Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-19 / 24. szám
II Karinthy Frigyes centenáriumára I rodalomtörténeti közhely ma már, hogy a századunk első évtizedeiben kibontakozó modern magyar irodalom formálódásában, stíluskéresésében jelentős szerepe volt a szatírának. A korszak utolérhetetlen szatirikusa Karinthy Frigyes, akinek jelentőségét, munkássága legfőbb jellemzőit születésének századik évfordulója alkalmából idézzük fel. Rendhagyó, senki máshoz nem hasonlítható jelensége a magyar irodalomnak. Már életében legendák, anekdotikus történetek övezték alakját, melyek keletkezését gyakran 6 maga is segítette. A Nyugat első nagy nemzedékéhez tartozott, de számos vonatkozásban külön utakon járt. Leginkább demonstratív racionalizmusa, tudományos igényű humanizmusa, sokrétű természettudományi érdeklődése különböztette meg kortársaitól. Közvetlen baráti és munkatársi környezete jelentős filozófusként tartotta számon. Az irodalomtörténeti utókor óvatosabban fogalmaz: nem volt rendszeres gondolkodó, bölcseleti életművet nem hagyott hátra, elsősorban művész volt, akinek életműve telítve van filozofikus eszmékkel, akinek művészi kisugárzása jórészt intellektuális erejéből fakad. Eszmerendszerét a felvilágosodás értelem- és tudománytisztelete hatotta át, de fellelhetők benne Freud tanai, a modern kor szkepticizmusa és relativizmusa más eszmé- áramlatokkal elegyedve. Szemléletének maga adta legtömörebb jellemzését: ,,A világ mint ellentmondás". Nem véletlen, hogy a leggyakoribb kifejezőeszköze a paradoxon. Az indulása is elüt a szokványostól. Alig tizenöt éves, mikor a sajtóban közük a Nászutazás a Föld középpontja felé című fantasztikus regényét. A Verne modorában készült írás a fiatal szerző beleérző képességét és gazdag képzelöerejét bizonyította. A korai siker azonban pályaválasztását is meghatározta. Hajlamait követve beiratkozott ugyan az egyetem természet- tudományi karára, de a sajtó hamarosan elcsábította. Újságíró lett, egyike a legtermékenyebbeknek. Különösen sokoldalúsága volt szembetűnő: fordítások, versek, karcolatok, tárcák, elbeszélések stb. jelentek meg tolla nyomán. Majd egyre gyakrabban különös, műfajilag nehezen körülhatárolható nevettető s egyszerre elszomorító, elgondolkodtató írások. Az író „kroki“ néven emlegette őket, amelyen humoros témájú, vázlatos írást értett, amely nevettetett, de nem a szórakozást szolgálta elsődlegesen, hanem egy rendkívüli műveltségű és éleslátású író komoly társadalmi kritikáját közvetítette. A közvélemény mégis humoristaként ismerte meg. Tény, hogy ö volt az első irodalmi színvonalú magyar humorista. ,,A humora teljes igazság"- jegyezte meg már pályája elején. Tréfái, szóviccei, kabaré-jelenetei, humoreszkjei széles körben váltak népszerűvé. A legnagyobb írói utóéletét is meghatározó sikerét irodalmi karikatúráival érte el. Az így írtok ti (1912) címen megjelent kötetben egy nagy (magyar és világirodalmi) hagyományú műfajt újított fel, s igazított egyéni adottságaihoz. Műfaji meghatározásában maga sietett olvasói segítségére: „A paródia valamely meghatározott komoly mű külső formáit alkalmazza komolytalan tárgyra, a travesztia komolytalan formába öltözteti ugyanannak a műnek komoly tárgyát. A persziflázs egyszerűen kicsúfol mindent, hangot és tárgyat, de mindig a szóbanforgó műnél marad. Ezek az én új kísérleteim, melyeknek létrejötte nyilván szükségszerűen következett a kor szelleméből... az irodalmi karikatúra nevet kapták." írásai közül azok emelkednek ki, melyeknek tárgya nem egyetlen mű, hanem az, írói modor. Célja a modorosság kigúnyolása, eszköze a torzkép formájában felrajzolt jellemzés. Görbe tükrében nem az látszik, ami szabályos és művészi, hanem ami különös és feltűnően egyéni. Karinthy- nak mindmáig ez a legélöbb műfaja, a halála óta eltelt fél évszázad alatt sem csökkent népszerűsége. Ez a körülmény ítéletei pontosságát és irodalomtörténeti érvényét bizonyítja. A hivatalos irodalom „nagyságait“ kíméletlen gúnnyal teszi nevetségessé (Herczeg Ferenc, Szabolcska Mihály stb.), a fogyatékosságokat, a lapos és szellemtelen megoldásokat, a modorosságokat eltúlozva figurázza ki. Az általa becsült alkotókról szóló karikatúrákban is felnagyítja és nevetségessé teszi a stílus-sajátosságokat, de írásaiból kicseng az elismerés, a tisztelet is. Kitűnő érzékkel tapint rá a költői ihlet kihagyásaira, a művésziesség hiányaira. Nem véletlenül tartották sokan a kor legnagyobb kritikusának. Kegyetlenebbül bánt el az írókkal (még barátaival és harcostársaival is) paródiáiban, mint recenzensi, kritikusi munkáiban. Az irodalmi karikatúra műfaja nemcsak a sikert és elismerést hozta meg Karinthy számára, de felbecsülhetetlen hasznú költői iskolának is bizonyult. Valóságos verselói polihisztorrá kellett kiképeznie magát, hogy kortársai költői modorát utánozhassa. Nemcsak a stílusparódia utolérhetetlen mesterévé emelkedett, aki megtévesztésig hasonlóan tud bárki modorában verset, prózát vagy drámát írni, de kialakított magának egy minden hatástól mentes, dísztelen, a téma jellegéhez simuló, kifejező saját stílust is. H umoros írásai és paródiái sikere hosszú időre elhomályosította egyéb irányú tevékenységét. Novellisztikáját, líráját, drámai kísérleteit és regényeit ritkábban szokták emlegetni. A líra valóban nem a legjellemzőbb műfaja, de sokak szerint vérbeli lírikus volt, aki két vékonyka kötetével - Nem mondhatom el senkinek (1930) és Üzenet a palackban (1938) - kora legjelentősebb költői közé tartozott. Lírája intellektuális töltésével hatott, minden költeményének volt a verstől függetlenül is érvényes üzenete. Egy olyan korban tudott és mert gondolati költészetet művelni, melyben a sejtelmes homály művészi eszmény volt', s a versek rendező elve a zenei ritmus. N ovellái, elbeszélései és más kisprózája is csak az irodalomértök szűkebb körében keltett méltó visszhangot. Első kötetei - Esik a hó, Ballada a néma férfiakról, Két hajó stb. - főként kísérletező kedvét tanúsítják. Sokféle változatot kipróbált, különösen az átmeneti műfajokat kedvelte: a monológszerú elbeszélést, a leíró- és tárcanovellát, a karcolat különféle változatait stb. A ritkábban születő „szabályos" novelláival azonban irodalomtörténeti jelentőségre tett szert. A századforduló táján rendkívül divatos, de már kissé enervált műfajt felfrissíti, s az eredeti eszményekhez vezeti vissza. Felújítja a műfaj névadó hagyományát, az újszerűség követelményét. Minden novellájában fellelhető a nóvum, az eladdig nem ismert mozzanat, a lélekrajz pontossága, a tömör, drámai szerkezet. írásaiban a magányos polgár etikai, lélektani problémáival találkozunk. Novellisztikájának világát többen a nonfiguratív és absztrakt festészet világával hozták párhuzamba, a fantasztikus írásaiban pedig kafkai indításokat sejtettek. Sajátosan tudta elegyíteni a fantasztikumot a valóságossal. Korai novelláinak egyik gyöngyszemében szubjektív érzéseit fokozza általános érvényűvé a fantasztikum segítségével. Karinthy mindig elégedetlen volt magával, megvalósítatlan tervek, elképzelések nyugtalanították. A Találkozás egy fiatalemberrel című írásában ezt az érzést lényegití át az ifjúság romantikájának és az érett kor realizmusának antagonizmusává. Egykori énjével, fiatalkori önmagával találkozik, aki számon kéri tőle terveit-ábrándjait. Dramatizált önbírálat, számadás ez a novella, melyben a felnőtt szégyellj magát megalkuvása, illúziói elvesztése miatt. Az ifjúság lélekrajzát, hangulatait, a kor iskolai szellemét tükrözik a Tanár úr kérem... című kötet elbeszélései is. A városiasság jelenik meg ezekben az írásokban, a városi diákok lélek- és természetrajza pompás humorba ágyazottan. Sokan A Pál utcai fiúk-kal egyetemben a kamaszkor legpontosabb, legmúvészibb rajzának tartják ezt a vékony kötetet. O—éleskörű műveltségét, kíváncsiságát, ragyogó ötleteit OZ. azonban nem a krokik, novellák apró villanásaiban szerette volna gyümölcsöztetni, hanem nagy regények, világformáló erejű alkotások sorában. Kora ifjúságától foglalkoztatta a gondolat, hogy az egyre kaotikusabbnak tűnő, egyre idegenebbé váló világot egyetlen hatalmas műben rendezze újra. A felvilágosodás nagy gondolkodóit követve egy új Nagy Enciklopédiát tervezett, melynek címszavaiban átfogná az ember által belátható világot. Rendezetlen életmódja, haj- szoltsága miatt azonban csak töredékek valósultak meg a tervből. Az elkészült címszavak az értelmes emberi életért rajongó múvészfilozófus arcélét mutatják. Az enciklopédia gondolatanyagának jelentős része azonban humoros, ironikus írásaiban, karcolataiban, novelláiban olvasható, felépítésük is gyakran a címszavakra utal. Világszemléletére jellemző, hogy a létünket körülvevő mikro- és makrokozmoszt fantasztikumra és realitásra osztotta, s műveinek egy részében a fantasztikumnak jutott a döntő szerep. Novelláiban, kevés számú drámai kísérletében - pl. Bűvös szék; Holnap reggel -, s regényeiben egyaránt megtalálható ez a mozzanat. A Cirkusz című novellájában például azt a közkeletű tapasztalatot emeli művészi formába a fantasztikum segítségével, hogy az igazi művészetet látványos cirkuszi mutatványokba kell öltöztetni, hogy az emberek elfogadják. Különösen a leggyakoribb témáját, á legtöbbet boncolgatott problémakörét, a férfi és nő kapcsolatát fejtegette előszeretettel fantasztikus események és körülmények közepette. Ez a probléma áll a swifti modorban és eszközökkel megírt Utazás Faremidóba (1916) és a Capillária (1921) fantasztikus regényei középpontiéban is. Az első az embert legyőző gépek tökéletes társadalmában játszódik, a szolaszik között, akik a zene nyelvén kommunikálnak. A szatíra a háborús világot, az öldöklést kiszolgáló technikát és imperialista politikát is célba veszi. Lényegi mondanivalója azt sugallja, hogy ami tragikus, kiábrándító és emberhez nem méltó a mi világunkban, az csak véletlen és nem szükségszerű megjelenése a dolgoknak. Az emberi értelem képes megváltoztatni. A másik regény végkicsengése már nem ilyen optimista. Problematikája teljes egészében a férfi-nő viszonyra épül. A csodálatos nők az oihák tenger alatti országában játszódik, ahol az elkorcsosult, csúf hímek teljes kiszolgáltatottságban élnek. A nők dolgoztatják, kihasználják őket, a maguk javára fordítják értelmüket, szorgalmukat, majd végeznek velük, a szebb példányokat meg is eszik. A találó megfigyelések, gondolatok ellenére hibás szemléletet tükröző, ellentmondásos mű élvezetes olvasmány. Hibái az író világnézeti csalódottságában és téves nöszemléletében gyökereznek. A nőkérdés egy másik vetülete merül fel a Mennyei riport (1934) című fantasztikus regényében is, átitatva a kor legégetőbb problémájával, a háború- és fasisztaellenességgel. A főhős dantei utat tesz a túlvilágon, hogy találkozhasson meghalt szerelmével. A másvilágon tapasztaltak tanulságai azonban az élő kortán.akhoz szólnak. Humor és bölcselet, hatalmas kultúrtörténeti anyag, humanizmus stb. kavarodik ebben a műben, melynek lényegi summája a figyelmeztetés az emberiségre leselkedő veszedelmekre. Az irodalmi közvélemény utolsó regényét tartja az életmű csúcsának. Az Utazás a koponyám körül (1937) betegségének és agyműtétének elképesztően tárgyilagos, s amellett művészi beszámolója, regényesített története. Az olvasók és a kritika egyaránt kedvezően fogadta, tóként tudományos szenvtelenségét és pontosságát, feszült atmoszféráját, gondos szerkezeti felépítését, tömör és mégis kifejező stílusát dicsérték. A mű az író vallomása hitéről és bizalmáról az emberi értelem lehetőségei iránt. K arinthy életműve egy új típusú író kibontakozásáról tanúskodik. A modern kor emberéről, aki erős filozófiai és természettudományos érdeklődésével széles horizontú világot tár fel olvasói előtt, s aki a tudomány és a művészet harmonikus egységét keresi munkásságában. Nemcsak birálja a fonákságokat, de tisztelettel és bizalommal hajt fejet az emberi értelem nagysága előtt is. SZEBERÉNYI ZOLTÁN ÚJSXÚ E 1 1 1987. VI. 19. Az alkotó gondolkodás jelentősége Tehetséggondozás az NDK iskoláiban A tehetséggondozásról, a diákság különleges képességeinek kibontakoztatásáról, s ennek feltételeiről nyilatkozott dr. Gerhart Neuner, az NDK Pedagógia Tudományos Akadémiájának elnöke a Neues Deutschland munkatársának. Neuner professzor elmondotta, hogy az NDK oktatásügyét nemzetközileg is magasra tartják elsősorban azért, mert itt mindenkinek egyenlő esélyei vannak a fejlődésre. Valamennyi diák egyenlő iskolai feltételekkel indulhat az életbe, módja van, hogy adottságait, képességeit a legjobban kibontakoztat- hcissci A SZEMÉLYISÉG ALAKÍTÁSA- Mi abból indulunk ki - folytatta dr. Neuner -, hogy minden egyes alkotó tehetségére szükség van: az „aranykezű“ kézművesekre ugyanúgy, mint a magasan képzett elméleti szakemberekre. Társadalmunk nem maradhat fenn sokoldalúan képzett, tehetséges személyiségek nélkül. Tömegesen szükség van rájuk. Nemcsak azért, mert felgyorsult a termékváltás és a technológiák cseréje, hanem, mert új lehetőségeket kell nyitnunk a tartalmas élet kialakításához. Mindehhez megfelelő alapot nyújt az általános képzés jelenlegi rendszere. A gyakorlati képzéssel párosított tízosztályos alapiskolára épül a szakmunkásképzés rendszere, amelyen belül folytatódik az általános műveltség ismereteinek további terjesztése is. Ezt az utat választja ma az NDK tanulóifjúságának mintegy nyolcvan százaléka. A többi pedig - két évvel meghosszabbítva általános iskolai tanulmányait - jó eséllyel pályázhat az egyetemekre és főiskolákra.- Maga a tízosztályos iskola már eleve jó lehetőségeket biztosít a tehetségek felfedezésére is kibontakoztatására. Igaz, néha bizonytalanságok is adódnak. A memóriát, a szorgalmat, a megbízhatóságot a pedagógusok hajlamosak gyakran magasabbra értékelni, mint az érdeklődést, az élénk s olykor csapongó szellemet, vagy a rugalmas, kom- binatív gondolkodást, a helyzet- és lényegfelismerést, a szervezötehetségeket, s általában a mohó és türelmetlen alkotásvágyat. A kilencedik osztályban az utóbbi években előtérbe került a fakultatív tantárgyak oktatása. Jelenleg negyven ilyen tantárgy tanulására van módjuk a diákoknak az irodalomtól az informatikáig, az idegen nyelvektől a számítógéptechnikáig. Az ország valamennyi iskolájában öt-hat fakultatív tárgy elsajátításra van idő. Kedveltek újabban a tagozatos iskolák is. A matematikai, zenei, soprttagozatos osztályok rendkívül népszerűek. A nyelvoktatás a harmadik osztályban kezdődik. A szigorúan vett iskolai kereteken kívül is fejleszthető a tehetség. Erre adnak módot a szakkörök. TANTÁRGYI OLIMPIA, DIÁKAKADÉMIA A tehetséggondozás azzal kezdődik, hogy a gyermeket a tanár alkotó gondolkodásra, aikoió cselekvésre próbálja ösztönözni. Ezért a pedagógus nagy súlyt helyez arra, hogy mind szilárdabban építhessen a tanórán a gyermek önállóságára, kezdeményezőkészségére. Mindezt sokban segítikadiákolimpiák. Először a legjobb matematikusok részére rendeztek diákolimpiát az 1961/1962-es tanévben. Ennek a sikere hívta életre az orosz nyelvi, a fizikai és a kémiai vetélkedést. A módszert igazolja, hogy az 1961-1974 között megrendezett matematikai diákolimpiák 50 díjnyertese közül azóta harmincötén doktori fokozatot nyertek, huszonötén akadémiai és felsőoktatási intézményekben dolgoznak.- A legjobb diákokkal azonban egyénileg is foglalkoznak a felsőoktatási intézetek tanárai. A tehetséges tanulók diákakadémia keretében erőteljesebben bontakoztathatják ki képességeiket a szaktanárok irány ításával. Diákakadémia valamennyi NDK-beli főiskolán és egyetemen működik. Mindezen túl valameny- nyi körzetben megszervezték a matematikaitermészettudományi iskolákat a kiemelkedő képességű tehetségek részére. A műszaki érdeklődésű fiatalok számára a nagyüzemek, kombinátok állítanak fel üzemen belüli különleges iskolákat. ,B HIIW B !* OEBÄfiB"
