Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-16 / 2. szám
IIIIIIIIIIIIINIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII TUDOMÁNY TECHNIKA utóbbi években üzemeink, vállalataink, sőt némely nagyobb szövetkezetünk is tág teret biztosít a számítástechnikának. A nem éppen olcsó korszerűsítést a gyors technikai fejlődés, az áttekinthetetlen papírhalmazok megszüntetésére irányuló törekvés, az adatfeldolgozás meggyorsítása teszi, s tette szükségessé. Ezekben a törekvésekben a legfőbb gondot nem a számítógép és a hozzá szükséges technikai eszközök megvásárlása, bebiztosítása jelenti, hisz akárhogy vesszük is, ez a könnyebb feladat. Szakosított középiskoláinkban a tananyag szerves részévé vált a számítástechnikai oktatás. így a gép kezeléséhez szükséges szakemberek - technikusok, adatelőkészítők, matematikusok és analitikusok, valamint a programozók - biztosítása sem túlzottan nagy gond. Más kérdés, hogy ók hogyan tudják az elméletben tanultakat a gyakorlatban alkalmazni. Mert bizony a számítástechnika elméleti és gyakorlati bevezetése és alkalmazása között sokszor óriási a távolság... És itt kezdődnek a gondok! „A számítógép rendet akar csinálni, de mi nem szeretjük a rendet. Ezért a számítógép ellenséges.“- A gondolat Szabó Szabolcs: Pszi- chologika c. könyvének végkövetkeztetése, amelyben egy számító- gépes termelési irányítási rendszer bevezetésének göröngyös útjával foglalkozik, tegyük hozzá szatirikus formában. De a gondolatnak nagyon is valóságos magva van. Mint azt a Magyarország című politikai és társadalmi hetilapban nemrég megjelent: „Barát vagy ellenség“c. cikkből megtudhatjuk, a könyvet tankönyvként ajánlotta hallgatóinak az egyik számítástechnikai tanfolyamokat tartó intézmény. Nem véletlenül! Miért? A cikk bevezető része utal az okokra, olyan problémákat felvetve, amelyek teljes mértékben érvényesek hazai viszonyainkra is. Idézzük ezért őket: „... - legyen szó kereskedelmi vállalatról, takarékpénztárról, adóhivatalról vagy nyugdijintézményröl- reklamációjukra (az alkalmazók reklamációira, P. J.), hogy miért késik a pénzutalás, miért küldték ki kétszer ugyanazt a számlát, miért megy minden olyan lassan, azt kapják válaszul: „átálltunk számítógépre“... „Szervezettségében, az ügyviteli folyamatokban a hazai vállalatoknál olyan mértékű a rendetlenség, hogy a számítógépes alkalmazások bevezetésekor nem egyszerűen »egy kicsit hajlítgatni« kell a vállalatot, hanem sok esetben alapjaiban kell belenyúlni a működésébe, illetve a hagyományokhoz mérten nehezen kibírható mértékben kell változtatni a módszereken“- állítja az említett könyv szerzője. A bizonylatot pontosan kellene kitölteni, a tizedesvessző, a sorszám nem csúszhat el, és a csúszópénzt, a rendezetlen hatásköröket, a hiányos adatszolgáltatást, az anyaghiányt, a protekciót sem lehet „bekalkulálni“ a számítógépes programokba...“. A GÉP NEM MINDEN! A tizenéves gyerekek korukat meghazudtoló könnyedséggel tanulnak meg a számítógépekkel dolgozni. Játszanak vele, válaszokat adnak a számítógépes programok nem mindig egyszerű kérdéseire, sőt új programokat is meg tudnak írni- szintén különösebb nehézségek nélkül. Nagyobbrészt játékprogramokat, amelyek - és ezt jó ha tudatosítjuk - összetettségükben lényegesen bonyolultabbak, mint jelenleg az üzemekben, vállalatoknál alkalmazott programok nagy része. Ez utóbbiak többsége ugyanis „csak“ adatokat dolgoz fel. Ezeket mozgatja, olykor számításokat végez velük (összead, kivon, stb.), statisztikákat, kimutatásokat készít. Mindezt nagyon gyorsan és pontosan (ha jók az adatok!!). Ezt tudatosítva jogos a kérdés: De akkor miért a sok hibás eredmény, tévedés, mik a fentebb idézett hibák forrásai? A megértéshez röviden tekintsük át a jelenlegi számítógépes adatfeldolgozás fontosabb lépéseit: 1. Az adatok kiírása és begyűjtése 2. Az adatok előkészítése a feldolgozásra (kilyukasztása lyukkártyára, lyukszalagra vagy rájátszásuk mágneslemezre, mágnesszalagra stb.) 3. Az adatok számítógépes feldolgozása 4. Az eredmény ellenőrzése A négy pont legkevésbé kritikus része az adatok feldolgozása (3. pont). Ezt ugyanis „befuttatott“ (többször leellenőrzött és kipróbált) programok végzik, amelyek a belépő adatoknak megfelelő eredményt adnak. Tehát ha az adatok hibátlanok voltak, akkor jót és azonnal használhatót, ha hibásak, akkor a legtöbb esetben használhatatlant. Szerencsés esetekben a hibákat még a számítóközpont dolgozói észreveszik az ellenőrzés során. Korrigálásuk még ez esetben is a többszörösére nyújtja a feldolgozás idejét. Miért? Meg kell találni a hibák forrását. Ki kell keresni azt az űrlapot, amelyen ez az adat szerepelt, meg kell keresni azt, aki ezt az adatot kiírta és elküldte, annak ki kell javítani a hibát és azt vissza kell jeleznie a számitóközpontnak, ott újra elő kell készíteni az adatot a feldolgozásra, majd azt fel kell dolgozni (részletek mellőzésével - sokszor a már feldolgozott és jó adatokkal együtt)... még elmondva is hosszú idő, nemhogy a gyakorlatban! És többszörös a gond, ha a hibákat csak a felhasználó veszi észre. A hibák jelentős része az adatok kiírásánál és begyűjtésénél keletkezik. A gépet könnyen lehet programozni, az embereket, főleg akkor, ha egy általuk már megszokott rendszerről kell áttérni egy jóval nagyobb figyelmet és pontosságot igénylő rendszerre, már nehezebben. Míg az űrlap könnyen elviseli a javításokat, a rossz adatot áthúzva a jót az alá, felé, mellé stb, írjuk, addig a számítógépes program, a SZÁMÍTÓGÉP számára nem megengedhető az ilyen pontatlanság, vagy nyugodtan nevezhetjük annak: hanyagság. A gépi program nehezen vagy egyáltalán nem tudja kizárni a numerikus, nagyságrendi hibákat, az elírásokat. Tehát ha valaki pl. 1-t ír, de közben 10-re gondol, vagy 0,5-t ír, de közben 5-re gondol, akkor a gépnek az „1 “ és a „0,5“ fogja jelenteni az adatokat és nem „10“ és „5“. Az adatok helyességéért mindig az azokat kiíró személy a felelős. A számítóközpont dolgozóinak nincs módjuk, sem lehetőségük arra, hogy a több száz adatot leellenőrizzék és az észlelt hibákat a kiíró tudta nélkül kijavítsák! Mivel ezek a hibák elég gyakoriak, azok gyorsabb kiküszöbölése végett bevezetett gyakorlat az, hogy mindaddig, amíg nem távolítódnak el az alapvető hibaforrások a számítógépes feldolgozás eíől, a hagyományos módszerekkel is feldolgozzák az adatokat. Ez egyúttal az ellenőrzést is szolgálja, (pl. a pénzzel kapcsolatos számításoknál). A kettős munka azonban valóban csak a kezdeti időszakban célszerű. Azontúl már jelentősen akadályozhatja, sőt lehetetlenné teheti a számítógépes feldolgozást, ill. a pontosság elérését. Érvénybe lép ugyanis valami, amit röviden úgy lehetne megfogalmazni: „A KORSZERŰSÍTÉS CSAPDÁJA“ Miről is van szó? Nyilvánvaló, hogy azok, akik a hagyományos fel- dolgozási módszerekkel is pontatlanul, nagy hibaszázalékkal dolgoztak (hibás számítások, rendszertelenség, a folyamatosság hiánya, stb.) a számítógéppel sem fognak tudni és akarni dolgozni, hiszen akkor munkamódszereiket az alapjaiban kell megváltoztatniuk. Az adatokat feldolgozó programok épp pontosságuk révén nagyon hamar leleplezik ezeket a hiányosságokat. De mivel ezt „csinálni kell“, csinálják! A hosszan tartó kettős feldolgozás erre lehetőséget ad. Ha a sorozatban ismétlődő rossz eredményeket „reklamálják“ a számítóközpontban, akkor azzal saját hiányosságaikról rántják le a leplet. És ez bizony nem kellemes dolog! De mivel ott van a másik, a hagyományos módszer, amit szintén csinálni kell, ez nem is szükséges, hiszen ezzel úgy ahogy eljutnak a jó eredményekhez, így dolgozik a számítógép - jól, de rossz eredményekkel, igaz tudtán kívül -, dolgoznak a felhasználók (a régi módon), gyűlnek a számítógép által nyomtatott eredménylisták a szekrények tetején, folyamatban van az „átállás“ csak épp a fejlődés halad visszafelé. És! Továbbra is szükséges a kettős feldolgozás, mert... Több kevesebb gyakorisággal elhangzik, hogy a jelenlegi adatfeldolgozási módszereink technikai feltételei elavultak. Az adatokat össze kell gyűjteni, majd rá kell játszani valamilyen adathordozóra és csak azután lehet feldolgozni őket. A korszerű „online“ rendszer közvetlen, egyenes átvitelt tesz lehetővé (eleve kizáródnak a hibák keresése miatti késedelmek). Nos ez valóban így van. De tudatosítani kell, hogy a fejlődés lépcsőfokait nem lehet átugrani. Azok, akik nem tudnak, akik nem akarnak pontosan dolgozni a jelenlegi eszközökkel, nem tudnának dolgozni a korszerűbb eszközökkel sem. Vagy ha erre kényszerítve lennének, katasztrofálisan rossz eredménnyel tennék azt. A megoldás nyilvánvalóan nem ez, hanem a szakmai továbbképzés. A számítógép, akkor is, ha nem tud önállóan dolgozni, ha „csak“ emberi utasításokat hajt végre, pontosabb munkára kényszerít. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a felhasználók megtanulják az alkalmazását, fegyelmezettebbek lesznek munkájukban, „barátai", segítőtársai lesznek a gépnek, s általa önmaguknak. Mert a pontos munka ugyanúgy hasznos lesz neki, mint vállalatának, amelynek az alkalmazottja. A számitógép segít, méghozzá nagyon sokat, de csak akkor, ha igényeit a felhasználók is tiszteletben tartják. PUNTIGÁN JÓZSEF A SZÁMÍTÓGÉP RENDET AKAR ÚJ SZÚ 1987.1.16. líVA D Aft Tejútrendszerünknek „fekete“ a szíve? A Kaliforniai Egyetem csillagászai - a Nobel-díjas Charles Townes vezetésével - az infravörös színképtartományban végzett tíz évig tartó megfigyeléseik során Tejutunk közepe körül óránkénti 400 000-700 000 km- es sebességű gázáramlásokat figyeltek meg. A csillagászok szerint e gázáramokat valószínűleg egy „fekete lyuk" hatalmas gravitációs erőtere tartja fogva. Alighanem számos olyan tej- útrendszer van, amelynek a középpontjában „fekete lyuk“ tátong. A csillagászok becslése szerint a mi Tejútrendszerünkben lévőnek négymilliószor nagyobb a tömege, mint amekkora a Napé. Az a gáz, amely e föltételezett „fekete lyuk“-at gyűrűként körülveszi, 5,5 fényévre nyúlik ki. A valószínűleg ibolyántúli sugarak által ionizált gáz Tej- útrendszerünknek a középpontjához közel áramlik leggyorsabban, s ott a legforróbb is. Elektronjainak hőfoka elérheti az 5500 Celsius-fokot. Ettől a gáz- gyűrűtől távolabb, galaxisunk közepétől 32 fényévnyire óránkénti 160 000 km-es sebességű hűvösebb, nem ionizált gáz alkotta felhőknek az áramát figyelték meg. A kaliforniai kutatók egy rejtélyt talán megfejtettek. A csillagászok nemrég olyan „űrt" találtak Tejútrendszerünknek a középpontjához közel, ahonnan az anyag elsodródott, Townes kutatócsoportja úgy véli, hogy ezt az „űrt" az elmúlt millió évek során bekövetkezett robbanás hozta létre, valószínűleg akkor, amikor a „fekete lyuk“ hatalmas meny- nyiségü gázt nyelt el. Egy másik kaliforniai kutató- csoport nemrég bejelentette, hogy Tejútrendszerünk középpontjában nagy erejű rádiósugárzást mért. E sugárzásnak az energiája olyan hatalmas, és a rádióforrásnak a mérete olyan kicsiny, hogy a csillagászok nem tudnak másra gondolni, mint arra, hogy a rádióforrás egy „fekete lyuk“-kal függ össze. Úgy vélik, hogy miközben e „fekete lyuk“ magába „szívja“ az anyag kis részecskéit, ezek parányi rádióadóként működnek. Townesék észlelései jó összhangban vannak ezzel a megfigyeléssel. A Nobel-díjas tudós most'a Tejútrendszer középpontjához egyre közelebb lévő területeket kíván vizsgálni. Arról szeretne adatokat kapni, hogy mi történik az anyaggal, amikor az kezd belezuhanni a „fekete lyuk"-ba. (F. T.) Számítógépes játék segíti a szem gyógyulását Ha egy gyermek az egyik szemével élesen, a másikkal azonban csak elmosódottan lát, valószínű, hogy agya „elhanyagolja“ a beteg szemet. A szokásos kezelés ilyenkor abban áll, hogy a jó szemet letakarják, s ezzel az agyat rákényszerítik, hogy a gyengén látó szemet dolgoztassa. Igaz, ezzel az eljárással esetleg csak hónapok múltán következik be javulás. Angol kutatók a szemből érkező ingerek agyi áramának vizsgálatával azt igyekeztek megállapítani, hogy miféle tárgyak keltenek az agyban erős jeleket. Az egyik leghatásosabb képnek a sakktábla bizonyult. Ennek mezői szabályos időközben fölcserélődnek, a fekete fehérré, a fehér feketévé válik. Ez a váltakozó minta szerepel abban a képernyős számítógépes játékban, amelyet a kutatók a gyengén látó szem gyakoroltatására ötlöttek ki. A játékban a megjegyzésre szánt betűk a képernyő közepén jelennek meg, véletlenszerű rendben, körülvéve a váltakozó mezejü sakktáblaképpel. A gyermeknek, akinek a jó szeme le van takarva, el kell olvasnia a betűket, majd amikor egy betúsorozatnak vége van, az iskolai számítógép billentyűin le kell kopognia azokat, amelyeket sikerült megjegyeznie. Ha jól emlékezett rájuk, kap egy jó pontot, s a játék új betűkkel folytatódik. Tíz pont után jutalom jár. Ezt a játékot egy klinikán már egy éve használják az egyik szemükkel gyöngén látó gyermekek gyógyításában. A gyermekek felének meglepő gyorsasággal javult a szeme világa. (d) Boncolási nyilvántartás az NSZK-ban Az NSZK-ban évente ma már csupán 10 000 - 60 000 kórboncolást végeznek, de a halál és a temetés közti rövid idő miatt igazában még ezeknek az eredményei sem szerepelnek a halotti bizonyítványok adataiban. Most avégett, hogy az egyre ritkábbá váló boncolások tanulságai jobban szolgálják a tudományt, a heidelbergi egyetemen számítógépes boncolási adattárat létesítenek. Ez az NSZK-ban elvégzett valamennyi boncolásnak az eredményét az ország minden bonctani intézete számára hozzáférhető módon rögzíti és kiértékeli. A terv próbaszakasza, amelyben az NSZK száz kórbonctani intézetéből már nyolcvan részt vesz, a múlt év végén zárult le. A boncolási adatoktól azt várják, hogy segítik földeríteni a téves kórismézéseket, a gyógyszerek mellékhatásait, az új vizsgálóeljárások értékét és az új műtéti eljárások szövődményeit, vagy például azt, hogy a különféle beültetett anyagok mennyire szövetbarátok. A rendszer kidolgozói nagyon fontosnak tartják, hogy eredményeiket más országokéival is összevessék, ezért együttműködnek majd Japán és az Egyesült Államok hasonló adatfeldolgozó rendszereivel, míg Chilében, Izraelben és a Kínai Nép- köztársaságban segítenek a nyugatnémethez hasonló nyilvántartást kiépíteni. (d) Járókelő légszennyezés-vizsgáló laboratórium „Az Azerbajdzsán SZSZK környezetvédő bizottsága“ felirattal ezüst színű dízel-teherautó járja az olajváros, Baku, útjait. A teherautóban teljes légszennyezés-vizsgáló laboratórium van, amely része az egész köztársaságra kiterjedő ellenőrző rendszernek. Egyebek között a műholdak felvételeit is felhasználják a köztársaság légszennyezettségének pontos megállapítására. (g)