtett melódia fuvolára című film - mint a rendező mondja - egy olyan ember életéről szól, aki megszokta, hogy gondolatai és cselekedetei két külön vágányon futnak. Az önző érdekek és az anyagi jólét kedvéért feláldozza a becsületet, eldobja a szerelmet, és ez az ő életét is üressé, sivárrá teszi. ■ Irina Szkobceva, Oleg Ba- szilasvili, Vlagyiszlav Sztrzsel- csik és Armen Dzsigarhanjan játssza a Szemtől szembe című új szovjet film főszerepeit. ■ A titokzatos asszony című új francia film férfi főszerepét Philippe Noiret alakítja. ■ Gérard Depardieu és Pierre Richard A szökevények című francia bűnügyi film főszereplői. ■ Angol-NSZK közös produkcióban készül Az égő titok . című film, főszereplői: Faye Dunaway és Klaus Maria Bran- dauer. ■ Mariangela Melato és Michele Placido együtt játszik a Nyári éjszaka című Lina Wert- müller-filmben. ■ Catherine Deneuve és Danielle Darrieux együtt szerepel André Téchine új filmjében. ■ Sidney Poitier ismét a felvevőgép előtt: A kis Nyikita című Richard Benjamin-film főszerepét játssza. ■ Moszkvában bemutatták Az utolsó út című filmet, amely Puskin tragikus haláláról szól. ■ Alekszandr Mihajlov játssza a Vidámak, boldogok, tehetségesek vagyunk című új szovjet film főszerepét. ■ Julij Karaszik rendező befejezte az Éjjeli menedékhely című Gorkij-dráma filmváltozatának forgatását. ■ Clara Paolo Bernardo Bertolucci felesége Angliában rendezte első filmjét; címe: Főszezon, szerepel benne Irene Papas is. ■ Szergej Nyikonyenko, az így jöttem című Jancsó Miklós- film emlékezetes szovjet kiska- tonája a szovjet film egyik legtöbbször foglalkoztatott művésze lett az elmúlt két évtizedben. Egy érdekes tévéfilmben ö keltette életre Szergej Jeszenyint, a nagy költőt. A Szovjetszkaja Kultúra a minap interjút közölt Szergej Nyikonyenkóval, aki éppen egy hatrészes tévésorozatban alakítja Mihail Frunzét. (Ez egyébként a hetvenedik filmszerepe.) A kitűnő színész elmondotta: tavaly igen sokat forgatott, de különösen két szerep állt közel a szívéhez. Az első: egy negyvenéves, magányos férfi, aki a háború körülményei közepette találkozik a szerelemmel. Ezt a figurát a Szerelemért, a barátságért és a sorsért című filmben alakítja. A másik: Borisz Va- sziljev Holnap volt a háború című regénye filmváltozatának iskola- igazgatója. ÚJ SZÚ 14 1987. VII. 3.
