Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA-----------------------------------------------------------------------——————————— VA SÁRNAPI KIADÁS 1987. május 22. XX. évfolyam 20. szám Ára 1 korona A strázskei Chemko vállalatnál nagy figyelmet fordítanak a könnyűvegyipari termelés fejlesztésére. A vállalat ilyen jellegű különleges termékei közé tartozik a salétromsav gyártásánál alkalmazott Amox platina nélküli katalizátor, a Chempor gumiipari duzzasztóanyag, valamint a polimerek oxidáló- dását gátló vegyszerek. A Chempor duzzasztóanyag minőségét hazai zeoli- tok felhasználásával javították. Az újdonságok közé tartozik a Chepanol, a hútö- iparban, az építőiparban és máshol alkalmazott szigetelő poliuretánhab egyik komponense. A felvételen Miroslav Provaznik az Amox katalizátor gyártására szolgáló dehidratációs berendezés nyomásadatait ellenőrzi. (A CSTK felvétele) weeeoQOQoootxxxgaBiSSgeiSgBwaMgiggBBSsseisscceggwogoeMoegwcesMWW«»^^ Ha a társadalmi tulajdonban százezres, sőt milliós nagyságrendű károkat okozó bűncselekményekről akarnék írni, sajnos nem lenne éppen nehéz dolgom. Az utóbbi években egymás után leplezték le a közöst hosszú éveken át, gátlástalanul fosztogatók,,társulásait“. Nem lenne nehéz a gazdasági bűnözés megelőzésére és a jogtalan nyerészkedés megakadályozására hozott jogszabályokról, kormányhatározatokról írni sem. Van belőlük egynéhány. Ám, ha arról akarnék írni, mit tettek a károsultak, a vállalatok, különféle szervezetek, illetve a vezetőik és ellenőreik azért, hogy minél több akadályt gördítsenek a bűnelkövetők útjába, bizony nem bővelkednék az információkban. Többnyire ugyanis jóformán semmit, mi több, olykor még akkor sem tettek (tesznek) eleget kötelességeiknek, amikor a törvénysértés már nyilvánvaló volt. Szakemberek szerint a gazdasági bűncselekményeknek megközelítőleg csupán egyti- zedét derítik fel a károsult szervezetek kezdeményezéséből. És akkor még feltételezhetjük, hogy ezen a területen is létezik az ún. lappangó bűnözés, amelynek méreteiről, terjedelméről és az általa okozott károk nagyságáról legfeljebb óvatos becsléseink - ha - vannak. Ez az „egytized“ azonban mindenképpen elgondolkodtató adat. A gazdálkodó szervezetek vezetőinek a gondjaikra bízott vállalat tulajdonával jó gazda módjára kellene gazdálkodniok - gondoskodni a társadalom vagyonának célszerű fel- használásáról, gyarapításáról és védelméről. Sőt, a törvény (de más jogszabályok és kormányhatározatok is) arra kötelezik őket, amit a jó gazda habozás nélkül, magától is megtenne - tudniillik, hogy azonnal jelentsék az ügyészi vagy a közbiztonsági szerveknek a bűntett vagy a vétség elkövetésére utaló tényeket, bűncselekmény-gyanús körülményeket, méghozzá tekintet nélkül arra, hogy az ilyen körülmények az általuk irányított dolgozók valamelyikére vagy idegenre terelik-e a gyanút, és tekintet nélkül arra, érte-e pénzben kifejezhető kár a vállalatot vagy sem. Ez a bejelentési kötelezettség ugyan összehasonlíthatatlanul szigorúbb, mint az általános, állampolgári feljelentési kötelezettség, de ugyanakkor sokkal szigorúbb a vezető dolgozóknak nyújtott jogi védelem, s persze sokkal nagyobbak a társadalmi vagyon kezelésére irányuló jogosultságaik is. Ezeket a jogokat, s a védelmet a törvényhozó éppen azért biztosítja számukra, hogy elláthassák tisztségüket, teljesíthessék nem utolsósorban a szocialista törvényesség megszilárdításával és a bűnözés megelőzésével kapcsolatos feladataikat. Mindezt figyelembe véve az „egytized“ gyakorlatilag a semmivel egyenlő. Lehet, hogy az összehasonlítás nem éppen a legmegfelelőbb, de nagyon kíváncsi lennék (és, ugye, nemcsak én!), mit tesznek, tennének a bejelentési kötelességeiket oly lagymatagon teljesítők, ha az ő személyi vagy magántulajdonukban keletkezne bűncselekménnyel okozott kár, s ha történetesen még az elkövető személye sem lenne ismeretlen. Ugyanígy érdekelne persze az is, hogyan gondoskodnak a saját vagyonuk bűncselekményekkel szembeni védelméről, a zárakról, kerítéseik állapotáról... Persze tudjuk, a vezetők helyzete, a döntéshozatal olykor nem lehet éppenséggel köny- nyú vagy kellemes, hiszen a bűncselekmények elkövetését eddigi tapasztalataink szerint az irányításban és a személyzeti munkában elkövetett hibák, a nyilvántartás és a fegyelem, főként a pénzügyi fegyelem hiányosságai, a hanyag és következetlen ellenőrzés, olykor pedig az ellenőrzés hiánya teszi lehetővé. A bűnüldöző szervek vizsgálódása pedig rendszerint ezekre, a bűnelkövetést megkönnyítő körülményekre is kiterjed. Jogos feltételezés, hogy azok, akik nem teljesítik bejelentési kötelezettségüket (vagy olykor csak külső nyomásra teljesítik), talán éppen attól félnek, hogy a hibák feltárásával lelepleződne vezetésre való alkalmatlanságuk is, és ezért törekednek inkább arra, hogy „házon belül“, a saját „hatáskörükben“ intézzék el a „szennyes ügyeket“. Sietve megtéríttetik a hanyag kezeléssel, sikkasztással vagy más bűncselekményekkel okozott kárt, visszavitetik az eltulajdonított értékeket a helyükre, ... és fátylat borítanak, borítanának a történtekre. Csak a „fátyolborítás“ nem megy olyan könnyen. Nemegyszer hangzik el a bűnüldöző hatóságok előtt olyan védekezés, hogy „más is (vagy „mindenki") így csinálta“. Nem újkeletű felismerés, nincs ami jobban ösztönözne törvényszegésre, mint a megtorlatlan f bűnök. A további törvénysértések egész láncolatát idézik elő egy-egy kisebb vagy nagyobb közösségben, bomlasztják a fegyelmet, megingatják az állampolgároknak a szocialista állam szerveibe vetett bizalmát, nyugtalanságot keltenek... Mindezt sokkal egyszerűbb megelőzni, mint helyreállítani a megsértett törvényességet, megbomlott fegyelmet. Éppen ezért a szocialista törvényesség szilárdításának egyik alapvető előfeltétele a törvény szigorának azonnali alkalmazása. A jogszabályok ezért kötelezik a szocialista szervezetek irányító és ellenőrző szerveit a bejelentési kötelezettség azonnali, haladéktalan teljesítésére. Nemrégiben például egy vállalatnál a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítéséből, amely a munkafegyelem tömeges megsértéséhez vezetett, a dolgozók azt a következtetést vonták le, hogy a vállalat vezetése el akarja tussolni az „ügyet“, aminek ők maguk is kárát látták. Az ilyen következmények és a jogsértések elha- rapódzása elleni védekezés követeli meg a személyes felelösségrevonás széles lehetőségeinek alkalmazását a bejelentési kötelezettségüket nem teljesítőkkel vagy késve teljesítőkkel szemben. Magyarázatban ilyen esetekben persze nincs hiány. Van aki azzal védekezik, hogy nem ismeri eléggé a Büntető Törvénykönyvnek a gazdasági bűntettekkel foglalkozó, valóban bonyolult tényállásait. A jót a rossztól megkülönböztetni azonban nem okozhat megoldhatatlan gondot egyetlen ellenőrnek vagy vezetőnek sem. A cselekmény jogi minősítése pedig már igazán nem az 6 feladatuk, hanem a büntetőeljárásban részt vevő szerveké. De egyébként is, közismert tény, hogy a jog nem ismerése nem mentesít a felelősség alól. A bejelentési kötelességgel járó tisztségekben a törvény nem tudása éppen nem a felelősségteljes hozzáállás bizonyítéka. Mások felsőbb szervek utasításaival takaródznak. Sajnos, valóban megtörtént már, hogy az ilyen utasítások gyakorlatilag hatálytalanították a bejelentési kötelezettség haladéktalan teljesítésére vonatkozó jogszabályokat. És persze vannak olyanok is, akik az egyértelműen bűncselekmény elkövetésére utaló tényekben sem hajlandóak búncse- lekménygyanús körülményeket látni, vagy ha módjukban áll, egyenesen letagadják, hogy tudomásuk lett volna ezekről. Pedig a törvényekben a szocialista társadalom akarata jut kifejezésre. S aki ezzel szembekerül, annak tisztában kell lennie azzal, hogy árt a kisebb-nagyobb közösségek és a saját jól felfogott érdekének is. FEKETE MARIAN IMUMYIK ■ FEBVHIN
