Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-15 / 19. szám
AlANYI LÁSZLÓ Vasfejű gábor az erkélyen Valóságos őserdő nálunk az erkély. Egymásba kapaszkodnak a cserepes növények, a befurakodott folyóka pedig ezer szállal hálózza be őket. Az egyik reggel arra ébredtünk, hogy Bukfenc, a szörgombolyag kis puli az erkélyajtóban áll és frissen csaholgat. Inkább vidáman, mint ellenségesen. Mintha mondaná, nézzétek már ezt a fura szerzetet. Zsolti rögtön felserkent, ki is tekinteti az erkélyre nagy kíváncsian.- Jé, apu! Egy tarkabarka kismadár van itt. A tövises ágon ül, melyet a kiserdőből hoztam. A csőrével böködi nagyon.- Milyen a színe? - nyújtózkodtam az ágyban.-A feje szürke, a szeménél fekete csík van. A dolmánya meg barnás vöröses. Most már én is kiugrottam az ágyból.- De hisz ez egy vasfejű gábor!- Micsoda ?! - fin forgott Zsolti. Erre ijedten elröppent a kismadár.- Vasfejű gábor a népies neve. Egyébként tövisszúró gébicsnek hívják. A bokrok közt tanyázik az erdőben, de a kertekbe is ellátogat. A kiserdőben lehet a fészke. Erre szállt, meglátta a tövises ágakat, gondolta, jó lesz éléskamrának.- Minek?- Éléskamrának. Talán már el is helyezte ott a zsákmányát. Valóban, egy elnémult tücsköt szúrt fel a tüskére. Napok múlva odakerült az egész tücsökzenekar: a csellós és a bőgős, a hegedűs és a hárfás. Amikor megjött az újabb zsákmánnyal, gyanakodva sandított Bukfencre, mintha azt mondaná: nem falja ez fel az éléskamrámat? De a kutyus ügyet se vetett rá, még csak körül se szaglászta a készletet. Megszépültek a reggeleink. Másnap fecskecsicsergésre ébredtünk. Fecske az erkélyen?- No, erre már én is felserkentem. A kis komédiás, vasfejű gábor volt. Aztán ébresztett bennünket csalogány csattogása is. De ekkor már nem ugratott be, tudtuk, a mi színészünk, a jeles hangutánzó produkálja magát. Egyszer aztán eltűnt. Zsolti napokig leste. Alig akarta elhinni, hogy melegebb vidékre indult. Közeledett az ősz. Még az éléskamráját is ránk hagyta. Azóta vártuk a tavaszt, amely végül is megjött, s vele visszatért hozzánk a mi kis vasfejű gáborunk. Miért... ...hordja a kenguru az erszényében a kölykét? Mert a kicsi születésekor fejletlen, magatehetetlen, szüksége van egy védett és meleg fészekre. Felemelkedve az óriási kenguru magasabb az embernél is, de a kölyke a születéskor csupán három -négy centiméter hosszú! Amikor a világra jön, bemászik a jó puha vacokba, és ott marad több mint fél évig. Ahogy növekszik, mind többet kukucskál kifelé, ismerkedik a nagyvilággal, míg aztán egyszer fürgén kiugrik biztonságos rejtekéböl. ... nyelik le a kígyók fejjel előre az áldozataikat? Ha a kígyó a megölt patkányt vagy egeret a farkánál kezdené nyelni, a falat az oldalt elálló lábak miatt csak nagyon nehezen vagy sehogy sem csúszna lefelé. Ha viszont a fejét kapja be először, a lábak vagy a madár szárnyai szépen a testhez simulnak, könnyebben csúszik lefelé. A kígyók nagyra tudják tátani a szájukat. A hatalmas óriáskígyó akár egy disznót is képes eltüntetni. Ezután kényelmes helyet keres, eltart egy ideig, amíg újra megéhezik és vadászni indul. Sch. E. DÉNES GYÖRGY VOLT KÉT LOVAM A vásárban Csetneken, édesanyám két kis lovat vett nekem. Egyik pej volt, másik szürke, szólt az anyám:- A két csikót megbecsüld, te! Játékló volt mind a kettő, rajta piros bársonynyereg, csilingelt a két kis csengő... Tenger idő elszállt messze, de a két szép falovacskát szívem sohasem feledte. Most is vágtat a két csikó, énekel a két kis csengő, ostor pattog: - Gyí te, fakó! Elszáguldunk egyre mesz- szebb, túl az éren, patakon túl, hol a fény virága reszket, hol minden rossz jóra fordul, nincsen vég és nincsen kezdet. Ott suhanok a csikókkal, mosdatnak a szőke szelek, s szól a régi altatódal. Gondolkodom, tehát... Osztás Osszunk el 60-at két részre úgy, hogy az egyik rész hetede egyenlő legyen a másik rész nyolcadával. OSZLOPREJTVÉNY Vízszintes: 1. Hősök .... 2. Rágcsáló, 3. Kicsi ellentéte, 4. Fürge, mint a ... 5. Női név, 6. Olaszország fővárosa, 7. Az iskolai negyedévekben a diákok réme, 8. A plüssmackó beceneve, 9. Gyümölcs, 10. Szín, 11. Az egyik szülő, 12. Becézett háziállat. Függőleges I.: Bundás kis rágcsáló, sok gyerek, kedvencként a lakásban is tartja. MEGFEJTÉS A május 1-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Izland; 24, 32, 19, 27,16 (az egyik megoldási lehetőség.) Nyertesek: Tóth Sándor, Kisráska (Maié Raákovce); Kis Tóth Rozália, Kisgéres (Maly Horeá); Bugyi Katalin, Nagymácséd (Veíká Maca); Horesnyík Mária, Bajta (Bajtava); Levicky Artúr, Zseliz (Zeliezovce). Cukor, gyanta, kaucsuk A kávé, kakaó, kókusz vagy a banán mellett legalább annyit emlegetett trópusi termék a kaucsuk is a világgazdaságban. Némely fa nedvének ipari feldolgozása éppoly jelentős, mint más kérgéé, törzséé vagy terméséé. Valóságos iparág lett például Észak-Amerikában a,cukorcsapolás - juharfából! A levelekből ősszel visszakerült cukor tavaszig a fatest élő háncsrétegében van elraktározva. Ha lombfakadás előtt megsértjük a kérget, a tápanyagokkal feldúsult nedv kicseppen. De csak nagyon kevés olyan fafaj van, amelyiknek annyira cukros a nedve, hogy érdemes volna megcsapolni. Ezek közé tartozik a cukorjuhar. Az amerikai Nagy-tavak környékén hatalmas cukorjuhar- erdőségek vannak. A kanadai zászlóra is rákerült az őszi piros juharlevél. Ha a cukorjuharfát kora tavasszal megcsapolják, egy fából akár egy liternyi nedv is kifolyik egy nap alatt. Az összegyűjtött nedvet bepárolják, és készen is van a finom cukorszirup. A juharcukrot különösen sütemények ízesítésére használják. Sokféle növény testében találni olyan járatokat, amelyekben nyúlós, gumiszerű folyadék van. Ha a növény megsérül, a nedv kicsordul, és a levegőn megkeményedve elzárja a sebhelyet. Ilyen a cseresznyefák gyantája is. A gyantában értékes anyagok vannak, ezért a fenyőfát is csapolják. Ehhez először lekaparják a durva, cserepes kérget, és a sima „tükörbe" különleges gyantázókéssel ferde metszéseket vágnak. A lassan kibuggyanó gyanta a seb alá rakott edénybe gyűlik. Két gyantaféle van, amely már évezredekkel ezelőtt nagy népszerűségre tett szert: a tömjén és a mirha. Az egész ókori világban, Babilontól Rómáig rengeteg tömjént égettek a templomi szertartásoknál, de a gazdagok otthonában is. Az egyiptomiak gyógyszerként is, balzsamozásra is felhasználták, sőt az előkelő babiloniak tisztálkodásra is - víz helyett. A legfinomabb tömjént az arábiai tömjén- és mirhafák szolgáltatták. A kincset érő gyantát szigorúan őrzött karavánok szállították a sivatagon keresztül. A nyersgumi is hasonló „sebkötő" anyag. Sokféle növény szárában, levelében megtalálható, de gumitermelésre mégis a brazíliai kaucsukfa a legalkalmasabb. A fák nedvéből csapolt gumit az indiánok kaucsuknak hívják, ezzel tömítik csónakjaikat. A gyarmatosítók hamarosan rájöttek, hogy milyen sok mindenre felhasználható a gumi. Kezdetben az őserdőben talált kaucsukfá- kat egyszerűen kidöntötték, kérgüket végig felmetszették, és a földre folyt nedvet összegyűjtötték. Ahogy a kaucsukfák fogyni kezdtek, rájöttek, hogy ha a kérget óvatosan, csíkokban fejtik le, a fa nem pusztul el, és évente újból és újból lehet csapolni. Mivel a gumitermelés jó üzletnek bizonyult, a brazilok féltékenyen vigyáztak, nehogy egyetlen kaucsukfa-csemete is kikerüljön az országból. Végül 1876-ban egy szemfüles angol utazó, Henry Wilckham állítólag kitömött aligátor gyomrában csempészett ki 70 ezer kaucsukmagot Brazíliából Angliába, ahol alig kétezer csemetét sikerült nevelni a magból. A csemetéket gondosan miniatűr üvegházaba helyezve szállították a délkelet-ázsiai angol gyarmatokra. Ma, száz évvel később ugyanitt hozzávetőlegesen három- milliárd kaucsukfa termeli azt az évi 3,5 millió tonna nyers kaucsukot, amit a világ gumiipara felhasznál. Valamennyi annak a néhány csemetének az utóda, amelyeket Wilckham magjaiból neveltek. MÁTYÁS CSABA 12 3 4 Növények lakóhelyei IX. A TÖLGYESEK Piros madársisak (A szerző felvételei) BOGOLY JÁNOS A tölgyerdők társulásaival találkoztunk már az ártéri erdők ismertetésekor. Ezek a társulások a dombvidékeken és az alacsonyabb hegységekben összefüggő erdőt alkotnak. Természetes úton jöttek létre, kb. 7500 éve alakultak ki, az ún. at- lantikus korban, amikor éghajlatunk jóval melegebb és csapadékosabb volt, mint manapság. Közép-Európa talán legjellemzőbb erdőtípusa a tölgyes-gyertyános rengeteg. A valamikori erdők a síkságon jóformán már sehol sem találhatók meg, kiszorította őket a szántóföld. De elég szép állomány őrződött meg a dombvidékeken és a déli fekvésű hegységek alacsonyabb részein. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a tölgyesek melegkedvelők, így a kedvező fekvésű és tápanyagban gazdag vulkáni eredetű dombokon, mészköves vagy dolomitos hegységekben terjedtek el. Az „igazi“ tölgyes hangulatos, kellemes közeg, nagyon alkalmas kirándulásra. Nem oly sötét és komor, mint a fenyves, nem oly lucskos-szúnyogos, mint az ártéri erdők, és nem áraszt hűvös csendet, mint a bükkösök. A tölgyerdö csodálatos, teljes, egyensúlyban élő, növényekkel, állatokkal teli világ. Ami a látogatónak azonnal feltűnik, az az „oldottabb“ faállomány, amelyen jól áthatol a napfény, gazdag a cserje- és aljanövényzet, vastag az avar. Az utóbbiban rejlik a tölgyes-gyertyános erdótársulások életének titka. A lehulló lomb, az apróbb gallyak és egyéb szerves anyagok laza tömege állandóan erjed, bomlik, következésképpen kitűnő, ideális összetételű tápanyagutánpótlást nyújt mind a hatalmas fáknak, mind a cserjéknek és a lágyszárú növényeknek. Nem feledkezhetünk meg a korhadék igazi lakóiról, a gombákról sem. Itt nem elsősorban a közismert és előszeretettel gyűjtött kalapos termótestes gombák jelentősek, hanem a re|- tett életű parányok. Ezekhez kötődnek a már többször említett kosborfélék (orchideák) és mint kiderült, a tekintélyes tölgyek is, segítik a nitrogénfelvételt és más tápanyag továbbítását. A vastag avarkorhadéknak fontos szerepe van a talaj vízháztartásában. Takarja, óvja a talajt a kiszáradásKétlevelű sarkvirág tói, szivacsként tárolja a vizet. Ez igen fontos, tekintettel a melegebb éghajlatra és a ritkább csapadékra. A tölgyes erdőknek többféle típusa ismert. Legelterjedtebb a kocsánytalan tölgy és a gyertyán társulása. Itt jellemző cserjék a berkenye, veresgyűrű, bodza stb., a lágyszárúak közül az árnyékkedvelö kosborfélék (két- levelű sarkvirág, nöszőfüvek stb.), a szépségéről közismert turbánliliom, a szagos müge és sok más növény. Sajátosak azok az erdők, ahol a kocsánytalan tölgyet a csertölgy, más néven a cserfa váltja fel. Aljnövényzetük összetétele hasonló az előbbiéhez, de kevésbé gazdag és értékes, ugyanis talajuk általában savasabb a szokottnál. A „sekélyebb talajú" domb- és hegyvidékeken, a sziklás csoportok és padok közelében szárazságtűrő tölgyesek telepedtek meg. Ezek jellemző fái a moly- hos tölgy, a virágos kőris, a hólyagfa, a sajmegy és a galagonyák. Az aljnövényzet az ilyen erdőkben főleg a mészköveken vagy a dolomitokon található, igen szép és gazdag, láthatunk itt azonban rövidebb életű, szárazságot jobban elviselő fajokat is, mint a Waldstein-pimpó, a gérbics, a bíborkosbor: és sok más növényritkaságot. Sajnos, a tölgyesek paradicsomi képét az utóbbi években megbontotta a fák - eleinte érthetetlennek tűnő - pusztulása. Először bizonyos élősködő gombákra bukkantak a kutatók, de . a „gyanú“ egyre inkább az ipari légszennyezésre terelődött, mint fő károkozóra. Kiderült, hogy a gombák csak azokat a fákat támadják meg, amelyek hosz- szabb ideig szenvedtek erőművek, kohók, más üzemek füstjétől vagy az általuk okozott savas esőktől. Csökkent ellenállóképességük. Hasonlóképpen okolható a mezőgazdaságban túlzott mértékben használt nitrogén trágyázás, ez ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolja a fák életét, még több száz kilométernyire is a túltrágyázott földterülettől. Reméljük, az ipar és a mezőgazdaság előbb-utóbb megoldja a szennyeződés csökkentésének problémáját - megmenekülnek szép és értékes tölgyeseink.
