Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-29 / 21. szám
• (A CSTK illusztratív felvétele)- Ha gyereked lesz, szoptatni fogod? - kérdeztem serdülő lányoktól. A rövid közvéleménykutatás eredménye lehangolt, hiszen sokuk válasza kitérő, illetve nemleges volt. Gondoltam, a tizenéveseknek az anyaság nagyon távolinak tűnhet, ezért kérdésemet a huszonévesek körében is megismételtem. M. É: - Nem hiszem, nem szeretnék elhízni. K. I.: - A szoptatás nagyon megváltoztatja a mellek formáját, mit szólna a férjem?!-hangzott szerencsére csak két válasz a tizböl. Mert a többi fiatal igennel felelt. S mégis, a hallott válaszokból bizonytalanságot éreztem, mintha a lányok, akik határozott igennel feleltek, mégis csak félnének a szoptatás „következményeitől“. Az okokat kutatva megtudtam, sokan nincsenek tisztában a szoptatás fontosságával, az anya - gyerek kapcsolat kialakulását tartják elsődleges szempontnak, s gyakran nem értik, évekkel ezelőtt miért hangoztatták, hogy a mesterséges táplálék egyenértékű a természetessel, s ma miért harcolunk ellene, stb. S mi a szakember véleménye a szoptatásról? A komáromi (Ko- márno) nögyógyászati-szülé» szeti osztályon járva feltettem a kérdést dr. Tóth Ferenc főorvoshelyettesnek.- Amióta világ a világ, a kicsi, legyen az ember vagy állat, mindig az anyához, a nőstényhez tartozott, aki nemcsak óvta, hanem táplálta is. Valamikor egyetlen anyának sem jutott eszébe, hogy ne természetes módon, anyatejjel táplálja kicsinyét. Ma sajnos, annak ellenére, hogy a szoptatás újból „divattá vált“, akadnak olyan anyák is, akik húzódzkodnak ettől. Szülészetünkön hat-tizenkét órával a gyermek megszületése után- ennyi elég, hogy a kismama kipihenje a szülés fáradalmait- az újszülöttet elvisszük az anyához. Két évvel ezelőtt már nálunk is berendeztük a közös gyerek-mama szobákat, ahol az anyukák a nővérek útbaigazításai szerint egyedül látják el gyermeküket. Elértük, hogy egy olyan anyánk sincs, aki itt-tartózkodá- sa alatt ne szoptatná gyermekét. Megváltozott az a szemlélet is, amely szerint a gyereket három illetve négy óránként kell táplálni. Nálunk akkor szoptatják a piciket, amikor felsírnak, s feltételezhetően éhesek. A gyakori szoptatás is serkenti a tejmirigyek működését - a kismamáknak több tejük képződik. Köztudott, az anyatej összetételénél fogva, nagyfokú védelmet nyújt a gyereknek, ezért ritkán fordul elő, hogy a szoptatott gyermek fertőzésen essen át. - S azt is tudni kell, hogy a szoptatott újszülöttek gyarapodása egyenletesebb - szólt közbe dr. Stefánia Halmová, gyermekgyógyász.- Ugye nem kell külön kiemelnem, hogy az anya és gyermeke között a szoptatás alatt milyen erős kapocs képződik? Szinte nincs olyan mamánk se, aki ne nyugodna meg, amikor gyermekét mellére teszi. Az anya- és gyermekvédelemmel társadalmunkban egészségügyi program keretében foglalkoznak. A kitűzött célok elérése, többek között a veszélyeztetett terhesek számának csökkentése, még várat magára. A várandós nők egészségtudata sem a legjobb, gyakran látni cigarettázó, s alkoholt is fogyasztó leendő anyákat.-Az osztályunkon fekvő kismamákkal beszélünk ezekről a kérdésekről, tudják, az említett civilizációs ártalmak az anyatejen keresztül a csecsemőt is érik. A fiatal, elsógyermekes nők gyakran ok nélkül idegeskednek és panaszkodnak, hogy nincs elegendő tejük, gyermekük éhes marad, stb. Két-három nap után, amikor megindul a 'tejképződés, már elhiszik, hogy nem kell mesterségesen táplálni a babát. A baj az, hogy többségük a kórházból hazatérve néhány hétig szoptat még, ám gyorsan áttér a mesterséges táplálásra. Az utasításainkat mintha elfelejtenék. Sajnos. Azután csodálkoznak, hogy sok a beteg, a gyenge fizikumú gyerek - mondta kissé lehangoltan dr. Tóth Ferenc. Amikor elkísért az osztályára, látva a szoptató kismamákat, a szuszogó apróságokat, arca felragyogott. Feltűnt, az anyukák maszk nélkül hajoltak gyermekük fölé. - A kicsiknek meg kell edződniük, otthon sem élnek steril körülmények között. Kérdésünkre, szoptatni kivánják-e gyermeküket, vagy sem, a kismamák szinte egyszerre bólintottak. Fusi Nagy Mária már második gyermekét hozta a világra, s bevallotta, az elsőt csak két hónapig szoptatta. - Sajnps, elment a tejem, sokat idegeskedtem, de most már óvatosabb leszek.- Nekem ilyen gondjaim nincsenek. A fiamat kilenc hónapig szoptattam, a kislányomat még tovább szeretném - vallotta büszkén Simonyics Olga, s hozzátette: - Csodálatos érzés magamhoz ölelni a picit, látni, érezni mohóságát, majd nyugodt szuszogását. Ugye igazam van? PÉTERFI SZONYA a varos is a falu is“ Régen úgy volt faluhelyen, hogy az apa mestersége, rendszerint a földművelés, maradt a fiúra. Ritkaságszámba ment a városba költözés. Most van olyan falu, ahol a hnb vezetőségének az okoz fejtörést, mi módon csökkenteni, meggátolni a fiatalok elköltözését. A közép- és felsőfokú végzettséggel csak szűk területen (jórészt csak a mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben) tudnak elhelyezkedni a frissen kikerült diplomások, érettségizők, de a szakmunkásképzők tanulóinak nagy része is. Megoldásként városban keresnek munkahelyet. És ingázás helyett város és falu között inkább választják a bentlakást - városiakká lesznek. Vannak kivételek. Éberhard (Malinovo) tizenöt kilométerre van a fővárostól. Utcái délelőtt csöndesek, járókelő alig, csak a busszal érkezők. Nem is kellene ezen csodálkoznom: a csenden, a zárt kapukon, az elnéptejenedett utcákon, hisz a falu 140 lakosából hatszáz a fővárosban dolgozik. Közülük nyolc a főiskolai, illetve egyetemi, ötvennégy a középiskolai végzettségű. Az élelmiszerüzlet előtt is csak néha áll meg egy-egy kerékpáros, a vendéglőben csak a nyugdíjasok hűsölnek, tereferélnek.- Rajtam kívül csak egyetlen olyan középiskolát végzett fiatalt talál, aki itt dolgozik a faluban - mondja Méry Éva óvónő. - 1981-ben érettségiztem Léván (Levice). Nem számítottam rá, hogy itt helyben sikerül elhelyezkednem. Úgy gondoltam, majdcsak találok egy óvodát a fővárosban. Ma már nem mennék el. Hat év után nehezebb lenne hozzászoknom az ingázáshoz. De más munkakört, csak azért, hogy a faluban maradjak, nem vállaltam volna. Szeretem a gyerekeket, közöttük tudom elképzelni az életem, ezért választottam ezt a hivatást. Sokat kellett tanulnom az iskola után is. Munkám nagy odafigyelést igényel, felelősséget, mert osztályomban három csoport van és mindegyikkel külön-külön kell foglalkozni. Mivel a faluban nincs bölcsőde, már két és fél éves kortól felvesszük a gyerekeket. A legkisebbekre nagyon kell vigyázni. Aztán sok munka van a nagycsoportosokkal, őket már az iskolára kell felkészíteni. Fárasztó munka, de a faluközösség, hogy mindenki mindenkit ismer, meg a nyugalom, a természet szépsége pihentetően hat rám. Azt hiszem, a legtöbben épp ezért ragaszkodnak szülőfalujukhoz. Előfordul, hogy abban az esetben, ha helyben is lenne munkalehetőség, a fiatalok inkább a fővárosba mennek el dolgozni. Csupán egyetlen példát említenék. Élelmiszer- üzletünkben sokáig kevés volt az alkalmazott, de azok a lányok, akik a kereskedelemben végeztek, a faluban nem akartak munkát vállalni. A húsboltba is más faluból utazik az elárusító. Valahogy divat is lett az, hogy a fővárosban dolgozzanak a fiatalok. Hornyák Katalint csak azért találtam napközben is a faluban, mert gyermekgondozási szabadságon van.- Nem számítottam arra, hogy végzettségemmel - a bratislavai Komensky Egyetem Jogtudományi Karán szerezte diplomáját 1983-ban -majd a faluban helyezkedem el. A Csemadok Központi Bizottságán személyzeti előadóként dolgozom. Naponta utazom, de jó a buszjárat, közel a főváros. Ha Bratislava valamelyik külső kerületében laknék, szerintem ugyanannyit, sőt lehet, többet is kellene utaznom, mint Így. Faluhelyen viszont csönd van, tiszta levegő, egészséges környezet, nyugalom. Kedves kis falu Éberhard. Nem hiszem, hogy bármely fő-, illetve középiskolai végzettségű fiatal panaszkodna azért, hogy ingáznia kell. Egy kicsit fővárosiak, egy kicsit falusiak vagyunk, de mindenképpen nagyvárosi igényekkel. Nemcsak az értelmiségi fiatalok járnak a fővárosba, rengeteg munkásfiatal is. Az szóba se jön, hogy a szülők vagy az iskola igyekezne a gyerekeket olyan szak felé terelni, amellyel később a faluban is találna munkalehetőséget. Hisz a szülők nagy része is a fővárosban dolgozik. Ma a lányok közül legtöbben az elárusítónői, a fiúk az autószerelő szakot választják, és maradnak ilyen munkakörben Bratislavában. Sportolási lehetőség van a faluban, a művelődési igények kielégítése céljából csak 15 kilométert kell utaznunk. Azt mindenki vállalja. Én úgy látom, hogy valamennyi fiatal ragaszkodik a faluhoz. Jómagam sem tudom elképzelni azt, hogy másutt éljek.- Munkalehetőség? - ismétli meg a kérdést Holocsy László, a hnb elnöke. - Van a fővárosban elég. A legtöbben ezt használják ki. Sokan két-három műszakban is vállalják a gyári munkát, hisz az utazással nincsenek gondok. És aki nem akar utazni, annak jó keresetet, előnyös munkafeltételeket biztosit a helyi efsz. De néhá- nyan dolgoznak a környező falvakban is. Attól nem félek, hogy községünkből a munkalehetőség hiánya miatt a fiatalok beköltöznek a fővárosba. Pár évvel ezelőtt megtörtént, hogy sokan elköltöztek, mert munkahelyükön lakást kaptak. Most ók is visszatértek, ugyanis hatvan építkezési telket osztottunk szét, tehát megteremtettük a lehetőséget az ittmaradásra. Megoldott a gyerekekről való intézményes gondoskodás. Hetven személyes óvodánk van, négy alkalmazottal. Iskolánknak négy osztálya van napközi otthonnal, utána Félbe (Tomaáov) járnak a gyerekek. Bölcsődénk nincs. De a tapasztalat azt mutatja, hogy nem is lenne rá igény, mert a nagymamák és az idősebb asszonyok vállalják a gyerekek gondozását. A szolgáltatások? Amíg ennyien dolgoznak a fővárosban, nem gond, hogy esetleg nem végzik el helyben azokat a szolgáltató tevékenységeket, amelyek egy hasonló másik faluban megtalálhatók. Hiszen a bevásárlással is úgy vagyunk, hogy a lányok, asszonyok munkahelyükhöz közel bevásárolnak a fővárosban. Falu közel a városhoz. Itt is, ott is otthon vannak a fiatalok. így érzik jól magukat. TALLÓSI BÉLA yt^txtt^nun<a!^twtwtvyt^tvyK>«ri«i „mm
