Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-17 / 15. szám

IDILL Egy első ligás focicsapat játékosa meséli:- A téli alapozásunknak volt egy gyönyörű hete. Csodálatos napok voltak. Pilickézett a hó, vörösbor az asztalon, jégvirág az ablakon, edzőnk a kórházban... MŰTÉT- Mondd, Péter, a feleséged már túl van a műtéten?- Igen.- No és hogy sikerült?- Hát: a köveit kioperálták, de az epéje maradt' Vízhiány (Elek Tibor karikatúrája) FOCI A középpályás hosszú labdát küld a jobbszélre. A szélső nem indul rá. A nézőtérről bekiált egy férfi:- Menj rá! A szélső visszaszól:- Erre a labdára? Gyalog? TÁBLA Egy amerikai városkában egy tábla hirdeti: „Autósok! Ebben a városban ta­valy 150 ember halálát okozta a gáz. Kilencen belélegezték, tizenegyen gyufát tartottak oda, százharmincán pedig túl sokat adtak! ELNÖK Az újdonsült szövetkezeti elnök kedvetlenül öltözködik.- Semmi kedvem elmenni a mu­latságba - mondja a feleségének. Mire az asszony:- Nyugodtan elmehetsz. Te már elnök vagy, bárkit untathatsz! SZERELMI HÁZASSÁG- Új kollégánk bizonyára szere­lemből nősült.- Hát ezt meg honnan tudod?- Onnan, hogy láttam a feleségét: nem fiatal, nem szép és nem is gazdag! PANASZ A százlábú panaszkodik:- A világbajnokságon én is beneveztem a sífutásra. De mire valamennyi lécemet fölszereltem, vége lett a télnek ... BÍRÓSÁGON Cicvarek verekedésért áll a bíró­ság előtt. Amikor a bíró felszólítja, hogy mondja el az esetet, a férfi irtózatos hosszú beszédbe kezd. Egy idő után a bíró megunja, és rászól:- Csak röviden, kérem. A lénye­get mondja el.- Mondhatom úgyis. Szóval: reg­gel fel, ágyból ki, csizmát fel. Vásár­ra ki. Sógor nekem ide. Én a sógor­nak oda. Én most itt, sógor meg sajnos már ott! BUSZON A zsúfolt buszon egy férfi véletle­nül egy csinos nő vállára teszi a kezét.- Hé, uram - mondja dühösen a nő. - Nem tud jobb helyet a ke­zének?- Hogyne tudnék. Csak most már nem érdemes oda tenni. A követke­ző megállónál kiszállok... GYŐZELEM öttusázó meséli, hogyan győzte le legnagyobb ellenfelét párbajtörví- vásban:- Szúrtam, védte. Akkor ö szúrt, és én védtem. Aztán mind e ketten szúrtunk, de egyikünk sem talált. Akkor aztán fogtam a pisztolyt és lelőttem! A hét vicce- Hallja, mitói olyan lapos az orra? Maga talán bok­szoló?- Dehogyis. Ablaktisztító vagyok a női zuhanyo­zóban... NINCS Kovács kopogtat barátja lakásán, de csak a feleségét találja otthon.-Nincs otthon, nincs otthon, ez az ember sosincs otthon - háborog Kovács.- Én is ezt szoktam mondogatni, de újabban már nem mondom - mondja az ifjú feleség.- Nocsak. És mióta nem mondja?- Amióta észrevettem, hogy álla­potos vagyok... KÉRDÉS Megkérdik a tolvajtól:- Miért nem adta le a rendőrsé­gen ezt az aranygyűrűt?- Mert az van ráírva, hogy „örök­ké a tied!“ Lakóházi idill (Vladimír Pavlik rajza) Fanyar éle, bölcs derű, csavaros észjárás jellemzi a székely góbéságokat, azokat a történeteket, amelyek a gabrovói ado­mákhoz, vagy Naszreddin Hodzsa furfangos meséihez hason­lóan a folklór örök becsű értékei. Az alábbiakban e székely népi adomákból válogattunk néhányat. Apa és fia nagy hidegben hát­tal áll a tűznek, és melegszik.- Apámuram, mondanék va­lamit!. ..- Jói fontold meg, amit mon­dani akarsz, csak aztán beszélj!- Apámuram, mégis mondani akarnék valamit!- Inkább hallgass, ha okosat nem tudsz mondani! Egyszer csak fölügrik az öreg és csapkodni kezdi a hátát. ■ - No látja, addig-addig fon­tolgatom, amig egészen kiég édesapán zekéje! Beteg a gazda tehene, kérdi a komáját:- Szomszéd, mit adott a te­hénnek, amikor az beteg volt?- Terpentint.- Másnap búsan szólt át a gazda a kerítésen:- Megdöglött a tehén, szom­széd.- Az enyém is.- Miért nincs a pincéjében pad vagy szék, gazduram?- Mert nem akarom, hogy a vendégeim többet igyanak an­nál, amennyit a lábuk elbír. XXX A székely mustrálja a lovat a vásáron, aztán rásóz egyet a farára. A ló megugrik és fejjel nekiront a falnak.- Hiszen ez a ló vak! - mond­ja meglepetten.- Dehogy vak. Bátor! Góbéságok Székelyföldi viccek, adomák XXX Két, munkát kereső székely télviz idején éjszakai szállást kér egy kastély kapujában. A gond­nok beengedi őket, mondván:- Megaihatnak a nyári pavi­lonban, de kályha ott nincs. Reggelre kelve fáznak a szé­kelyek, ugrálnak, dörzsölik a ke­züket. Az idősebb dideregve megszólal:- Még istenesen vagyunk. Mi lenne, ha a téli pavilonban kellett volna hálnunk! xxx- Egykomám, a rádió még­sem tudja az újságot teljesen pótolni!- Miért nem?- Mert a rádióba semmit sem lehet becsomagolni!- Képzelje, a feleségem le­esett egy tízméteres létráról.- Szent ég. És megmaradt a lelkem?- Nem történt az égvilágon semmi baja.- Az meg hogy lehet?- Úgy, hogy a legalsó fokáról esett le... xxx- Mennyibe kerül a választási malac?- Háromszáz lej. Hű, de drága! A szomszéd faluban csak kétszáz.- Hát akkor vegyen ott!- Vennék, de ott nincsen.- Ha itt sem lesz, majd én is olcsóbban adom! A góbé dörmögi a kocsma előtt:- Ha most föl bírok állni, akkor iszom még egy üveg bort. Ha nem tudok felállni, akkor haza­megyek... xxx Panaszkodik a gyergyói férfi:- Mind a két feleségemmel rosszul jártam!- Hogyhogy?- Az egyik megszökött, a má­sik meg nem akar megszökni... xxx Áron bácsi nagyon megsze­rette a faliórát, esténként boldo­gan hallgatta a ketyegését. Egy alkalommal arra riadt fel, hogy nem jár az óra. Megrángatta a felesége dunnahaját:- Bori, te. Áll a szerkentyű! Az asszony álmos szemmel megkérdi:-Akkor hát... odaforduljak, apjuk? xxx- Szomszéd, tudna adni pár vödör vizet?- Minek a viz magának, hi­szen van kútja!- Van, van, de tudja, benne van az anyósom, és csak állig ér neki a viz... xxx Egy utazó találkozik a szé­kellyel a mezőn.- Elérek-é a városba vacsora előtt, atyafi?- El, ha addig meg nem va­csorázik... xxx- Ember, maga megbolon­dult? Miért jött a bíróságra ezzel a nagy fütykössel?- Hát maga mondta a legu­tóbb, bíró úr, hogy gondoskodjak megfelelő védelemről! xxx Meghal a székely felesége, elmegy hát az ember a paphoz. Kéri temesse el, de ne kerüljön sokba.- Rendben - így a pap -, akkor temetés lesz kisinges mi­sével. A székely ráhagyja, de aztán az ajtóból visszaszól:- Tisztelendő úr, azért húzzon gatyát is, mert sok asszony lesz ott! ÚJ SZÚ 22 1987. IV. 17

Next

/
Thumbnails
Contents