Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-24 / 16. szám

>bszö j! Most )kon mi ihavon ilométe emelk- /orsan . lén cs' iamuf tán k- l tóttá ' dtan 1SZ! in. h iób; :et •n rí lő ai' ai itt. érő; néter ha az: jr a r dtak a * yan v. ősáltc szőr LFY ti ► lang nt. M evem llámc jkeiv- .em a • ’lapja ~n fel:, jb c.- tak k; érői, v múlt mo^ a S7 sopo len ú *ep! ,átp' >'b. zá* ásu nlélt elő'­ide tétéi, .ajdor ?or m< jye, s r i'mekK ma h ó kép La forr *24 ZÚ 1 LORDOK HÁZA Középkor a mai Nagy-Britanniában? A londoni THE FINANCIAL TIMES alábbi cikke bepillantást nyújt a Lordok Házába, a brit parla­ment két kamarájának egyikébe. Bár jogköre bizo­nyos fokig korlátozott, ez a ház továbbra is olyan befolyásos szerv, amelyben a nem választott - örö­kösödés és kinevezés útján odajutott - pairek hozzák meg döntéseiket olyan légkörben, amely a középkorra emlékeztet. A westminsteri Lordok Háza, amelynek tagjait senki sem választja és amely senkinek sem tartozik számadással, hírhedt­té vált a mai Nagy-Britanniában, amely parlamenti demokráciájával dicsekszik. Természetesen a lor­dok is elvesztették korábbi jogkörüket.-A felsöház szavazhat a kormány törvényjavaslata ellen, de nincs joga ,,eltemetni“ azt. Ezen felül a lordok legfeljebb halogathatják a törvény parlamenti jóvá­hagyását. A Lordok Háza, amely vagyonos vagy kiterjedt politikai és kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező személyeket tömörít magába, mégis megőrzi befolyását és helyzetét a hatalom legma­gasabb fokán. A mai konzervatív kormány nem ritkán nehézségekbe ütközik a Lordok Házában, amely - amint a miniszterek panaszolják - gyakran „megmutatja karmait“. Paradox hely­zet, hogy éppen e kamara antidemokratikus lényege állította e testületet a kormányellenes ellenzék első soraiba. Kevés lord lekötelezettje a kormány elnökének, mások viszont ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amely nem ért egyet a mai vezetés hangnemével. Az a tény, hogy a lordokat nem hívhatják vissza a parlamentből sem a választók, sem politikai pártjuk, nagyobb cselekvési szabadságot biztosít számukra, mint az alsóház tagjai számára, s ez lehetővé teszi pártközi szövetsé­gek létrejöttét is, ami az alsóházban elképzelhetetlen. AZ ALKALMAZKODÁS MŰVÉSZETE Még elképzelhetetlenebb magának a Lordok Házának a létezése, azé az intézményé, amelyben több mint 1100 személynek feudális bárói címe és rangja van és sok esetben privilégiumait átruházhatja gyermekeire. E testületben a részt­vevők anélkül, hogy megválasztanák őket, részt vesznek a törvények kidolgozásában. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy már számos kísérlet történt a Lordok Házának felszámolására, beleértve Cromwell beavatkozását, aki feloszlatta és így megszegte Ígéretét arra, hogy tiszteletben tartja a pairek jogait. A törté­nelmi irattárak arról tanúskodnak, hogy a restauráció után a lordok a szokott időben gyülekeztek helyeiken anélkül, hogy összehívták volna őket, sót hálaima nélkül, mintha csak a szokásos parlamenti szünet után lennének. A körülményekhez való alkalmazkodás művészete meg­nyilvánult azoknak a reformoknak az idején is, amelyeket a liberális kormány az 1906-1915-ös években hajtott végre. Herbert Henry Askquith és David Lloyd George lényegesen korlátozta a Lordok Házának jogkörét annak a törvénynek az elfogadásával, amely 1911 -ben a lordokat megfosztotta eddigi vétójoguktól az alsóházból érkező törvényjavaslatokkal szem­ben. Mindkét miniszterelnök azonban teljes kudarcot vallott annak a kísérletnek a során, hogy keresztülvigye e törvény bevezető részét, amely a parlament második választható házának létrehozásával fenyegetett. E kamara jellegét nem változtatta meg az az engedmény sem, amelyet a konzervatív kormány a közvéleménynek tett 1958-ban - a pair címnek életfogytiglan tartó bevezetése és az, hogy e cím nem örökölhető. A lordok hamarosan asszimilálták a beáramlott új vért, s kijelentették, hogy készek a képviselőház új tagjait képességeik és nem rangjuk szerint megítélni, és folytatták előző életmódjukat. A pair cím egyik neves tulajdonosa ezzel összefüggésben kijelentette: „Mihelyt az ember a Lordok Házába került, mindenkivel egyenlővé válik. Helyzete - mint a legidősebb fiúé - nem bír semmilyen jelentőséggel.“ És Így a Lordok Háza már nyolc évszázada fennáll. Elvesztette ugyan vétójogát, de még mindig joga van módosí­tásokat eszközölni az előterjesztett törvényjavaslatokban. Emellett az, ami a házban történik, ma a televízió nézői legszélesebb körének szeme láttára folyik. A televízió vezető munkatársai számára a Lordok Házából sugárzott műsorok csak gyenge vigaszt jelentenek, mert kezdetben azt remélték, hogy a kamerákat az alsóházban fogják elhelyezni. Az excent­rikus képviselők azonban elutasították ezt a lehetőséget, míg a tiszteletre méltó pairek időközben rájöttek, hogy ez bizonyos előnyökkel járhat számukra. A sajtó képviselői számára egyébként a múlt században a Lordok Házában néhány évvel korábban létesítettek karzatot, mint az alsóházban. KÖZÉPKORI SZERTARTÁSOK De sajnos még a legjobb televíziós felvételek is csak gyenge mentséget jelentenek a Lordok Házának a létezése szempontjából. Ugyanis inkább a pairek állandó vonzását demonstrálják a középkorhoz, mintsem azt, hogy létezésük nélkülözhetetlen a modern állam irányítási rendszerében. Az egyik ilyen példa az új ülésszak megnyitása. Az arany trónuson ülő királynő és a parókás, régimódi öltözetű lordok padjaikon ülve éles ellentétben állnak az alsóház tagjaival, akik az ajtókban csoportosulnak. Olyan pillanat ez, amikor az egyébként józanul gondolkodó emberek maskarába öltöznek, és a televízió kamerái előtt a feudális bárók öltözetében pózolnak. Még furcsábban hat a ház új tagjai bemutatásának procedúrája. A bemutatás résztvevői háromszögű kalapot és aranysujtásos kabátot viselnek. Rendkívül furcsán hat a mél­tóságteljes lordkancellár is (a Lordok Házának elnöke), aki fekete, aranyhímzésű mentét és rövid térdnadrágot visel, s a termen át egy kis kerekes asztalkát tol maga előtt, hogy így tudomásul adja, néhány percre megszűnik a parlament szóvi­vője lenni és kormányminiszterként lép fel. Mindez gazdagon díszített viktoriánus teremben játszódik le, ahol középkori bárók - a Magna Charta szerzői - arcképei tekintenek le egy nagy zsámolyra, amely középen, a trón előtt áll. Ez jelképezi a gyapjút tartalmazó zsákot, mert az ország gazdasága valaha a juhoktól függött (a hagyományoknak megfelelően ezen a „gyapjúzsákon“ ül mindmáig a lordkancellár). A PAIR CÍM ÁRUCIKK IS A valóságban a Lordok Házának középkori légköre jelentős mértékben csalás. Csak hét pair vezeti le származását a XIII. századtól, további 55 ősei címüket a XIV. század vége előtt nyerték el. A lordok túlnyomó többsége - 732 - pedig csak 1900 után nyerte el a megtisztelő címet. A pairek elszaporo­dása súlyos ellenvetéseket váltott ki, főként azután, hogy kiderült: Lloyd George kormánya az első világháború után kereskedett a pair címekkel. 1979-tól 1985-ig 11 üzletembert neveztek ki pairnek, olyanokat, akiknek a vállalatai az ural­kodó konzervatív párt alapjaira 1,9 milliárd fontot áldoztak (a pair címet egyébként az uralkodó Ítéli oda a kormányfő javaslatára). A televízió nem tudja érzékeltetni nézőivel a Lordok Házá­nak sajátos légkörét. A legélénkebb tetszésnyilvánítás, amely hallható, valamiféle mormogáshoz hasonló, ami azt hivatott kifejezni, hogy a lordok melyik szónoknak adnak szót, ha a ház két tagja nem tud megállapodni abban, melyikük szólaljon fel elsőként. A Lordok Háza a régi barátok közötti bizalmas kapcsolatok szabályaihoz igazodik, magában tömöríti a címűket örökölt paireket, az egyházi lordokat, egykor szakszervezeti vezető­ket, a londoni City fejeseit, neves egyetemi szakembereket, és ami a legfontosabb, az alsóház volt tagjait is. A kormány a Lordok Házában nem szenvedhet vereséget, mivel ott a pártok egyike sem rendelkezik abszolút többség­gel. Nehéz pontos adatokat feltüntetni, mert számos pair látogatja az üléseket, mások viszont csak igen rendszertelenül vesznek részt rajtuk. Egészében véve azonban a ház tagjai­nak mintegy 45 százaléka támogatja a konzervatív kormányt, 25 százalékuk az ellenzéki pártokat és a többiek „független­nek“ tartják magukat, tehát az egyik, de a másik csoport javára is szavazhatnak. Ez azt jelenti, hogy a „függetlenek" és az ellenzék szövetsége a kormánynak vereséget okozhat, főként ha néhány elégedetlen konzervatív képviselő is támo­gatja őket. A Lordok Házában évente átlagosan tíz törvényja­vaslat „nem megy át“ a benyújtott húsz közül. A jelenlegi kormány a Lordok Házában az igen jelentős törvényjavalatok egész sorában vereséget szenvedett, főként hat nagyváros, közöttük London városi tanácsának feloszla­tása kérdésében (ezeket a munkáspártiak irányítják - A szerk.) | VETERÁNOK ÉS „TEJFELES SZÁJÚAK“ A ház átka az, hogy tagjai idősek. A pairek közül legalább hatan éltek már az első világháború idején, beleértve a 92 éves Harold Macmillant, a konzervatív párt volt miniszterelnö­két. A neves munkáspártiak között egy tucatra tehető a 70 éveseknél idősebbek száma. A ház reformjának kérdéseiben továbbra sincs egyetértés. A munkáspártiak továbbra is felszámolásával fenyegetőznek. A konzervatívok viszont csak bizonyos korlátozásokra hajlan­dók. Mindenesetre jelenleg, különösen a konzervatív kormány uralma alatt kevéssé valószínű, hogy státusának bármilyen módosítására kerül sor. Titkos fegyver a mamutfenyők között Fekete árnyékként zuhant a világos éjszakai égboltról a földre a titokzatos repülőgép, s pilótája életét vesztette. A robbanás visszhangját többszörösen visszaverték a Kings River kanyon sziklás falai. A lezuhant repülőgép erdőtüzet okozott 60 hektáros területen. Az azonnal kivonult tűzoltóknak azonban távozniuk kellett s nem is kísérelhették meg a tűz­vész felszámolását. A katonák megakadályozták, hogy a sze­rencsétlenség területére lépjenek. Ez tavaly július 11 -én történt a kaliforniai nemzeti parkban, ezen a természetvédelmi területen, amely világszerte ismert mamutfenyőiről. A Pentagon csökönyösen hallgatott, mert az egyik legtitkosabb fegyvertervéről volt szó, amely hivatalo­san egyáltalán nem létezik: a Stealth támadó fegyverről amely szó értelme a Wepster szótár szerint „titkosan, hátulról, lopakodva“. A katonai technikában ezt a kifejezést azokra a repülőgépekre és szárnyas lövedékekre használják, ame­lyekre a radarrendszerek gyakorlatilag érzéketlenek. Nyilvánosan csak Stealth modellként ismert, amely nagy fekete háromszögnek néz ki. 1981-ben Reagan elnök meg­rendelést adott 132 ilyen típusú repülőgépre. 1991 -töl e gépek az Egyesült Államok légiereje fegyverzetének részét alkotnák. A Challenger űrrepülőgép 1984 áprilisában útja folyamán kibocsátott egy szabadon repülő támaszpontot, amelyen különféle anyagokat próbáltak ki a Stealth típusú fegyverek számára. A radarkészülékekkel nem észlelhető vadászgépek fejlesz­tése a 70-es évek közepén kezdődött meg, azt követően, hogy az izraeli légierő az 1973. évi háborúban a rakéta­összecsapások során jelentős veszteségeket szenvedett. A vadászgép számára a titkosság új magas fokát gondolták ki, s úgy nevezték el: „royal secret" (királyi titok). A Lockheed cég mérnökei ezt a típust röviden F-19-esnek nevezik, az újságírók a Ghostfighter (szellemharcos) nevet adták neki. Az SRF-19 A, ahogy pontos elnevezése hangzik, olyannyi­ra titkos, hogy csupán éjszaka végez repüléseket s állandóan változtatják felszállásának és leszállásának helyét. At egyik a Las Vegas-tól 30 kilométerre északra fekvő Nellis légitá­maszpont. Amikor a vadászgép kigördül a hangárból, felbúg a sziréna. Ez parancs a környéken levő összes katona számára, hogy földre vessék magukat, fejükkel ellenkező irányban a csarnoktól, elfordulva a kifutópályától. Csak amikor a fekete repülőgép eltűnik a fellegek között, akkor tekinthetnek ismét az égre. Ezt megkövetelik a „királyi titok" előírásai. A radarképernyőkön az F-19-es csak itt-ott tűnik fel kis árnyékként, amely nem feltűnőbb, mint valamilyen madár árnyéka. A magasfokú ellenállást a radarral szemben a gép megfelelő alakjával, különféle titkos fedőanyagokkal és elekt­ronikus ellenintézkedésekkel érik el. A Stealth vadászgép egy lapos kis halhoz hasonlít, amely­nek domborulatait elektromágneses hullámok teszik elmosó- dottá. Az indítórendszert a gép törzséhez lehet hajlítani, mindkét hajtóegység a lapos törzs mögött fekszik. Gyújtógá­zait valószínűleg folyékony hidrogénnel hútik le és valamiféle zsalugáterrel szabályozzák, ami megnehezíti felkutatását Inf­ravörös szenzorokkal. Az „álcázó sapka" ferrit bázisú speciá­lis anyagokból áll, amelyek „elnyelik" a radarsugarakat (a fő gyártó a Micubisi japán cég). A Mojave sivatag peremén lévő üzemekben már megkezd­ték e vadászgépek sorozatgyártását: 30-40 ilyen gépet állíta­nak elő. Mildenhallból, a Londontól mintegy 100 kilométerre északkeletre fekvő amerikai légitámaszpontról már megtették az első kísérleteket arra, hogy e gépeket besorolják a légi fegyverek arzenáljába. Wochenpost „HIPERSZÓNIKUS“ A francia repülőgépipar két éve titokban azon dolgozik, hogy „hiperszóni- kus" repülőgépet szerkesszen, amely 30 ezer méter magasságban óránként 5000 kilométeres sebességgel repül majd. 12 ezer kilométeres távot tud leszállás nélkül megtenni 150 utasával. A gép valószínűleg csak az ezredforduló táján emelkedik a magasba. HALÁLRA ÍTÉLT KENGURUK Az ausztrál kormány idén három millió kenguru kilövését engedélyezi. Az állatok száma már 19 millióra emelkedett, azaz 3 millióval vannak többen, mint az ország lélekszáma. A mezőgazdaságban sok kárt okoznak a kengu­ruk, így még a helyi állatvédő egyesület, a Kék Kereszt sem tiltakozott a kenguruk számának leapasztása ellen, mondván, hogy enélkül talán ellenőrizhetetlen mészárlásuk kezdődne el. JAPÁNBAN IS? Rekordmagasságú a munkanélküliség - Japánban! A legújabb adatok szerint már a munkaképes lakosság 3 százaléka nem tudott elhelyezkedni, mert a jen túlértékelése miatt a japán termékeket nehezebb exportálni, s ez visszaveti a termelést, öt évvel ezelőtt még csak 2,2 százalékos volt a munkanélküliségi arány. KEVESEBB PÉNZT Egyre kevesebb pénzt küldenek haza az NSZK-ból az ott dolgozó vendégmunkások. Egy-egy hónapban átlagosan már csak 383 márkát, pedig havi átlagos keresetük 1700 márka, összekuporgatott pénzüket inkább a nyugatnémet bankokban és takarékpénztárakban helyezik el. Tokióban befejezéséhez közeledik a képen lát­ható, szokatlan alakú függőhíd építése. Az S alakú hidpályát az tette szükségessé, hogy a híd útjában állt egy zsilip (képünkön jobbra lent). A 455 méter hosszú acélóriáson jövő év szeptemberében indul meg a közlekedés

Next

/
Thumbnails
Contents