Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. augusztus 7. XX. évfolyam Ára 1 korona Q —ándékosan választottunk a nukleáris energia békés célú felhasználásához kötődő képeket Hirosima évfordulóján, jelezve, az atom energiájának ez az egyedüli ésszerű alkalmazási módja. Amikor az atommag titkának kutatása még csak laboratóriumi keretek között folyt, több neves tudós - köztük Einstein is - már akkor figyelmeztetett: a maghasadás során felszabaduló irtózatos energia forradalmasíthatja a további technikai fejlődést, de katonai célok szolgálatába állítva elpusztíthatja a emberiséget. Hirosima ma már fogalom: a szörnyű atomhalál jelképe lett. Negyvenkét évvel ezelőtt, augusztus 6-án dobták le a városra az atombombát, három nappal később, 9-én pedig Nagaszaki jutott hasonló sorsra. A robbanás hatására Hirosimában pillanatok alatt üszkös romhalmazzá vált a város 15 négyzetkilométernyi területe, az épületek több mint 90 százaléka teljesen megsemmisült. A halottak száma meghaladta a 140 ezret, nem beszélve a sugár- fertőzöttekről, akik évtizedek múlva is e barbár támadás következményeit nyögték-nyögik. , Ma már szinte közhelynek számit a megállapítás, hogy az amerikai atombomba bevetése teljesen értelmetlen volt, hiszen a háború kimenetele már eldőlt. Miért hangoztatjuk mégis? Mert ugyanennyire értelmetlen dolog a nukleáris fegyverkészletek felhalmozása, az új tömegpusztító eszközök kifejlesztése. Aki figyelemmel kíséri a napi híreket, annak túlzottan pesszimistának tűnhetnek ezek a szavak, hiszen a vezető külpolitikai téma az, hogy karnyújtásnyira van a szovjet-amerikai megállapodás a közepes és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról, a szovjet külügyminiszter szeptemberben találkozik amerikai kollégájával, s vannak esélyek egy újabb csúcstalálkozóra is. De túlontúl sok ok van még az aggodalomra, a hirosimai évforduló is az emlékezésre és emlékeztetésre kötelez. Az atomhalál Japánban szedte első - s reméljük utolsó - áldozatait, nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a felkelő nap országában rendkívül erős a nukleáris fegyverekkel szembeni ellenállás, sok várost, községet nyilvánítottak atomfegyvermentes övezetté. Az ország alkotmányában is szerepelnek az antinukleáris alapelvek. Azon viszont már lehet csodálkozni, hogy ezeket a jelenlegi kormány mind kevésbé veszi figyelembe. A közelmúltban írták alá a szerződést Tokio részvételéről az amerikai csillagháborús programban. Mivel egyértelmű, hogy a védelmi jellegűnek kikiáltott SDI támadásra is alkalmas, sót erre ösztönzi birtokosát, s ezen túlmenően a nukleáris fegyverkezés újabb fordulóját is, ezért nem kétséges, hogy Washington mellett a közreműködő szövetségeseit is felelősség terheli mindezért. Különösen a hivatalosan antinukleáris elveit deklaráló japán kormányt. Vagyis a jelenlegi helyzet: ha alá is írják a kétségkívül nagy fontosságú rakétamegállapodást, azt semmiképpen sem lehet valami végleges célként feltüntetni. Ez csak az első lépés az igazi végcél felé, amit a szovjet párt legutóbbi kongresszusán a nemzetközi biztonság átfogó rendszereként ismertettek, s amelyhez kiindulási alapot Mihail Gorbacsov tavaly januári programja ad - ez a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek 2000-ig szóló felszámolása. Mert nem lehet addig biztonságról beszélni a nemzetközi kapcsolatokban, amig a biztonságra egyesek privilégiumként tekintenek, s ki szeretnék azt maguknak sajátítani. Hirosima után negyvenkét évvel, a nukleáris haditechnika mai szintjén, az érdekek, az egymásrautaltság, az összefüggések jelenlegi bonyolult nemzetközi szövevényében a nagyhatalmak igazi biztonsága is csak akkor következik be, ha azt a kis államok számára is ugyanolyan mértékben szavatolják. Ehhez pedig nem a fegyverkezésen keresztül vezet az út. Szintén a múlt héten, ugyanazon a napon, amikor a béke szempontjából kedvezőtlen hírekről számoltunk be, volt olyan is, ami megörvendeztetett. Fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA). Az a szervezet, amelynek feladata szélesebb körűvé tenni az atomenergia fel- használását a béke és a jólét érdekében, s amely felügyel arra is, hogy az általa nyújtott támogatást ne használják fel katonai célokra. Az ügynökség különösen a csernobili katasztrófa idején hallatott magáról, sokan csak akkor tudatosították, milyen nagy jelentőségű munkát végez, akkor döbbentek rá, mennyire fontos, hogy a vészhelyzetbe került országok nemzetközi segítséget kapjanak. Ezért javasolta a Szovjetunió is az együttműködés fejlesztését az atomenergetika biztonságának növelésére. Hirosima örök mementó, de nem kétséges, hogy a mai nemzedéket, amely a háborút csak a történelemkönyvek lapjairól ismeri, Csernobil döbbentette rá igazán a veszélyekre. Bár tudjuk, az atomfegyver bevetését és egy erőműbalesetet nem lehet összehasonlítani. A hirosimai bomba „kezdetleges“ fegyver volt a maiakhoz képest: robbanóereje hozzávetőleg 12,5 kilotonna. Ma egy MX típusú amerikai rakétán tíz robbanófej van. Egyenként 300 kilotonnásak. A világban felhalmozott nukleáris pusztítóéra: hagyományos robbanóanyagban számolva kb. három tonnányi jut földünk minden lakosára. Több mint abszurdum ez a rohanás a pusztulás felé. Közösen kell a fegyverkezés őrültjeinek megálljt parancsolni. Ez Hirosima üzenete a mának. MALINÁK ISTVÁN „Létre kell hozni a nukleáris energetika biztonságos fejlődésének nemzetközi rendjét minden atomenergetikával foglalkozó állam szoros együttműködése alapján. Egy ilyen rend keretein belül meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás rendszerét az atomerőművi szerencsétlenségek és balesetek esetére... Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy egymástól kölcsönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mellett létezik a katonai felhasználású atom problémája is. Ez ma a legfontosabb. A csernobili szerencsétlenség ismételten rávilágított, hogy milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha az emberiségre nukleáris háború szakadna. Hiszen a felhalmozott nukleáris készletek a csernobilinél szörnyűbb katasztrófák ezreit és ezreit hordozzák magukban.“ (MIHAIL GORBACSOV 1986. május 14-i beszédéből) Fenti képünkön: a Jaslovské Bohunice-i V-2 atomerőmű vezérlőközpontja. Lent: Duéan Oráulik és Stefan Radecky, az érsekújvári (Nővé Zámky) Sigma vállalat dolgozói a mochovcei atomerőmű kettősblokkjának szigetelését hegesztik. (A ÖSTK archív felvételei) »Ill 11 üli
