Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
NÉGYÉVES AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KÖZÖS VÁLLALAT KEIT Körkép SZÁMOK, TÉNYEK ADATOK • A bolgár-szovjet külkereskedelmi forgalom a tavalyi 12,8 milliárd rubelhez viszonyítva idén meghaladja a 13 milliárd rubel értéket. A bolgár exportban első ízben szerepelnek olyan tételek, amelyek a Szovjetunió területén vezető, a jamburgi olajmezöket az ország nyugati határaival összekötő gázvezeték építésében való bolgár részvétellel függnek össze. A Szovjetunió mindenekelőtt gépipari termékeket, ezen belül is főleg elektronikai cikkeket szállít Bulgáriába. A Szovjetunióból származó bolgár import mintegy 64 százalékát alapvető nyersanyagok és energiahordozók alkotják. A jelenlegi ötéves tervidőszakban egyébként a jelenlegi kereskedelem együttvéve eléri a 70 milliárd rubelt, ami 18 milliárddal több, mint a korábbi ötéves tervidőszakban volt. • Kaposváron az elektronikai berendezéseket gyártó üzemben megkezdték ipari robotok mikroelektronikai alkotóelemeinek a sorozatgyártását, amelyeket a Szovjetunióba exportálnak. Azzal számolnak, hogy idén 220 darabot gyártanak, a kővetkező négy évben pedig összesen több mint ezer egységet. Az erre vonatkozó szovjet-magyar kormányközi megállapodást tavaly áprilisban írták alá a KGST-tagországok tudományos-műszaki fejlesztése 2000-ig szóló komplex programjának az alapján. Ennek értelmében a Szovjetunióban összeszerelésre kerülő Béta robotok mechanikus részét a szovjet fél gyártja, míg a mikroelektronikai egységeket a magyar partner. „sínen van“ a haldex 25 éve ismert technológia korszerű gépekkel • 550 ezer tonna meddőből 75 ezer tonna hasznosítható szén • Nehéz kezdet után zavarmentes üzemelés 1983. január S-e jelentős dátum a csehszlovák-magyar együttműködésben: Ostravában ekkor alakult meg a csehszlovák-magyar bányászati közös vállalat, a Haldex. A fő tervező és kivitelező, a Tatabányai Szénbányák vállalat abban az évben Ausztriában és az Egyesült Államokban is felépített egy olyan szuszpenziós szénmosót, mint az ostravai. A Haldex abban különbözik az eddig üzembe helyezett szénmosóktól, hogy ez esetben a tervező-kivitelező eggyel tovább lépett a korszerűsítésben: tökéletesítette a feldolgozás technológiáját. Tudjuk, hogy a szén kitermelésekor meddókózet is keletkezik. A meddőhányó pedig környezetet szennyez, területet foglal el és a tájképet is rontja. A meddőhányó- hasznosításban tehát jelentős lépés volt a haldex-eljárás (a saját szuszpenziós szénmosó alkalmazása), amely már több, mint huszonöt éve ismert és elismert. A technológia szülőatyja, a Tatabányai Szénbányák, a Katowicéi (Lengyelország) Haldex mintájára tervezte az ostravai szénmosót, mivel az Ostrava- karvinái Szénmedencében végzett mérések alapján a csehszlovák és a magyar szakértők megállapították, hogy a szénrétegek elhelyezkedése és a szénkészletek minősége majdnem azonos a katowicéivel. A tárgyalások kormányközi megállapodáshoz vezettek, majd megalakult a csehszlovák-magyar bányászati közös vállalat, melynek irányítását a közös vállalati tanács végzi. 1985 szeptemberében megkezdték nyolcvanötmillió koronás beruházással az építkezési munkálatokat. A próba- üzemelés beindítását ugyanazon év novemberére tervezték, azonban különböző szervezési és műszaki okok miatt csak 1986 április elején indíthatták be a berendezést. A napokban felkerestem a teljes kapacitással üzemelő ostravai vállalatot, hogy megismerkedhessünk eddigi gazdasági eredményeivel, bepillantást nyerjünk terveikbe, képet kapjunk munkájukról, problémáikról. Az ostravai csehszlovák-magyar bányászati közös vállalat igazgatójával, dr. Ján Strnadellel és első helyettesével, Bódi Dezső mérnökkel beszélgettem az indulási nehézségek okairól, a haldex-technoló- gia gazdaságosságáról, a környezetvédelmi szempontok megtartásáról, a melléktermékek értékesítésének lehetőségeiről. • Csehszlovák szakemberek már régóta keresik a megoldást arra, hogyan lehetne a felhalmozódott meddőhányókból - különféle technológiák segítségével — értékes fútóenergiát kivonni? Az Ostrava-karvinái Szénmedencében évente kb. 24 millió tonna szenet fejtenek, ebből mintegy 15 millió tonna a meddő. A szénkészletek tökéletesebb kihasználása végett az ostra- vaiak több szocialista ország bányászati szakértőivel tárgyaltak, míg megszületett a döntés: a tatabányaiakkal fognak együttműködni. Milyen tényezők figyelembevételével született meg a végső döntés? JÁN STRNADEL: Több külföldi vállalat jelentkezett partnernek, de mi a tatabányaiak javaslatát találtuk a legötletesebbnek, a kivitelezést illetően pedig ők bizonyultak a legru- galmasabbnak. Azt is figyelembe vettük, hogy a tatabányai haldex- technológia világszerte ismert. • A haldex-technológiát a leggazdaságosabb szénmosó eljárásnak tekinthetjük? BÓDI DEZSŐ: A technológia gazdaságossága abban rejlik, hogy ez a folyamat nem kíván kémiai segédanyagot, hanem úgynevezett saját szuszpenziós eljárással, speciális gépek és berendezések segítségével mossuk a meddőt, amely még bizonyos százalékú szenet tartalmaz. A technológia „lelke" a hid- rociklon, amelyben kettéválasztódik a szén és a meddő. A további eljárás megfelel a szokásos szárítási eljárásnak. Vegyi anyagra azért nincs szükség, mert a technológiához kifejlesztett izotóprendszer biztosítja a mosáshoz szükséges tényezőket, így segédanyagok nélkül, saját • A szénmosó flotációs berendezése, az iszapkezelő szuszpenzióval biztosítjuk a szükséges fizikai paramétereket. Az ostravai haldex-rendszerrel 500-550 tonna meddőt hasznosítunk, amelybö 70-75 ezer tonna szenet nyerünk. A többi meddőt a melléküzemágakban hasznosítjuk. • Huszonöt éve ismert eljárásról van szó. A Csehszlovákiában használt technológia mennyivel fejlettebb, mint például a katowicei bányákban alkalmazott? BÓDI DEZSŐ: Bizonyos finomításokat iktattunk az eljárásba, hiszen a helyi alapanyagra, az ostravai körülményekre kellett terveznünk a technológiát. A ostravai Haldex- ben vezettük be először a melléktermékként keletkezett iszap flotálását. Az iszapot flotálás útján két részre bontjuk: a hasznos szénre és a meddőre. Tehát itt az iszap kezelésére is új technológiát alkalmazunk. A flotációs és a szuszpenziós eljárásokat lényegében egy rendszerré alakítottuk át. A Haldex osztályozó berendezése a zárubeki bányánál (ÓSTK-felvételek) Bővülő termelés, nélkülözhetetlen nyersanyagok KGST-együttmúködés a vegyiparban Napjainkban a KGST-tagországok együttműködésében is az átalakulás időszakát éljük. Mind több jele mutatkozik a partnererkapcsolatok közvetlenebbé válásának, a meglévő kooperációs és szakosodási szálak erősödésének, színskálájuk gazdagodásának, az előrelépést akadályozó korlátok felszámolásának. Vonatkozik ez az egyes tagállamok gazdaságának egészére, de ugyanúgy érinti a különböző népgazdasági ágazatok együttműködésének alakulását is. Miképpen van ez a vegyiparban? Az érintett szakterületen belüli együttműködésre KGST-vonalon kettős feladat hárul: bővíteni kell a szerves vegyi anyagok gyártását és vele párhuzamosan elő kell teremteni a termeléshez szükséges nyersanyagokat. A partnerek szükségleteit is szem élőt tartva az utóbbi esztendőkben új hangsúlyok évényesülnek a vegyipari együttműködésben. Ezek közé sorolható az új technológiai eljárások és berendezések kifejlesztése, a meglévöek további tökéletesítése; népgazdasági szempontból is megnövekedett az energia- és anyagigényesség csökkentésének fontossága. A vegyiparban az ágazat magas fokú energia- és anyagigényessége miatt ez különösképpen fontos törekvés, s ugyancsak előtérbe került a szakosodás és kooperáció a másodlagos nyersanyagok felhasználásában. Ha visszatekintünk a KGST-tagországok vegyipari együttműködésének előző évtizedeire, időrendi sorrendben tárul elénk a kapcsolatfenntartás fokozatosan változó, ám újabb és újabb elemekkel gazdagodó láncolata. A hatvanas évekre csupán az árucsere volt jellemző, a következő évtizedben ez a tudomány és a technika kérdéseinek összehangolásával bővül. Egy példa ebből az időszakból: 1972-ben sokoldalú termelésszakosítási és kooperációs szerződést írtak alá több mint 22 fajta szintetikus kaucsuk előállításáról. Hogy mi határozza meg napjaink KGST-együttműködését a vegyiparban? Elsősorban az a keretegyezmény, amely az energiaigényes vegyipari termékek előállításának szakosítását és kooperációját szabályozza. Ezzel összhangban az ilyen termékeket gyártó üzemeket, kombinátokat számotevö nyersanyag- és energiaforrások közelében, javarészt a Szovjetunió területén építik a tagállamok. Mindez arra irányul, hogy azokban az országokban, ahol korlátozott mennyiségű nyersanyaggal és energiával rendelkeznek, ne bocsátkozzanak a vegyiparban célszerűtlen kiadásokba. A nagy távolságokra való szállítás is például ezek közé tartozik. Másfelől kínálkoznak továbblépési lehetőségek a KGST-tagállamok közti vegyipari szakosodás és kooperáció eddigi eredményeinek ismeretében. Például Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió a műanyagok és a szintetikus gyanták legnagyobb előállítói, gumiipari termékekből hazánkban, az NDK-ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban gyártanak a legtöbbet, a lakkok és festékanyagok előállításából pedig az NDK, Lengyelország és Románia veszi ki leginkább a részét. Egy-egy szakterületen még tovább sorolhatnánk az „élenjárók“ listáját. De nem ez a fontos. Sokkal inkább szükséges, hogy a tagállamok közti termeléselosztás alapjában véve a mai helyzetből induljon ki, körültekintően számoljon a vegyipar új fejlesztési hullámainak befogadásával, és a közvetlen kapcsolatokra épüljön a KGST-tagállamok belső gazdasági és együttműködési mechanizmusának átalakítása jegyében. J„M. K. • Korszerű gépekkel, fejlett technológiával dolgoznak. Valljuk be: az indulás mégsem volt zökkenőmentes. A próba- üzemelés a tervezettnél fél évvel később indult be. JÁN STRNADEL: 1985 szeptemberében a rendszer beindításakor egy szállítóhíd leszakadt, ezért le kellett állnunk. Csak második nekirugaszkodásra, tavaly áprilisban indult be a próbaüzem. Július 1-től zavarmentesen - teljes kapacitással - termelünk. • Az elmúlt évben fél millió tonna meddőt kellett volna feldolgozniuk, s ebből 70 ezer tonna hasznosítható szenet kellett volna kitermelniük. A terv azonban terv maradt. Hogyan próbálják behozni a lemaradást? JÁN STRNADEL: A tervet valóban nem tudtuk teljesíteni. Hogy a lemaradást behozzuk, non-stop üzemet hoztunk létre, tehát három műszakban termelünk. A berendezés jól üzemel, körülbelül 150 tonna meddőt dolgozunk fel óránként. • A flotálás útján nyert szenet fele-fele arányban a csehszlovák és a magyar piacon értékesítik majd. Vagy már jelen időben is fogalmazhatnám a kérdést? BÓDI DEZSŐ: Igen, már mindkét piacon van az említett szénfajtából. A magyarországi felhasználás kétirányú: a szén bizonyos hányada a Tüzép-telepekre kerül, a többit adalékanyagként használják fel a brikett gyártásánál. Ezzel javítjuk a brikett minőségét. • Ezek szerint a mosási eljárással előállított szén jó minőségű? BÓDI DEZSŐ: A tervezettnél jobb minőségű szenet állítunk elő. A hamutartalom 10-12 százalék, fútőér- téke 28-20 ezer kJ. A minőségi kívánalmaknak eleget teszünk, eddig sem Magyarországról, sem a hazai felhasználóktól nem- érkezett reklamáció. • Négy évvel ezelőtt, amikor a bányászati közös vállalat megalakult, olyan elképzelések voltak, hogy ha az ostravai Haldex az elkövetkező tíz évben bizonyítani fog, létrehozzák a Haldex-2-6t. Ha ez az eljárás gazdaságos és kifizetődő, miért kell a tíz év garancia? JÁN STRNADEL: Két szempontot kell figyelembe vennünk. Az első szempont: legfontosabb feladatunk az, hogy a zárubeki meddőhányót teljesen eltüntessük. Húszmillió tonna meddőt kell feldolgoznunk, ami nem kis mennyiség. Gazdasági-műszaki szempontok szerint: tíz év alatt amortizálódik a berendezés, s a befektetett 85 millió korona körülbelül tíz éven belül térül meg. • A nehéz beindulás után már elmondhatják: „sínen vannak“, ön szerint hol lenne a legnagyobb szükség a Haldex-2-re? JÁN STRNADEL: A mostani szénmedencében kb. 5 millió tonna barnaszén található, amelyet rossz minősége miatt nem lehet értékesíteni. Már tárgyaltunk arról, hogy Mostanában építenénk fel a Haldex- 2-öt, amely jóval nagyobb kapacitású lenne, mint az ostravai. De ez még a jövő zenéje... MOLNÁR JENŐ új s: 1( 1987.1.
