Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-05 / 22. szám

- Ez csak a tervezők hibája? - Az igazgató látszólag másra tereli a szót:- A helyiségeink egy részét a vá­rosi művelődési központ szervezé­sében vendégszereplö együttesek művészei is használják, s nem min­dig hagynak rendet maguk után. A színészeink öltözőjét nem úgy találjuk, ahogyan átadtuk. Ezek va­lószínűleg a társbérlet hátrányaihoz tartoznak, mint ahogy azt sem lehe­tett előre tudni, mely helyiségekben kellene a színpadon folyó előadás hangjait, az ügyelői rendszert halla­ni. Ezeket most kell átszerelni a színház vezető dolgozóinak iro­dáiba. N em az épületről beszélgetünk. Ennek ellenére minden kér­désben és minden válaszban ott bujkál ez a téma. Nem is lehet másképpen, hiszen alig három hó­nap telt el azóta, hogy a Matesz elfoglalta a kijelölt helyiségeket az új épületben. Teljes gőzzel megy előre a hajó, az idei évad szép csendesen befejeződik. Eseményként az új épület átadását őrzi majd a színház- történet. Takáts Ernőd érdemes mű­vész, a komáromi (Komárno) Ma­gyar Területi Színház igazgatója nem szívesen áll kötélnek. Minded­dig tisztázatlan tulajdonjogi helyzet­re hivatkozva próbálta elodázni ezt a beszélgetést. Első hallásra elfogad­tam az érveit:- Két-három hónapja vagyunk az új otthonunkban. Véget ért az ün­neplés, mindenki elfoglalta a helyét. Természetesen az épület hol szű­kösnek, hol tágasnak tűnik. A min­dennapok elsősorban azokat a fel­adatokat hozzák előtérbe, amelye­ket a régi helyükön, albérletben is el kellett volna végeznünk. Művészeti intézményről lévén szó, mindenek felett áll a színházcsinálás. Egy elő­készítés, egy próbafolyamat szinte független a helyszíntől. Természete­sen sok minden megváltozott a kö­rülményeink javulásával. Bizonyos kötöttségeket mégis jelent, hogy az épület másik társbérlőjével egyez­tetnünk kell a próbaidőpontokat, az előadások számát. Gondunk akkor adódik, ha a városi művelődési köz­ponttal előre megállapított időponto­kat egy-egy váratlan betegség, be­ugrás miatt meg kell változtatni.- Mennyire érzik otthonuknak az új épületet?- Kiderült, hogy néhány helyen szűk. Az épület tervezői nem gon­doltak arra, hogy bizonyos színház­üzemeltetési feladatokat is el kell látnunk. Nincs mosoda, ahol a jel­mezeket az öltöztetönk ki tudná mosni. Kényszerből egyetlen helyi­ségbe szorult a raktár és a műhely. Fövilágosító-, hangtechnikus-, kel- lékesmúhely és repertoáron tartott előadások kosztümraktára egy he­lyen van.- Ezek az üzemeltetés gondjai. És a művészeti munka?- A színház komáromi előadásai rendszeresebbek lettek. Változik a repertoár, s ez sokszínűség na­gyobb koncentrálást kíván a színé­szektől. Kisebb számban kell egy­más után ugyanazt a darabot játsza­Az épület belső terének egy része (Gyökeres György felvétele) üEi-sm-im HÁROM HÓNAP UTÁN A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN ni, s ez a rutinjellegű megoldások gátja. Más értelemben viszont a Ko­máromban tartott előadásaink látvá­nyosabbak és tökéletesebbek lettek. Ez a színpadi tér és a nézőtér mére­teiből, illetve akusztikájából követke­zik. Mindkettő jó hatással van a szí­nészekre. Az sem mindegy, hogy a közönség és a színészek kapcso­lata közvetlenebb, s ez más, sok­szor kifinomultabb kifejezőeszközö­ket kiván. Nem tudom üzemeltetési vagy a művészeti munka gondjaihoz soroljam, hogy a forgószínpad az első elindításakor elromlott, tehát egyelőre javításra vár. Különben jól megvagyunk - mondja mosolyogva, bár fanyar hangsúllyal. xxx- Végre olyan színházi térben ter­vezhetek, amely szinte korlátlan le­hetőségeket kínál - kezdi vallomá­sát Kopócs Tibor, aki két esztendeje már nem a Matesz alkalmazottja, de rendszeresen együttműködik a szín­házzal. Díszletei és jelmezei évek óta fontos elemei a komáromi társu­lat és a kassai (Koáice) Thália Szín­pad előadásainak. - De!... De nem szabad elfeledkezni a tájelóadások helyszíneiről, a művelődési házak színpadainak egyre romló műszaki állapotáról, a félresikerült színpadte- rekról, a zsinórpadlás hiányáról, a díszletek szállíthatóságáról és az egyszerű módon történő építéséről. Azaz nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a Matesz tájoló színház. Következnek tehát kompromisszu­mok, a képzelet szárnyait szegő le­hetetlenségek. így aztán az öröm egyre inkább szomorúsággá válto­zik. Bár közvetlenül az új épületbe költözéssel nem függ össze, bizo­nyos értelemben beszűkültek a mű­szaki gyártás lehetőségei. Egyelőre szakember hiánnyal küzd a szinház, s egy-egy díszletterv végleges for­mája nem mindig egyezik a tervező­asztalon született eredeti elképze­léssel. Persze ezek nem annyira az új színház belakásával kapcsolatos gondok. Itt a tér remek, inspiráló, de... xxx N em tudom a nézők közül vala­kinek eszébe jutott-e már, hogy egy színháznak ugyanúgy van személyzetise, mint egy termelő üzemnek. Bevallom, hogy tudtam létezéséről, s ismertem is Alföldi Károlyt, azonban akkor kezdett ér­dekelni igazán a munkája, miután Kopócs Tibortól a műszaki gyártás személyzeti gondjairól hallottam.- Milyen a színház személyi állo­mánya?- Gondolom nem a színészeket, a rendezőket, a tervezőket, a dra­maturgokat, a vezetőket kell minősí­tenem. Bár ők is ugyanolyan alkal­mazottnak számítanak, mint mások. Tény, hogy a műszaki gyártási rész­legről többen is elmentek nyugdíjba. Stúdiószínpad „A deszkákon ff Az elnevezés tulajdonképpen stúdiószínpadunk létezésének elvét is tükrözi - mondja Kurginyjan. - Csupán egynéhány deszkából ácsolt emelvényre van szükség ahhoz, hogy a közön­ség elé léphessünk. Elvünk a teljes egyszerűség, a lehető legkevesebb külsőség, kellék és díszlet - semminek sem szabad megzavarnia a színészek és a közönség egymásrautaltságát. Szeretnénk minél szorosabbra fűzni a szinpad és a nézőtér kapcsolatát. Létre akarunk hozni egy meditativ színházat, amely­nek középpontjában a kutató-szinész áll, aki azért lép színpadra, hogy megismerje az életet, felfedje annak titkait. Engem, mint rendezőt elsősorban az egyén, annak belső lénye, gyökerei, rejtett képességei izgatnak. Nem a közönség szórakoztatása a célunk, hozzánk a velünk azonos módon gondolkodó közönség jár, olyanok, akik velünk együtt szeretnék megismerni a lét bonyolult összefüggéseit és ellentmondásait. ,,A deszkákon“ stúdiónak nincsenek „közönség" gond|ai, előadásaira Moszkva különböző részéről jönnek a nézők. A felvo­nások közötti szünetben a konzervatórium kollégiumi klubjának előcsarnokában, ahol a stúdiósok próbálnak, alkalmi pénztárt nyitottak. Azonnal sor keletkezett ennél a pénztárnál, mert aki csak egyszer is látta egy-egy előadásukat, feltétlenül meg akarja ismerni az egész repertoárt. Most hét darabból áll a műsoruk, és hetente háromszor játszanak. Többek közt olyan darabokat, mint Dosztojevszkij Jegyzetek az illegalitásból című művéből készült Én című darab, Bondarev, a Part cimú regényének színpadi változata, Suksin elbeszéléseiből készített összeállítás, Belov Hogyan neveljünk Spock doktor módszere szerint? cimú darabja stb. Ez a változa­tosság nem a véletlen szülötte. A rendezők és a művészek alkotói útkeresései az epikus színház egy olyan módozatához vezettek el, amelyben a lehető legteljesebben kibontható az ún. „nagy próza“ lényege. Szergej Kurginyan rendezői módszereit tekintve Mejerhold és Tairov követőjének tartja magát. Rendezéseiben jelentős szere­pet kap a mozgás, a kemény, esetenként groteszk, pantomim- szerű szerepértelmezés. A rendező elsősorban a mozgás révén igyekszik megfogalmazni hőseinek jellemét, érzelmeit és tetteik­nek indítékait. (F) • A lehető legkevesebb külsőséggel dolgoznak (Archív felvétel) Ez látszólag a generációváltás kér­désköre, de nálunk ez a munka minőségében is jelentkezett. Eddig sem néztük tétlenül azt, ami bekö­vetkezett, de bizonyos türelmi időre szükség van. Hét fiatal szakember végzett, illetve tanul, mint a színház ösztöndíjasa. Közülük három már dolgozik, ketten katonai szolgálatot teljesítenek, és ketten idén végez­nek a bratislavai szakmunkásképző­ben. Három szakmát képviselnek: szabó, asztalos és maszkmester.- Ott szakmát tanulnak. Érdekel­ne, hogy mennyiben készítik fel őket arra, hogy egy művészeti közegbe kerülnek?- A gyakorlati oktatás a Szlovák Nemzeti Színház műhelyeiben fo­lyik. Ez alapvetően hatott a viselke­désükre. Megfontoltak, higgadtab­bak, mint a korosztályukbeli fiatalok. A környezet így is formálja őket. Persze nem egyforma tudással jön­nek hozzánk. Ez már a belső tartás függvénye, s valahol az alapiskolá­ban gyökerezik.- Érdekelne a színészek helyzete is?- Kezdjem azzal, hogy idén egy meghatározott pénzösszegből sike­rült átlagosan 150-200 koronával emelni a fizetésüket? Azt hiszem 1981 óta ez volt az első ilyen mérté­kű általános fizetésemelés. Nem sok, de azért valóság. xxx Színész és művészeti vezető. Olyan helyzetben van, amely az egyén számára számtalan előnnyel és hátránnyal jár együtt. Holocsy István a maga bevallása szerint el­sősorban színész. Hallgatva a szín­házról tartott „élménybeszámoló­mat“, hol elkomorul, hol mosolyra derül az arca. A végén mosolyog, mert sejti, hogy rendkívüli eseményt látok a fizetésemelésben:- Szerintem ez már így is megké­sett. Ha a színészek gondjairól kell beszélnem, akkor elsősorban a jö­vedelemről szólnék. A komáromi társulat átlagkeresete a színházak­ban dolgozó művészek országos át­lagfizetése alatt van. Bizonyos mér­tékben segített nekünk a Csehszlo­vák Rádió Magyar Szerkesztősége, ahol a rádiójátékokban játszhattak a színészeink. Olykor egy-egy vers elmondására is felkértek bennünket. Egy ideje azonban a komáromi tár­sulatból alig hívnak valakit. Nem tudom miért, inkább amatőrökkel, alkalmi munkát vállaló színészekkel dolgoznak. Más jellegű, és az utóbbi időben szinte rendszeres lett az együttműködés a Magyar Rádióval. Az elmúlt hónapokban színházunk­ban készült előadások felvételeit su­gározták Budapestről. Ugo Betti Bűntény a kecskeszigeten-jét, Batta György Fürjtojás-át, Ivan Bukovőan Mielőtt a kakas megszólal-ját és Gelman A pad-ját. Egyre gyakrab­ban adódik lehetőségünk a filme­zésre, jelenleg Kovács András új filmjében kaptak többen is szerepet- Milyen a hangulatuk, a munka­kedvük?- Megszállott eksztázis. Mi kell a színésznek más, mint egy szál deszka. Ez persze közhely, de ép­pen ezért igaz. Így ha már két szál deszkára állhatunk, a világminden­séget érezzük a talpunk alatt. Mi pedig most egy új színházban ját­szunk, saját öltözőnk van. Nem zsú­folódunk egyetlen helyiségbe. Ki­nyithattuk a színház hátsó kapuit is, hiszen előadás, bemutató után van hol leülnünk, van hol beszélgetnünk. Erre minden színésznek szüksége van. Az új épület számtalan lehető­séget kínál erre.- Megszaporodik a színészek csapata?- Igen, hiszen idén végeznek az első főiskolásaink. Házi Tánya és Mikula Róbert után a jövő évadban Skronka Tibor is itt vizsgázik. Most valahogy szélesebb perspektívából nézzük a jövőnket. Ez pedig együtt­jár a felszabadultság érzésével, ami termékenyítő erő minden művész számára. xxx B e kellene fejezni a riportot, be is fejezhetném, ha nem hal­lanám szüntelenül Bugár Béla sza­vait. A Jókai Mór Szegény gazdagok című regényéből készült adaptáció bemutatója előtti egy órát töltöttünk együtt. Ha ironizálnék, akkor azt mondanám, hogy tényleg felszaba­dult volt. Felszabadultan, gátlások nélkül kiöntötte mindazt az elfojtott keserűséget, előre vivő feszültséget, ami ebben az új „élet-szín-tér-ben“ talán hatványozottan tört elő. Az öltözőjében húzódtunk meg, miköz­ben körülöttünk az elektromosság­gal telítődött bemutató előtti légkör szinte vibrált. Ó azon az estén nem játszott. Vallomást tett, amelynek teljes felidézésére egy külön beszél­getést alkalmasabbnak látok. Addig is a csehszlovákiai magyar színész­sorsot értelmező néhány mondat:- Végre saját öltözöm van... Szekrényem, székem, asztalom, tükröm... Tükröm, amelyből valami­lyen más arc néz vissza rám, mint amit eddig ismertem. Ez is az enyém... Más kérdés, hogy a fogas, ami itt áll, az a városi művelődési központé. Bármikor elvihetik... A szekrényeinket csukni kell, mert az öltözőnkbe másokat is beenged­nek. Mindenhol így van ez, csak ide az alkalmi vendégjátékra érkezők jóval többször jönnek, mint más színházakba... Eddig jól ismert szí- nészkolégáimmal voltunk öltözői társbérlők, most a társbérlők arcát se ismerem... Jó: nyavalygás! Még- jobb: színésznyavalygás! Csakhogy az otthon nemcsak a házat, az épü­letet, az intézményt jelenti. Az meg­hitt, barátságos sarkokat, ott felejtett és megtalált ernyőt, falra akasztott képet, színházi fotókat, fogason hagyható és onnan felvehető nyak­kendőt, az öltözőasztal fiókjában hagyható sminkes kellékeket je­lent. .. Szeretnék otthon lenni ebben az épületben. P ost scriptum: A Komáromban nemrég átadott épület min­den építészeti megoldása a művé­szetet és a művészet befogádását szolgálja. Szertartásos találkozások belső tere. Nem a mindennapos és hétköznapi közművelődést szolgáló intézmény számára készült. Széles, lelket tágító terekből alakították ki. Központi magja a színházterem, amelyet kívülről két szinten az üze­meltetést szolgáló helyiségek vesz­nek körül. Ezeket jelenleg arányos elosztásban, mindeddig szerződés­ben nem rögzített tuljadonosai és üzemeltetői viszonyok között a Ko­máromi Városi Művelődési Központ és a Magyar Területi Színház hasz- hálja. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 14 Mb' 1987. VI. 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents