Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
Növények lakóhelyei E gyszer régen, azokban az időkben, amikor az embereken még királyok, hercegek és más hatalmasságok uralkodtak, élt egy halászlegény. Istvánnak hívták. Magányosan tengette életét egy rogyadozó nádkunyhóban, a folyó partján. A kunyhó előtt rozoga lélekvesztő ringatózott a vizen, benne toldozott-foltozott halászháló. Ez volt minden vagyona. Még alig ébredezett a vidék, amikor István csónakja már a folyó közepén hasította a rohanó-örvénylő vizet. Aztán lassan megállt. István munkához látott. De mintha megneszeltek volna valamit a halak, mert akárhányszor merült le a háló, mindig üresen jött fel. István azonban türelmes ember volt. Már perzselte feje tetejét a nap, mikor végre nehezebbnek érezte a hálót. Fütyörészve húzta fel, ám kedve hamar lelohadt, mert csupán egy árva, társtalan halacska csapkodott rémülten a csónak aljában. Tenyérnyi, ha lehetett. Szomorúan evezett ki a partra. Éhes volt és fáradt. Megeszem ezt a halak szégyenét, pihengetek egy keveset, aztán újra megpróbálom - gondolta. A csónakot gondosan kikötötte, kezébe vette a halat. Éppen a partra lépett, amikor furcsa hangra lett figyelmes. - Mintha valaki sírna! - hasított belé a felismerés. - De ki? - Szeme végigpásztázta a fákat, bokrokat, a vizet, a csónakot, mig végül a kezén állapodott meg. - A kezem nem sírhat! - állapította meg. Pillantása ekkor a halacskára szegeződött.- Te sírsz? - kérdezte.- Én hát... - szipogta a hal.- És miért?- Még te kérdezed? - nézett rá vádlón a hal.-Aha! Azért sírsz, mert megfogtalak! - gyúlt világosság István fejében.- Neked mindig ilyen gyorsan jár az eszed? - kérdezte a halacska. - Mindig! - vágta rá büszkén a legény. Na, akkor ide figyelj! Tudd rneg, én a halkirály lánya vagyök/ Es akkora a hatalmam, hogy bármit véghez tudok vinni! Ha visszadobsz a vízbe, teljesítem egy kívánságodat, bármi legyen is az! István szeme kerekre nyílt. Ugyanúgy a szája is. Mondani akart valamit, de már nem jutott rá ideje... Megreccsentek a gallyak, és vadászruhás emberek csörtettek elő a bokrok közül. A vezetőjük, aki, a ruhájáról ítélve, nagy uraság lehetett, a halra mutatott:-Az a hal az enyém, mert az egész vidék az én birtokom! Add gyorsan ide, ha élni akarsz! Mi mást tehetett volna István? Odaadta.- Na, te hal! - dölyfösködött az uraság. - Azt akarom, hogy én legyek a leggazdagabb ember a világon! Ha nem teljesíted a parancsomat, megsütlek és megeszlek!- Legyen óhajod szerint... - nézett rá a halacska, undorodva.- Nem, várj! Inkább király legyek! - gondolta meg magát az úr.- Legyen óhajod szerint...- Várj, mégsem! A császár az hatalmasabb, mint a király! Császár legyek! - sipította az uraság izgalomtól elcsukló bangón.- Legyen óhajod szerint! - mérgelődött a hal, már kezdte elveszíteni a türelmét.- Állj, mindent visszavonok! Rájöttem végre, mi az, amivel mindenkit leigázhatok! Azt parancsolom, hogy én legyek a legokosabb, legműveltebb ember a világon! - ordította az uraság, és öntelten végigpillantott az embereken.- Legyen óhajod szerint... - suttogta a halkirály lánya. - Tessék, ezentúl te vagy a legokosabb, legműveltebb ember a világon... Mindenki izgatottan várta, mi fog történni. Az uraság egy ideig elgondolkodva nézte a halat, majd odanyújtotta a halászlegénynek.- Tessék... és ne-haragudj.. - mondta, aztán elindult a bokrok felé. Emberei csodálkozva követték. István döbbenten bámult utánuk.-Ebbe meg mi ütött? - kérdezte a haltól, amikor magukra Csóka Ferenc: A halkirály lánya PETRIK JÓZSEF BIZTATÓ Rügyek, virágok, keljetek, töltsétek meg szirom-színekkel a tél-tarolta kerteket. Rügyek, virágok, nyissatok, hirdessetek illattal, lombbal reménydalt, buzgó biztatót. Rügyek, virágok, törjetek szabad fényre, de jól fogjátok az ágat, törzset, gyökeret. Rügyek, virágok, gyújtsatok harsány, lobbanó lobogással merész, új, forró évszakot. Már minden rügy-szív kalapál telettünk gólyák kelepeinek: gyorsulj fel, tavasz, siess, nyár! Nyissák hajnaluk fátyolát a rigók újrafent torokkal: megyünk ködön, árnyékon át. S az éltető mély gyökerek lombbal s magzatterhes virággal megérintik az új eget. CSONTOS VILMOS TAVASZI DAL Napsugár hintóbán Jött tavasz tündére. Virágos zöld kendőt Terített a rétre. Oda csalogatta Pelyhes libuskámat, Csengettyüs báránykám, Bundás kis kutyámat. Oda heveredtem Magam is a gyepre, Nem is vettem észre, Hogy eljött az este. Mi van a föld alatt? Ha lefelé ásunk a földbe, a magunkkal vitt hőmérő mind melegebbet mutat. Körülbelül harmincméterenként egy fokkal többet. Száz kilométeres mélységben már olyan meleg van, mint egy vaskohóban. Ezért onnan kezdve a Föld már olvadt, képlékeny állapotban van. Forró, mint a folyékony vas, több ezer kilométeren át. A legújabb elképzelések szerint a föld közepén szilárd golyó helyezkedik el, ami valószínűleg vasból van. A föld olyan, mint egy hatalmas gyömbölyű tojás: vékony héja alatt izzó fehérje és kőkemény sárgája van. S. T. L. X. VULKÁNI DOMBOLDALAK A Kárpát-medence területén a vulkáni tevékenység fellelhető nyomai zömmel a harmadkor végéről származnak. A kialudt tűzhányók néhol hegyláncokat alkotnak, magasságuk megközelíti a 2 ezer métert is. Számunkra azonban érdekesebbek a kis „elszigetelt“ kúpok, amelyek csak 100-150 méterre magasodnak a környező síkság vagy fennsík fölé. Miután a láva kihűlt, a megszilárdult kőzet ki volt téve a napsütés, az eső, a hó, a jég, a szél és még sok más elem hatásának, fizikai, vegyi hatásoknak, amelyeknek következtében a sziklák felületén, vékonyka rétegekben és foltokban, termőtalaj alakult ki, lehetőséget adva növények megtelepedésére. Ez leghamarabb a repedésekben történt meg - ezeket gyorsan telehordta a szél homokszemcsékkel, így az odasodródott magocska csírája támaszt lelhetett, kifejlődhetett a növény. Később a növekvő gyökérzet és a szár nyomása tágította-morzsolta a repedés falait, egyre szélesebb teret alakítva ki újabb egyedek megtelepedéséhez. Nem elhanyagolható az alacsonyabb rendű növények, moszatok és zuzmók szerepe a talaj változásaiban, főként a magas hegyekben. Egyes növények különlegesen kialakított gyökérrendszerükkel képesek erősen megtapadni az érdesebb sziklafelületen is - ilyen a szép sárga virágáról közismert varjúháj (Sedum sp.). . A kevésbé ellenálló kőzetek, például a lágyabb vulkáni tufák gyorsabban máltak, ez is elősegítette atalaj kialakulását a domboldalakon; és nem feledkezhetünk meg a már tárgyalt jégkorszak utáni szárazabb és szeles éghajlat homokviharairól sem, hisz a legtöbb kialudt túzhá- nyó/cska/ lejtőit többé-kevésbé homokréteg borítja. A mi éghajlati viszonyaink között, természetes társulásként, a domboldalakon is erdő alakult ki, de inkább ritkább, szárazságtűrő típusú, a talaj vékonysága és a „vizháztartási gondok“ miatt. Minthogy az ember keze ide is elért, az eredeti szárazságtűrő tölgyeseket a legtöbb helyen már kiirtották, az alacsonyabb lejtőkön szőlöskertek, esetleg más mezőgazdasági területek találhatók, magasabban pedig általában legelők. A rendszeresen legeltetett füves területeken a sovány csenkesz társulásai terjedtek el, a sziklapadokat a már említett varjúhájak, nőszirmok, kőhúrok és kökörcsinek növik be, a fákat jószerivel a bokrok képviselik. Az elmondottakból is következik, hogy a hevítő napsütés, a szél, az éjszakai hideg hatására ezek a helyek nagyfokú alkalmazkodóképességet kívánnak az itt megtelepedő növényektől. A hóingadozáshoz és a szűk vízkészlethez különféleképpen alkalmazkodtak a növények - a kökörcsinek fehér pelyhes borítása óvja a növényt a napsugár közvetlen hatásától és csökkenti a párolgást, a varjúhájak szára és levele húsos, zömök, felületük kicsi, így még a legforróbb napokon is képesek megő• Leánykökörcsin (A szerző felvételei) rizni a vizet, a nőszirmok hatalmas gyökérgumóikban tárolják az éltető nedűt, az ún. „szklero- fitok“ pedig képesek, minden különösebb élettani károsodás nélkül, elveszíteni folyadéktartalékuknak akár a 25 százalékát is. Ilyenek például a kőhúrok {Minu- artia sp.). A vastagabb talajú, agyagos területeken viszont jól megélnek a több vizet igénylő fajok, például a kicsi, de igen szép agárkosbor (Orchis morio). A meredekebb, így a legelő állatok számára kevésbé hozzáférhető részeken igen szépek az árvalányhajfélék (Stipa sp.) állományai vagy a sikárfű magasan le^gö bugái. Persze, az alkalmazkodásnak is vannak korlátái, az ilyen helyeken élő legtöbb növény tavasszal virágzik - ilyenkor legszebbek a domboldalak -, hogy kihasználják a még hűvösebb időjárást és a folyadéktartalékot, hisz júliusban már szinte izzanak a sziklák, száraz a fű, csak a közelgő ősz élénkíti meg újból a színeket üdébb zölddel. BOGOLY JÁNOS maradtak.- Nemrég még a gyorsan járó eszeddel dicsekedtél! Járasd meg egy kicsit, hátha rájössz! - mosolyodon el a halkirály lánya. A legény gondolkodott, és nemhiába.- Már tudom! - ujjongott. Gondolkodom, tehát... SZÁMOLÓSDI írj számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a számtani műveleteket a már beírt eredményeknek megfelelően el lehessen végezni mind vízszintes, mind függőleges irányban. Kakukktojás A felsorolt kilenc szó közül nyolc valami játékos nyelvi rokonságban van egymással, egy pedig „kakukktojás", azaz valamiben eltér a többitől. Mi hoz nyolc szót rokoni kapcsolatba, és melyik a kakukktojás? KEREK mammmmmmmmmmam DAGAD L m CD m LE HEL LEf >El K IONOK 6ÖRŰ6 j(KEl .ETJ[S SEBES ■MBMBBBKHKsá # MEGFEJTÉS A május 8-i számunkban közölt feladatok megfejtése: lábas, egyke, üszög, karóra; 92 tallér. Május 19-ig mindössze három helyes megfejtés érkezett, vagyis a nyertesek: Szarka Gyula, Palást (Plááíovce); Lados Róbert, Losonc (Luőenec); FaSanga János, Zseliz (Zeliezovce). • Vulkáni eredetű domb - kúpmaradvány Nagyon nehéz rangsorolni, hogy melyik állat eszik a legtöbbet és melyik a legkevesebbet. A sokat evők rendszerint nagy testűek, így arányosan sok táplálékot kell magukhoz venniük. A kékbálna gyomra olyan hatalmas, hogy egyszerre két tonna táplálékot - főleg apró testű rákot - képes befogadni. Az erszényes hangyász egyszeri jóllakásához tíz-húszezer hangyát is bekebelez. A dögkeselyűk, ha hosszas koplalás után valami elpusztult állathoz hozzájutnak, abból úgy belakmároznak, hogy alig tudnak gyomruk terhe miatt a magasba emelkedni. A kígyók - például az óriáskígyó, a kockás pithon, az anakon- da - egyszerre testsúlyuk negyedét, sőt harmadát is bekebeNAGYEVŐK, NAGYIVÓK lezhetik, de hét-nyolc hónapon keresztül koplalni is képesek. Egy másfél kilós süllő a nyolc -tízcentis szélhajtó küszból egyszerre 35-40 példányt is megehet, amit gyomortartalom-vizsgálatokkal bizonyítottak. Ha hideg van (a hőmérséklet négy-öt fok), a csuka által lenyelt kárász két-három óráig is életben marad elejtöje gyomrában! A nagyivók bajnokának bizonyosan az elefántokat tarthatjuk, ezek fejenként egyszerre 180 liter vizet is képesek felszippantani. A tevék 120 liternyi vizet csurgathatnak le nyelőcsövükön, s ha a nélkülözés úgy hozza, testnedvességüknek 30 százalékát is elveszíthetik (például nagy szárazságok idején), mégsem pusztulnak el. Az ember teste nedvességtartalmának legfeljebb 12 százalékát nélkülözheti, de azt is csak rövid ideig. PÉNZES BETHEN ■IHM ■■ Ml KB ■ ■ WM ■
