Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
Vasárnap 1987. június 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.37, nyugszik 20.38 Kö- zép-Szlovákia: 04.44, nyugszik 20.45 Nyugat- Szlovákia 04.50, nyugszik 20.51 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 23.40, nyugszik 06.51 Közép-Sztovákia: 23.47, nyugszik 06 58 ' Nyugat- Szlovákia: 23.53, nyugszik 07.04 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VAZUL - VASIL nevű kedves olvasóinkat • 1927-ben halt meg Jerome Klapka JEROME angol regényes színműire, publicista {szül. 1859). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ OLVASZTÓKEMENCÉTŐL A SZÁMÍTÓGÉPIG Szénási György írása RAGADOZÓ NÖVÉNYEKET TERMESZTENEK Fülöp Imre riportja KÖRNYEZETVÉDELEM IFJÚSÁGI HOZZÁJÁRULÁSSAL Palágyi Lajos cikke MILYEN ÁRON? Gazdag József riportja A TETTEK BESZÉLNEK HELYETTÜK Németh János riportja A HUMOR A TELJES IGAZSÁG Szeberényi Zoltán írása VÁLTOZÁSOK ÉVE VIETNAMBAN Malinak István írása PÉLDÁUL ILYEN ' AZ ÉLET Karinthy Frigyes novellája A kassai (Koái- ce) Kelet-szlovákiai Vasmű kohászati másodtermelési üzemének hídelemgyártó részlege áprilisban megkezdte a Krivoj Rog-i Érckiter- meló és Dúsító Kombinát számára megrendelt acélszerkezetek gyártását. Az idén 4300 tonna acélszerkezetet- darupályát és csapágyat - kell szállítaniuk. A megrendelés nagyságát az is bizonyítja, hogy ez évi termelésüknek mintegy egyötödét képezi. A jövő évben a Szovjetunió részére további 4650 tonna acél- szerkezet gyártását tervezik. A fenti képen- Gustáv Gera az egyik szocialista munkabrigád vezetője, Róbert Bálint és Frantiáek Petrila darupályát szerel. A középső képen Juraj Ko- ník lakatos darupályát hegeszt. A lenti képen: Jan Smizansky az Omnimat acélvágó géppel dolgozik. (Jozef Vesely felvételei —ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Új szemszögből lehet megítélni néhány olyan nehézséget is, amellyel évek óta küszködünk a népgazdaság és az egész társadalom fejlesztésében. Ezek közé tartoznak azok a problémák, amelyek összefüggnek az intenzifikálással, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával, a lakosság életszínvonala növelése minőségileg új szükségleteinek biztosításával. Mindez globálisan megnyilvánul abban, hogy egyelőre meg nem felelő mértékben valósítjuk meg a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött követelményt, gazdasági szerkezetünk létfontosságú átalakítását. Ma már jobban látjuk és tudjuk, miért nem sikerült a gazdasági fejlődés dinamikája megújítását követően 1983-ban, de a 8. ötéves tervidőszak első éveiben sem, olyan minőségi változásokat elérni a hatékonyság növelésében, amilyeneket feladatul megszabott a CSKP XVII. kongresszusa. Azt a kérdést is meg tudjuk válaszolni, hogy miért valósítják meg olyan hosszadalmasan a fontos politikai intézkedéseket, a jóváhagyott határozatokat, és végül a dolgozók jószándékú kezdeményezése gyakran miért válik formálissá. Ezek az ismeretek szükségessé teszik, hogy határozottan cselekedjünk, s a kongresszusi irányvonal szellemében azoknak az okoknak az elhárításán munkálkodjunk, amelyek miatt jelentősebben nem tudunk előbbre lépni. Szemléltető példa erre a tudományos-műszaki haladás. A CSKP KB 1983 június ülése kiemelten erre a területre összpontosította a figyelmet s még inkább ezt tette a párt előző két kongresszusa, valamint központi bizottságának rendkívüli ülései. A tudományos-műszaki haladás mégsem vált az intenzifikálás alapvető eszközévé, főleg azért nem, mivel leszúkítetten, a fejlődés saját jellegű vetületeként értelmeztük. Nem bontakoztattuk ki széles, mélyreható összefüggéseiben az illetékes gazdasági és társadalmi mechanizmusokkal, beleértve a nemzetközi kapcsolatokat is. Nem gondoskodtunk olyan igényes gazdasági közeg megteremtéséről sem, amelyben a gyakorlatban eredményesen érvényesíthető a tudományos-műszaki haladás. Gondolkodásmódunknak és cselekvésünknek az irányítás olyan új gazdasági módszereibe kell torkollnia, amelyekben a perspektivitás és a koncepciozitás egybeötvöződik a hatékonyságért folytatott harccal, mégpedig a tervszerűség két szerves vetületeként. Mindez nagyobb merészségre, az új szükségletek erélyesebb kielégítésére és arra kell sarkalljon bennünket, hogy elvessük az avitt szokásokat, a formalizmust, az elburjánzott bürokráciát, a sztereotípiákat és rutinszerúséget, ami gátolja az előrehaladást. Ebben a vonatkozásban számunkra ösztönző a szovjet kommunisták eljárása, az SZKP XXVII. kongresszusa programjának konkretizálásában és megvalósításában. (Miloslav Hruskovic elvtársnak, az SZLKP KB legutóbbi ülésén elhangzott előadói beszédéből) Ennek ellenére pedagógusnak jó lenni, mert ez a pálya igényli, hogy az ember fiatal maradjon, legalább lélekben. Enélkül aligha élhet mindennapos közelségben diákjaival. Minden általánosító megállapításom mögött ott bujkál a pedagógus sikerélménye is, különben nem lenne érdemes a pályán maradni. Beszélgetésünk során óhatatlanul szóba került, hogy pedagógusként vagy két fiú édesanyjaTÁVOL AZ ELEGEDETTSÉGTOL Az életút, a hivatás állomásai olykor egymástól merőben különböző helyzetekben késztetik az embert visszatekintésre. Egy pedagógus számára ez a visz- szatekintés szinte minden tanítási óra után fontos. Szüntelenül önmagában kell kételkednie ahhoz, hogy a következő órában önbizalommal állhasson tanítványai elé. Szüntelen harc ez a megszokással, a rutinnal. Szüntelen vigyázó állapot, nehogy önmagát behozhatatlan hátrányba hozza. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, miközben fegyelmezni igyekszem önmagamat, hogy a műfaj szabályainak megfelelő portrét rajzoljak dr. Hlavács Máriáról, a kassai (Kosice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola tanáráról. Tizenhat éve tanít, mindvégig ebben az iskolában. Rendszeres időszakonként az általa tanított tantárgyakból egy-egy osztályt érettségire is felkészít. Mind a magyar, mind a szlovák nyelvtan és irodalom azonban sokkal több tantárgynál.- Számomra mindenekelőtt _ olyan pedagógiai eszközök, amelyekkel a diákok erkölcsi épülésére hatni tudok. Évfolyamonként heti két óra egyik tantárgyból sem sok. A tananyag mennyisége miatt méltán érezzük úgy, hogy a lehetetlenségre vállalkozunk ebben a szűkre szabott időben. Nem véletlen az, hogy nem vagyok elégedett magammal. Vannak objektív jelenségek, amelyek a legnagyobb erőkifejtés ellenére is gátat szabnak a tanári munkának. Világjelenség, hogy egyre nehezebb a középiskolai diákokra hatni. Az iskolán kívül sok egyéb hatás alá kerülnek, s ennek az esélyét növeli a kamaszkor életkori sajátosságából fakadó korai önállósulásuk. Azt hiszem, elképzelhetetlen lesz eredményt elérni, ha a szülőktől nem kapjuk meg a bizalmat, a támogatást. ként érzi magát sikeresebbnek.- Lehetetlen a kettőt különválasztani. Bár szülőként elégedett lehetek a gyerekeimmel, hiszen fiúkhoz méltóan édesapjuk szakmája vonzza őket. Nem hivatást mondtam, hiszen ó is tanár. Mérnökként jött az iskolánkba tanítani. Persze a humán szakos pedagógus elégedetlenkedik bennem, hogy ók természettudományos érdeklődésűek. Ez az érzés nem ismeretlen számomra, hiszen olyan diákokat tanítok, akik műszaki pályára készülnek. Hnnek ellenére közöttük is vannak olyanok, akikben sikerült tartósan felébreszteni az irodalom iránti érdeklődést. Az sem mellékes, elég alaposan sajátítják-e el a szlovák nyelvet, és mennyire ismerik anyanyelvűket. Hlavács Mária pedagógusként is közéleti embernek számít. Az iskola szakszervezeti bizottságának az alelnöke és a járási szakszervezeti tanács plénumának póttagja. Az iskolában a Szellőrózsa néptáncegyüttes vezetője. Véletlenszerű egybeesés, hogy márciusban lett a kommunista párt tagjelöltje és az idei pedagóusnap alkalmából Példás Pedagógus címmel tüntették ki.- Egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy mindez feljogosítana az elégedettségre. Különben is távol áll tőlem az ilyesmi. Amikor egy-egy volt osztályom diákjai visszajönnek az iskolába és meglátogatnak, utána azokra is gondolok, akik nem jönnek. Nem a személyemről van szó, hanem munkánk visszaigazolásáról; velük minden bizonnyal nem sikerült olyan kapcsolatot teremteni, ami visszahozná őket. Pedig az iparihoz sokan kötődnek, ami mindannyiunk számára a legnagyobb elismerés. A tanárt és a tanítványt végül is azonos érdekek kapcsolják össze. Csak- hát nem mindig azonos időben ismerjük fel kapcsolatunk lényegét. DUSZA ISTVÁN
