Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-10 / 14. szám

A J| ó y évtizedek óta vita tárgyát képezi a településtudo­»VI Cl I mány és a hozzá tartozó, vagy helyette emlege­tett városépítészet, városrendezés, illetve urbanisztika értel­mezése. Ez az évezredes témával foglalkozó tudományág az urbanizáció rohamos növekedésével ugyanis egyre bonyolul­tabbá, szinte interdiszciplináris jellegűvé vált. Az urbanizáció fogalmán azonban ma már nem csupán az ipar és a lakosság nagy városi központokba történő összpontosítását értjük, hanem a falvak átalakulását az ottani életviszonyok városia­sabbá válását is. Ennélfogva a jelenkor településtudománya sem csupán a jelentős városok, városrészek fejlődésével járó problémákat igyekszik megoldani, hanem az egész társada­lom valamennyi településének, az ezeket egybefoglaló nagyobb területi egységeknek (régióknak) és az óriási város­csoportosulásoknak (konurbációknak, megapolisoknak) ter­vezését, alakítását is felöleli. Szocialista társadalmunk viszonyai között ezt a sokrétű tevékenységet több alapvető tényező befolyásolja, idézi elő és teszi lehetővé. Az ország településeinek, egész területének • A rendelkezésre álló lakóterület ésszerű és gazdaságos kihaszná­lását példázza a felvételen látható trnavai Barátság lakónegyed TELEPÜLÉSTUDOMÁNYUNK? fejlődési folyamatát meghatározó tervgazdaság mellett fontos szerepet játszik ezen a téren a tervszerű iparfejlesztés és a mezőgazdaság is. Akárcsak a velük járó jelentős mértékű telepítési, tömeges lakásépítési feladatok egész sora, a szám­talan egészségügyi, természetvédelmi, közlekedési, esztétikai stb. szempont. Érthető hát, hogy a hazai viszonylatban jelentős iparral, mezőgazdasággal és erőforrásokkal rendelkező Szlovákiában is egyre bonyolultabbá vált időközben a szociális-gazdasági, a terület- és településfejlesztési komplexum irányítása. A lakosság számának abszolút növekedése, s az ezzel összefüggő lakásigény, valamint a szociális kérdések ezért arra kényszerítik a településtudomány szakembereit, hogy következetesen átértékeljék a lakásépítésre szánt és már beépített területeket. A pontos helyzetismeret az egyik legalap­vetőbb feltétele a modern urbanisztika célkitűzése elérésének. Az pedig nem más, mint a lakó- és életkörülmények minőségi szintjének megőrzése, sót javítása mellett gazdaságosabban, ésszerűbben kihasználni a rendelkezésünkre álló területeket. Tehát olyan megoldást kell keresni, amely megfelel mind az urbanizáció fokának, mind a gazdasági, társadalmi és szociá­lis viszonyok intenzitásának. A településtudományban mindez az intenzifikáció szükségszerűségében nyilvánul meg. Ma ez az urbanisztika elsőszámú megoldásra váró feladata. A városrendezés kezdetétől fogva prognosztika (előrelátás, előrebecslés) is. Tudományos megalapozásának igénye azonban valójában csak a közelmúlt évtizedekben merült fel, már mint a településtudomány egyik fő elméleti, egyben gyakorlati feladata. A prognosztizálás kiindulópontjául ma általában az „optimális város“ modelljét szokták választani, amely mintaként szolgál és elméletileg megoldást nyújt szinte valamennyi mai városfejlesztési problémára. Ám a gyakorlat sok esetben ellentmond az elméletnek. Bebizonyosodott, hogy egy-egy város optimális fejlődéséhez nem mindig hasz­nálható ez az ideálisnak tekintett városmodell. Pedig alapkép­lete viszonylag egyszerűnek tűnik: a lehető legkisebb kiadás­sal és környezetszennyezéssel kell elérni a lehető legnagyobb komfortot. Az építőművészek például a két-kilencezer lakosú telepü­lést tartják a legideálisabbnak, amely nem foglal el nagyobb területet mint egy mai lakónegyed. Olyat, ahol a lakosság számára gyalogszerrel is könnyen elérhető minden munka­hely, üzlet, szolgáltatás, iskola és nem utolsósorban a termé­szet is. Az ilyen településen nem lenne átjáróforgalom, s a kis méretek lehetővé tennék, hogy a helyi közlekedést szolgáló úthálózatról még a tömegközlekedési eszközöket is kizárják. Sót, még a magángépkocsik is csak kivételes esetekben, például csak nagyobb bevásárlások, áruszállítás alkalmával zavarnák, a lakosságot. A házak közvetlen közelében nem lennének parkolóhelyek sem, hogy a gépkocsik ne szennyez­zék a levegőt. A magasabb szintű kulturális és szociális központok egy-egy ilyen település között foglalnának el helyet. Területgazdálkodási szempontból az lenne a legjobb, ha egy mai nagyságrendű lakótelep mindössze egy magas épületben helyezkedne el. Ez technikailag nem is megoldha­tatlan, s bár ezáltal lehetőség nyílna a zöldövezetek növelé­sére, mégsem tekinthető a legszerencsésebb megoldásnak. A sok emberben tériszonyt kiváitó nagy magasság ellensúlyo­zása érdekében ugyanis olyan belső tereket kellene kiképezni az épületben, amelyek a mai gazdasági adottságok mellett eleve ellentmondanak a korábban említett mintamegoldás egyik alapkövetelményének. A sokszintes épületek építése különben is túlságosan költséges és általános elterjedésük meginkább fokozná a több lakótelepünkön is tapasztalható uniformizálódást. Mi hát a megoldás? A kérdésre aligha lehet igazán helyes választ adni. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az urbanisztikai megoldások ismert hiányosságairól már hosz- szabb ideje inkább csak beszélünk, miközben lakókörnyeze­tünk folyamatosan veszít humanitásából. Emiatt elsősorban természetesen urbanistáinkat lehet hibáztatni. Még akkor is, ha a szakértelemmel nem rendelkező városlakó leginkább csak a betonházak külsődleges egyhangúságában és szürke­ségében véli felfedezni új lakótelepeink „lélektelenségét“. Pedig azok csupán az urbanisztikai megoldások hiányossá­gait, hibáit hangsúlyozzák. A lakótelep minőségét ugyanis már annak tervezete meg­határozza. A tervezet színvonala viszont a koncepció függvé­nye. Annál aggasztóbb, hogy - mint azt településtudomá­nyunk több neves hazai képviselője is beismeri - még a legújabb lakótelepeink is ötletszegények, hiányzik belőlük az újszerű látásmód, elgondolás és gyakori a járulékos építkezé­sek véletlenszerű tájolása, az urbanisztikai szerkezet belső felépítésének logikátlansága. Márpedig ha a szocialista művészet fő feladata művelni, nevelni a széles néptömegeket, emelni a társadalom kulturális szintjét, akkor az urbanisztikának és az építömúvészetnek - mint művészeti ágazatoknak - környezetünk valóban cél­szerű és esztétikus alakítása lenne a feladata! BARANYAI LAJOS A somorjai (Samorín) Kék Duna Egységes Földműves-szövetkezet hosszú évek óta a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) - járás egyik leg­eredményesebben gazdálkodó me­zőgazdasági vállalata. Az „Építés­ben szerzett érdemekért" állami ki­tüntetés, illetve az elnyert „Szocia­lista munka üzeme“ cím által is fémjelzett siker kulcsa egyebek kö­zött abban keresendő, hogy ebben a szövetkezetben az emberek soha nem idegenkedtek az újtól. Közel másfél évtizede ez a gazda ság volt a járás első egyesült szö­vetkezete. Itt tértek át elsőkként a számítógépes adatfeldolgozásra, itt honosodott meg első ízben az ágazati irányítási forma és a belüze- mi önelszámolás. Újabban a brigád­rendszerű munkaszervezés és java­dalmazás általános alkalmazásában is ez a szövetkezet jár az élen. Ide tartozik még, hogy az évek folyamán meghonosítottak néhány progresz- szív termelési eljárást, korszerű, nagy teljesítményű gépeket vásárol­tak, és az újítók serénykedése révén maguk is tökéletesítettek egy s mást. Időközben 46 millióról 102 millió koronára növelték az évi össz­teljesítményük értékét, a jövedelme­zőséget pedig az egykori 13 száza­lékról 20 százalék fölé emelték. Talán furcsa, mégis így igaz - a hozzávetőlegesen kétezerötszáz hektáros szövetkezet tagjai és tiszt­ségviselői mindezzel elégedetlenek. Azt vallják, hogy a mezőgazdasági termelés fejlettségének mai szaka­szában az ajtók helyett a kapukat kell szélesre tárni a tudomány előtt, hbgy kellőképpen meggyorsítsuk a haladást segítő információk áram­lását és gyakorlati kamatoztatását. A MÚLT ÉV FIGYELMEZTETETT A TARTALÉKOKRA A múlt évi termelési tapasztalatok egyebek között arra is felhívták a fi­gyelmünket, hogy még nagyon sok tartalékkal rendelkezünk az új is­meretek kihasználásában és az igé­nyesebb feladatok maradéktalan tel­jesítéséhez nélkülözhetetlen, tudo­mányos-műszaki háttér megterem­tésében - mondta egyebek között Pisch László mérnök, a közgazda- sági tudományok kandidátusa, a szövetkezet elnöke. - Több példa bizonyítja, hogy még egy szokatlan aszály káros hatásainak ellensúlyo­zására sem vagyunk tökéletesen felkészülve. És itt nem kizárólag az öntözőrendszerek kihasználására gondolok. Ami konkrétan a mi szö­vetkezetünket illeti, tavaly gaboná­ból 360, cukorrépából pedig 1719 tonnával termeltünk kevesebbet a tervezettnél. Ezenkívül hiányt kel­lett elkönyvelnünk a szőlő- és a ser­téshús-termelésben is. Az első eset­ben a tetemes fagykár, a másikban a gyenge malacelválasztás okozott gondot. A hiányt a gabona és a sertéshús esetében a szövetkezet már az idén teljes mértékben törleszteni szeret­né, míg a cukorrépa esetében a hi­ány egyharmadát tervezik pótolni. Mindez jelentősen fokozza az idei feladatok igényességét, hiszen a mezőgazdasági bruttó termelést 11,8 százalékai kell növelni a siker érdekében. Arról már nem is beszél­ve, hogy a gazdaság a minőségi mutatók javításában is szeretne előbbre lépni.-A jövedelmezőség javítása ér­dekében a búzának több mint 70 százalékát sütőipari minőségben, az árpának pedig legalább a felét sör­árpaként szeretnénk értékesíteni - emelte ki az elnök. - Elképzelése­ink között szerepel még a cuj<érrépa cukortartalmának növelése, a tej mi­nőségének javítása,, malacelválasztá­si átlag és a sertések súlygyarapo­dásának növelése stb. Mindehhez komoly és hatékony segítséget vá­runk azoktól a tudományos intézmé­nyektől, termelő és szolgáltató válla­latoktól, melyekkel szerződéses ala­pon vagy közösen létesített, komp­lex racionalizációs brigádok formá­jában együttműködésre léptünk. ISMERETGYÚJTÉS KEZDŐDÖTT... A somorjai Kék Duna Efsz több mint tíz kutató és nemesítő intézet­tel, faiskolákkal, mezőgazdasági ter­melő és szolgáltató vállalatokkal együttműködve kutatja a fejlődés meggyorsításának lehetőségeit. Ez már komoly ígéret a jövőre nézve, de a kapcsolatok természetesen nem egyik napról a másikra alakul­tak ki.- A legfrissebb tudományos is­meretek gyors alkalmazását a hala­dás legfontosabb mozgató rugójá­nak tekintjük - említette Pisch elv­társ. - Éppen ezért a szakirodalom­ból és a tőlünk jobbak konkrét ta­pasztalataiból, továbbá az új techni­ka napjain látottakból és a szakta­nácskozásokon hallottakból merítve, céltudatosan gyűjtjük az új informá­ciókat, melyek közül kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbbeket, és azokat igyekszünk mielőbb ka­matoztatni. Ha másként nem megy, akkor a tudományos intézményekkel együttműködve.- A jelen időszakban milyen konkrét feladatok megoldását segíti ez a széles körű együttműködés?- Csupán felsorolni is hosszadal­mas volna valamennyit, nem még részletezni, ezért talán maradjunk a legfontosabbaknál. Például az ál­lattenyésztésben komoly gondot okoz számunkra, hogy az üszők tel­jesítményét nem számítva, még min­dig nem tudunk száz tehéntől leg­alább évi 85 borjút felnevelni. Úgy tűnik, hogy a Kassai (Koáice) Állate­gészségügyi Kutatóintézettel együtt­működve sikerül lerövidítenünk a két ellés közötti időszakot és javítani a borjúnevelésben elért eredménye­ket. Ezenkívül célul tűztük a tehenek élettartamának meghosszabbítását és a 4500-4700 literes évi tejterme­lési átlag állandósítását. A tej minő­ségének javítása érdekében kölcsö­nösen együttműködünk a fejőberen­dezések javítását és felújítását vég­ző gép- és traktorállomással, vala­mint a Milex bratislavai üzemével. Távlati elképzelésünk, hogy tej he­lyett kész túrót szállítanánk a felvá­sárló szervezetnek. A sertéste­nyésztési a Nyitrai (Nitra) Állatte- szénytési Kutatóintézettel együttmű­ködve igyekszünk tökéletesíteni a hibridizációs programot. Erre azért van szükség, mert az eddigi 17,5-röl legalább 20-ra tervezzük növelni a kocánkénti átlagban elválasztott malacok számát, és az igényes ter­melési feladatok teljesítése érdeké­ben a súlygyarapodást és a takar­mányhasznosítást is javítanunk kell. A növénytermesztés területén a Bratislavai Öntözógazdálkodási Kutatóintézettel és a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Egysé­ges Földműves-szövetkezettel kar­öltve létrehozott komplex racionali­zációs brigádtól várunk legtöbbet. Mindenekelőtt azt, hogy a táp­anyagpótlásnak és az öntözőrend­szer kihasználásának tudományos alapokra helyezésével segítségünk­re lesz a búza 6-6,5 tonnás átlagho­zamának állandósításában, vala­mint a takarmánytermesztési ered­mények javításában. Komoly remé­nyeket fűztünk az Olomouci Zöld­ségtermesztési Kutató és Nemesítő Intézettel, valamint a Bratislavai Mű­szaki Főiskolával bizonyos biotech­nológiai eljárások kimunkálása cél­jából folytatott együttműködéstől is. A gyógyászatban, az élelmiszer- iparban és a piperecikkek gyártásá­ban hasznosítható növényi kivona­tok gyártását terveztük, de félúton megrekedtünk, mert a műszaki fel­készüléshez mines elég pénzünk.' A fejlesztéshez összesen 20 millió korona kellene, ennek fele rendelke­zésünkre áll. A másik 10 milliót a Li- ko vezérigazgatóságának kellene biztosítania, de erre egyelőre nincs kilátás. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Közgazdasági Kutatóin­tézettel karöltve progresszív, az egyén és a munkakollektívák anyagi érdekeltségét méginkább kidombo­rító munkaszervezési és javadalma­zási formákkal kísérletezünk. Én személy szerint a kisebb-nagyobb munkakollektívák szerződésen ala­puló, szabad munkavállalási formá­jának bevezetését tartanám a leg­jobbnak, mert az ösztönző bérkeret megteremtésével ez a munkaszer­vezési forma a termelési eredmé­nyek lényeges javulásához vezetne. S végezetül, de nem utolsósorban hadd szóljak egy nemzetközi együtt­működésről: a Kecskeméti Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézettel együttműködve a rezisztens szőlő­fajták tulajdonságainak csehszlová­kiai ellenőrzésére és kihasználására vállalkoztunk. kAdekgAbor

Next

/
Thumbnails
Contents