Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-24 / 16. szám

Díszfüvek és dísznádak

Díszfüvet és dísznádat szárazabb vagy nedvesebb helyre is ültethetünk, természetesen a fajtától függően. Különösen szépen mutatnak gyep között szoliterként, és az örökzöldek egyformaságába is változatosságot visznek.

Ezeket a dísznövényeket soha ne ültessük más növény közelébe, mert nagy helyre van szükségük.

A díszfüvek és dísznádak nagyon jól mutatnak vázában is. Vázadísznek így kell előkészíteni őket: vágjuk le a szárát és fejjel lefelé akasztva szárítsuk meg. Minél egyszerűbb, minta nélküli vázába helyezzük, hogy a növény domináljon.

A díszfüvek fajtái között vannak egynyáriak és évelők is.

Az évelők föld feletti része ősszel elhal, a föld alatti viszont áttelel. Ezek a növények tőosztással vagy magról szaporíthatok. Ügyeljünk azonban arra, hogy a tarka levelű fajtákat csak töosztással szaporítsuk, mert a magról ültetett nem lesz egyenletesen tarka. A töosztást tavasszal kell elvégezni, és a magot is tavasszal vessük el, méghozzá áprilisban vagy májusban. Először ládákba vagy cserépbe, majd a palántákat, ha már megerősödtek, ültessük ki a szabadba.

Az egynyári díszfüveket minden évben újból kell vetni áprilisban-május- ban, állandó helyükre. Legtöbbjük már nyár végén virágzik. Virágzatuk gyakran feltűnő, ezért frissen vagy szárítva vázadísznek alkalmas.

Vetés előtt a magágyat jól elő kell készíteni, a talajt finoman megmunkálni és elsimítani. Sekély barázdákba vessük el a magokat, takarjuk be finoman rostált földdel, és óvatosan öntözzük. A magok elég gyorsan csíráznak, némely faj viszont hosszabb időt igényel.

Gyakran előfordul, hogy egy faj éveken keresztül ugyanazon a helyen marad. Idővel elterjed, és végül nagy felületet borít be. A díszfüvek gyakran elnyomják a gyengébb növekedésű növényfajokat. Ez ellen vagy átültetéssel vagy a tövek szétosztásával védekezhetünk, így tudjuk erejüket megkötni.

Az ősszel elszínezödő és később elhaló szárak és levelek visszamaradnak a növényen, s kertünk téli díszeivé válnak. Ne vágjuk le őket, mert védik a növényt a kifagyástól. Sok fajuk viszont örökzöld, tehát leveleik nem halnak el. Mivel minden évben új leveleket hajtanak, a régieket tavasszal vagy a nyár folyamán távolítsuk el.

A téli fagyra nem érzékenyek, kivéve néhány fajtát. Ezeket ősszel lombbal vagy rözsével kell betakarni, különben kifagyhatnak.

Nagy nyári szárazságban erősen kell öntönzni őket. A nyár elején virágzó, egyéves díszfüvek gyakran még egyszer virágoznak, ha virágos hajtásaikat levágjuk.

A díszfüvek közül az évelő díszköles (Panicum maximum) 2,5 m magasra is megnőhet. Afrika trópusi erdeiből származik. A téli fagyokat nem tűri, ezért védelemre szorul. Töosztással vagy magvetéssel szaporítható.

A japánfű (Miszkántusz, Miscantus sinensis) Kelet-Ázsiából származik, 2 m magas szárat növeszt. Nádszerú, friss, zöld levelei hegyüknél kissé visszahajlanak, sárgászöld színűek, tarkák. Évelöágyásba, vízpartra ültethető, 80 cm-es térállásba. Sok napot és helyet igényel, a telet elviseli, de azért célszerű lombbal takarni. Töosztással és magvetéssel szaporítható.

A pampaszfű (Cortaderia selloana) Argentínából származik, 2-4 m magasra is megnőhet. Sok helyet igényel.

Augusztus végén, szeptember elején virágzik, 40-80 cm hosszú, erősen elágazó, feltűnő, ezüstfehéren fénylő virágbugája van. Ültessük az örökzöld növények elé, így a sötét háttér kiemeli. A napos, védett helyet szereti. Télen óvjuk a fagytól. Töosztással szaporítható, virágai vázában is tetszetősek.

A tollborzfű (Pennisetum rueppelii) Etiópiából származik. Mereven felfelé álló, hosszú rózsaszínes kalászai vannak. A magot már január végén el kell vetni szaporítóládába.

Május második felében ültessük ki a szabadba a jól elbokrosodott növényeket. Napfényigényesek, gondoskodni kell rendszeres öntözésükről. Tápanyaggal jól ellátott, jó szerkezetű talajban fejlődik megfelelően. Teljes

szépségét augusztusban éri el.

M.Sz.

a kertben

ÍSZÚ

A sarkantyúka (kapucinka - Tro- paeolum május) a sarkantyúkafélék családjába tartozó, Dél-Amerikából származó egyéves növény. Hazájában kúszó évelőként ismeretes, nálunk egynyári dísznövényként termesztik. Júliustól a- fagyokig nyíló sárga, narancssárga vagy piros virágaiért sokan kedvelik, viszont a gyógyhatásairól csak kevesen tudnak, pedig lényegében az egész növény hasznosítható, beleértve a zsenge növények kisajtolt levét is.

A sarkantyúka levelét és virágját az egész tenyészidőben gyűjthetjük. Ez igazán nagy előny, hiszen a növények legtöbbször még a kisebb fagyok idején is szépen virágoznak. Termése csak teljes beérés után gyűjthető. A növény leveleit és virágját vékony rétegben elterítve, jól szellőző helyiségben kell szárítani. A termést hasonlóképpen szárítjuk, de a magvakról el kell távolítani a rájuk száradt hártyát.

A növényben található hatóanyagok jobbára a vizelettel ürülnek ki a szervezetből, így megakadályozzák a vese- és húgyhólyag-gyulladást okozó bacilusok szaporodását. A hatóanyagok egy része a tüdőn keresztül ürül ki, ezért a növényt tüdőgyulladás gyógyításakor is hasznosítani lehet. Az elmondottakból következik, hogy a növény hatóanyagait az orvostudomány és a népgyógyászat egyaránt a vese és a húgyhólyag fertőtlenítőjeként hasznosítja. A hatóanyag gyógyha- tása a növényi nedv, vagy a levelekből készült saláta elfogyasztását követő 2-3 óra múlva veszi kezdetét, és legfeljebb 4-10 órán át tart. Ezért naponta legfeljebb két alkalommal szükséges fogyasztani, mindig a megszokott időben. A házi gyógymódról tájékoztatni kell a kezelőorvost.

A sarkantyúka kipréselt nedvéből 30 grammot lehet fogyasztani egyszerre, salátaként pedig alkalmanként 40 gramm zsenge levél fogyasztható. Ha megtartjuk az adagokat, mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartanunk.

A sarkantyú ka 90 százalékos szeszben történő, 15 napos áztatá- sával nyert festvény a hajhullás hatásos ellenszere.

Dr. NAGY GÉZA

A szamócaatka (Tarsonemus pallidus) a szamócások veszélyes kártevője. Elsősorban azért, mert kicsi testméretei (0,1 -0,2 mm) nehezítik korai felismerését és jelenlétére csak a fiatal levelek torzulása és törpülése, valamint a növények erős bokroso- dása figyelmeztet. Ilyenkor viszont a növények már súlyos kárt szenvedtek, a termés általában gyenge vagy teljesen elmarad. Az erősen károsodott levelek később megbámulnák, majd elszáradnak.

A kártevő kifejlett nőstény formájában telel a szamóca szivle- velei között. Tavasszal a növények kihajtása után a nőstények

A szamócaatkáról

a fiatal levelekre rakják tojásaikat. Évente 7-8 nemzedéke fejlődik.

A szamócaatka elsősorban a szaporítóanyaggal terjed, de a házikertekben könnyen átvándorol a szomszédos ültetvényekre. Az ellene folytatott harcban ezért nagyon fontos, hogy az új ültetvény a régitől minél távolabbra kerüljön. Megszívlelendő tanács, hogy lehetőleg ne a saját ültetvényünkből szaporítsuk tovább a szamócát, hanem inkább nagyüzemi szaporításból származó palántát vásároljunk, amelynél garantált a fajtaazonosság és a jó egészségállapot.

Ami a vegyszeres védekezést illeti, higiéniai okokból csakis a virágkezdemények megjelenése előtt, majd pedig a szüret után harcolhatunk ellene, mégpedig 0,4 százalékos Metationnal, 0,15 százalékos Diazinon 60 EC-vel vagy 0,15 százalékos Basudin 60 EC-vel. A készítményeket kiadós permetezés formájában juttatjuk ki, a növények szívleveleire irányítva a permetlét. Tavasszal egy vagy két kezelést végezhetünk a virágkezdemények megjelenésééig. A kezelt növényeket tovább figyeljük, és ha a tünetek később is észlelhetők, akkor a javasolt vegyszereket váltogatva, még szüret után is permetezzük meg egyszer- kétszer a szamócát.

MATLÁK GYÖRGY mérnök

KIS HELYEN SOK TŐ

Hordó-kert

Parányi belső udvaron, balkonon, teraszon is „termelhetünk“ 20-30 tő epret, fűszernövényt, retket, zöldséget. Használt, eredeti céljára már nem alkalmas fahordóba ültethetjük a növényeket. A hordót alaposan mossuk ki, száradás után az abroncsok közötti sávokban jelöljük ki a lyukak helyét. A hordó nagyságától függően 20-30 db kivágást - lehetőleg egymástól azonos távolságra - jelöljünk meg. Rajzoljunk 10 cm átmérőjű köröket a hordóra, s azokat lyukfűrésszel vágjuk ki. A „kilyuggatott“ hordó aljába tegyünk 5 cm-es réteg égetett agyag (cserép, tégla) törmeléket, arra 3 cm-nyi kavicsréteget.

A növények vízellátásához a hordó közepébe állítsunk egy lyukacsos

falú. a hordó magasságával egyező hosszúságú, 10-15 cm átmérőjű csövet, esetleg huzalhálóból, műanyag rácsból kialakított hengert,' hasábot. Az aprószemú hálót vagy a lyukacsos műanyag csövet töltsük meg durva kaviccsal. A hordóba állított, az öntözésre és a talaj megfelelő szellőztetésére szolgáló csövet függőlegesen tartva, kezdjük el a hordó feltöltését. A legalsó lyuksortól kezdve lapátoljunk a hordóba jó minőségű humuszos földet. Miután a hordó megtelt, a palántákat ültetőfával szúrt lyukakba ültessük a hordópalást kivágásaiba, valamint a hordó tetejébe. Csak az öntözésre szolgáló cső végét hagyjuk szabadon. Végül a frissen ültetett növényeket bőségesen öntözzük meg. (E)

A juh kora és fogai

A bárány metszőfogai, amelyeket „tejmetszőfogaknak“ hívnak, négyhetes korban bújnak elő. Szaknyelven úgy mondják, „kihasadnak“. Ezek a fogak a bárány egyéves korára fokozatosan megritkulnak, megkopnak, majd kihullanak, és felváltják őket az állandó metszőfogak. Ezek lényegesen különböznek a tejmetszófogaktól: nagyobbak, sárgásak, nem nyakaltak. hanem inkább karó vagy lapát alakúak.

A 8 metszőfog közül a két középső a ,,fogófog“, a mellettük levők a „belső középfogak“, majd a „külső középfogak“, és szélről a „szegletfogak“ következnek. A fogófogak a juh 1 és egynegyed éves korában, a belső középfogak 2 éves korban, a külső középfogak 2 és háromnegyed éves, a szegletfogak pedig 3 és fél éves korban váltódnak.

Az elmondottak szerint tehát az egyéves juhnak 2, a kétévesnek 4, a háromévesnek 6 állandó metszőfoga van. Ekkor hívják „szegletfogasnak“. Négyéves korára mind a 8 állandó metszőfoga „sorba“ nőtt, és ekkor mondják, hogy a juh „berakodott“.

Bizonyos eltérések persze előfordulnak. A különböző fajtáknál van kisebb-nagyobb eltérés. Ezeknek az eltéréseknek azonban nincs nagy jelentőségük. A fogváltásból a gyakorlatban megállapítható a juh kora. M. SZ.

Citromfa dugványról

Mivel az elvetett magból csak hosszú évek múltán fejlődik termést hozó növény, amelynek ráadásul a gyümölcse is gyenge minőségű lesz, a citromot legjobb nemes fáról származó dugvány gyökereztetésé- vel szaporítani.

A nyugalmi állapotban lévő, egészséges fáról áprilisban vágjuk le a szaporításra alkalmas, két-három leveles hajtásokat. A hajtások levéllemezeinek felét vágjuk le, így kisebb lesz a párologtatás. Gyökerez- tetéshez közönséges virágcserepeket használhatunk. Ezeket félig töltsük meg tápanyagban gazdag földkeverékkel, arra pedig homokot terítsünk. A dugványokat a homokba állítsuk, hogy a lehető leggyorsabban meggyökeresedjenek. A fejlődő gyökerek gyorsan behatolnak a tápanyagokban gazdag földkeverékbe

Keresztrejtvény

és biztosítják a fejlődéshez szükséges tápoldat felvételét.

A dugványok jó gyökeresedésé- nek feltétele az állandó és nagy nedvességtartalom, ezért a virágcserepeket üveglappal kell befedni. Mihelyt kezdetét veszi a fejlődés, a kis növényeket ültessük át nagyobb cserépbe. A citromfákat később edényben célszerű tartani. Akinek módjában áll, nyárra vigye ki a fáit a kertbe, mert így edzettebbé, ellenállóbbá válnak. A szabadban tartott citromfákat természetesen óvni kell az erős napsütéstől, a széltől és a kiszáradástól. A fákat ősszel telepítsük vissza a lakásba, és októbertől biztosítsuk számukra 3-4 C- fokos környezetet. A telelő növényeket ritkán és csak kis vízmennyiséggel öntözzük.

VÍZSZINTES: 1. Az USA tagállama. 8. Gyomorgörcs. 14. Rejtvényünk első része. 16. Kettős betű. 17. Szelet. 18. Óvoda. 19. Ozmium. 20. Tromf. 22. Csuk. 23. Női név. 24. Némán báláz. 25. Ilyen kerék is van.

27. Fejfedő. 29. Mafla. 30. Az ez mutató névmás rágós alakja. 32. Igeképző. 33. Bejön. 34. Búzafajta. 36. Doktor. 37. Török tiszti rang. 39. Kötőszó. 41. Valamely szakmában tanulóként működik. 44. Argon. 45. Vissza: női név. 47. Azonos betűk. 48. Elektroncső. 50. Város az Észt SZSZK-ban. 52. Malomban van! 53. hentesáru. 55. Kerek szám. 56. Nem maradt ... megbosszulta. 58. Ragpár. 59. Vízzel tisztít. 60. Úrmérték. 61. Oxigén, lantán. 63. Kulacsban van! 64. Szovjet repülőgépek jelzése. 65. Perui város. 66. Ott kinn. 68. Tusa fele. 72. Masni. 73. Híres törökverö.

FÜGGŐLEGES: 1. Évkönyv. 2. Holland festő. 3. Americium. 4. A kocsis ülése. 5. Vagyis. 6. Marógéppel való forgácsolás. 7. Makrancos. 8. A kád szélei. 9. Nevelő intézmény. 10. Bolgár pénznem. 11. Iskola. 12. Képző.

13. „A" kartárs. 15. Indulatszó. 21. Város az NSZK-ban. 23. Művészi alkotás. 24. Göngyöleg. 26. Délceg.

28. Ilyen hely is van. 29. Kemencében van! 31. Edény. 33. Kalács. 35. Vaddisznó hímje. 26. Rovarméreg.

38. Az USA egyik államából való.

39. Rejtvényünk befejező része.

40. Dél-Amerika folyója. 42. Okosabbá válik. 43. össze-vissza adok!

46. Ilyen a kidolgozott kéz. 49. Női név. 51. Némán ver. 52. Állami illeték. 54. Bájos. 56. Mezőgazdasági eszköz, névelővel. 57. Formai. 60. Vasötvözet. 62. Flamant író. 65.

A Radnai-havasokban ered. 66. In- betű. 70. Argentum. 71. Váza azo- diték. 67. Idióma fele. 69. Kettős nos hangzói.

Az április 10-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése:

Vízszintes 1. Nóniusz, 8. Gidrán, 40. Hucul, 42. Shire, 72. Tarpán, 73. Ardenni;

Függőleges 14. Taki, 16. Mokány, 18. Musztáng, 26. Kincsem, 27. Lipicai, 34. Kladrubi, 47. Táltos, 60. Póni.

Könyvjutalomban részesülnek: Bene Attila, Kassa (Koáice), Tóth Gábor, Galánta (Galanta), Tánczos Anna, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Hupka Mihály, Nagycétény (Verky Cetín), Acsay Emese, Dunaradvány (Radvart nad Dunajom).