Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
DUPLA- Tanú, bizonyos abban, hogy szombaton látta a vádlottat a Bristol-bárban?- Hát persze, elnök úr-duplán! MINDEN RELATÍV A televízió-műsorigazgató mérgelődik:- Szeretném tudni, miért panaszkodnak annyit az emberek amiatt, hogy ezt a filmet az idén már harmadszor mutattuk be. A moziban három hónapig játszották, minden áldott nap! UNALMAS-Mondd, Péter, hogy tetszik a szexuális ismeretek iskolai tantárgy?- Ó, papa, szörnyen unalmas! Elmélet, csupa elmélet. Úgy látom, uram, maga nem engem várt... (Mikus Sándor karikatúrája) OPTIMISTA-Tudod ki az optimista?- Nem. Kicsoda?- Olyan férj, aki járatja az autója motorját, miközben a felesége valami csekélységet vásárol. Szöveg nélkül (lei Paris) BENZINKÚTNÁL Az autós ütött-kopott tragacsával odahajt a benzinkúthoz, és rászól a benzinkutasra:- Legyen szíves teletölteni a tartályt! Az kétkedőn méri végig a kocsit, és megkérdi:- Valóban azt gondolja, hogy ez a járgány még megtesz ennyi kilométert? HOZOMÁNY- Az én lányom egymillió márka hozományt kap - közli jövendőbeli vejével a müncheni apa. - És maga mit ad?- Nyugtát! ARANY- Hát ez a kocsma valóban aranybánya lehet. Mire a tulaj:- Az is. Minden este - a verekedés után - találok négy-öt aranyfogat, .. TANÁCS Egy nap az igazgató rendetlen, gyűrött tisztviselőjéhez fordul:- Nem ismerem a családi körülményeit, kedves barátom, de adhatok egy jó tanácsot: vagy nősüljön meg, vagy váljon el. Aforizmák szovjet lapokból A diktálók még csak diktálni sem tudnak: mindent előírnak, xxx A fenyegetésnek az a célja, hogy másokban is előidézze azt a félelmet, amelyből ered. xxx Hazugság minden féligazság - amelyet egésznek tüntetnek fel. xxx Szíves örömest találunk ki olyan múltat, amely illik jelenünkhöz. xxx Mitől halnak meg a fák? Egyvalami biztos: tőlünk, xxx Sokan elbuktak már azon, hogy mindent végig akartak ülni. xxx Paradoxon, de tény és való: minél idősebb egy fénykép, annál fiatalabbak vagyunk rajta. xxx Ha kórusban akarsz énekelni, akkor legelőször jól figyelj a karmesterpálcára. xxx A mentőövről később kiderült, hogy ...nyakörv. xxx Mondd meg, ki a barátod - és én megmondom, miért van szükséged rá. xxx A nevetés meghosszabbítja azoknak az életét, akik nevetnek. De mi lesz azokkal, akiken nevetnek? Őszinte megszólítások Tisztelt ébrenlévók! xxx Tisztelt idefigyelők! xxx Tisztelt barátaim és ellenségeim! xxx Tisztelt hallgatók és locsogok! xxx Tisztelt sportolók és futballisták! Elek Tibor A HÉT VICCE- Adj már tanácsot, Piriké. Holnapra berendeltek a vezérigazgatóhoz - gyorsíráspróbára.- És miért van szükséged tanácsra?-Nos. holnapig inkább a gyorsírást gyakoroljam, vagy menjek el kozmetikushoz? TISZTA HASZON- Valami jó is van abban, ha valakinek adósságai vannak.- Ugyan mi?- Hát az, hogy mindennap sok levelet kapok. TÖRZSASZTALNÁL Ödön dicsekedve meséli a barátjának:- Az én feleségem mindent tud.- Az semmi - tódítja a barátja. - Az én feleségem mindent jobban tud! Mielőtt bárki másra gondolna, gyorsan elmagyarázom. A PEPO azt jelenti, pedagógusok politikai iskolázása. Igen, így ismeri a szlovákiai magyar köznyelv. Mit kell tudni egy átlagos polgárnak a PEPO-ról? A PEFO általában délután történik, amikor a pedagógusok zöme még sok mindent tud, koncentrálni viszont nem. Az egész mintegy ötven percig tart és nagyon dók helyen unalmas, formális. A PEPO-ra jellemző unalom olyan sajátságos, annyira különleges, hogy csak hosszan részletezve mondható el, ezért ettől el is tekintek. A működési mechanizmusáról azonban szólnék. A PEPO rendszerint azzal kezdődik, hogy az előadó 15-20 percig előad (felolvassa a kijelölt témához kiadott szöveget). Ezt a „vita" követi. Ez azt jelenti, hogy az eddig pilledten hallgató pedagógusok, önkéntes jelleggel, szintén felolvasnak innen- onnan összeszedett szövegeket MENÜKÁRTYA- Mi otthon mindig menükártya szerint étkezünk.- Ilyen sok energiát fektet a feleséged a főzésre?- Dehogy: aki a piros ászt húzza - az kapja a menüből a húst! NAGY FÜLŰ- Fülig szerelmes vagyok beléd, Zsuzsi.- Ödön is mindig ezt mondja!- Igen - de nekem nagyobb a fülem! ELADÓSODÁS- Hallottad; a szomszédunk fülig el van adósodva.- Őnála ez nem veszélyes: csupán 160 centiméter magas. MÁSNAPOSSÁG- Mondd, Lajos, hogy érezted magad a murin?- Remekül, csak utána alig tudtam aludni.- Miért?- Mert a háziasszony férje folyton kidobott az ágyból! HÁZIBULI- Irtó szerencséje van a nővéremnek - meséli Lajoska a barátjának. - Meghívták egy születésnapi bulira, amelyen a fiúknak egy csókot vagy egy tábla csokoládét kellett adniuk a lányoknak.- No és mi történt?- Az én nővérem tíz tábla csokoládét kapott! Miroslav Motycík rajza Párbeszédek- Miért vannak jelen a tűzoltók?- A közönség nagyon tűzbe szokott jönni... xxx- Szeretsz, drágám?- Már megint mit főztél, kedvesem? xxx- Mi leszel, ha nagy leszel?- Nagybácsi vagy nagypapa. P. J. RIKKANCS- Miért harsogja mindig azt, hogy: „Óriási szélhámosság, 50 áldozat!“? Az imént vettem egy újságot, és egy árva szó siócs benne szélhámosságról.- Óriási szélhámosság - harsogja az újságárus. - 51 áldozat! FŐ A REKLÁM- Ó, ön ebben a pici épületben gyártja a hires-nevezetes tablettáit. És mi ez a toronyház itt mellette?- Ez a reklámosztályunk! TÁRSASÁGBAN- Mi a véleménye a szerelemről, kedves asszonyom?- Szerelem? Fogalmam sincs, mi az.- No de kérem, tisztelt asszonyom ...- Bizony. Én sohasem csaltam meg a férjemet! HŰSÉG- Nö és hű ez a kutya?- Hogy hűséges-e? - ismétli a kérdést az eladó. - Már többször eladtam, és mindig visszatért hozzám! PORSZÍVÓ- Mondd, szívem, adtál el már életedben porszívót?- Nem drágám. Eddig még soha.- Akkor most mindjárt fogj hozzá: hallom, hogy jön a férjem - már a lépcsöházban van! EBÉD- A mai ebéd valóban nagyszerű volt, drágám.- Igazán örülök, hogy ízlett.- És mondd... mindezt valóban egészen egyedül olvasztottad fel? (témához illőeket vagy nem illőeket). A magára valamit adó előadó vitazáróként elmondja a katarzisnak szánt mondatot: ,,Nagyon szép és értékes vitafelszólalásokat hallottunk...“ Persze valódi vita nem volt, nem is lehePEPO tett, hiszen a ,, vitázók“ nem vitatkoztak egymással, eszük ágában sem volt, szövegeik is tőlük függetlenül létező holt szövegek, sablonok, vezércikkekből kimásolt mondatok. A legutóbbi PEPO-n kínos helyzet állt elő. Hiába volt tíz „vitázó“ is, a kijelölt időből még mindig maradt néhány perc. (A kelleténél gyorsabban olvastak a felszólalók.) A szituációt bonyolítandó, ezen a PEPO-n jelen volt véletlenül egy járási inspektor is. Néhány másodperces kínos hallgatás után az órájára pillantott, és dorgáló hangon megszólalt: „A másik csoport jobb volt. Azok kitöltötték az időt vitával!...“ Éreztem, arcomat elönti a szégyen pírja. Hát méltó ez hozzánk, pedagógusokhoz, az új generáció példaképeihez, a jövő letéteményeseihez?... Nem tudjuk kitölteni az 50 percet beszéddel, amikor mindenki ezt várja el tőlünk, hát illik ezt? Ez már igazán nem lehet más, mint a vég kezdete... S ekkor, ebben az igazán nehéz pillanatban, egy váratlan fordulat következett be. Egy kolléganő önfeláldozó gesztussal, a már becsukott jegyzetfüzetét felnyitotta és (ahol éppen kinyílt) olvasni kezdett. Csengő hangon, folyékonyan, értelmesen. Úgy éreztük magunkat, mint beduin az oázist megpillantva. Evőé, teljesül a legfőbb cél: nem volt csend, nem töltöttük haszontalanul az időt... Nem töltöttük haszontalanul az időt?... L. T.