Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-19 / 24. szám

• A szlovákiai televíziózás har­mincéves történetében a jelentős dátumok közé tartozik 1983. október 31 -e. ezen a napon jelent meg elő­ször a képernyőn A hét eseményei magyar nyelven című műsor. A csehszlovákiai magyar nemzeti­ség élete, munkája - az országos törekvések szerves részeként - te­hát már a tévé képernyőjén is tükrö­ződik. Milyen teltételek között kez­dődött meg az azóta is rendszere­sen jelentkező műsor szerkesztése, illetve közvetítése, és milyen feltéte­lek között történik ma?- Eléggé felkészületlenül ért ben­nünket a feladat annak idején. Nem voltak ilyen jellegű tapasztalataink. Ezért mindjárt a rádióhoz fordultunk, ahol sokéves hagyománya van a nemzetiségi műsorok készítésé­nek. Jakál István, a magyar adás főszerkesztője segített a koncepció kidolgozásában, jóllehet a mi szán­dékaink eléggé eltértek attól, amit a rádió csinál. Tőlük egyébként más segítséget is kaptunk és kapunk. Miközben folytak az előkészületek, időpontot kellett találni a műsornak. Az már korábban eldőlt, hogy a má­sodik programba kerül, mely végig fogható Dél-Szlovákiában. A hétfői napra esett a választás, azért is, mert a budapesti televízió akkor nem közvetít. Nagyon szerény kö­rülmények között kezdtünk, ami a személyi feltételeket illeti. A műsor első szerkesztője, Pék Zoltán mellett ma már ott van Kollár Gábor, felelős szerkesztőként, és egy titkárnő; a többi külső munkaerő, a rádióból és az Új Szóból. Egyelőre még így is kicsi ez a szerkesztőség, tervezzük bővítését. Az utóbbi időben mind gyakrabban hangzott el, hogy a mű­sorban kevés eredeti anyag szere­pel Dél-Szlovákiából, több kellene. Mi szeretnénk eleget tenni ennek a kérésnek. • Idestova négy esztendő eltelté­vel, hogyan értékelné a műsort, va­lamint szerepét a csehszlovákiai magyar nemzetiség tájékoztatá­sában?- A cél alapvetően az volt, hogy komplex képet adjunk elsősorban a hazai eseményekről, külön-külön rovatot szentelve a gazdasági, a belpolitikai és kulturális kérdések­nek, a sportnak, de a külpolitikának is, ahogy azt egy ilyen jellegű műsor megkívánja. A Magyar Televízó más szempontok szerint készíti nemzeti­ségi adásait, szegedi kollégáink re­gionális műsort szerkesztenek, ki­mondottan a nemzetiségek, köztük a szlovákság életére irányítják fi­gyelmüket. Természetesen, ezt mi is feladatunknak tartjuk a csehszlová­kiai magyar nemzetiséggel kapcso­latban. Igyekszünk több olyan anya­got vinni a képernyőre, amely Dél- Szlovákia gazdasági és kulturális életéből meríti témáját. Ami a tartal­mat illeti, a magyar adás szerkesztő­inek ugyanazokat a feladatokat kell teljesíteniük, mint a Tv-híradó bár­mely más munkatársának, vagyis ha egy-egy időszakban olyan témák kerülnek előtérbe, mint például az átépítés, a kultúra demokratizálása vagy a művészeti szövetségek kongresszusai, akkor azoknak sze­repelniük kell a magyar nyelvű mű­sorban is. ösztökéljük szerkesztőit: olyan minőségű anyagot hozzanak be a „terepről", hogy azt egyaránt közvetíthessük a Tv-híradóban, az Időszerű eseményekben és a ma­gyar nyelvű adásban. 0 Az a törekvés, hogy a magyar nyelvű műsorba kerülő anyagok más programban is szerepeljenek, aligha lehet akadálya az adás idő­szerűségének, frissességének, szerkezeti egységének. A nézők a sokrétűséggel, a szélesebb kite­kintéssel együtt igénylik a csehszlo­vákiai magyar nemzetiség életének, munkájának, kultúrájának rendsze­resebb és teljesebb bemutatását. Mindez természetesen szerkezet és egységes vonalvezetés kérdése is. Ha elvárjuk a televíziótól, hogy ösz­tönözzön, mozgósítson, akkor ez a műsor valójában Így tehet eleget e feladatoknak.- Kulturális területen külön figyel­met szentelünk a Csemadok mun­kájának, a nemzetiségi oktatásügy­nek, rendszeresen hírt adunk a Ma­gyar Területi Színházról. Vélemé­nyem szerint a csehszlovákiai ma­gyar nemzetiség kulturális élete megfelelő teret kap a műsorban. Egyébként szociológiai felmérések szerint a Csehszlovák Televízió né­zőinek 10-12 százaléka követi fi­gyelemmel ezt a műsort, azaz mint­egy 150-160 ezer ember. Ezzel a nézettséggel elégedettek lehe­tünk, magasabb, mint például az Egy hét a kultúrában című magazi­né, pedig ez országos adásban megy. A struktúrával kapcsolatban hadd mondjam el, nekünk most hi­ányzik olyan műsor, amilyen annak idején A hét tükre volt. Az 1988-ra szóló tervünkben szerepel egy, eh­hez hasonló típusú magazin létreho­zása, belpolitikai eseményekkel, kérdésekkel foglalkoznánk benne, kommentárok formájában is. Ez a szándékunk ugyancsak utal arra, hogy A hét eseményei magyar nyel­ven szerkezeti felépítése helyes. Mi itt, a Tv-híradó szerkesztőségében úgy véljük, igenis van mozgósító, ösztönző szerepe a műsornak. Ami­kor például a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Isterböl hozunk ere­deti riportot arról, hogyan teljesítet­ték az első negyedévi tervet, vagy a szállítói-megrendelői kapcsolatok­ban mutatkozó gondokkal foglalko­zunk stb., akkor véleményünk sze­rint épp ez aktivizáló tényező. Gyak­ran nemcsak rámutatunk a problé­mákra, hanem - közösen a vállala­tok vezetőivel, a járási pártszervek­kel - segítünk is a megoldásukban. Az utóbbi években mind gyakrabban alkalmazzuk azt a módszert, hogy visszatérünk egy-egy helyszínre, ahol felelős dolgozók ígérték, hogy erre és erre a határidőre eltávolítják a hibákat. Vagyis tájékoztatjuk né­zőinket, megtartották-e ígéretüket. • A nézők nyilván a műsor egé­szét, a magyar nemzetiség életével foglalkozó anyagokat tekintve is igénylik ezt a közéleti elevenséget, amelyet az ön által említett, egyes műsoraikkal kapcsolatos tervükben szereplő, egységesebb koncepciójú, pergő magazinszerűség, kommen­tárok és egyéb műfajok beiktatása biztosíthatna. Egyébként A hét ese­ményei magyar nyelven szerkesztő­ségének a bővítése mellett terve­zik-e, hogy fiókszerkesztőséget nyit- hak a Közép- és Kelet-szlovákiai kerületben, gondolva külön forgató- csoportokra is?- Szlovákia-szerte vannak tudó­sítóink, így - mint a Tv-híradó részé­nek - vannak a magyar szerkesztő­ségnek is. A Tv-híradóban sokáig éreztük hiányát a kihelyezett tudósí­tóknak. Ma már működnek ilyenek, és természetesen egész szerkesz­tőségek, Kassán (Kosice), Banská Bystricában, Nyitrán (Nitra), Ziliná- ban, Rimaszombatban (Rimavská Sobota), Michalovcében, Poprádon és a Magas-Tátrában, Prievidzában. Három-négy járás jut egy szerkesz­tőségre, illetve kihélyezett stábunk­ra, amelyek feladatul kapták, hogy dolgozzanak a magyar adás számá­ra is. Ennek az adásnak a felelős szerkesztője ugyanolyan jogkörrel rendelkezik e tekintetben, mint bár­mely más vezető szerkesztő - fel­adatokkal bízhatja meg kihelyezett híradós stábjainak szerkesztőit.-• Miért van akkor, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia déli járásaiból kevesebb az anyag, pontosabban, a magyar nyelven készült riport, be­szélgetés? Nyugat-Szlovákiából, fő­ként a Dunaszerdahelyi és a Komá­romi (Komárno) járásból még csak- csak.-A kérdés jogos. Tudjuk, hogy vannak még tartalékaink. A műsor szerkesztőinek a jövőben az eddigi­nél rendszeresebben kell hírt adniuk a Nagykürtösi (Vel'ky Krtís), a Lo­sonci (Lucenec), a Rozsnyói (Roz- nava), a Kassa-vidéki (Kosice-vi- diek), a Tőketerebesi (Trebisovj já­rásokból is. Műszaki feltételeink megvannak hozzá. Ha ma feladatul adjuk, hogy például az ország legke­letibb részéből hozzanak anyagot - holnap itt van. 0 A hét eseményei magyar nyel­ven 18.30 órakor kezdődik' vagyis olyan időpontban, amikor általában kevesen ülnek még a tévé előtt. Esetünkben a címzettek zöme kora tavasztól késő őszig házon kívül tartózkodik, kertben, földeken dol­goznak az emberek.- A tévére ma már másként kell néznünk, miqt akár tizenöt évvel ezelőtt. Már nincsenek úgymond rossz időpontok. Különben egyetér­tek önnel, de ha továbbgondoljuk a dolgot, akkor ilyen szemszögből nem megfelelő a Tv-híradó kezdési ideje sem, vagy a péntek délutáni Bratislavai Magaziné, hiszen az em­berek épp ilyentájt vonulnak ki töme­gesen a városból, hétvégi kertjeikbe. Én úgy gondolom, hogy a televízió­nak minden időpontban megvan a maga nézője. Szeretnék még arra a megjegyzésére válaszolni, hogy frissebbek legyünk. Számunkra, té­véhíradósok számára minden nap: küzdelem az idővel. Készül a Tv- híradó, az Időjárásjelentés, az Idő­szerű események, az Ez történt 24 óra alatt című műsor. Ha mindeköz­ben az emberek meg is birkóznának a feladattal, vagyis, hogy egyenes­ben menjen az adás, a gyártáshoz nincsenek meg a feltételeik. BODNÁR GYULA • Egy film a Csehszlovák Televízió nyári műsorkínálatából: Jiri Krejéík alkotása, a Humorkereskedő, amelynek főszerepét Yvetta Kornová alakítja (Karel Kouba felvétele) Még külső segítséggel Beszélgetés A hét eseményei magyar nyelven címú műsorról Juraj Paskával, a TV-híradó főszerkesztő-helyettesével A tömegtájékoztatás klasszikus megha­tározása szerint: a televízió olyan mű­szaki eszköz, amely kép- és hanginformációt juttat el korlátlan számú készülékbe. Bár ez a megfogalmazás pontos, mégsem fejezi ki teljes mértékben a valóságot, mivel nem határozza meg a vevökészülkek területi „el­helyezkedésének" a határait. A tévéadás jelei mint ismeretes (a rádióadással szem­ben, kivéve az ultrarövid hullámsávot) nem verődnek vissza a légkör felsőbb rétegeiről, így a műsor csak ott fogható, ahol közvetlen „rálátás“ nyílik az adótoronyra, vagyis ahol az adó- és a vevőantenna között nincs sem­milyen természetes akadály. Ezért építik a té­véadókat hegytetőre, ha pedig ez a megoldás nem bizonyul elegendőnek, adóállomások egész láncolatát alakítják ki, hogy biztosítsák a vételt az egész ország területén. A műszaki lehetőségek korlátái miatt tehát a nézők szá­ma, mégha tetszés szerinti is lehet, nem haladhat meg egy adott értéket. Ugrásszerűen nőhet viszont az adásra kapcsolható készülékek száma, következés­képpen a nézőszám is a besugárzott terület növelésével. Erre pedig már megvan a lehe­tőség: a közvetlensugárzó műholdak csata­sorba állításával. Legfőbb jellmezöjük, hogy akár kontinensnyi területet tudnak műsorral ellátni. Ahhoz, hogy az adás minősége állan­dó legyen, és hogy a vevőantennát se kelljen állandóan forgatni, a műholdat az égbolt egy meghatározott pontjára „szegezik fel“. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy a műbolygó az Egyenlítő síkjában a Földdel megegyező szögsebességgel forog. Ilyképpen a földi megfigyelő számára látszólag egy helyben lebeg. Ennek az égi „antennának" köszönhe­tően: például műszaki szempontból semmi akadálya annak, hogy az általa közvetített műsort más műholdak is átvegyék, lehetővé téve ezzel, hogy a legfontosabb eseményeket akár bolygónk minden pontján figyelemmel kísérhessék az emberek. A tévézés kezdeti időszakában még keve­sen gondoltak rá, hogy milyen következmé­nyekkel járhat a tévéműsor űrbe sugárzása. Hiszen azzal, hogy az ionoszférán akadályta­lanul áthatolnak az elketromágneses hullá­mok, megnyílik előttük az út a világűrbe: a Naprendszert elhagyva elvileg akár a világ­mindenség határáig is eljúthatnak. A kapcsolatfelvétel lehetősége - mégha feltételezzük is, hogy ily közel található fejlett civilizáció (a Tejútrendszer átmérője mintegy százmillió fényév, a világmindenség pedig körülbelül tizenhat millárd) aránylag kicsi. A rendkívül sok, kozmikus eredetű sugárzás, zavar a földi tévéműsorokon is alaposan torzít az űrben. Ezzel kapcsolatban egy rendkívül érdekes modellkísérletet végeztek a közel­múltban. Párizsi középiskolásokból ötven-öt- ven csoportot alakítottak. A csoportok felének az volt a feladata, hogy a város egyes pontja­in esténként zseblámpáikkal fényjelet ad­janak le, a másik felének be kellett mérnie az előző csoportok villogtatásait. A heteken át, naponta többször megismételt kísérletek tel­jes kudarccal végződtek: az ötven kereső csoport egyikének se sikerült a város esti fényáradatában megállapítani, hogy mikor és honnan villogtatnak társaik. Nagyjából hason­ló nehézségekkel kell megküzdeniük a földön kívüli civilizácóknak is, ha a kozmikus jelekből ki szednék szűrni az általunk sugárzott tévé­adást. Ha szerencséjük van, sikerülhet nekik. Viszont megszűnőfélben van a televízió másik fő jellemvonása: a kényszerválasztás ténye. Kezdetben a néző csak két lehetőség között választhatott: a sugárzott músori vagy nézi, vagy kikapcsolja a készülékét. A további csatornák beindítása után „mozgástere“ annyiban bővült, hogy az éttermi étlaphoz .hasonlóan, kínálatból választhatta ki a neki legmegfelelőbbet. Napjainkban ez a lehetőség tovább bővül a közvetlensugárzó műholdak révén, az ezredfordulón minden bizonnyal félszáz körül mozog majd az adáskínálat. A minőségi változást egy új műszaki eszköz: a képmagnó elterjedése jelenti. Ez a videó­nak becézett berendezés elsőként függetlení­tette a nézőt a tévéműsor sugárzási idejétől. Míg korábban a megtekintésre kiválasztott músod csak a sugárzás időpontjában lehetett megtekinteni, addig, a programozás lehető­ségével élve, a képmagnó önműködően rög­zíti az adást, amely aztán egy későbbi, tet­szés szerinti időpontban megtekinthető. Az igazi nagy változást viszont a képkazetták kölcsönzése, videotékák kialakítása jelenti. Persze, napjaink kínálata még meglehetősen szegényes, de csupán idő kérdése a válasz­ték bövülése.­Sokan és sokszor felvetik, hogy a videózás terjedésével csökken a televíziózás jelentő­sége. Ha górcső alá vesszük a kérdést, kiderül, hogy évente két-háromszor annyi filmet, tévéjátékot készít a televízió, mint a filmstúdiók, a tévéműsorban nagyjából ugyanez az arány. így aztán az sem meglepő, hogy a videotékák kínálata ennek megfelelő. Mélyebben elemezve a jelenséget kiderül, hogy csupán a tévénézési szokások változá­sáról van szó: a jövőben egyre többen nézik majd a kazettára rögzített műsorokat, szem­ben az „élőben" sugárzottal. Ennek magya­rázata egyszerű: mégha ötven csatornán is közvetítené a tévé, a legkülönbözőbb típusú műsorokkal árasztva el a közönséget, minden igényt egyszerre képtelen kielégíteni. Jólle­het, a televízió kezdettől fogva össznépi ha­tásra törekedett. Ilyesmi szükségszerűen csak kompromisszumok árán lehetséges. így találták ki a főműsoridót és a rétegműsor-idöt. Míg az előbb említett időben a mindenki érdeklődésére számot tartó műsort adják (kri­mi, sport, híradó stb.), addig az utóbbiban speciális igényeket próbálnak kielégíteni (mú- vészfilmek, riportok, portréfilmek stb.). A videotéka épp ezt a gordiuszi csomot oldja meg: a néző a kölcsön vett kazettán azt nézi, amihez kedve van. Ebből persze az is követ­kezhetnék, hogy egy idő után a televíziózás akár feleslegessé is válhat. Szó sincs ilyesmi­ről, mivel a legkedveltebb műsorok közé tar­tozik a híradó, a sportközvetítés, élő adás. Ami a tévét egyedivé, megismételhetetlenné teszi: szemtanúvá avatja a nézőt még akkor is, ha egy adott esemény több ezer kilométer­re történik. A televíziózás az elmúlt évtizedek során több változást ért meg. Az adáskezdéstől adászárásig tévézők száma csökken, mind differenciáltabbá válik a músorválasztás. E folyamat - épp az új műszaki eszközök révén - tovább fog erősödni a jövőben. OZOGÁNY ERNŐ VÁLTOZÓ TÉVÉZÉS ÚJ SZÚ 14 1987. VI. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents