Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-23 / 3. szám

Kennedy-család Színre lép a harmadik nemzedék Az Egyesült Államok immár demokrata többségű törvényhozása január elején tartotta meg alakuló ülését. A tavaly novemberi időközi választásokon megkülönböztetett figyelem övezte az egyik képvise­lőházi mandátumért vívott küzdelmet. Egyrészt azért, mert ez a hely Thomas „Tip“ O’Neill házelnök önkéntes távozásával szabadult föl, másrészt azért, mert egy neves család sarja is harcba szállt érte: Joe Kennedy, az 1968-ban meggyilkolt Robert Kennedy fia. A mandátu­mot el is nyerte... A NEUE ZÜRCHER ZEITUNG még a novemberi választások előtt rajzolt képet a fiatal politikusról, akinek sokan nagy jövőt jósolnak... „Az egész képviselöház történel­mileg legfontosabb helyéről van szó!" - jelenti be álszerénység nél­kül a vitavezetö a chariestowni kö­zépiskola nagy előadótermében. A kedélyes, ír-amerikai munkásne­gyed a kétemeletes sorházaival Észak-Bostonban történelmi terüle­ten áll. Az iskola közelében tör a ma­gasba a Bunker Hill Monument, amely a Függetlenségi Háború első összecsapásaira emlékeztet. Nin­csenek messze a hires egyetemek - a Harvard és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) -, me­lyek ugyancsak az állam nyolcadik választókerületében fekszenek. Anyák a póiyásaikkal, apák rövid nadrágban és baseball-sapkában, ezüsthajú nyugdíjasok, háziasszo­nyok hajcsavaróval, valamint né­hány fiatal teszi ki a demokrata sza­vazópolgárok jó hangulatú csoport­ját. A kortesekkel és a sajtó csapatá­val szemben mindenesetre ók a ki­sebbség. Egy nagyra nőtt, kopaszodó negyvenes furakodik előre a piros huzatú széksorok között, van akivel kezet fog, a másikat vállon veregeti, és bemutatkozik sorban: „Helló! Jim Roosevelt vagyok. Jó, hogy eljöttél!“ Bár Roosevelt unokája, aki bosto­ni ügyvéd, szintén pályázik a helyre, nem sok esélye van, mert minden előnyös tulajdonságával együtt sem tudja felhangolni a hallgatóságot higgadt érveivel. Ez az este sztárjá­nak, egy másik nagy família sarjá­nak sikerült: Joseph Patrick Ken- nedynek, aki minden jelenlevőnek csak „Joe“, szőke fürtú, még csak 33 éves, s rendelkezik azzal a köz­mondásos Kennedy-mosollyal, amely egykor az európai képeslapok címoldalát díszítette. Soványabb, mint nagybácsija, Teddy, izmosabb, mint Jack bácsi, jobb külsejű, mint apja, Bobby - így hangzanak a profi imázsgyárosok leírásai. Ifjúság, energia, „állatias magnetizmus“, pénz és himév még azok a szavak, melyeket vele kap­csolatban folyton emlegetnek. A va­lóság egy kissé kevésbé csillogó. Még egy Kennedynek sincs szabad­jegye Washingtonban. Még ebben a választókerületben, ahol minden­nél kedvezőbbek a feltételek, még itt is harcolni kell. Joe Robert F. Ken­nedynek a legidősebb fia, a Kenne- dyé, aki az elnök fivére volt, és akit 1968-ban a kaliforniai előválasztá­sok megnyerése után Los Angeles­ben meggyilkoltak. • Joe két évvel idősebb nővére, Kathleen Town- send-Kennedy Maryland második kerületében indul a képviselői he­lyért. Politikai karrier gondolatával játszik Kennedy szenátor 25 éves fia, Edward M. Kennedy jr., valamint Eunice Kennedy és Sargent Shriver 26 éves fia, Timothy Shriver-Ken- nedy is. Joe 16 évesr volt, amikor az apja ellen elköve­tett merénylet híre elérkezett hozzá. Az amerikai nyil­vánosság előtt akkor vált ismert­té, amikor a teme­tésre utazó gyász­vendégeket a vonatnál egyen­ként üdvözölte: „Joe Kennedy va­gyok. Köszönöm, hogy eljött!" Az iskolákon nehe­zen jutott túl. Há­rom magáninté­zetben, aztán há­rom college-ban próbálkozott és hagyta ott őket, míg végül a mas­sachusettsi egyetemen sike­rült megszereznie a végbizonyít­ványt. Az iskolai nehézségek, persze, nem jelente­nek akadályt a politikai pályán. Joe igencsak az intelligensebb becsé­nek, Bobby jr.-nak az árnyékában állt, aki először a Harvardon indult neki a karriemak. A kábítószerekbe való menekülés véget vetett ezek­nek az álmoknak, még mielőtt Bobby Kennedynek még egy fia, David Floridában meghalt 1984-ben a kábítószer-túladagolásától. Joe maga is találkozott a „Kennedy- tragikummal“, amikor 1973-ban Nantucket szigetén egy kiruccanás alkalmával dzsippel balesetet oko­zott, amelynek következtében a ba­rátnője, Pam Kelley deréktól lefelé megbénult. A családi tragédiák és a hires dinasztiákban előforduló esetek még mindig lebilincselik az A baloldali demokrata értelmisé­giek nem nagyon kedvelik Ken- nedyt, és a jelölt nem is nagyon fut az olyan választók után, akiket úgy­sem tud meggyőzni. Az ö közönsé­ge a nyugdíjasok, munkások és al­kalmazottak, stílusa populista. George Bachrach Massachussets állam szenátusának egyik baloldali demokrata tagja. Maga mögött tud­hatja a Harvardot és az értelmiségi­eket, s provokatív fellépésével Ken­nedy fő ellenfelévé vált. Aki azt hiszi, hogy Roosevelt re- cepte helyes és O’Neill sokat idézett mondása, hogy „minden politika he­lyi politika" különösen illik a bostoni választási küzdelemre, az csalódik. Bachrach a Líbia elleni bombatáma­dást használja föl a Kennedy elleni offenzíva megnyitására, és simán ráfogja, hogy az helyesli a civil la­kosság bombázását. Kennedy az ellenfélről egyszerű­en nem vett tudomást, és kitért az útjából. Amikor azonban a közvéle­mény-kutatások szerint Bachrach- hoz képest csökkent az előnye, tak­tikát változtatott, és védekezett az olyan állítások ellen, hogy energia­óe Kennedy • A Kennedy-család harmadik nemzedékének ígéretes tagja: novemberben a távozó Thomas O’Neill mandátumát nyerte el Joe, amerikaiakat. Ám az, hogy - akár­csak 1960-ban - hajlandók-e egy Kennedyt politikailag is követni, más kérdés. Joe-nak Bostonban könnyebb dolga van, mint nővérének Délen. A hely, melyet 1953 óta „Tip“ O’Neill töltött be, „Kennedy-ország- ban" fekszik, és a demokratáktól nem lehet elvenni. Republikánusok „itt egyszerűen nem fordulnak elő" - mondja a Republikánus Párt egyik rendíthetetlen híve, de azért igazi amerikai gondatlansággal mégis megpróbálják. A későbbi John F. Kennedy elnök itt kezdte a pályafu­tását 1946-ban a mandátum elnye­résével. O'Neill Kennedyt követte, mikor az átkerült a szenátusba. A választókerület erősen különböző szektorokból áll össze: az egyKor domináló protestáns elittől a katoli­kus íreken keresztül a portugálokig és örményekig terjed. A nagy egyetemi népség teljesen a liberális demokrata tábort erősíti. O’Neill maga Észak-Cambridgeból származik, tehát nem a Harvard és a MIT köreiből, hanem egy kevert munkásnegyedből. szolgáltató társasága - Citizens Energy Corporation - üzletileg is kapcsolatban áll Kadhafi olajérde­keltségeivel. Joe ezt vágta oda egy tévébeszélgetésben: „Líbia kínált menedéket apám gyilkosának, Sir- han Sirhannak. Elhiszik, hogy a Citi­zens Energynek köze lehet a Líbiá­ból származó olajhoz?" Joe Kennedy fellépését követően itt a középiskolában hangos taps, füttyentések és ütemes kiáltások hangzanak föl: „Joe! Joe!" - az egyik hallgató predig azt mondja: „Ez a fiú O. K.!“ Természetesen a fize­tett taps is működött. N égy éve épül a varsói metró, s majd csak 1988-ban haladnak át rajta az első műszaki szerelvények, de már most több mint fél évszázados történelme van. A második világháború előtt is folytak a metró intenzív rendezési munkái, de az építkezést a háború miatt csak az ötvenes évek elején kezdték meg a lengyel építőmunkások. Az elképzelések szerint mélyvasút lett volna, s el is készült egy 1,5 kilométeres alagútszakasz. A rossz hidrológiai körülményekre és a magas költségekre való tekintettel azonban leállították a munkálatokat. Jóllehet, utána csaknem harminc éven át vitatkoztak a varsói metró létesítésének lehetőségéről, csak 1975-ben dolgozták ki annak a kéreg- vasútnak a műszaki-gazdasági dokumentációját, amely a későbbi tervek alapjául szolgált. KÖZELEBB A CÉLHOZ A Lengyel Népköztársaság kormánya 1982. december 23-án rendele­tet hozott a varsói metró megépítéséről. Az azóta eltelt négy év során az építők a dél-varsói kerületekből behatoltak a belvárosba. Tavaly október­ben már lezárták a forgalom elöl az Aleje Niepodleglosi sugárutat, amely a mintegy 200 000 lakosú Ursynów kerületet köti össze a belvárossal. Itt lesz a metró első - észak-déli irányú - vonala, amelynek teljes hossza eléri majd a 23,1 kilométert, s 23 állomása lesz. A Metróépítés Társa­dalmi Bizottsága már kihirdette az állomások elnevezésére kiírt verseny- pályázat eredményeit is. Milyen lesz a varsói metró? Kezdetben a szerelvények 3 percenként, az építkezés befejezése után pedig 90 másodpercenként fognak közlekedni 36 kilométer/óra átlagse­bességgel. Míg jelenleg a városi közlekedési eszközökkel a Varsó déli peremén fekvő Ursynówból az északi peremvárosban elhelyezkedő Warszawa kohóműig az utazás több mint két órát vesz igénybe, a metróval ez az idő 36 percre rövidül. Az első metróvonálon 360 kocsit közlekedtetnek a jövőben. A tervek szerint az Ursynówtól a Lazienkowski sugárútig vezető szakaszt a Műegyetem megállóval 1991-ben adják át rendeltetésének, a teljes észak-déli vonalat pedig három évvel később. A varsói metró nem lesz mélyvasút. Az alagutak 9-15 méterrel a felszín alatt húzódnak. A csúcsforgalom óráiban a szerelvények egy irányban óránként 30 000 személyt szállítanak. A tervek szerint a metrót elsősorban az a félmillió varsói veszi majd igénybe, akik a vonal mentén fekvő három kerületben: Mokotówon, a belvárosban és Zoliborzban dolgoznak. MIVEL KÉSZÜLTEK EL? Az ursynówi munkafront jelenleg 8,5 kilométer hosszú. Az alagútból mintegy három kilométernyit már befedtek. Hét állomás és egy kitérövá- gányos rendezóállomás van épülőben. Az eddig kiásott föld mennyisége meghaladja az egymillió köbmétert. Az építkezésen 33 000 ember dplgozik, köztük 200 bányász a katowi- cei vajdaságból és 250 metróépítö, akiket a Szovjetunióban képeztek ki. Egy év leforgása alatt az építkezés 30 ezer tonna cementet és 20 ezer tonna acélt emészt fel. A kormányközi megállapodás értelmében a Szov­jetunió gépeket, berendezéseket, anyagokat, alkatrészeket exportál a varsói metróépítés céljaira. A szovjet szállítások értéke már megha­ladta a 30 millió rubelt. Jerzy Majewski metróépítési kormánybiztos szerint eddig több mint 8 milliárd zloty értékű munkát végeztek el. Az éves terveket mindig sikerült túlteljesíteni. Az első vonalon körülbelül háromezer főnyi személyzet foglalkozta­tása válik szükségessé. Egy részük már négy év múlva munkába áll.' Ezért öt varsói szakiskolában megkezdték a leendő szakemberek kép­zését A metróépítésre nemcsak a varsóiak, hanem más lengyel városok lakói is izgatottan figyelnek, hiszen a varsói beruházás kísérlet, amelynek beválása után megkezdődhet az építkezés másutt is. Lengyelországban már most kilenc város van, ahol a tömegközlekedési gondok megoldásá­nak a metró lenne a legjobb eszköze. A metróra várók között ott van a 900 000 lakosú Lódz és a 750 000 lakosú Krakkó is. Itt már megkez­dődtek az előkészületi munkálatok is. (Budapress-lnterpress) • Kathleen Townsend-Kennedy szintén politikai karri­erre készül Barátságos — de veszélyes Hét éve keresnek egy álrendőrt Az illető barátságos, segítő­kész - de veszélyes. A nyugat- berlini bűnügyi rendőrség hét éve vadászik egy álrendőrre. A trükkös tolvaj eddigi zsákmá­nya kereken egymillió márka. Készpénz és ékszer. Kontóját nem kevesebb, mint 200 felderí­tetlen eset terheli. Rendöregyen- ruhában jelenik meg. Áldozatai szinte kizárólag öreg emberek, legtöbbnyire 70 és 90 év közötti­ek. „E nemzedékek szemében a rendőr még tekintély, korlátlan bizalommal vannak iránta", mondja Huwe bűnügyi felügyelő. Az egyenruhás férfi előtt szinte akadálytalanul kinyílnak a laká­sok ajtajai. A trükkös tolvajról nem sokat tud a bűnügyi rendőrség. Körül­belül 40 éves, telt arcú, 175 centiméter magas. Már egy év óta van róla fantomkép, a körö­zés eredménye azonban a nullá­val egyenlő. Ismételten felmerült az a gyanú is, hogy talán nem is egy álrendör, hanem egy igazi tért rá a bűnözés útjára. „Termé­szetesen ebben az irányban is nyomoztunk, de teljesen ered­ménytelenül." Az egyenruhát állandóan ma­gánál hordja egy műanyag ta­sakban. Sötét folyosókon vagy pincehelyiségekben öltözik át, mielőtt áldozatait felkeresné. „Lehetőleg kerüli, hogy az utcán egyenruhában mutatkozzon" - állapították meg az illetékes ügyosztály nyomozói. „Tevé­kenységi területe” a város min­den részére kiterjed. További ismertetójele kihall­gatott áldozatai szerint: soha nem alkalmaz erőszakot, meg sem fenyegeti a nála jóval gyen­gébb öregeket. Az egyenruha megnyitja előtte az ajtókat, ürü­gye egyszerű, de eredményes: „A szomszédban betörtek, lenne néhány kérdésem." Ezekkel a szavakkal nyert bebocsátást egyik legutóbbi áldozatához, egy 76 éves asszonyhoz. „Tudako­zódás" közben sikerült elterelnie az asszony figyelmét és a szek­rényből kiemelnie több ezer már­kát meg egy brilliánsgyürút. Több mint kétszázszor volt ilyen módon eredményes. Leg­többször azzal az érvvel, hogy betörés ügyében nyomoz, néha azzal, hogy tanácsokat kíván ad­ni az áldozatnak, hogyan őrizheti meg jobban és biztonságosab­ban a pénzét. Az álrendőr esz­köztárában sikerrel szerepelt már a „pohár viz" is, amivel a legkülönbözőbb rendű és ran­gú tolvajok áldozatuk figyelmét el szokták terelni. „Feltételezzük, hogy áldoza­tait az utcán és a boltokban fi­gyeli, majd követi" - mondja Hu­we főfelügyelő. Azt nem tudjuk, azonnal a tett mezejére lép-e, vagy később tér vissza." Legö­regebb áldozata egy 98 éves asszony volt. A trükkös lopások, a bűnügyi statisztika szerint, általában nö­vekvőben vannak. De ritkán for­dul elő, hogy valaki olyan arcát­lanul járjon el, mint az ismeret­len. Bár gyakran váltott be lopott csekkeket a bankokban és or­gazdákkal is kellett érintkeznie, hogy az elemeit ékszert pénzzé tegye, az intenzív nyomozás el­lenére sincs forró nyom. „Ha majd elfogjuk, mindnyájan fellé- legzünk" - mondja Huwe főfelü­gyelő. A tettes, mint valami tüne­mény, felbukkan és újra eltűnik. Nagyon megkönnyítik a dol­gát az áldozatok. Eddig még senki sem kérte, mutassa a zöld szolgálati igazolványát, amilyen minden nyugat-berlini rendőrnek van. Végül is egyenruhát vi­sel.. (DIE WELT)

Next

/
Thumbnails
Contents