Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-24 / 16. szám
A baleset után! Aj szú 5 A csernobili atomerőmű (CSTK-felvétel) Csernobil tanulságai Tavaly április 26-án következett be a baleset a csernobili atomerőmű nukleáris reaktorában. Az egész ország hét és fél hónapig gyógyította ezt a sebet. Csak december 14-én jelent meg a kormányközlemény arról, hogy a károsodott reaktorból megszűnt a radioaktív sugárzás és az atomerőmű két blokkja ismét működik. Szóval, csak egy energiablokkban következett be baleset. S mégis mennyi keserűség, bánat, megrázkódtatás, veszteség... Akaratlanul felmerül a kérdés: mi történik Európával, ha itt kitör a háború? Ha nukleáris - eurosima lesz. Ha hagyományos - akkor eurobil. Afrika vagy Ázsia, az egész világ számára ennek is, annak is a következményei - megjósolhatatlanok. Én így látom Csernobil tanulságait: 1. Csernobil egész Európát de facto atommentes övezetté nyilvánította. Sőt, demilitarizált övezetté, a béke övezetévé. Hiszen az Óvilág szó szerint atomerőművekkel van teletűzdelve: több mint 200 reaktor van itt. Ezek túlnyomó többsége Franciaországban, az NSZK-ban, Nagy-Britan- niában és a Szovjetunióban található. A huszadik század végén Európa technoszférája összeegyeztethetetlen a háborúval, a nukleárissal és a hagyományossal egyaránt. Az első világháború banális ágyúi és operettbe illő aeroplánjai is képesek lennének lerombolni az atomerőműveket és a sugárzással elpusztítani a kontinenst. Minden potenciális európai konfliktust, bármilyen elméleti konfliktust csakis és kizárólag békés úton kell megoldani. Európa már nem harcolhat. Soha. Ugyanilyen mértékben vonatkozik ez az Egyesült Államokra, Kanadára, Japánra és más országokra. De elsősorban Európára: itt hússzor annyi fegyvert halmoztak fel, mint a bolygón átlagosan. 2. A Challenger és Csernobil tragédiája megmutatta - közvetlenül és közvetve is -, hogy a tudományos-műszaki haladás összeegyeztethetetlen a fegyverkezési versennyel. Ebben az értelemben az SDI a legveszélyesebb és legköltségesebb kaland az emberiség létezése óta. Több okból is . Csak kettőt nevezek meg. Először is, az SDI - átmenet a nukleáris fegyvertől a postnukleáris fegyverre. Az elementáris részecskék energiájának formái végtelenek. Ezért a legkülönbözőbb fegyverfajtákat lehet létrehozni - kezdve a nukleáris pisztolytól egészen a robbanóanyagként használt antianyagokig. A végtelenséget nem lehet ellenőrizni. Sem a mikrovilágban, sem a makrovilágban. A fegyver olyan mértékben autonómmá válik, hogy egy mániákus terrorista vagy egy banális rövidzárlat a komputerben megsemmisítheti a földi életet. Másodszor, feltételezzük, hogy a fegyverkezési verseny folytatódik, vonzza a technológiák új fajtáit és hat a környezetre. Ki tudhatja, mennyi idő maradt még addig a sorsdöntő napig, amikor a természetben beindulnak a visszafordíthatatlan változások? 20, 30, 40 év? Ha nem sújt le a háború kardja, akkor lesújt majd a másik, az ökológiai kard. Az azonnali halál helyett lassú agónia. Ez is, az is - megengedhetetlen. Egy kiút van - a leszerelés. Ahogy mi, közgazdászok mondjuk, a világgazdaság átalakítása, átállítása a békés kerékvágásba. Ez a természet megmentése eszközeinek egyedüli forrása. 3. Csernobil megerősítette azt az igazságot, hogy a humánusan gondolkodó emberek számára nincs idegen fájdalom. Mi elfelejtettük a szunnyadó antiszovjetizmust, amely rosszmájúan örült a minket ért bajnak. De név szerint emlékszünk mindazokra, akik osztoztak fájdalmunkban, s erejükhöz mérten szóval és tettel segítettek minket. Mi sosem hibáztattuk a Nyugatot azért, mert a nyugati szelek tízszerte szennyezettebbek, mint a keletiek, s mert a savas esők nem a mi égboltunkon születnek. S nem is fogjuk hibáztatni: a bánat közös, európai. Csernobil megmutatta a szovjet emberek jóságát, önzetlenségét, jótékonyságát. Voltak, persze, gyávák is, olyanok, akik pánikba estek. De csak néhányan. Az emberek milliói, tízmilliói segítökezet nyújtottak a károsultaknak. 520 millió rubelt adományoztak a baleset következményei felszámolására létesített alapra. A veszélyes zónából közel 116 ezer embert telepítettek ki, jobbára az atomerőmű körüli falvak lakóit. Valamennyien lakást kaptak. S amíg ezek a lakások épültek, a károsultak más családoknál kaptak szállást, munkához jutottak. 4. Csernobil még inkább arra ösztönöz, hogy a nukleáris energetikát változtassuk a világgazdaság első internacionalista ágazatává, melynek központja Bécs lenne, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) székhelye. A Szovjetunió javaslatára összehívták a szervezet konferenciáját. Ezen egyezményt fogadtak el a nukleáris balesetekről szóló operatív tájékoztatásról és a segítségnyújtásról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa már ratifikálta ezt az egyezményt. A tudományos-műszaki haladás visszafordíthatatlan. Éppen ezért a nukleáris energetika tovább fog fejlődni. Jelszava - a biztonság mindenekelőtt. Ez fokozott mértékben vonatkozik a politikára. Albert Einstein, a nagy tudós azt mondta, hogy az atombomba alapjaiban változtatta meg a világot, az emberek új helyzetbe kerültek, s gondolkodásuknak meg kell felelnie ennek a helyzetnek. Ezek világos, egyértelmű, okos szavak. Ezért mindenkihez szólnak. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ, az APN politikai szemleirója ÉLET EGY ÚJ A csernobili atomerőmű-baleset után 30 kilométeres körzetből telepítették ki a lakosságot. Már a nyár végére a kijevi terület tíz járásában több mint ötven települést építettek fel az evakuáltak számára. Közülük kettőbe egy nagyközség, Zaleszje lakosai költöztek be. ÚJ FALVAK AZ ÁTTELEPÜLTEKNEK Kezdetben a zaleszjei földműveseket idegenek fogadták be, akikkel azonban hamar összebarátkoztak. A kijevi területen rövidesen egymás után kezdtek benépesülni az új falvak. Hét és fél ezer házat építettek fel alig nyolcvan nap alatt, jóval az őszi hidegek beállta előtt. Ukrajna minden területe megtervezte és felépítette a maga települését, gépeket, építőanyagokat, embereket küldött. Más szövetségi köztársaságok építői is segítettek. Az utcanevek, a házak díszítése alapján fel lehet ismerni, hogy a köztársaság, az ország mely vidékéről származtak építői.- Egyedül nem lettünk volna képesek ennyi munkát elvégezni, s főleg ilyen rövid idő alatt- mondja Nyikolaj Sztyepanyenko, a kijevi területi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese. - A lakóházakon kívül több mint 200 üzletet, fürdőt, postát, egészség- ügyi létesítményt, étkezdét, gyermekjátszóteret építettünk fel. Abból indultunk ki, hogy nem elég, ha az embereknek csak tető lesz a fejük felett, a korábbiaknál jobb életkörülményeket kell biztosítani számukra. Nyikolaj Sztyepanyenko szavaiból kitűnik, minden evakuált számára biztosítottak munkát. A foglalkoztatás lehetősége volt az új települések elhelyezésének legfontosabb kritériuma: előnyben részesültek azok a mezőgazdasági járások, amelyekben különösen szükség volt a dolgos kezekre.- Nem akartuk elválasztani egymástól az embereket, akik korábban egy faluban éltek, egy kollektívában dolgoztak - folytatja Nyikolaj Sztyepanyenko. - Ezért egész falvak és gazdaságok együtt települtek át. A legnagyobb kolhozok teljes önállóságot kaptak, földet juttatunk nekik (meg kell jegyeznem, termékenyebbet, mint északon volt nekik), az állam pedig gépekkel látta el őket. I MINDEN PROBLÉMA MÖGÖTT - EMBER A régi falvak, Nyebrat és Beresztyanka mellett az építők kulcsra készen 560 házat adtak át - megszületett az új Zaleszje. Az egyik ház felett az Ukrán SZSZK állami zászlója leng; ez a községi tanács épülete.- Először jött az evakuálás - mondja Vaszilij Tyi- moscsenko tanácselnök. - Amikor az áttelepülésre készültünk, a tanács éjjel-nappal dolgozott. Azután következett az evakuáltak ideiglenes elhelyezése. A gyerekek elutaztak délre, pionírtáborokba és üdülőkbe. Megszen/eztük az egészségügyi szolgálatot és az élelmiszer-ellátást. Végül, elosztottuk a lakásokat az új településeken. Akik Zaleszjeben egymás mellett laktak, itt is szomszédok lettek. Jobban érzi magát az ember, ha mellette ott van régi barátja, ismerőse. A községi tanácsnak 46 képviselője van, valameny- nyien gondoskodnak néhány családról. Alaposan ismerik szükségleteiket és problémáikat, a legbonyolultabb kérdéseket a tanács vagy végrehajtó bizottságának ülése elé terjesztik.- Problémáinkat nem tudnám az ujjaimon kiszámolni - vallja be nyíltan Vaszilij Tyimoscsenko. - Az embereknek segíteni kell, hogy megszokjanak itt. Ez bonyolult és fájdalmas folyamat. Néha konfliktusok, sérelmek merülnek fel. Például Zaleszjeben egy magányos ember saját házában élt. Természetesen kártérítést kapott, de mi egyelőre nem tudjuk önálló, háromszobás házzal ellátni, amely az államnak 30—40 ezer rubelbe került. Ilyen házat két kis családnak adunk, legtöbbször egyedül élő idős embereknek, akik kölcsönösen segítik egymást és nincs ellenükre az ilyen szomszédság. A faluval együtt a Druzsba kolhoz is áttelepült, valamennyi gépével - 140 traktorral és gépkocsival, több tucat kombájnnal és más gépével együtt. A földművesek tudják, soruk sokban attól függ, hogyan alakulnak a gazdaság dolgai az új helyen. Otthon a kolhoz zöldség- és tejtermeléssel foglalkozott, évi tiszta nyeresége 2-3 millió rubel volt. Most azonban, véli Alekszandr Csubuk, a kolhoz elnöke, egyelőre nem lehet ilyen jövedelemre számítani. A kolhoz bankszámláján lévő kilencmillió rubelt istálók, garázsok, javítóműhelyek építésére, takarmányvásárlásra költötték. Többnyire korábbi munkáját végzi a tagok többsége, de nem mindegyikük. Volt, akinek mesterséget kellett változtatnia, egy ideig építómunkásként volt kénytelen dolgozni. Más probléma is felmerült. A Druzsba kevesebb földet kapott, mint amennyi Zaleszjeben volt neki. Felére kellett csökkenteni a fejőstehenek számát. AmiHELYEN korra a kolhoz már szilárdan lábra áll, esetleg munkaerő-felesleg állhat be. Mi lesz majd akkor?- Nem élünk pusztaságban - mondja Vaszilij Tyimoscsenko. - Földműveseinket tárt karokkal fogják fogadni a szomszédos gazdaságokban. így volt ez ősszel is, amikor a zaleszjeiek segítettek a szomszédok földjein a termés betakarításában. De a községi tanács másképpen oldja meg a problémát. Javasoltuk Kijev egyik konfekciógyárának, hogy a faluban nyisson fióküzemet. A kolhoz felépíti a kötöttárut gyártó részleg épületét, a gyár pedig felszereli és betanítja a munkásokat a falusiak közül. Érdeklődök már vannak. ÚJ HELYEN A CSALÁD Három évvel ezelőtt az ifjú házasok, Ivan és Olga Pilipenko elköltöztek a szülőktől, Zaleszjeben felépítették saját házukat, egy hagyományos faházat. A három gyerek két szobát kapott, a másik két szoba háló és nappali lett. Már csak a verandát kellett megépíteni, de arra már nem maradt idő: jött a baleset, az evakuálás ...- Minek emlegetni azt, ami volt - sóhajt fel Olga. - ne adj ég, hogy még egyszer át kelljen élni olyat. A férjem azt mondja, filozofikusan kell nézni az életet: a legfontosabb - együtt vagyunk, mint azelőtt, élünk és egészségesek vagyunk. Amit pedig elvesztettünk, azt majd újra megszerezzük. Olga fejönó, 29 éves, Ivan, a férje traktoros és 32 éves. Három gyerekük van. Kátya a legidősebb, 8 éves, Szvetlána egy évvel fiatalabb, a fiuk, Alekszej 6 éves. Az áttelepülés után néhány nappal Kátya elsős lett. Igaz, az új faluban még nincs iskola, csak most épül. Zaleszje 140 tanulója a szomszéd falu iskolájába jár, amely otthonuktól két kilométerre van. A gyerekeket oda is, meg haza is autóbuszok hordják. A Pilipenko család egy háromszobás, nagy beüvegezett verandás házban lakik. Az előszobában és a folyosókon beépített szekrények és tárolók sora, mindenütt központi fűtés, a konyhában gáztűzhely van.- Ukrán borscsot már nem lehet a kemencében készíteni - mosolyog Olga. Viszont kevesebb a gond a melegítéssel. Szenet és fát pedig bőségesen szállított a tanács. A háziasszony beismeri, hogy nagyon bánkódott, amikor az evakuáció során kénytelenek voltak otthagyni ingóságaik jelentős részét. Néhány hónap elteltével azonban a tanács felajánlotta nekik, hogy menjenek el otthon hagyott dolgaikért. Tehergépkocsit a kolhoz adott ehhez.- Elhoztunk majdnem mindent, amink volt- magyarázza Olga. - A dolgokat ellenőrizte a sugárzás- ellenőrzési szolgálat, s amikor meggyőződött arról, hogy nem sugárszennyezettek, engedélyezte elszállításukat. Van, amit az áttelepülés után vettünk. A Pilipenko házaspár továbbra is a Druzsba kolhozban dolgozik. Regcel ötkor Olga az istállóba indul, s délután kettőkor er haza. Úton hazafelé bevásárol a kis áruházban. Véleménye szerint emelkedtek az élelmiszerköltségek. Amit korábban a háztájiban termeltek meg - a húst, a tejet, a zöldséget, azt most meg Kijevi terület, Nyebrat falu. A folklóregyüttes tagjai próbára sietnek. (APN-felvétel) kell venni. Zaleszjeben tehenet tartottak, malacokat és három tucat libát neveltek, nagy veteményeskertjük és gyümölcsösük volt. Most újra kell kezdeni a gazdálkodást. Ivan és Olga most havonta lakbért fizet a házért, de ha akarják, meg is vehetik. Még nem döntöttek, hogyan is tegyenek. Mellesleg, pénzük van. A Zaleszjeben hagyott házért 18 ezer rubelt fizetett ki nekik az állam. A kártérítés (amely a családtagok számától függ) további 11,5 ezer rubelt tett ki. Ezer rubelt kaptak az áttelepülésre. A három nyári hónapot Olga a Fekete-tengernél töltötte a gyerekekkel. Szanatóriumi tartózkodásukat teljes egészében az állam és a szakszervezet fedezte. A baleset után fél évig a házaspár korábbi jövedelmük alapján kiszámított havi átlagbért kapott: Olga 250, Ivan pedig kb. 200 rubelt. Az idén az új Zaleszjeben iskolát építenek uszodával, ezenkívül nagy múvelódé- szi házat, sportpályát, óvodát. Amikor Zaleszje földművesei beköltöztek az új faluba, egy magas oszlopra gólyafészket építettek, bele fából faragott gólyát helyeztek. A népi hagyomány szerint ez a madár szerencsét hoz. Az első tavaszon gólyák költöztek a faluba... MAKSZIM RILSZKIJ, az APN tudósítója lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll IV. 24.
