Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
SPÓROLÁS- Házasságunk alatt mindig csak spóroltunk.- És mire?- Színes televízióra, szövetkezeti lakásra, autóra, és végül a válásra ... NŐK- A legjobb nevelést nyújtottam a fiamnak. És mégis mit csinál? Nők után mászkál, iszik, dohányzik, autón száguldozik.- Miért nem lép közbe?- Mert néha engem is magával visz... BIKINI- Az édesanyád bizonyára megszidna, kislányom, ha látna ebben a szemérmetlenül csepp bikiniben.- Lehet, mert nem szereti, ha a holmiját hordom. SEBESSÉG- ön arra szavaz a parlamentben, hogy a sebességet 100 kilométerre korlátozzák - csodálkozik a képviselő utasa -, és azután 180 kilométeres sebességgel repeszt az autópályán?- Azt akarja, hogy lekéssek a szavazásról? FORGATÓKÖNYV- Mondja, Müller úr, új filmjének a forgatókönyve minden tekintetben tiszta?- Természetesen: hiszen valamennyi jelenet a fürdőszobában játszódik. BÖRTÖNBEN Két új rab érkezik a börtöncellába. Az egyik megkérdezi a másiktól:- Hány év?- Hat.- Akkor te fekszel az ajtó melletti priccsen. Én kilenc évig maradok! JÓ VEVŐ Az üzletben a segéd megkérdi Petikétől:- Valóban biztos vagy benne, hogy azt mondták odahaza, hogy négy kilogramm cukorkát és 20 deka burgonyát vegyél? FLEGMA Lajos ahhoz az embertípushoz tartozott, amely az égvilágon mindent a legnagyobb nyugalommal fog fel. Amikor közölték vele, hogy egymillió koronát, egy kastélyt és egy kutyát örökölt, Lajos kis ideig szótlanul üldögélt, azután megkérdezte:- Milyen fajtájú a kutya? Vállalati humor Csak a középszerű munkatársak vannak mindig a legjobb formájukban. xxx Inkább egészségesen ünnepeljünk, mintsem hogy betegre dolgozzuk magunkat, xxx Ne beszéljen túl sokat magáról! Ezt majd megtesszük mi, mihelyt ön kiment a szobából. xxx A vállalati kiránduláson részt vevő kollégák jó szórakozásáért a távol maradók teszik a legtöbbet. xxx Aki az útlevélfényképére kezd hasonlítani, az azonnal menjen szabadságra. GELLÉRT GYÖRGY fordításai FOGYÓKÚRA- Miért akar mindenképp olyan ruhát, kedves asszonyom, amely két számmal nagyobb az ön méreténél?- tudakolja az eladónö a vásárló hölgytől.- Azt akarom, hogy az orvosom úgy vélje, én betartottam a fogyókúrát, amelyet rendelt! ÚJ EMBER- Péterből egészen új embert faragtam.- Valóban? És most hogy hívják? TÉVEDÉS- Egyszerűen nem fér a fejembe- mondja a férj a fecsegő feleségének hogyan sikerült húsz perc alatt befejezned ezt a beszélgetést! Mi történt veled?.- Rossz számot tárcsáztam! TELEFON- A nővéred itthon van?- Bizonyára. A telefon meleg... meg FLANC Az elegáns párizsi vendéglőben Jules megkérdi Jeantól:- Miből telik neked egy ilyen flancos helyre?- Megkaptam a leégett házamért járó biztosítási összeget. És neked?- Én pedig megkaptam a jégeső által okozott károkért járó biztosítást.- Hogy sikerült jégesőt csinálnod? u***** JUoa-hm* ^ Kiss István karikatúrája MUNKAIDŐ- Úgy hallottuk, hogy ezen az építkezésen a dolgozók azelőtt nem tartották be a munkaidőt. Hogyan sikerült megváltoztatni ezt az állapotot?- Pofonegyszerű: megszüntettük a munkaidő elejét és végét! f MAI GYERKŐC- Pétiké, mit szeretnél inkább - hugocskát vagy öcsikét?- Nekem mindegy, azt csináltok, amit akartok! EGYENJOGÚSÁG- Mondja el pontosan, asszonyom, hogyan történt a baleset.- Az autót én vezettem. A kormánynál pedig a férjem ült. Nagy mű születik... (Vladimír Pavlik rajza) A HÉT VICCE Ödön meghívta a barátját egy sakkpartira. Miközben kirakosgatja a figurákat, idegesen rászól a feleségére:- Hányszor mondtam már, hogy ne légy annyira féltékeny! Légy szíves, add elő nyomban a dámákat! SZÁMCSERE- Hiszen megmondtam, hogy legfeljebb két korsó sört ihatsz, és legkésőbb tíz órakor haza kell jönnöd!- Valóban ezt mondtad? Akkor megint összezavartam a számokat... ELSŐ NAP A gyárigazgató beviszi a fiát a gyárba.- Mindent mutasson meg neki, kisasszony - mondja a titkárnőjének.- Mindjárt az első nap?! PAPUCS- El kellett hagynom a feleségemet, mert nem akarta a papucsomat odahozni a televízióhoz - panaszkodik egy férfi a bárpultnál.- Én visszatértem az enyémhez - válaszolja a szomszéd -, mert a barátnőm sem volt hajlandó erre. Pszt! A Mester irt... Ir,a Mester!... Ne zavarjátok!... Ne háborgassátok! Csendben járjatok! Nesztelenül, lábujjhegyen!... Engedjétek a földre, a munkapadra, az asztalokra zajos szerszámaitokat! Állítsátok meg a dübörgő gépeket!... Tudósok, kutatók, felfedezők, halljátok-e?! A tiltó szó, a csendre intő parancs nektek is szól! Katonák, hadseregek! Még több figyelmet a fegyelemre! Tábornokok! Vezényeljetek „Állj‘‘-t mindenkinek! Szelek, viharok, tengerek szűnjetek meg háborogni! Pszt!... Mindenkinek és mindeneknek! Pszt!... A Mester ír!... Vérét, idegét, szíve melegét folyatja bele gondolataiba, abba, ami miatt szót emel. Emelt hangon tiltakozva... Valami ellen, ami nem kívánatos, ami rossz, káros, elítélendő, tiltandó, üldözendő, kiirtandó, letörlendő a föld színéről!... Pszt!... pszt!... Talán most születik meg a mindenséget, de elsőként az emberiséget minden rossztól, gonosztól megszabadító ige! Ez pedig megér egy kis figyelmességet! Hiszen látjátok, hogy mindent belead... mindent! Idejét, eszét, tehetségét, erejét, egészségét, amije csak van. A nemes cél érdekében csipkelődik, él- celődik, kinevettet, bírál, lesújt, háborog, mennydörög, dübörög! Harcol, viaskodik és küzdve küzd!... Ahogyan telika papír, hogy a gondolat és az energia... Annyira fogy, hogy elfogy... annyira elfogy, hogy a Mester elalszik... Rákönyököl finom mahagóni íróasztalára és nagyokat horkant a vágnivalóan sűrű cigarettafüstben. A lábas-nagyságú hamutartóban és körülötte temérdek cigarettavég!... Csikk csak csikk az egész asztalon széliében, hosszában! Több a csikk, mint a gondolat mint amennyi betű van az egész irományban!... A jó szimaté feleség a dolgozószobából kiszivárgó füst töménységéről megállapítja, hogy kész a MŰ! Kisült a téma! Vége a^z ihlet idejének... Megindulhat az univerzum!... Újra mozgásba lendülhet élő és élettelen! Az asszony bátran tárja fel a műhely ajtaját. Még zsörtölődni is van mersze:- A rossz nyavalya törte volna ki azt a barmot, aki ezt a rohadt bagót kitalálta! - szitkozódik bátran, mert tudja, hogy úgy sem hallja senki! Ablakot nyit és plédet térit a fáradtan szunyókáló Mesterre. Majd a terjedelmet megállapítandó céllal beletekint a ,,MÚ“-be.- Az annyi, mint annyi... - számol magában és csak úgy mellesleg kibetűzi a MŰ címét is: „Felhívás a nikotin elleni harcra!“ KOVÁCS JÓZSEF ÚJ SZÚ 22 1987. IV
