Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-29 / 21. szám

J md A Az SZNL-győztes Elektrosvit Nővé Zámky ökölvívócsapata (Takác-felvétele) NÉGY ÉVTIZED UTÁN ISMÉT AZ ÉLVONALBA KERÜLTEK AZ ELEKTROSVIT ÖKÖLVÍVÓI Az álom valósággá vált Érsekújvárok (Nővé Zámky) a har­mincas évek elején alakult meg az ököl­vívó-szakosztály, s csakhamar ob- aranyéremmel (Novák) dicsekedhettek a Nyitra-partiak. Egy évtizeddel később beneveztek a csapatbajnokságba, majd 1947-ben nem kis meglepetésre kihar­colták az élvonalba jutást. Csak két évig szerepeltek az I. ligában, mert átszer­vezték azt. A „kiesést" követően hul­lámvölgybe került a sportág Újvárban, s 1952-ben megszűnt. Hat év múlva rövid időre ismét kesztyűt húztak a boksz szerelmesei a Nyitra partján, ám igyekezetük nem járt sikerrel. 1970-ben új korszak kezdődött az újvári ökölvívás történetében. Risavy József kezdeményezésére ificsapat alakult, melynek tagjai pár év múlva országszerte ismertek lettek: az egyéni ob-n nyolcán, Risavy, Domanizsa, Ko­vács Barna, Jaro Bot'ansky, Macák, Kékesi, Péenák és Gúgh aranyérmet nyert. Természetesen az Elektrosvit csapata is verhetetlen volt, kétszer lett csehszlovák, ötször szlovákiai bajnok. Mivel a város nem rendelkezett felnőtt együttessel, így az aranycsapat „kiöre­gedett“ tagjai I. ligás klubokhoz igazol­tak, ahol kimagasló teljesítményt nyúj­tottak. Az újvári bokszrajongóknak fájt a szí­vük, hogy a tehetségesebbnél tehetsé­gesebb gyerekek kénytelenek más egyesületekben szoritóba lépni. Hiába próbálkoztak a vezetők a felnöttcsapat megalakításával, senki sem támogatta őket. Közben az Elektrosvit ifjúsági együttese visszaesett.- Ez várható volt; semmi sem ösztö­nözte a gyerekeket, mert amikor túllép­ték az ifikort, két lehetőség közül vá­laszthattak: vagy elmennek hazulról, vagy pedig befejezik - mondja Stín Sándor, az Elektrosvit sportegyesületé­nek titkára. Hosszas huzavona és tárgyalásokat követően 1984-ben több mint harminc év után Érsekújvárnak ismét lett felnőtt ökölvívócsapata, amely rögtön beneve­zett az SZNL-be. Jády Károly edző legénysége újoncként a negyedik he­lyen zárta a bajnokságot. A negyvenez­res városban óriási volt az érdeklődés, a Sokol-házban valamennyi mérkőzést telt ház tekintett meg. Fokozatosan be­lelendültek az újváriak, és évről évre egy hellyel előbbre léptek a táblázaton, mígnem az idén megnyerték a Szlovák Nemzeti Ligát, és 40 év után feljutottak a legjobbak közé.- Amikor három esztendővel ezelőtt elkezdtük, bizony csak álmunkban gon­doltunk arra, hogy a közeljövőben az élvonalba kerülhetünk. A rajt nagyon nehéz volt: néha alig tudtunk össze­szedni hét embert, de a kezdeti sikete­ket, győzelmeket követően megjött az önbizalmunk és egyre merészebb terve­ket szövögettünk. Persze a megfelelő támogatás nélkül aligha jutottunk volna előre - emlékezik vissza Laczkó Imre csapatvezető. Az Elektrosvit ökölvívó-szakosztályá­nak tagjai tisztában vannak azzal: a ne­heze még csak most jön. A csapatnak helyt kell állnia az I. ligában, ahol mindig nagyon nehéz dolga van az újoncnak. Ezt bizonyítja az is, hogy az idén mind a CSNL-, mind pedig az SZNL-győztes kiesett az I. ligából. A jelenlegi összeté­telű gárda aligha tudna eredményes lenni a legjobbak között...- Az SZNL-gyözelmet nincs idő ün­nepelni, erősitések után kell nézni. Nem szeretnénk úgy járni, mint a Décín, amely még pontot sem szerzett a ligá­ban. Kitippeltünk hat-hét embert, akik­nek az átigazolásáról még folynak a tár­gyalások. Ha terveink valóra válnak, akkor különösebb félelem nélkül vágha­tunk neki a pontvadászatnak - bizako­dik Jády Károly, az Elektrosvit edzője. Érthetően az első helyre került a boksz a városban, annál is inkább, 'mert a legnépszerűbb sportág a foci már évek óta hullámvölgyben van. A főtéren, a gesztenyefa alatt most nem a gólokról, a focipályán történtekről beszélnek, vi­táznak az újvári sportrajongók, hanem a bokszcsatákról. A szurkolók már alig várják az újonc bemutatkozását, ám egy dologtól félnek: ha továbbra is a Sokol- házban lép szoritóba az Elektrosvit, ak­kor többen is kinnrekednek. Mindössze ezer ember tud bepréselődni a kis te­rembe!- Ez is óriási gondot jelent, de a na­pokban Ígéretet kaptunk, hogy a téli stadionban vívhatjuk I. ligás meccsein­ket. Nagy a lelkesedés á városban, a párt- és az állami szervektől, valamint a vállalatoktól maximális támogatást ka­punk. Enélkül aligha tudnánk boldogulni - állapítja meg a sportegyesület titkára. Az SZNL-győztes (Staríöek, Farkas, Zsemlye, Hrtiansky /., Várhegyi M., Matunák, Álló, Matkovics, Zaripov, Tojgulov, Magyari, Cuj, Pahomov, J. Bot’ansky, Králik. Szenes) már elkezd­te a felkészülést a ligaküzdelmekre. Jú­niusban több előkészületi mérkőzésen lép szoritóba, júliusban Kiskunfélegyhá­zán edzőtáborozik. A szupernehézsúlyú Paszterkó László visszatért Komárom­ból (Komárno), s már a csapattal edz. A többi kiszemelt ökölvívó átigazolása még folyamatban van. Vajon ki(ke)t si­kerül megszereznie az Elektrosvitnek? Ha az ificsapat olyan jó volna, mint 10 évvel ezelőtt, akkor nem lennének ilyen gondok. Csak hát abban a időben nem volt felnőttegyüttes, most van, de nincs utánpótlás. Most sajnálhatják igazán az újváriak, hogy nem azon az úton járnak, amelyen egy évtizeddel ezelőtt, az „aranycsapat" idején. „Mindenütt jó, de legjobb otthon.,.“ Paszterkó Lászlót nemcsak Érsekújváron (Nővé Zámky), hanem országszerte is isme­rik az ökölvívó-rajongók. A szupernehézsúlyú bokszoló mind az ifjúsági, mind pedig a fel­nőtt korcsoportban figyelemre méltó eredmé­nyeket ért el. Volt országos bajnok egyéniben és csapatban egyaránt (az ifjúságiaknál), majd országos egyéni bajnok a felnőttek között, s többször is szerepelt Csehszlovákia válogatottjában. Pályafutása az Elektrosvit Nővé Zámky ificsapatában kezdődött, ezután az OSP Galanta I. ligás felnőtt együttesében szerepelt, majd másfél éves kényszerszünet következett. Közben Érsekújvárnak felnőtt- csapata lett, és ő ismét a kötelek közé állt. Az idei bajnokságban a Spartak Komárno színei­ben öklözött. Mivel az újváriak feljutottak az élvonalba, másodszor is visszatért kezdeti sikereinek színhelyére. Az eredményekben gazdag múltról, a váratlan visszavonulásról, valamint a jövő terveiről beszélgettünk.- Mikor léptél először a kötelek közé?-Véletlenül lettem bokszoló, a „testépí­tésről“ tértem át az ökölvívásra. Risavy Józsi bácsi beszélt rá: próbáljam meg. Tizenhét évesen kezdtem, s mindjárt győzelemmel. Kellett-e ennél jobb útravaló?!- Milyen sikereket értél el az Elektrosvit ificsapatában?- Egyéniben háromszor szlovákiai, egy­szer pedig országos bajnok lettem, csapat­ban két ízben nyertünk aranyérmet a cseh­szlovák bajnokságon. Az ifiknél 46 meccsből 39-et megnyertem.- Érsekújvár után Galánta (Galanta) volt a következő állomás...- Mivel az Elektrosvitnek akkor még nem volt felnőtt együttese, az OSP I. ligás gárdájá­hoz igazoltam, melynek színeiben közel száz mérkőzésen léptem szoritóba.- A felnőttek között sem vesztél el, sőt... Paszterkó László (Mészáros János felvétele)- Négy évet öklöztem Galántán, kétszer lettem szlovákiai bajnok, jiz országos sereg­szemlén egy-egy alkalommal első helyezett, ezüst-, illetve bronzérmes. A válogatottban 28 találkozóból 18-at megnyertem. 1 -1983 májusa ötéves, igen sikeres pá­lyafutásod végét jelentette. Miért?- Már egy esztendővel azelőtt a martini országos bajnokságon elszenvedett jogtalan vereség után szögre akartam akasztani a kesztyűt, ám edzőm rábeszélt: maradjak. 1983-ban szlovákiai bajnokságot nyertem, azonban csapatom, az OSP Galanta kiesett az I. ligából. Az ob-re már felkészülés nélkül mentem, de így is megszereztem az ezüstér­met. Talán ha akkor első lettem volna, nem futamodom meg. Most utólag mindent más­képp látok.- Időközben Érsekújvárod három évti­zed után ismét megalakult a felnőttcsapat.- Végtelenül örültem ennek, az igazat megvallva, nagyon hiányzott a boksz. Csak . hát a galántaiak nem engedtek, azonban a két együttes végül mégis közös nevezőre jutott, s én több mint ötéves szünetet követő­en ismét a Sokol-házban léphettem szorí- tóba.- A Galánta színeiben a hazai mezőny legjobbjaival mérkőztél az élvonalban, az Elektrosvit pedig az SZNL-ben szerepelt. Köztudott, a két osztály között óriási a kü­lönbség.- Akkor erre nem igen gondoltam, örültem, hogy bunyózhatok. És a fordulóról fordulóra aratott győzelmek egyre nagyobb önbizalmat adtak.- Két esztendő után aztán ismét vissza­tértél az I. ligába. Miért?-Tavaly a második vonalban vagy nem volt ellenfelem, vagy ha akadt is, egy-két menetnél tovább nem bírta. Visszavágytam a legjobbak közé, ezért lettem 1986 szeptem­berétől a Spartak Komárno „vendége“.- Nem volt furcsa érzés ismét a szuper­nehézsúly hazai mezőnyének legjobbjai ellen bokszolni?- Dehogynem! Itt már ellenfeleim nem lép­tek remegő lábbal a szoritóba, mint az SZNL- ben. Először is tíz kilót le kellett fogynom, hogy végig bírjam a hárommenetes meccse­ket. A Spartak színeiben tizenhat összecsa­pásból tizet megnyertem.- Hat vereség - kicsit sok. Vagy nem?- Attól függ. Szerintem ebből legalább hár­mat megnyertem; nem tudom a bírók mi szerint pontoztak. Például Dubnicában az I. ligautolsó előtti fordulójában ellenfelem már a padlón volt, azonban mégis az ö kezét emelték a magasba. Pedig, ha akkor nyerünk, mi vagyunk a baj­nokok! >■- Most ismét visszatértél oda, ahol pá­lyafutásod kezdődött.-Az újváriak feljutottak az élvonalba, az csak természetes, hogy haza húz a szívem. Mindenütt jó, de legjobb otthon...- Egyesek azt híresztelték: a visszavo­nulás gondolatával foglalkozol. Mi igaz ebből?- Januárban valóban gondoltam erre, ám amíg a mérkőzéseim több mint a felét meg­nyerem, addig ott leszek a szorítóban. Csak egyetlen célom van: meccséket nyerni az I. ligában és segíteni csapatomnak kiharcolni az élvonalban maradást. Tudom, nem lesz könnyű feladat, az újoncnak nem sok babér terem a legjobbak között.- Melyik összecsapásodra emlékszel vissza a legszívesebben?-Természetesen egy váratlan győzelem­re, amikor 1982-ben az NDK bajnoka (Wal­ter) ellen pontozással nyertem. A második menet végén kiugrott a térdem, minden vesz­ni látszott, de sérülten is sikerült végigtáncol­nom az utolsó három percet.- Melyik vereség volt a legfájóbb?- Mindegyik. Nagyon dühös vagyok, ha meccs után úgy érzem, hogy csak én nyerhe­tek, s erre az ellenfél lesz a győztes. A már említett martini „vereségen“ kívül a tavalyi bajnokság is nagyon kikészített. Az olomouci Houskával mérkőztem a fináléban, aki - ahogy azt később megtudtam - csak azért nyert, mert a Duklának még nem volt arany­érme. És ez volt az országos bajnokság utolsó döntője...- Mi a véleményed a bírókról?- Elfogadom őket olyanoknak, amilyenek.- Szerinted a pontozásnál figyelembe veszik-e a csokornyakkendősök, hogy ki kicsoda?- Nagyon! Sokszor a név a döntő. Nem a teljesítmény. Ószintén bevallom: közvetle­nül az országos bajnoki cím megszerzése után én is megnyertem olyan mérkőzéseket, amelyeken nem érdemeltem győzelmet. Ilyen ajándékot ha kettőt vagy hármat kaptam! Az ellentétje azonban, sajnos jóval többször megesett... Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 815 81 Bratislava Gorkého 10 telefon 309 331-252 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volqoqradská 8. renyszedéssel készül a Pravda, az S2LKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemeben (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava Jiraskova 5 telefon 335-090 335-091 Hirdetési iroda közületeknek: 81580 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt- 1470 korona A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedevenkent 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, ústredná expedícia a dovoz tlaőe 813 81 Bratislava Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents