Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
TUDOMÁNY ür* .........j TE CHNIKA A szív- és érrendszeri megbetegedéseket az orvosok nem véletlenül nevezik az „első számú problémának“: csaknem minden második embernek ez okozza a halálát. Egyetlen kiút van - új szívet adni a betegnek. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megértsük, milyen fontos lenne olyan műszer elkészítése, amely a működésképtelenné vált szívet pótolhatná. Reménytelenül beteg szív pótlásával sok országban foglalkoznak a tudósok. A világon eddig körülbelül ezer szívátültetést végeztek. Az orvosok számtalan változattal próbálkoztak már: donori szívvel, múszív- vel, és állatok szivének átültetésével. Amerikai tudósok többször vállalkoztak már múszív beültetésére. Mindannyiszor a végsó elkeseredés hogy az ember tudjon (úgy vagy majdnem úgy) élni, mintha saját szive lenne. Sok év telik el azonban addig, amire a müsziv általánossá válik a klinikai gyakorlatban. Itt megengedhetetlen a nem tökéletes alkotás. A mechanikai modellek emberekben való tökéletesítése azonban nem egyeztethető össze az orvostudomány elveivel. Nem is oly rég a Transzplantációs és Mesterséges Szervek Kutatóintézetében a munkanap a következő kérdéssel kezdődött: ,,Hogy van Neptun?“ A tenger istenének nevét a boci véletlenül kapta, de a kutatók urnában, ahol a kisegítő keringéseket vizsgálják, kidolgoztak kompakt múszivmodelleket, amelyek a beteg számára szabad mozgást tesznek lehetővé. Ezek azonban egyelőre még csak papíron léteznek. A modellek elkészítésében közreműködtek kémikusok és fizikusok is. Szakértők szerint a legtöbb reménynyel az a müszívmodell kecsegtet, amelynek rendszere a gőzdugattyús gép elvén alapul. A „Mikron" elnevezésű mechanikus szív - működési paramétereit tekintve -semmivel sem rosszabb a természetes szívnél. Működési elve igen egyszerű. Az izotópforrásból származó hó fölmelegíti a gázt vagy a gőzt. Tágulás közben ez felfelé löki a dugattyút, ami kapcsolatban áll a mozgási JSZÚ ÍH 7. VI. 5. diktálta a műtétet, mindannyiszor a szenzáció légköre lengte körül. S a végkifejlet minden esetben tragikus volt. Négy nappal a műtét után - mű- szíwel a mellkasában - Bill Schroder már felkelt betegágyából, tett néhány lépést és még sört is kért... A lapok a címoldalon közölték a fényképét, kezében a söröskorsóval. „Bili Schroder egész életében szívbeteg volt, Amikor azonban az orvosokkal és nővérekkel körülvett beteg már a halálán volt, a szíve volt az egyetlen olyan szerve, amely még működött. Agyát bénulás érte, végtagjait nem tudta mozgatni, csak a szíve dobogott, s áramoltatta a vért a már-már halott testben. Amikor pedig az orvosok már tehetetlenül nézték, valaki fordított egyet a kapcsolón, s a szív végleg megszűnt dobogni. Ö volt az utolsó az öt beteg közül, akinek végleges megoldásként műszívet ültettek be a testébe.“ Az első beteg - Barney Clark - 1983 márciusában halt meg, a műtétet követő 112. napon. Svédországban 1985 novemberében elhunyt az 52 éves Liv Stenberg. A Jarvik-7 típusú múszív 229 napig dobogott a mellkasában. 1986 áprilisában meghalt Jack Burcham. Ő mindössze tíz nappal élte túl a műtétet. Ót követte 1986 júniusában Murray Hayden, aki 488 napot élt músziwel. William Schroder, aki másodikként kapott müszívet, 1984 novemberében, a betegek közül utolsóként halt meg. 620 nappal a műtét után. De vajon ezek a napok valóban teljes értékű életet jelentettek-e, hoztak örömet, együtt jártak-e gondokkal, s mindazzal, ami elválaszthatatlan az élet fogalmától? Bill Schroder bénulások sorozatát élte át. A paralízisek ágyhoz láncolták, majd halálát okozták. Barney Clark el sem tudta hagyni a kórtermet. A műtét után veséi minduntalan felmondták a szolgálatot. Jack Burchamnál agyvérzés lépett fel, aminek következtében meg is halt. Murray Haydennel tüdőmegbetegedése végzett. Mindennek fényében vajon van-e értelme a kísérletek folytatásának, ha az embernek nem képesek igazi életet biztosítani, pusztán biológiai létezését hosszabbítják meg? Michael DeBakey, a Texas állambeli Baylor Orvosi Központ vezetője úgy véli, hogy a Jarvik-7 típusú mű- szívet csak ideiglenes funkciók ellátására célszerű alkalmazni, vagyis addig amíg a megfelelő természetes szívet meg nem találják. A múszív feltalálója - a Salt Lake City-ben dolgozó Robert Jarvik orvos - azonban meg van győződve arról, hogy érdemes folytatni a múszív-beülte- téseket végleges funkciók ellátására is, főleg most, amikor már e téren kellő tapasztalat áll rendelkezésre. Ml A VÉLEMÉNYE ERRŐL A SZOVJET TUDÓSOKNAK? Általánosan elfogadott nézet, hogy a műszív emberbe való beültetése előtt kisebb méretű és megbízhatóbb modellt kell kifejleszteni, úgy fohászkodtak hozzá, mint valami földöntúli lényhez. A boci fölébredt, lábra állt, ivott, s jó étvággyal ropogtatta a szénát. Minden úgy volt tehát, ahogy lenni szokott. A tudósok azonban izgatottan figyelték minden mozdulatát. Neptun ugyanis egy bonyolult műtét során müszívet kapott. Mivel azonban úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, azt bizonyította, hogy a mechanikai szerkezetet teljesen befogadta az élő szövet, megfelelő mennyiségű vér jutott a szervekbe és a szövetekbe. A borjúba beültetett műanyag pótszív persze magától nem működik. Egy kívül elhelyezkedő kompresszor csövein keresztül bejuttatott sűrített levegő hatására húzódik össze. Apró elektronikus vezérlő- egység diktálja a megfelelő ritmust a szívnek, s összehúzódását egy égő felvillanásával jelzi. A modellt „Poiszk“-nak (Kutatás) nevezték el. MIÉRT VÁLASZTOTTAK A KÍSÉRLETEK CÉLJÁRA ÉPPEN BORJÚT? Azért, mert a felnőtt ember és egy borjú szíve azonos méretű. Emellett nagyjából egyforma a mellkas nagysága és a testsúly is. A borjún végzett 137. műszívbe- ültetést az össz-szövetségi Sebészeti Tudományos Központban hajtották végre. „A müszívmodell legfontosabb sajátossága az, hogy hordozható“- mondja Gigauri profesz- szor. - Jóval kisebb elektronikus berendezést használtunk, mint amilyet William Devries amerikai sebész alkalmazott az első emberi szívátültetésnél. A szovjet múszívmodellnek teljesen új elv alapján működő billentyűi vannak: bemeneti és kimeneti billentyűk, ami véleményünk szerint funkcionális szempontból az eddigieknél ésszerűbb. Nem hisz- szük persze, hogy erkölcsileg jogunk lenne egy ilyen müszívet emberbe beültetni. Ezzel ugyanis műszerekre ,,kötnénk“ arra a nem túl hosszú időre, ameddig ezek a műszerek megnyújtanák az életét. Ráadásul ez nem is élet, hanem rendkívül súlyos szövődményekkel fenyegető létezés lenne“. A beteg szívét pótló műszívet persze egyszer majd föltalálják. A szovjet orvosok véleménye szerint azonban már ma is áll rendelkezésre megfelelő anyag. A szív- és érrendszer analóg modelljének segítségével vizsgáltuk a szívműködést különböző körülmények között, és kidolgoztuk a műszív vezérlési programját. Az irányítást természetesen számítógépre bízzuk: a gép automatikusan változtatja a szívkamrák működését attól függően, hogy mennyi vérre van szüksége a szervezetnek. Most az egyik legfontosabb feladat az, hogy miniatűr és tartós tápegységeket hozzunk létre. Erőforrásként felhasználhatók elektromechanikai elemek vagy rádióizotópos konténerek is. Optimális feltehetően az a megoldás lenne, ha sikerülne a szervezetben végbemenő biológiai folyamatok közben felszabaduló energiát felhasználni. A Transzplantációs és Mesterséges Szervek Intézetének laboratórienergiát létrehozó transzformátorral. Ez utóbbi idézi elő a műszívkamra membránjának összehúzódását. A gáz lehűlése a hőátadásnak köszönhetően végbemegy, ennek hatására pedig a dugattyú leereszkedik. A ciklus ismétlődik, így biztosítható a szívkamrák ritmikus összehúzódása. A modell olyan kicsi, hogy elfér a mellkasban. Egy másik modell működési elve a következő: a vér továbbítására alkalmas szivattyút építenek egy miniatűr villanymotorhoz, s a beteg testén kívül csak a tápegység - egy apró elem - marad. Van olyan modell is, amelynek erőforrása (plutónium-izotóp) egy kis táskában van, s azt kívülről rögzítik a testhez. Ma nehéz megmondani, melyik modell a legalkalmasabb. A kísérletek során majd kiderül. A kutatások intenzívebbé tételét szolgálja a KGST-ben létrehozott munkacsoport. Ebben szovjet orvosok mellett csehszlovák és NDK-beli tudósok is részt vesznek. Ne higgyük azonban, hogy a most folyó kutatásoknak soha nem lesz gyakorlati hasznuk. Több bonyolult műtétnél például mesterséges balkamra segítségével hozták működésbe az élő szívet. A beteg felépült. A kutatások folytatódnak. (Medicínszkaja Gazeta) Vonatok a tengeren Nemzetközi vasúti kompjáratot helyeztek üzembe a Szovjetunió és az NDK között. Ez egyhatodára csökkenti a szállítási költségeket a két ország között. Tavaly október elején a Német Demokratikus Köztársaságbeli Rügen sziget Mukran kikötőjéből útra kelt a nagy teherbírású tengeri komp, és fedélzetén 103 négytengelyes vasúti kocsival húsz óra múlva megérkezett a szovjet Klaipeda kikötőjébe. Ezzel az első járattal indult meg a Szovjetunió és az NDK közötti nemzetközi vasúti kompátkelés. Az új kompjárat jelenleg menetrend szerint közlekedik. Az út oda és vissza 48 órát vesz igénybe. Ebből 8 órát vesz el vagonok ki- és berakodása, mindkét kikötőben 4-4 órát. A hasonló típusú kompok ki- és berakodása a nemzetközi gyakorlatban kétszer ennyi időbe telik. Mielőtt a mukrani és a klaipedai kompkikötőt megépítették és a járatot üzembe helyezték volna, a vasúton érkező árut a kikötőben hajóra rakták, majd a célkikötőben a hajóról ismét vasúti kocsikba. Most a rakomány a vasúti kocsikban marad és így hajózzák be. A kompjárat évi teherforgalma 5,3 millió tonnát tesz ki. Ha ilyen mennyiségű árut hagyományos mó0on akarnánk szállítani, akkor 20 hajó fogadására alkalmas új kikötőt kellett volna építeni, dokkmunkások ezreit alkalmazni. „Európában jelenleg elég sok a nagy teherforgalmú, korszerű kompjárat - mondta Branas lokubavicius, a kompjáratokat kiszolgáló vasúti létesítmények vezetője. - De a mi kompunk egyedülálló a maga nemében: sem emelő-, sem liftrendszereket nem alkalmazunk. A vasúti kocsik rögtön rá tudnak gördülni mindkét fedélzetre. A parttal való kapcsolatot egy 45 méteres, kétszintes híd teremti meg, amely lehetővé teszi, hogy az alsó és a felső fedélzetre egy időben lehessen berakodni. A hajót eközben mozgatható elemek segítségével rögzítik. Érdekesek maguk a kompok is, amelyeket a wiesmari Mathias Thesen hajógyárban építettek. Teherbíró képességük 11 700 tonna, hosszúságuk 186 méter, szélességük 28 méter, a vízkiszorításuk több mint 22 ezer tonna. Minden fedélzeten vasúti sínpárok húzódnak. Ezeknek a hajóknak nem jelent akadályt sem a vihar, sem a jegesedés. A hat komphajó - a Mukran, a Klaipeda, a Vilnius, a Kaunas, a Wiesmar és a Greiswald a Klaipeda-Mukran útvonalon fog közlekedni. A vagonparkot, valamint a ki- és berakodási munkákat az egész komprendszerben számítógép segítségével irányítják. A kikötők közti információcserét közvetlen csatorna biztosítja, műhold segítségével. A kereskedelmi okmányokat számítógéppel fogják feldolgozni.' Klaipeda, a szovjet Baltikum egyetlen olyan kikötője, amely télen sem fagy be. A kursi földnyelv, amely az öblöt a Balti-tengertől elválasztja, természetesen mólóként szolgál, és megbízhatóan védi a kikötőt a tenger ger szeszélyeitől. Ezért nem is volt szükség költséges gátak építésére. Ezek az elgondolások vezettek ahhoz a döntéshez, hogy Klaipedában épüljön meg a kompkomplexum parti egysége. Az is fontos szempont volt, hogy Rügen szigete, valamint Klaipeda között a távolság 505 kilométer. Ez utóbbi kikötőváros amúgy is fontos közlekedési csomópont volt. Tengeri, folyami, vasúti és autóutak futnak itt össze. Óriási építkezéseket kellett végezni. Csak néhányat említünk az elvégzett munkák közül: a hajóút kimélyítésére az építők 4 millió köbméter földet emeltek ki az öböl fenekéről, s a kitermelt föld nagy részét egy mesterséges félsziget kialakításához használták fel. Ennek megszilárdítására és a félszigeten emelt építmények alapozásához több ezer fémszerkezetet süllyesztettek a mélybe, több tucat kilométer kábelt és csatornát fektettek le. Mivel Klaipeda a Kurs-öböl torkolatánál fekszik, amelynek igen gazdag állat- és növényvilága van, különösen nagy figyelmet fordítottak a természetvédelmi intézkedésekre. Tilos volt például a hajóutak mélyítésén dolgozni a halak ívása idején. Nagy teljesítményű tisztítóbrendezéseket építettek és helyeztek üzembe, többek közt a vasúti pályák szennyvizének feldolgozására. Az adminisztratív és a műszaki részlegek szennyvizét külön csővezeték szállítja a városi csatornahálózatba. Ily módon gyakorlatilag kiküszöbölték azt a veszélyt, hogy a kompkikötő kárt tegyen a természeti környezetben. PAVEL TYIMOFEJEV ÉSSZERŰEN FELHASZNÁLT TERMÉSZETI KINCSEK Kínában kidolgozták az ipari üzemek vízfogyasztási normáit, illetve megállapították, hogy a költségvetésben az üzemek mekkora összeget irányozhatnak elő vízre - közölte az egyik kínai lap. Az intézkedés végrehajtását különleges hatáskörrel fölruházott szerv fogja rendszeresen ellenőrizni. Víztartalékát (2,8 trillió köbméter) tekintve Kína hatodik a világon. Mégis az országban a világ átlagvízfogyasztásának csak a negyede jut egy főre. Az elmúlt évben ivóvízhiány volt Kínában. A vízforrások egyenetlen területi elosztódása, a lehulló csapadék rendszertelensége és a tavak, folyók, s egyéb víztározók vizének ipari termeléssel történő szennyezése miatt az ország 300 nagyobb és közepes nagyságú városa közül 220- ban huzamosabb ideig nem volt ivóvíz - írja a lap. A vízellátás kérdése csak úgy oldható meg, ha időben kezdenek ésszerűen gazdálkodni a meglévő tatalékok- kal. Továbbá megkezdik a víz kellő minőségét biztosító tisztítását, valamint a víz vezetését, szétosztását és tárolását. Két perc, s a napelemekkel működő gépből kiváló minőségű kávé folyik. Kenyában, Mombasa városában ilyen és hasonló automaták állnak a vendégek rendelkezésére a turistaközpontokban. Sok időt és pénzt fordítanak az országban az új energiaforrások feltárására, de főleg a napenergiával működő gépek kifejlesztésére, előállítására áldoznak, mert az ország az egyenlítő alatt terül el, s lakosság nem panaszkodhat napfényhiányra. Ennek a természetadta lehetőségnek a kihasználását az is egyre időszerűbbé és elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy Kenya nem rendelkezik kőolajförrásokkal és nincsenek szénbányái sem. A fűtőanyag-szükséglet 70 százalékát faszénnel, illetve fával fedezik, de az erdőgazdaság ezt egyre jobban megsínyli és fatartalékaik sem kimeríthe- tetlenek. A gazdasági élet különböző területein akarják hasznosítani a napenergiát, ezért az energiaügyi és terület- fejlesztési minisztériumban olyan osztályt alakítottak, amelynek egyetlen feladata figyelemmel kísérni a napenergia fölhasználásának a kérdését. Eddig több körzetben sikerült megoldani a szántóföldek öntözését napelemekkel működő öntözőberendezésekkel. xxx Nigéria az elsők között harcolta ki jogát, hogy önállóan rendelkezzék kóolajtartakékaival és tervezhesse ásványkincse kitermelését, fölhasználását és értékesítését. A feladat elvégzését a Kőszén- és Víztartalékokat Hasznosító Országos Központ vállalta el. Eddig - a kiadott tájékoztatások szerint - Nigéria köolajkitermelése teljes mértékben a nemzetközi társaságok „hangulatától" függött. A központnak, az új intézménynek jelentős szerepe lesz az ország gazdasági életének irányításában. Valutabevételének a nyolcvan százalékát Nigéria a nemzetközi piacon értékesített olajáért kapja. Az olajkitermelés mai üteme mellett - napi 1,3 millió barrel - a tartalékok - hivatalos adatok szerint - még 25 évre elegendők. xxx Földgázt jelenleg Kínában nyolcvannégy lelőhelyen hoznak felszínre, s évente 12,8 milliárd köbmétert termelnek ki. A jelentős mennyiségű természeti kincs ésszerű fölhasználásáért azonban még sokat kell tenni. Ezért hívtak össze a közelmúltban Hanjang városában (Hunan tartomány) országos étekezletet, amelyen sürgették a földgáz-vezetékek meghosszabbítását. Hagsú- lyozták, hogy legelőször a nagyvárosok gázellátásának a problémáját kell megoldani, majd meg kell kezdeni a kisebb városok gázellátása feltételeinek a megteremtését. Javasolták annak a tervnek az elkészítését, amely szerint rövidesen elegendő földgázzal látnák el a nagyüzemeket, mert így gazdaságosabbá és olcsóbbá válna a termelés - írja a Zsenmin Zsibao. Uganda kormánya húszmillió dollárt fordít a kilembei bányák felújítására és bővítésére, melyekben az ország bányászatának legfontosabb termékét a kobalttartalmú rezet termelik. Az első szakaszban felújítják a dúsítókat is, majd elkészítik a kohászati részleget, melyben az ásványokból előállítják a galvanosztégiában és katalizátorként, valamint a gyógyászatban egyre gyakrabban használatos kobaltot. Később az ércek „melléktermékei" finomítására és feldolgozására is készítenek üzemeket. (Oroszból forditotta:K.B) * SZENZÁCIÓ NÉLKÜL - A MÚSZÍVRŐL
