Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
P éter a 366-os számú hatemeletes házban lakik. Igen csendes fiú, gyűlöli az igazságtalanságot. Tegnap ünnepelte tizenkettedik születésnapját. íróasztalánál ül és gondolkodik.- Péter!- Péteeer! Nagynehezen feltápászkodik és kimegy.- Tessék?- Légy szives, menj az üzletbe és hozzál kakaót, mert nincs mivel feldisziteni a tejbegrizt - mondja az édesanyja.- Azonnal! - feleli kissé morcosán. Fél perc alatt leért a bejárati ajtóhoz! Hirtelen megállt és meghökkent. Tomi állt előtte, egykori osztálytársa, ki tavaly megbukott. Gúnyosan mosolygott.- Mit akarsz? - kérdezte Péter, szinte szikrázva az indulattól.- Semmit - válaszolja Tomi nevetve.- Hát akkor... Engedj utamra, jó?- Miért, hova oly sürgős az utunk, fiatalúr?- Az üzletbe.- Haha! Ha szabad érdeklődnöm, miért?- Mi közöd hozzá? Engedj utamra és kész.-Először...- Engedj!- Hát jó. De cserébe meghálálod valamivel, hogy ilyen jószívű voltam hozzád. Tamás nevetve elfutott, de még visszakiáltott:- Ne feledd! Másnap Péter kapott egy ötöst földrajzból.- Hát, becsúszott - mondta egykedvűen édesanyjának. Jó kis szidást kapott értei De még milyet! És három napig nem mehetett le játszani. Nagyon nehezen múltak az órák, unatkozott. Amikor letelt a büntetés, Péter megkönnyebbülten, vígan futott labdájával a parkba. Ám alig ugrott egyet-kettőt, máris előtte termett Tamás.- Szevasz fiam! - tette kezét Péter vállára, aki félreugrott és felkiáltott:- Te mindig az utamat állód. Miért csinálod? Tomi felkacagott:- Micsoda kérdés!? Méghogy utadat állom! Talán még beszélgetni sem szabad?- Ez nem beszélgetés, ez bosz- szantás!- Miiiii...? - Tomi felnevetett. Közben odaérkezett két barátja is, Balázs és Pali. Ók is nevettek. Péter kissé sértődötten mondta:- Nem gondoljátok, hogy igazságtalanok vagytok velem? Sőt! Nagyon buták! Tovább kacagtak. Péter ezt nem tudta elviselni. Tomira ugrott, de mivel ők többen voltak, elhúzták a nótáját. Véget ért a tanév. Péterék elutaztak a Bodrogközbe. Már alig várta, hogy a Bodrog vizébe vethesse magát. Amikor pedig fáradtan a partra lépett, Tomit látta maga előtt.- Jé! Hogy kerülsz te ide? - Így Tomi.- És te? Émlékszel arra a...?- Jó, jó, nem kell mindig a múltra gondolni.- De én igenis gondolok. Te talán már elfelejtetted?- Hát... izé, láttalak úszni.- Na és?- Semmi.- Teee!- Haha. Na ide figyelj! Nézd meg, én hogy úszók. Nagyot csobbant a víz. Aztán Tomi sehol. Fél perc. Semmi. Pétert már a kétségbeesés kerülgette. Hirtelen átvillant valami az agyán. Gyors elhatározással a vizvbe vetette magát. Kis idő múlva felbukkant, és vállán az áléit Tamással, partra úszott. Mire a fiú magához tért, addigra csupa idegen vette őket körül. Tamás felült és Péterre mosolygott:- Köszönöm, amit értem tettél.- Áh, semmiség - motyogta orra alatt zavartan Péter. Jó ideig csendesen ültek egymás mellett, majd elindultak a közeli rétre. A fiúk focizni készültek. Tamás volt az egyik csapat kapitánya, neki kellett választania. Először Pétert választotta. SÁNTA ZSOLT (12 éves) * Járási irodalmi versenyen első díjjal kitüntetett alkotás. A KÉT FIÚ* ...tűzi fel a zsákmányt a tövisszúró gébics? Mert „előrelátó“ madár, és gondol azokra a napokra is, amikor esik az eső, hűvös szél fúj, és a rovarok nemigen bújnak elő rejtekükböl. Általában tüskés bokrokban rak fészket, ahol korábban sáskákat, cserebogarakat tűzött a tövisekre. Néha előfordul, hogy más madarak is rábukkannak a gébics furcsa éléskamrájára, és gyorsan meg is eszik, amit ott találnak. Rokona, a nagy őrgébics komolyabb zsákmányt ejt, és kisebb pockokat, egereket is a tövisekre húzhat. ...mondjuk azt: lassú vagy, mint a iajhár! Mert a Iajhár valóban nagyon lassú mozgású állat. Dél-Amerika forró, nedves őserdeiben él, és a fákon tanyázik. Hosszú karmaival kapaszkodik az ágakon, de nem úgy, miként a többi állat, hanem vízszintesen, hátával lefelé. Levelekkel táplálkozik, és szinte soha nem jön le a földre A trópusi erdőkben állandóan csöpög a víz. A Iajhár hanyatt lógva közlekedik az ágakon, Így a nedvesség nem a hasán, hanem a hátán folyik végig. Nagyon kevés állatkertben lehet lajhárt látni. Sch. E. BARAK LÁSZLÓ CSACSKA MESE ESZTERNEK Sokat olvas Eszti, szemeit mereszti: sárgát olvas, zöldet, igézi a Földet csillagkoszorúval, világnyi hosszúval; egyszer égre szárnyal, máskor vizet lábal... Ha netán elfárad, jó ötlete támad: dalra fakad nyomban, hangja fel-fellobban, parázslik az ének, mesebeli lények hallgatják a nótát, az ördögfiókát... Így volt mindig eddig, olvasott napestig, addig amíg egyszer el nem tűnt az Eszter, bennmaradt egy könyvben, ott is egy bőröndben... A bőröndben könyv volt, talált is egy könyvmolyt... Olvashattak együtt, mi meg csak kerestük: Hová tűnhetett el? Vajon hol az Eszter? Mi lett vele végül? Ott maradt meséstül. Ábécé gróf nője, könyvmoly a testőre; van neki sok tükre, vigyázz a betűkre, számontartja őket: á-kat, ó-kat, ő-ket... Afrika ősi népei, de az óceániai szigetvilág lakói is a messze hangzó tamtamdobok jelzöszolgálatát használták fel, amellyel száz kilométerekre juttatták el üzeneteiket. Hosszú és rövid dobütésekböl alakítottak ki ritmusjeleket Ahányféle üzenet, annyiféle ritmusjel létezett. (Például az egyenletes, hosszú dobütések azt jelentették: minden rendben van.) A kínai hagyomány szerint a csomójelek az emlékezte- tés és üzenetváltás legősibb jelei. Nádból és kákából font zsinegre kákából vagy gabona szalmájából csomókat kötöttek, a csomók számokat jelöltek. Ezeket küldték vagy vitték el egymásnak. A dél-amerikai igen fejlett indián nép, az inkák után rengeteg csomójel maradt fenn. Kipunak övezték, és az államigazgatásban használták fel őket. Minden kipu alapzsinórból és a rákötött mellékfonalakból állt. A zsinór színe a tárgyat jelezte: például a sárga az arannyal, a fehér az ezüsttel, a zöld a gabonával kapcsolatos adatokra, a kék a vallás dolgaira, a bíbor a hadsereg ügyeire, a vörös pedig az inkák vagyontárgyaira utalt. A mellékfonalakra kötött csomókról a tárggyal összefüggő számadatokat lehetett leolvasni. Azokat a tisztségviselőket, akik a kipuraktárakat őrizték, és a kipukat olvasni tudták, az inkák nagyon megbecsülték. Ám nemcsak a kínaiak és az inkák használták a csomójeleket. A néprajz kutatói sok más népnél, többek között Nyugat-Afrika és a Salamon-szigetek öslakóinál is megtalálták az emlékeztetés és híradás hasonló eszközeit. ILLÉS GYÖRGY Gondolkodom, tehát... M 2 8 1 il tn fl g © I I N ■O 1 2 83 V) ® <0 >* > c N I N É L < Q Z B ° [ ■= c T3 MS T E D F GD O z C N ^ © </> - ■- t a. *2 ö cs *2 M J I 0 CD N Ö * © ® -o (/> tí E © S ° 2 E-G © C E G J C ■* n « E © ez > N ;* _ 3 JÉ © ” T5 _ X c >. «o = O) N X © co NÉVKERESÖ A „SANULAEN“ betűk átrendezésével minek a nevét kaphatjuk meg? A - állatét D - országét B - növényét E - tengerét C - városét IV. Vízpartok • Sással benőtt vízpart A vizek partjai átmeneti sávok, ahol különféle ellentétes folyamatok játszódnak le, mint például az áradás és kiszáradás, a le- mosódás (erózió) és feltöltödés. Ezek meghatározzák a partokon megtelepülő növénytársulatok összetételét és jellegét. Legkevésbé kedvező közeg a folyók partja, ahol a szintingadozás és az igen élénk lemosó- dás csaknem lehetetlenné teszi a törékenyebb, lágyszárú növénykék megtelepedését, ezeken a helyeken csak erősen le- gyökerezö füzek maradnak meg. Más a helyzet az állóvizek partjain, különösen, ha azok nem túl meredekek, illetve fokozatosan lejtenek. Ilyen sávban gyakran találkozunk kimondottan vízivagy mocsári növényekkel, amelyek jól megférnek a partokra jellemző, tehát gyakorlatilag a csak itt előforduló fajokkal, néha még a szárazabb réteken gyakori egyedek is megélnek. A sekélyesedö vízben elsősorban a magasabb növények képesek tartósan megmaradni, mert ezek könnyebben viselik el a vízszint ingadozását. Közéjük tartoznak a magasabb sások, mint a nyúlánk-, róka-, keskeny- levelü, parti- és még igen sokféle sás. Hasonlóképpen jól érzi itt magát a sárga nőszirom, amely egyébként a tavaszi vízpartok egyik legszebb dísze. Nem állhatom meg, hogy ne szóljak itt némely közszájon forgó téves elnevezésről. Gyakran szokás a valódi sásokhoz (Carex sp.) sorolni az említett sárga nőszirmot, annak ellenére, hogy semmilyen sásnak nincs színes, feltűnő virága. Ugyancsak „sásnak“ mondják olykor a gyékényt (Typha st.) vagy a szlovák nyelvből átvett „pályka“ (szlovákul pálka) névvel illetik, feledve, hogy van palka nevű, sásokkal rokon növényünk. A kisebb termetű növények másképpen alkalmazkodnak az áradáshoz vagy a vízszint csökkenéséhez, mint az olykor két és fél méternél is magasabb nád vagy gyékény. Ezeknél furcsa alaki kettősség alakult ki. Szaknyelven szubmerz (elárasztott) és emerz (felmerül, víz feletti) formákról beszélünk. Ha a szerencsés kiránduló (mert igen ritka növényről van szó) például buglyos boglárkát talál a vízparton, megdöbbenve tapasztalja, hogy az elárasztott részeken élő növény levelei cérnaszerúek, sűrűn nőnek és hínárra emlékeztetnek, ugyanakkor a szárazabb iszapban megkapaszkodó egyedek jóval kisebbek, leveleik buzogányszerúen szélesednek, a végükön három foggal. Még feltűnőbb ez a jelenség az ugyancsak ritka pocsolyaláto- nyánál, a víz feletti levelek élénkzöldek, húsosak, a viz alattiak vörösesbarnák és ugyancsak vékonyak, hínárszerűek. A parti iszapban megtelepülő egyedeknek csak egyfajta, húsos-zöld levelük van. A méretek is jelzik, hogy esetünkben tulajdonképpen az eredetileg tipikusan vízinövények alkalmazkodtak a többé-kevésbé szárazföldi élethez. Akadnak viszont a partokon olyan növények is, mint már említettük, amelyek inkább a kiszáradó, néha szinte kővé keményedé rétekre jellemzők. Ilyenek a különféle boglárkák (réti, kúszó, változó stb.) vagy a közismert kúszó here, réti here (lóhere) stb. Ezek a növények, ha kisebb számban is, egy bizonyos ideig elviselik a teljes elárasztást, persze ilyenkor nem virágoznak és lelassul a növekedésük is, de nem pusztulnak el. Amint a víz visz- szavonul, újból képesek „normális“ életritmust folytatni. A parti növényzetnek fontos szerepe van a természetben. Többek között e növényfélék jelenléte és terjedése révén fokozatosan feltöltödnek a sekélyebb részek, teret hódít a szárazföld. BOGOLY JÁNOS • Pocsolyalátonya az elárasztott parton (A szerző felvételei) MEGFEJTÉS A március 27-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Tamás; fejtörő. Nyertesek: Nagy András, Marcelháza (Marcelová); Csápai József, Nagymegyer (Calovo); Vendégh Mária, Gellér (Holiare); Galambos Tibor, Jóka (Jelka); Szalay Anasztázia, Zseliz (Zelie- zovce). ÚJ SZÚ 18 1987. IV. 10.
