Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
„Számítógéppel játszom“ Prágában, Jirí Menzelnél • Markovics Ferenc felvétele O Szergej Paradzsanov filmjében, a Szuram legendájában Szofiko Csiaureli a főszereplő. □ Peter Bogdanovics Sofia Lo- rennal és Marcello Mastroiannival akarja játszatni a Szombat, vasárnap, hétfő cimü film két főszerepét □ Liza Minnelli és Burt Reynold a Cinecittában forgatják a Bérelj egy zsarut cimű film több jelenetét. □ Most mutatlak be Párizsban A rumba cimü francia filmet. Michel Piccoli, Guy Marchand, Niels Arest- rup mellett Roger Hanin jásszá az egyik főszerepét; ö a film rendezője is. □ Fanny Ardant játssza A nagy piruett cimü francia film főszerepét; az új produkció a nagy francia forradalomban játszódik. □ Montrealban film készül a híres Bamum Cirkuszról; Búrt Lancaster alakítja benne a cirkuszkirályt, Hanna Schygulla egy svéd énekesnőt játszik. □ Az Iszkussztvo Kino közli Abel Gance francia filmrendező néhány levelét, amelyeket Ivan Mozzsuhin- hoz irt; vele szerette volna eljátszatni Napóleont. □ Liliana Pancseva bolgár rendező új filmjének cime: A kutya és a szerelmesek. □ Andrzej Zulaski filmet készül forgatni Chopin és George Sand szerelméről □ Szovjet-angol közös produkcióban videofilmét készítettek a moszkvai Bolsoj január 22-i, egyébként ötszázhetvenharmadik, Borisz Godunov előadásáról. Csap alatt a feje, behunyva a szeme, úgy beszél hozzám:- Hányszor látta a Nőtlen urak panzióját?- Kétszer vagy háromszor. Miért kérdezi?- Mert ma játsszuk négyszázöt- venedszer.- Nem unja még?- Nem.- Egy kicsit sem?- Mondok valamit. Meghívtak Kaliforniába ... jó volt, csodálatosan éreztem magam... csak haza kellett volna telefonálnom, hogy két héttel tovább maradok, tegyék át az előadást. Nem telefonáltam. Jöttem. A minap Franciaországba utazhattam volna, de nem mentem, mert visszatartott a Panzió. Nekem ez a darab mindennél fontosabb. Már előttem ül. Hátradőlve, befelé mosolyogva. Vizes haját a fodrász középen választja el.- Zseniális színészi játéka minden alkalommal bravúros akrobatikával párosul. Bemelegíteni hol szokott? Otthon, az ágya melletti bordásfalon, vagy kint, a szabadban?- Itt, a színpadon. Másfél órával az előadás előtt.- Nem fél, hogy egyszer betöri az orrát? Hisz ajtóhoz csapódik, elvágódik, hintaszékkel fordul át... csupa hajmeresztő mutatvány, amit csinál.- Félni nem félek, csak érzem, hogy egyre nehezebb. A testem pontosan jelzi, hány éves vagyok.- Hány is?- Negyvenkilenc.- Most mondjam azt, hogy nem látszik annyinak?- Mondja ... hajlékonyabb sajnos, akkor sem leszek. Már bajsza van. Csillog a ragasztó a szája sarkában.- Keserédes filmszatírája, Az én kis falum tavaly a zsűri különdíját kapta Montrealban, pár héttel ezelőtt pedig Spanyolországban „vizsgázott". Hogy fogadták az ottani nézők?- Pontosan úgy, mint az itthoniak.- Ez a siker sem nyugtatta meg? Mert emlékszik ugye, amikor elkészült a film, azt mondta: nem úgy sikerült, ahogy szerette volna.- Igen, ma is ugyanezt érzem. Sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy elfelejtsem a film hibáit.- Madrid előtt Nyugat-Berlinben járt. Akik látták, a legtöbbször Klaus- Maria Brandauerrel látták.- Brandauer kedves fiú, élveztem a társaságát, de forgatni csak akkor tudnék vele, ha megtanulna csehül.- Bán János sem beszéli az ön nyelvét.- No, de épphogy megszólal Az én kis falumban. Hisz látta, nem?- Jó, hogy mondja. Mert azóta sem megy a fejembe, hogy önt, aki tősgyökeres prágai, miért érdekli annyira a vidéki kisemberek élete?- Nekem nem is annyira a téma, mint inkább Zdenék Svérák forgató- könyve tetszett. Úgy írta meg, hogy már olvasás közben filmkockák peregtek előttem. Fehér inget, fekete nadrágot vesz magára, aztán a nyakkendőjével bíbelődik.-Láttam egy képet, Dusán Rapos filmjéből, a Fussunk, már jönl- böl. Kígyót tart a kezében. Mintha játszani nagyobb kedve volna, mint forgatni. Vagy tévedek?- Nem, nem, így igaz. Egyébként úgy érzem: a közönség nem is igényel olyan sok filmet, mint amennyi készül.- Bergman, Zeffirelli, Rosi operafilmet is rendezett már. önt nem vonzza ez a műfaj?- Zenés komédiát én is forgattam már, el is rontottam alaposan, de operát nem fogok soha. A cvikkerét is felteszi.- Az én kis falum 1985-ben készült. Azóta rendezett egy előadást Zürichben, itt, a Cinoherní klubban és Berlinben, eljátszott egy nyúlfarknyi szerepet a Rapos-filmben...- De arról, hogy vettem egy számítógépet, nem tud, ugye?- Nem. Ezt nem hallottam.- Pedig azzal játszom mostanában.- Ezzel azt akarja mondani, hogy a számítógép jobban izgatja, mint a film?- Azt. Én a filmmel ugyanis úgy vagyok, hogy az lenne a legjobb, ha este a kezembe nyomnák a forgató- könyvet, éjjel elolvasnám, reggel meg elkezdhetném a forgatást. Erre sajnos, sosem lesz példa,- Ezek szerint nem siet új filmet csinálni.- Egyelőre pihenni akarok. Lustálkodni, valahol a hegyekben - vá- laszolja, aztán könnyű, rugalmas léptekkel elindul a színpadra. SZABÓ G. LÁSZLÓ Míg új a szerelem, de mi van utána? Ezt kérdezik maguktól a Gyomorégés cimü amerikai film főszereplői: Rachel és Mark is. Mark zátonyra futott házassága után elhatározza, többé nem nősül meg. A hasonlóan rossz tapasztalatokat szerzett Rachel sem akar új házasságról hallani. Ám amikor egy esküvőn véletlenül összefutnak, mindketten úgy érzik: most bizonyosan megtalálták az igazit. Házasságuk felhőtlenül boldog, kislányukat mindketten imádják, Rachel ismét gyermeket vár. Már előrehaladott állapotban van, amikor véletlenül megtalálja Mark hűtlenségének cáfolhatatlan bizonyítékát. .. A kritikusok elragadtatással írnak a két főszereplő: Meryl Streep és Jack Nicholson (képünk) alakításáról. Régi ismerősök — új meglepetések: Az egyiptomi filmről Az egyiptomi film története és jelene nem más, mint folyamatos harc a külföldi befolyás és a nemzeti identitás egészséges egyensúlyának megkeresése és megteremtése érdekében: Az egyiptomi filmgyártás kereken hatvan esztendős. A kezdetektől máig négy nagy korszakra osztható a fejlődése. Az első a kisgyártók korszaka, mely egyben a tapasztalatszerzés időszaka is és 1927-től 1935-ig tart. Ez a kalandkedvelő, kockázatot szerető úttörők periódusa, számtalan ötlettel, pénzt megtakarító leleménnyel, és néhány ma már valóban klasszikusnak mondható filmmel. A második szakasz, 1935-ben, azon a napon kezdődött, amikor Egyiptom legnagyobb és legjelentősebb bankja, a Misr jelentős tőkével „beszállt“ a hazai filmiparba és a maga korában a legmodernebb amerikai és európai technikai eszközöket megvásárolva létrehozta a Misr Filmstúdiót, mely máig is az ország egyik legfontosabb műteremkomplexuma. Ezzel megszületett a folyamatos nemzeti filmgyártás lehetősége. A második világháború végéig Egyiptomban száznegyven játékfilmet készítettek és mutattak be, az időközben száz fölé emelkedett egyiptomi mozikban. Ez a hazai filmgyártás és a hazai közönség nagy egymásra találásának ideje. Ennek gyümölcsei a fejlődés harmadik, 1945-től kezdődő szakaszaszában érnek be. Ezek a profithozó évek az egyiptomi filmgyártásban; a mozik száma kétszáznegyvennégyre nő, a korábbi öt műterem tizenegyre bővül, az éves átlagtermés ötven körül mozog, hét év alatt, 1952-ig, háromszáznegyvenegy új filmet készítenek, pontosan háromszor annyit, mint az 1927-1945 között tizennyolc esztendőben együttesen. A film ekkoriban az egyik leggyorsabb profithozó. Az 1952-es forradalom, Nasszer hatalomátvétele jelenti a fejlődés - máig is tartó - negyedik korszakának kezdetét. A fellendülés tovább tart, az éves átlagos játékfilmszám hatvan körül mozog. 1954-ben a mozik száma már három- százötvennégy. 1975-ben pedig állami irányítás alá vonják a rövidfilmgyártást. Fontos megjegyzés: Egyiptomban nem államosították a játékfilmgyártást. A gyártó cégek ma is magántulajdonban vannak, csak a gyártási eszközök, a stúdiók, laboratóriumok vannak állami kézben. 1962-től az éves filmszám valamelyest visszaesik - negyven alkotás körül mozog. A 40-es évek elejétől Egyiptom az arab filmgyártás nemzetközileg elismert központja, egyik legfontosabb iskolája, és az arab világ legnagyobb filmellátója. A meginduló televíziózás azonban kikezdi a mozik népszerűségét, 1975-től a nézőszám folyamatosan csökken és csak százötvenöt állandó filmszínház működik az ötvenkét millió lakosú országban. Ennek ellenére 1974-től ismét átlag évi hatvan hazai film készül. A kevesebb egyiptomi mozi, több egyiptomi játékfilm ellentmondása csak látszólagos. Függetlenül a politikai eseményektől, arabközi szembenállásoktól az egyiptomi film az arab világban változatlanul őrzi uralkodó szerepét, és a gyártóknak ma az export körülbelül a hazai forgalmazás kétszeresét hozza. Évente háromszáz külföldi filmet (javarészt amerikai müveket) mutatnak be Egyiptomban és a mind kevesebb számú moziban alig van esélye egy-egy egyiptomi alkotás bemutatásának. Óriási kárt okoz a gyártóknak a teljesen szabályozatlan videopiac is. Elvileg egy hazai film a bemutatásától számított két évben nem kerülhet videoforgalmazásra. Csakhogy a más arab országok videopiacaira készített egyiptomi filmek szinte azonnal visszaáramlanak az egyiptomi videopiacra is, így a külföldi videohaszonról lemondani nem tudó gyártók saját filmjeik hazai mozibemutatójával konkurálnak. Ez kétségtelenül tudathasadásos állapot, de a videopiac ma már Egyiptomban is többet hoz a gyártóknak, mint a hazai és nemzetközi moziforgalmazás együttesen, a videoforgalmazásról tehát nem lehet lemondani. A jogi viszonyok egyébként is kaotikusak az egyiptomi film- és videopiacon, gyakorlatilag semmilyen tiltás és ellenőrzés nincs. A végeredmény elképzelhető... Ami a hazai játékfilmgyártás művészi vonatkozásait illeti, alapjában egy romantikus és egy realista irányzatba lehet sorolni az alkotók, alkotások többségét. A romantikus irányzat az egykori fehér telefonos álomtörténetek jól bevált és biztosan jövedelmező útját járjg, míg a - legalábbis művészi szempontból - vitathatatlanul jelentősebb, eredetibb realista stílus olykor igen kemény, valós társadalmi problémákat mutat be és tár fel. Ez utóbbi irányzat rendezői közül jónéhányan jelentős nemzetközi hírnévre tettek szert. KamaI Szelim és Kamat Tlemsany már a 40-es években nagy feltűnést keltettek a nyugat-európai filmvilágban. Szalah Abu Seif, Tewfik Saleh és Juszef Sahin igazi nemzetközi elismerésre tett szert alkotásaival és számos nemzetközi fesztiválon nyert rangos díjakat. Kairóban járva, meglepően szép müveket láthattam. Az Éhség (rendező: Ali Badrahan) gorkiji mélységű alkotás a múlt századból egy kiskereskedőről, aki nagykereskedővé, majd kizsákmányolóvá válik, és végül volt árustársai végeznek vele. Nagyszerű színészi játék, biztos rendezői stílus uralja a filmet. A hatodik nap (Juszef Sahin) Cannes-ban már nagy sikert aratott. Dalida, a francia földön híressé lett énekesnő a főszereplője, és egy kiváló énekes, komikus színész. A történet egy kolerajárvány idején játszódik, amikor is egy megözvegyült, gyermekével magára maradt asszonyt, a komédiás fiatalember kívánja felvidítani, megvigasztalni. A színészek játéka és a rendezői munka lenyűgöző. Az idő ura (Kamal El Sheik) realista sci-fi egy orvosról, aki hibernálja majd újra feltámasztja betegeit. Jó színészi játék, fojtogatóan hiteles atmoszféra jellemzi e történetet. A szégyen jele (Asraf Fahmi) meglepően frivol téma az arab világban. Egy kisgyermekes anya férfivé operáltatja magát és férje féltékenységi rohamai közepette a nők kedvence lesz. Remekül játszott, a helyzetet a végletekig kimerítő szellemes komédia. Az egyiptomi film - pillanatnyi gazdasági válsága ellenére - megmutatta erejét, értékeit, melyre érdemes a jövőben is odafigyelni. FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14
