Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-19 / 24. szám

■ WOLF DURIAN SEGÍTSÉG! KERESZTESPÓK! Reggel egy légy, ahogy felébredi, az orromra telepedett. Úgy öt óra tájban... Ezért alapos okom volt rá, hogy beszerezzek egy példányt azokból a csodás és hasznos keresztespókokból, melyeket szeptemberben találni a kerítéseken. Mint ismeretes, a pókok legyet fognak; s már régóta vágytam rá, hogy legyen egy keresztespókom Nos, Kiválasz­tottam egy díszpéldányt, óvatosan beletettem egy üres gyufásskatu- lyába, és otthon ráraktam egy faágra. Reggeli közben titokban odapillantottam a pókra. Hirtelen eltűnt. Ebédre krumplileves volt.- liiiiiii! - ordított fel a feleségem, és fölfelé meresztette a szemét.- liiiiiii! - ordította a kislányom, csak egy oktáwal feljebb. A lámpáról, pontosan a levesesfazék fölött, a keresztespók eresz­kedett le egy szálon.- A pók hasznos állat. Megfogja a legyetI - jelentettem ki ismeretierjesztő hangsúllyal. Levettem a pókomat a fonálról, és egy szobanövényre tettem. Azonnal el is tűnt.- Mit keres ez a - nyögte a feleségem, háromlépésnyire az asztaltól, egyik karjával a lányomat védte, akit időközben sikerült elrántania onnan, másik kezében a levesestálat tartotta -, mit keres ez a mérges izé a mi lakásunkban?- A keresztéspók csak a legyet bántja, az emberre ártalmatlan - magyaráztam. És beszámoltam a légyről, amelyik reggelente pontosan ötkor az orromra szokott telepedni. Emiatt szereztem be a pókot. Más házaknál, ahol egér van, macskát tartanak.- A macskák bájosak - mondta a feleségem, és kihátrált az ajtón, a lányommal és a levesestállal.- Lehet - kiáltottam utána - de a macskák nem fognak legyet. Ezen az estén volt alkalmam megbeszélni a dolgot a pókkal. Időközben hálót szőtt az Íróasztalom alá, éppen arra a helyre, ahová az ember a lábát szokta feltenni.- Nézd - mondtam -, ez így nem lesz jó. Hová fogom felrakni ezután a lábam? És beletettem a pókot egy virág kelyhébe. Rögtön leereszkedett egy szálon a földre, és beszaladt a kályha alá. Másnap a pókháló fent volt a sarokban, a kályha fölött. Mellesleg az a bizonyos légy még mindig életben volt. Azt el kell ismerni, hogy a pókok jobban ismerik a légyfogás fortélyait, mint mi, vagyis a hálónak ott fent kell lennie. És itt lent legalább nem volt útban. Délután teára vártuk Meieréket.-A pókot el kell tüntetniI - magyarázta a feleségem, és fogta a kefeseprűt.- De hát a légy! - kiáltottam. Akkorra már lesöpörte a pókhálót. A pók villámgyorsan szaladt lefelé a partvisnyélen.- liiiiiii! - sivitotta a nejem, eldobva a takarítóeszközt, és kirohant a szobából. Legalább volt miről társalogni Meierékkel:- Mit szólnak, hogy a férjem egy mérges keresztespókot hozott be a lakásba.- liiiiiii! - rémüldöztek Meierék. - Egy pókot?- A légy miatt - magyaráztam. - Ugyanis minden reggel ötkor egy légy száll... Feleségem leintett.- A legyes meséje csak ürügy. Meierék megjegyezték:- Egyáltalán, a férje néha olyan furcsa... Estére a pók az íróasztallámpa és az írógép közé szőtte a hálóját, valóságos remekművet. A közepén ült, jól látszott a fehér kereszt a potrohán. Fogtam egy legyet, és bedobtam a hálójába. Rávetette magát a légyre, fürgén bepólyálta a hálóba, és forgatta, forgatta. Másnap reggel pontosan ötkor ébredtem, és az orromhoz kaptam. A légy nem volt rajta!- Látod - mondtam a feleségemnek -, milyen hasznosak a keresz­tespókok. Nézd, ott van a legyem. És megmutattam neki a legyet a hálóban... Majd a pókomat betettem egy gyufásskatulyába, és visszavittem a kerítésre. Hiszen az íróasztalomon nem használhattam volna tovább semmire. S mint aki jól végezte dolgát, munkához láttam. Németből fordította: MOSONYl HELGA NÖVÉNYEK LAKÓHELYEI XIV. ALHAVASI RÉTEK A szél - kötőféken Ha egy forgót a ventillátor légára­mába helyezünk, hevesen pörögni kezd. Képzeljük el, hogy ez a forgó a későbbi széllel működtetett villa­mos erőmüvek mintája. Nagyítsuk fel ezerszeresére, keressünk egy helyet, ahol erős a szél - és olcsó villamos energiát nyerünk. A Szov­jetunióban sok olyan terület van, ahol jó „termés" várható. Különö­sen kedvező a széljárás a rosztovi, a volgográdi területen. Észak-Ka- zahsztánban, az Északi-Jeges-ten- ger és a Csendes-óceán partjainál, a Krim hegyes vidékein. Az országban kis számban állíta­nak elő szélaggregátorokat. Kétla- pátos kereküknek átmérője hat mé­ter, teljesítményük négy kilowatt. Ezek a berendezések azonban mű­szakilag már régen elavultak. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy nem gaz­daságosak a kis teljesítményű szél­kerekek. Hatalmas villamos erőmü­veket kell építeni, amelyek nagy mennyiségű energiát képesek előál­lítani. Őseiktől - a szélmalmoktól - ezek megközelítőleg annyira távolodtak el, mint a gépkocsi a szekértől. De az elv ugyanaz maradt. Ma már megtették az első lépést a jövő villamos erőművei felé. Meg­kezdték a négy méter átmérőjű mo­dell vizsgálatát, tanulmányozzák di­namikai jellemzőit. A laboratóriumi vizsgálatok után a modellt áthelyezik a terepre, ahol természetes feltéte­lek közepette bizonyíthatja tulajdon­ságait. Egyébként az ország egyik szeles vidékén már tervbe is vették az első - kísérleti - széllel működte­tett villamos erőmű építését. De a tudósok még messzebb, és - ha így lehet mondani - még maga­sabbra tekintenek. Bebizonyosodott, hogy hat-kilenc kilométer magas­ságban százszor nagyobb sebessé­gűek a széláramlatok, mint a földön. Például Moszkva fölött nyolc kilomé­teres magasságban a szél sebessé­ge eléri a 43 métert másodpercen­ként. Ha ezt kihasználjuk, kisméretű berendezéssel tekintélyes teljesít­ményt érhetünk el. Már javaslat is készült egy ilyen magassági állomás megépítésére. Ezt a földdel kábel kötné össze. Visnyovszki László MEGFEJTÉS A június 5-i számunkban kö­zölt feladatok megfejtése: föld­művelés; 9876. Nyertesek: Bocz Lídia, Nagykér(Milanovce); Egri Péter, Dióspatony (Orechová Potőö); Szendi Zsolt, Nagyme- gyer (Calovo); Tóth Anikó, Ser­ke (Sirkovce); Gábris Regina, Bratislava. Ahogy az ember egyre feljebb „nyomult" a hegyekben, annál nehezebb harcot vívott az erdő­vel, hogy területeket metszhes­sen ki belőle, melyen legeltethet. Az irtásokon fénykedvelő füves társulások alakultak ki. Fennma­radásukat egyedül a rendszeres kaszálásnak köszönhetik. Bár a kaszálás, a trágyázás és a le­geltetés „egységesítette“ eze­ket a társulásokat, azért a nö­vényzet összetételéből követ­keztetni lehet arra, milyen erdő volt egykor a rétek helyén. A magasabb humusztartalmú, alacsonyabb fekvésű erdők he­lyén rendszerint a franciaperje tömeges elterjedése figyelhető meg, magasabb régiókban a réti aranyzab változatos társulásai. Az alpesi perje és „társai" csak 1000 méternél magasabb terüle­teken jelennek meg. Ezek a ré­tek csodálatos látványt nyújta­nak nyárelőn, amikor már az utolsó hófolt is eltűnt. A kiránduló számára felejthetetlen élmény a sáfránnyal benőtt, virágtenger­ként ható mező látványa, még a tavaszi tárnics pompás kék virága is nyílik, később megjele­nik a piros virágú tüzes liliom, sárgállik a zergeboglár. A sava­nyúbb, tehát mészszegény terü­leteken a szőrfű és a vörös csen- kesz veszi át a vezető szerepet. Itt láthatjuk, néhol szőnyeget al­kotva, egyik szép cserjécskón- ket, a csarabot, amely egykor keresett gyógynövény volt. És persze mindenütt megtalálható a síkságról is közismert sovány csenkesz. Ha a kaszálás és a legeltetés abbamarad, természetes folya­matként megindul az erdösödés. A fákkal és bokrokkal fokozato­san betelepülő vagy erdősített rétek szélén védett korpafüveket találunk, amelyek jelentős mér­tékben elsavanyodott talajt jelez­nek. A hegyi legelők természe­tes összetételben - persze, fi­gyelembe véve, hogy másodla­gos társulásokról van szó - igen magas tápértékú zöldtakarmányt jelentenek a háziállatok számá­ra. Talán, mert rövidebb a nyár, szinte felgyorsul a növények táp­anyagcseréje, így képesek na­gyobb mennyiségben biológiai­lag értékes anyagot felhalmozni testükben. Ezt a jelenséget jól ismerik a hegyi pásztorok, ki is használják. A friss rétekre kihaj­tott jószág hamarosan gömbö- lyödni kezd, a tejhozam ugrás­szerűen megnő, átlagon felüli a tej minősége. Az alhavasi rétek életébe is beavatkozott az ember, itt is ter­jed a műtrágyák használata, fo­lyik a talajegyengetés. Ezeknek az egyébiránt jószándékból ere­dő munkálatoknak, amelyek a nagyobb hozamok elérésére irányulnak, sajnos, nem mindig • Virágzó zergeboglár és uj- jaskosbor (A szerző felvételei) kedvező a hatásuk, akár a ter­mészet-, akár környezetvédelem szempontjából nézzük; mező­gazdasági hasznuk sem mindig egyértelmű. Meggondolatlan lé­pések következtében nemegy helyen meggyorsult a talaj le­pusztulás (erózió), a műtrágya hatására szegényebbé, biológia­ilag értéktelenebbé vált a füves társulások összetétele. Az alha­vasi réteken tapasztalható ked­vezőtlen változások is jól példáz­zák, hogy a síkságokon esetleg bevált megoldásokat nem lehet kellő megfontolás nélkül „felvin­ni" a magasabb hegyek közé. Az alhavasi rétek jelentősek az ember számára, elsősorban az állattenyésztés szempontjá­ból, de fontos szerepük van a tu­risztikában is, például télen, hisz itt található síterepeink zöme. BOGOLY JÁNOS • Alhavasi rétek Gondolkodom, tehát... SZÁMOLJ UTÁNA! Indulj el a nyíllal jelzett 7-es számtól, és az adott számok felhasználásával végezd el a négy alapműveletből azokat, amelyek se­gítségével az eredmény végezetül 1 lesz! Nos, mely műveleti jeleket írod az üres négyzetekbe? ADY-VERS Ha az ábrában látható betűpárokat he­lyes sorrendbe rakjuk egymás mellé, Ady Endre egyik versének címét kapjuk eredményül. Mi a vers címe? KÖVESDI KÁROLY Gergő vitéz Gergő vitéz hetyke legény, reggelije harminc lepény, ebédre esz' ökröt, hatot, vacsorára egy tökmagot. Erős is ám, mint a bivaly! Láttára elül a zsivaj, ki-ki bújik, amerre lát, hallgatni a légymuzsikát. Gergő vitéz büszkén baktat, hintalova hegyre kaptat, öröm nézni, hogyan roszog. fakardja a térdén kocog. Gergő vitéz, az a fakard, ha odacsap, fű se marad! Jaj, de félek, hogyha rámnéz, olvadozok, mint a nádméz! Hallja-e kend, Gergő bátya. , ne induljon a csatába! Inkább birkózzon betűkkel: hasas bé-kkel, nyurga ú-kkel! Melyik a legközelebbi csillag? Aki tudja, hogy a Nap is egy csillag, helyesen válaszol, ha erre a kérdésre azt mondja: a Nap! Ha a mai leggyorsabb űrhajóval akarnánk a közelébe jutni, az út körülbelül fél évig tartana. Mégis azt mondjuk, hogy közel van. Ugyanis a Nap után á következő csillag már oly messze van, hogy ugyanazzal az űrhajóval százezer évig tartana az út odáig! Ezért olyan halványak a távoli csillagok. S. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents