Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-23 / 3. szám
A babakocsiban megemelkedett /» a fehér paplan, s mogulé kikukkantott a rózsaszín arcú, világoskék szemű játékbaba.- Szervusztok, barátaim? - mondta a baba. - Ma én fogok .mesélni, mert tegnap színházban voltam Marinkával.- Bábszínházban? - fújta meg a bohóc a fütyülöjét.- Nem bábszínházban, hanem emberszínházban. Egy nagy-nagy színpad volt ott, és azon a színpadon népek játszottak.- Emberek - igazította ki a babát a kocka.- Igen - hagyta helyben a baba. - És rettenetesen sok más népek nézték őket...- Emberek - javította ki ismét a kocka. MÁRIA DUfeíÖKOVÁ- Hát hiszen mondom. És azok az ember-népek csupa gyerekek voltak, és mind-mind gyönyörű ruhákban.- Engem sose visznek el a színházba- mondta halk, bánatos hangon a hintaló.- És mit játszottak? - kíváncsiskodott a bohóc.-Hogy mit?... Hát szerepelt abban a játékban a király, a királyfi meg a törpe is. A törpe igen kicsike volt és rossz. Mindannyian csak az aranyszálat fonó lányról beszéltek. De a fonólánynak végképp nem volt szép a ruhája, csak olyan közönséges ruhát viselt.- Téged aztán csak a ruha érdekel!- nevetett fel a bőrdob. - Azt hiszed, hogy a ruha oly nagyon fontos?- Talán nem? - nyitotta kerekre csodálkozó szemét a baba. - Hát akkor mi egyéb a fontos?- Az, hogy valaki ügyes-e - mondta a kismajom.- Vagy hogy tud-e valaki úszni- mondta büszkén a krokodil.- Vagy hogy tud-e valami gyönyörűt csinálni, mondjuk buborékot - mondta fellelkesülten a buborékfúvó.- No de Hülyét, hogy rám támadtatok!- sértődött meg a játékbaba. - Hiszen ha nem akarjátok, nem kell hogy tovább meséljek.- Csak mesélj, mesélj! - kiáltotta oda a bőrdob a falról. - Hadd folytassa csak, ugye? I- Persze hogy, mindent hallani akarunk - mondta a hintaló.- Rendben van, akkor hát folytatom - vett mély lélegzetet a baba. - Amikor a színházban szünetet tartottak, Marinkával elmentünk limonádét venni. Ismét láttam sok-sok gyönyörű ruhát, pirosat, zöldet, rózsaszínt, kéket... De halljátok, micsoda tolongás volt ott! És abban a nagy tolongásban Marinka véletlenül leöntött engem azzal a limonádéval, úgyhogy egészen nedves lettem, meg ragacsos. Ezért aztán a Marinka édesanyja bedugott a retiküljébe, így hát már semmit sem láthattam. Csak hallottam, ahogy azok a népek nevetnek és tapsolnak.- És min nevettek? Bohóc is fellépett az előadáson? - kérdezte a bohóc.- Honnét tudhatnám, ha semmit sem láttam - mondta szomorúan a baba.- És minek tapsoltak? Olyan szellemes vagy olyan okos volt, amit játszottak? - kérdezte a buborékfúvó.- Hát ezt, sajnos, nem tudom - felelte megszégyenülten a baba.- És hogyan végezte az a rossz törpe? - kíváncsiskodott a labda.- Hát honnét tudhatnám ... - pityeredéit el a baba.- Én tudom, hogyan végződött a történet - szólalt meg egy hang a felső polcról. A meséskönyv kért szót. Mindnyájan elhallgattak. Amikor a meséskönyv kezdett beszélni, minden alkalommal tisztelettudóan elcsendesedtek. Ámulattal hallgatták a csodás történeteket, amelyeket a fehér papírlapokon széthintett fekete betűk foglaltak magukba. Vajon honnét veszi ezeket a szebbnél szebb csodákat, amikor sehova sem jár?! Ekkor kitárult az ajtó és beszaladt a szobába Marinka.- Szervusztok, barátaim! - felkapta a kisbabát, és arcához szorította. - Jaj, milyen lepedékes vagy! - mondta és az orrára nyomott egy puszit. - Gyere, megmoslak és átöltöztetlek! Marinka gügyögve kiszaladt, és valamit odakiáltott az édesanyjának. Futott- az egyik ajtóhoz, futott a másik ajtóhoz. Majd a harmadikhoz... A játékok elbúvölten hegyezték a fülüket. Micsoda örömteljes lábdobaj. A leggyönyörűbb a világon! Szinte a fejük tetejéig nőtt bennük tőle a lelkesedés. Egészen heves szívdobogást kaptak tőle mindannyian! Csak jó idő elteltével szólalt meg a bölcs kocka:- Tudjátok, mi a legfontosabb, barátaim? Épp ebben a pillanatban jöttem rá. A legfontosabb, hogy szeressünk valakit. Éppúgy, mint ahogyan Marinkát szeretjük. És ahogyan Marinka szeret bennünket. Kövesdi János fordítása Dehogyis öregek! Ezek a szokatlannak látszó kutyák bizony nem öregek, eleve ilyen ráncokkal - vagy ráncosnak - születtek. Kínából származnak, ahol kétezer évvel ezelőtt őrzésre használták őket, pontosabban, elődjeiket. A hetvenes években csaknem kipusztultak, 1978-ban mindössze 145-darab élt e kutyafajtából. Az utóbbi években 600-ra növekedett a számuk (-dt-) Miért nehéz farkasszemet nézni? A szemgolyót kivülről nagyon vékony, finom, nedves hártya védi. Középen ez a hártya átlátszó. Ha kiszáradna, homályossá válna, és nem látnál. A szemhéj pislogása állandóan könnyel nedvesíti a szemet anélkül, hogy oda kellene figyelned. Ha farkasszemet nézel valakivel, szándékosan le kell győznöd a pislogást, és ezt minél tovább csinálod, annál nehezebb, kellemetlenebb. B. A. W. H. DAVIES A tél szépsége Ugye, szép a tavasz,-mikor rügy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép ugye, nyáron a méh- s virág-zene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipőnk orránál kavarog vagy sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt: öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus átúszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyűt húz a hó. Szabó Lőrinc fordítása MEGFEJTÉS A január 9-i számunkban közölt feladatok megfejtése: középre kerül a 27-es, majd a felső középső körtől jobbra indulva a következőképpen kellett beírni a számokat: 29, 33, 42, 17, 35, 21, 32, 37 (az egyik megoldási lehetőség); a Duna. Nyertesek Paudits Zsuzsanna, Somodi (Drie- novec), Bajcsi Gábor, Nyárad (To- pol'ovec); Szaszák Andrea, Alsólánc (Nizny Lanec); Kún Károly Krasznahorkaváralja (Krh. Podhra- die); Vargha Balázs, Komárom (Ko- márno). Gondolkodom, tehát... Plusz egy gyümölcs A gyümölcsök nevelt húzd ki a táblázatból, és a maradék betűkből alkoss egy újabb gyümölcsnevet. Melyik ez? Q IS) ‘o-I o 2 _ < 1 N I </> a ü a> _ » ü) CD c £ *o a> « £ • s -S £ V ■ti i > 8 A tengelykapcsoló Az előző részben arról volt szó, hogy a sebességáttétel a sebességváltó szekrényben elhelyezett fogaskerekek révén valósul meg. Mi sem természetesebb, hogy amikor sebességet váltunk, akkor a két összekapcsolandó fogaskeréknek, egymáshoz viszonyítva, álló helyzetben kell lennie, különben nem valósítható meg összecsúsztatásuk. Csakhogy a motor bekapcsolásának pillanatától kezdve, a dugattyúk a főtengelyt és az arra szerelt lendkereket állandóan forgásban tartják. Ezért olyan segédberendezésre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a sebességváltó szekrény fogaskerekei lekapcsolódjanak a főtengelyről. Erre szolgál a tengelykapcsoló. Az autóba beszállva, a vezető lába alatt három pedál látható: a jobb oldali a gázpedál, amellyel a benzint adagoljuk a porlasztóba, ezen keresztül pedig a motorba, középütt helyezkedik el a fékpedál. A bal láb alatt található a tengelykapcsoló pedálja. A motort mindig akkor indítjuk be, amikor a sebességváltó semleges helyzetben van, tehát, amikor a sebességváltó szekrényben a meghajtó és a meghajtott fogaskerekek nincsenek egymással összekapcsolva. Csak a tengelykapcsoló-pedál lenyomása után „tehetjük be“ az első vagy a hátrameneti sebességfokozatot, ellenkező esetben a fogaskerekek fogazatát letörjük, lenyírjuk. Mi is történik a tengelykapcsoló lenyomásakor? A motor főtengelyére erősített lendkerék és a meghajtott tengely két azbesztbetétes tárcsán „keresztül“ van egymással kapcsolatban. A tulajdonképpeni tengelykapcsoló erős rúgókkal egymáshoz szorított két tárcsából és a tengelykapcsoló-pedálból áll,. Amikor a sebességváltó kar semleges helyzetben van, nem lényeges, hogy a meghajtó és a meghajtott tengely együtt forog. Viszont abban a pillanatban, amikor az áttételi fogaskerekeket kapcsolatba akarjuk hozni egymással, a meghajtott tengelyt le kell választani a meghajtó tengelyről. Ekkor a tengelykapcsoló pedáljának lenyomásával a kiemelő villa a két tengely egymáshoz szorított tárcsáit elválasztja. Lehet sebességet váltani - a két megfelelő fogaskerék egymásba csúsztatásával -, majd a pedál felemelésével már közvetlenül az autó kerekeire visszük át a motor meghajtóerejét. A mozgásban lévő autó esetében egyszerűbb a sebességváltás, a tengelykapcsoló pedálja azonnal felemelhető. Ha az ■ autó beindításakor teszünk így, kenguruként kezd a kocsi ugrálni; ha kevés gázt adagolunk, még a motor is leáll. A rángatás oka, hogy az aránylag nagy fordulatszámú főtengelyt minden átmenet nélkül kapcsoljuk a meghajtott kerekekre. Ha a tengely- kapcsoló pedálját fokozatosan engedjük fel, miközben gázt adagolunk, akkor tudja csak igazán betölteni szerepét berendezésünk. A nyomótárcsa és a meghajtott kapcsolótárcsa felülete épp azért készül műanyaggal kevert azbesztből, és felülete azért érdes, hogy indulás közben a két tárcsa egymással súrlódhasson. így fokozatosan gyorsulhat fel a meghajtott tengely a meghajtó lendkerék fordulatszámára. Természetesen súrlódás közben hő keletkezik, ezért a csúsztatás nem tarthat hosszú ideig. Erre, szerencsére, nincs is szükség, mivel a tengelykapcsoló pedáljának a felemelése után az erős rugók szilárd kapcsolatot létesítenek, így aztán haladás közben már nem súrlódik a két tárcsa. A nagyobb sebességfokozatoknál a váltás - mint már említettük - szinte ugrásszerűen megy végbe, ez esetben a kopás minimális, hiszen felpörgetett motornál a tengelykapcsoló pedálja azonnal felengedhető, miközben a kocsi zökkenőmentesen folytatja útját. OZOGÁNY ERNŐ
