Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
Szigorúan ellenőrzött Mniflmn M a már általában elismertnek tekinthető az a nézet, hogy az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusán a szociális és a gazdasági fejlődés stratégiája megfogalmazásával az emberi tényező jelentősége minőségileg megújult. Mégpedig nemcsak a termelés in- tenzifikálása és a termelési viszonyok tökéletesítése, hanem általában a szocialista társadalmi viszonyok formálása szempontjából is. A kongresszusok, majd a központi bizottsági ülések (a CSKP KB 1986. decemberi s az SZKP KB 1987. januári ülése) egyértelműen kiemelték, hogy a szociális és a gazdasági fejlesztés kitűzött igényes feladatai csak az összes dolgozó magas fokú elkötelezettségével, kezdeményezésével és alkotó aktivitásával, a szocialista társadalmi újratermelésben új megközelítésekkel és módszerekkel teljesíthetőek. A Szovjetunió és hazánk vezető pártszerveinek egybehangzó megállapítása szerint e célok elérésének előfeltétele a szocialista demokrácia elmélyítése és a nép szocialista önigazgatásának kibontakoztatása. A szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiája, a szocialista demokrácia elmélyítése, a nép szocialista önigazgatása elemeinek fejlesztése, az ember képességeinek sokoldalú aktivizálása és kultiválása - ezek a szocialista társadalom építése történelmi feltételeknek megfelelő és elkerülhetetlen szakasza felé vezető út legfontosabb mérföldkövei. Az ember ebben a jelzett sémában az utolsó láncszemnek tűnik, noha nyilvánvalóan döntő tényező. A CSKP KB decemberi ülésén a társadalom és az ember további kölcsönös determináltságát Gustáv Husák elvtárs e szavakkal fejezte ki: ,,A XV//. kongresszuson jóváhagyott célok elérése megkívánja a nép kezdeményezésének és alkotó aktivitásának széles körű kibontakoztatását. Ezért helyezünk olyan nagy súlyt a szocialista demokrácia elmélyítésére és a szocialista önigazgatás elemeinek fejlesztésére." Mihail Gorbacsov elvtárs 1987 januárjában az SZKP KB ülésén a szocialista társadalom s benne az emberi tényező dinamikusabb fejlődése ezen alapvető problémájával kapcsolatban egyebek között megállapította: ,,A társadalmi tudatban mindinkább érvényesül az egyszerű, világos gondolat: a házban csak az az ember teremthet rendet, aki gazdájának érzi magát. Ez az igazság nemcsak a mindennapos életben érvényes, hanem társadalompolitikai viszonylatban is. Feltétlenül szükséges következetes megvalósítása a gyakorlatban. Hangsúlyozom - a gyakorlatban. Enélkül az emberi tényező hatástalan lesz. Csak a szocializmust jellemző demokratikus formák következetes kibontakoztatásával és az önigazgatás elterjesztésével léphetünk előre a termelésben, a tudományban és a technikában, az irodalomban, a kultúrában és a művészetben, a társadalmi élet minden szférájában. Csak ez az út biztosítja az öntudatos fegyelmet. Maga az átalakítás csak a demokrácia közvetítésével és a demokráciának köszönhetően valósulhat meg. Csak így nyithatjuk meg a szocializmus leghatalmasabb alkotó erejének - szabad országban a szabad munkának és a szabad gondolkodásnak - életterét. “ E gyes ovasók eltérően reagálhatnak ezekre az idézetekre. Mint túlságosan merészekre, sőt, csaknem liberalisztikusokra vagy ezzel szemben mint „merő“ propagandára, amellyel a hivatalos anti- kommunisták készek minősíteni mindent, ami Moszkvából származik. Nálunk azonban az idézetekben kifejezett gondolatokkal szembeni legveszedelmesebb magatartásnak egyesek érdektelenségét kell tekintenünk, pontosabban azzal kapcsolatos tamáskodásuk terjesztését, hogy a mi pártunk is valóban éles és bonyolult harcot folytat a társadalom és benne az egyén alapjaiban új viszonyának megteremtéséért, a mindennapos gyakorlatban a szocialista demokrácia fejlesztése iránti új megközelítés következetes érvényesítéséért. Elhintik az azzal kapcsolatos kétségek magvát, hogy ennek a küzdelemnek a kibontakoztatása napjaink korparancsa. A társadalmi gyakorlatnak az SZKP gondolatai által ösztönzött kritikus elemzése arról tanúskodik, hogy a szocialista demokrácia és a keretében alkalmazott módszerek eddigi értelmezésével nem foghatjuk át a szocialista társadalmi viszonyok céltudatos formálásának minden szféráját és nem gyakorolhatjuk a megfelelő hatást az ember cselekvésére és a szocialista életmódnak megfelelő fejlődésére. Ez bizonyos értélemben a személyes és a társadalmi érdekek közötti ellentmondások feloldása társadalmilag helyes és a körülményeknek megfelelő formái megválasztásának nem újkeletű problémája. Az egyik oldalon vitathatatlan, hogy már a szocialista demokrácia első szakaszában, röviddel a szocialista forradalom győzelme után, lényegesen és minőségileg bővültek a dolgozó nép szuverenitása demokratikus érvényesülésének lehetőségei és csak a széles népi tömegek aktivitásának köszönhetően érhettük el a szocializmus fejlődésének jelenlegi fokát. A másik oldalon azonban a szocialista társadalom építésének folyamatában kifejezésre jutott, hogy még a szocialista politikai rendszerben sem élünk megnyugtatóan és problémamentesen a socialista demokrácia adott formái nyújtotta lehetőségekkel. A probléma lényege, hogy a dolgozó ember, akitől elvárható a demokratikus megnyilvánulás új lehetőségeinek egyértelmű elfogadása és kihasználása, a társadalom irányításában való részvétele jogának kihasználása, ezekre az új feltételekre nem reagál minden esetben pozitívan, illetve pontosabban kifejezve: társadalmilag aktívan. Tudjuk, hogy az állampolgárok a szocializmus érdekeinek megfelelő öntudatos társadalmi aktivitásba történő bevonásának számos kedvező tapasztalata ellenére, polgártársainknak még mindig nagy hányada közömbös és tétlen a közügyek iránti viszonyában. Vajon kevesen vannak-e környezetünkben olyanok, akik életük értelmének tekintik „zavartalan“ magánéletüket, teljes elzárkózásukat a társadalmi kérdésektől? Ez azonban a problémának csak az egyik oldala. Még súlyosabb probléma a termelési folyamatban az emberek kezdeményezésének és alkotó aktivitásának késedelmes kibontakozása, ami megrekedéshez vezet, továbbá az ember munka iránti tevőleges viszonyának elégtelen formálása. Márpedig a szocializmus feltételei között a munka célja gyarapítani a nemzeti vagyont minden dolgozó javára. P ersze felvetődik a kérdés, mi az oka ennek a helyzetnek, amelyben az ember, a szocialista állam polgáraként teljes mértékben nem él demokratikus jogával, hogy részt vegyen a társadalom irányításában? Mi az oka annak a helyzetnek, amelyben az ember dolgozóként nem eléggé agilis a munkahelyén? Vajon beszélhetünk-e az emberi tényező csődjéről? Mi több, a társadalomban az ember helyzete azon marxista koncepciójának helytelenségéről vagy megvalósíthatat- lanságáról, amely jogainak és kötelességeinek kollektivista értelmezésére épül? Nyilván nem. De akkor miben keressük a szocializmussal ellenkező, nemkívánatos negativ jelenségek okait? A szocialista viszonyok éretlenségében? Kétségtelenül, de csak bizonyos mértékben. A múlt csökevényeiben? Ebben is, de nem az „eredendő bún“ értelmében, hanem a társadalomban az ember helyzetének individualista felfogása által kialakított történelmi feltételek értelmében. Az emberiség évszázadokig élt ebben az individualista világnézetben, a környező világ egy része ma is vallja és militáns módszerekkel törekszik restaurálására ott, ahol a szocialista forradalmak szétzúzták és legyűrték. Nem egyszerű dolog megmagyarázni annak alapvető okait, hogy az ember, a társadalmi fejlődés döntő tényezőjeként mindmáig miért nem nyilvánul meg megfelelőképpen a szocialista viszonyok között. Ezeknek egyike az a tény, hogy a szocialista demokráciának a marxizmus -leninizmus klasszikusai által megfogalmazott koncepcióját különféle körülmények hatására egyoldalúan csak a felépítmény s főleg a politikai viszonyok jelenségeként és tennivalójaként érvényesítették. Ebben a szellemben, politikai és jogi eszközökkel céltudatosan szilárdították és szilárdítják az embernek, az állampolgárnak helyzetét, s ezáltal helyesen hangsúlyozzák részvétele növelésének szükségét az állam igazgatásában és a társadalom irányításában. Talán túlzottnak tűnik az a véleményünk, hogy ebben a felfogásban a szocialista demokrácia elveinek megvalósítása programszerűen kerülte a termelés és a termelési viszonyok szféráját. Ez lényegesen megbontotta a marxizmus egyik alapelvét, a történelem materialista értelmezését és ebből következően a gazdasági alap meghatározó hatását a felépítmény formálására, tiszteletben tartva ennek a kapcsolatnak dialektikáját. Az ilyen eljárás következtében hosszú távon törvényszerű lett, hogy a szocialista politikai rendszer az irányítási módszerek viszonylatában eltávolodott a gazdasági rendszertől (a közéletben a demokratikus formák elmélyítése szükségének hangsúlyozása s ezzel szemben az a törekvés, hogy a gazdaság növekvő problémáit a központi utasításos irányítás szigorításával oldják meg). A szocialista társadalom különféle szférái irányításának módszereiben ez a lényeges különbség számos problémát idézett és idéz elő az ember - állampolgár és az ember - dolgozó között. Kiélezi ennek a viszonynak ellentmondásait, és végső soron gátolja a szocialista társadalom pano- ramatikus felmérését. Gyöngíti a dolgozó ember érzését, hogy valóban gazdája a közös társadalmi tulajdonnak. A szocialista demokráciának ez az egyoldalú értelmezése főleg abban nyilvánul meg, hogy lebecsülték annak a tartós feladatnak a bonyolultságát, miszerint a népnek, az egész társadalmi vagyon szuverén tulajdonosának új helyzetét (a szocialista forradalom eredménye) átalakítsuk gondos, értelmes gazdájának fokozatosan szilárdított helyzetévé. Ilyenképpen a munkakötelességek cselekvő teljesítése és a kezdeményezés kibontakozása törvényszerűen csupán az öntudatosság kérdésévé és végső soron a jó szóra való reagálás kérdésévé vált. Márpedig úgy tűnik, hogy ez ma már nem elegendő. Pártunk ezért hasznosítva a szovjet kommunisták ösztönzését és általánosítva tapasztalataikat, arra törekszik, hogy a szocialista demokráciát kiterjessze a termelési szférára is. Mindenüvé, ahol a szó szoros értelmében eldől társadalmunkban a szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása stratégiájának sorsa. A gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei megalapozzák a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése újszerű értelmezésének bázisát és értékelik a szubjektív tényezők szerepét a CSSZSZK-ban a szocializmus sikeres fejlesztésében. xxx A z emberi tényező új szerepkörbe kerül. Találóan fejezte ezt ki Jozef Lenárt elvtárs az FSZM szlovákiai kongresszusán mondott beszédében: ,.Helyes, hogy a kongresszus nagy figyelmet fordít a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájára, összefüggésben az irányításban a dolgozók részvételének elmélyítésével... Éppen annak érdekében teremtjük meg az előfeltételeket, hogy növekedjen a dolgozókollektívák önállósága és felelőssége. Induljunk ki abból, hogy a következetes önelszámolás materializálni fogja az emberek részvételét az irányításban, leküzdi elidegenedésüket és erőteljesen hatni fog arra, hogy véleményt mondjanak a problémákról és részt vegyenek a döntésekben. Az irányító dolgozók nem láthatnak az emberekben csupán „munkaerőt", hanem gazdákat, alkotókat, olyan munkatársakat kell bennük látniuk, akiknek tisztelni kell a véleményét, tanácskozni kell velük és hasznosítani kell tapasztalataikat. Aki manapság jól akar irányítani, annak tanácskoznia kell. A sikeres irányításhoz nem elegendő a nyelv, szükséges a fül, az agy, az érzés és a szív is". Valóban sikeres kiigazítása ez a szocialista demokrácia elvszerú, történelmileg igaz és egységes marxista-leninista koncepciója túlságosan egyoldalú értelmezésének. Teljes összhangban van Mihail Gorbacsov elvtárs megfogalmazásában az SZKP KB felismerésével, hogy ha az emberek nem fogják magukat az ország gazdáinak érezni, akkor az emberi tényező hatástalan lesz. Az irányításban a tömegek részvételének mate- rializálása a szocialista elvek alapján, vagyis elsősorban a szocialista tulajdon tervszerű gyarapítása a szociális igazságosság következetes megvalósításának bázisán, az alapvető módja a dolgozók irányításban való aktív részvétele növelésének, az ember alkotó aktivitása fejlesztésének. Ezzel semmiképp sem kívánjuk csökkenteni az eszmei nevelésnek és általában az ideológiai tevékenységnek jelentőségét. Tisztában kell lennünk azonban a szocialista tudat formálása ezen nyilván fontos eszközei objektív határaival és lehetőségeivel. Nem problémamentes a szocialista demokrácia fejlődése a társadalom irányításában, a dolgozó tömegek részvétele bővítésében vagyis az állampolgár közügyekre gyakorolt hatása tökéletesítésének szférájában serfí. xxx A nnak ellenére, hogy politikai rendszerünk viszonylag széles lehetőségeit teremti meg az állampolgárok önmegvalósulásának, az eredmények nem felelnek meg szocialista társadalmunk demokratikus fejlődése szükségleteinek. Ezért számításba kell venni az SZKP KB januári ülésének számos ösztönzését, amelyeket a CSKP KB Elnöksége úgy minősített, hogy az alkotó leninizmus szellemében jelentősen hozzájárulnak a szocialista építés feladatainak megoldásához. Ennek a jelenségnek mik az alapvető problémái? Az első az a körülmény, hogy a szocialista demokráciát nemegyszer öncélúan értelmezik, mint a társadalom életének célját avagy csak a formáját (ez különben nyilván elhanyagolhatatlan jellemzője a szocialista rendszernek), s ritkábban úgy, mint az ember tevőlegességé- nek és alkotó készsége kibontakoztatásának leghatásosabb eszközét. Ezért nem csoda, hogy az ember a közügyekkel összefüggő állampolgári kapcsolatokban ilyeténképpen érvényesített szocialista demokrácia iránt nem tanúsítanak érdeklődést. Abban inkább valamiféle fölös, kellemetlen kötelességet látnak, mintsem annak lehetőségét, hogy demokratikusan kifejthessék nézetüket, érdeküket avagy akaratukat. Külön ki kell emelni, hogy a szocialista társadalom életének ez a szférája rendkívül törékeny és érzékeny. Senyveszti a bürokrácia, a tisztségviselők gőgje s az ilyen társadalmi elkötelezettséggel szembeni egyszerű érdektelenség is. Ádáz ellensége a formalizmus és az ügyészi hangvétel az állampolgároknak, illetve a párt- és az állami szervek képviselőinek kapcsolatában. A társadalom irányításában a szocialista ember hatásosabb részvételének meghatározója nemegyszer az, hogy mennyiben tud élni a közügyek igazgatásában való részvétele jogával. Tgy van ez főleg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a szocialista demokrácia bonyolult és ellentmondásos kategória. Ä demokratikus magatartás, vagyis a tárgyszerű, ésszerű, toleráns, elfogulatlan és egyben elvszerú cselekvés semmiképp sem egyszerű dolog, nem valamiféle „szocialista Hyde Park“. Erről meggyőz bennünket a jogoknak és a kötelességeknek, a demokratikus irányítás alapelveinek és a társadalmi érdekek kielégítése központi követelményeinek, a demokratikus megnyilvánulásoknak és a társadalmi irányításban való reális részvételnek szembesítése. A nagyobb személyes felelősség- tudat az állampolgári magatartásban és a munkában, valamint a szocialista igazságosság alapelvének érvényesítése - ez jelenleg az alapvető előfeltétele a szocialista demokrácia magasabb szintje elérésének és az emberi tényező feltétlen aktivizálásának a közéleti tevékenységben csakúgy, mint kiváltképp a termelésben. A szocialista demokrácia új fejlődési szintjének igénye olyan új mechanizmusokat és eszközöket követel, amelyek képesek céltudatosan, optimálisan vagy legalábbis az eddiginél tökéletesebben formálni a társadalmi viszonyokat kölcsönös összefüggéseik alapvető síkján, az ember és a szocialista társadalom kapcsolatának síkján. A ma szocialista embere holnapi szükségletekhez való alkalmazkodásának bonyolult és igényes feladatai megkívánják minden olyan eszköz felhasználását, amely erre a lehető legnagyobb mértékben alkalmassá teszi. A párt azzal tölti be élcsapatszerepét, hogy bíráló szellemben rámutat a fejlett szocializmus marxista-leninista elmélete alkotó kimunkálásának gyönge pontjaira és gyakorlati megvalósításának problémáira. A szocialista államra és szerveire az a feladat hárul, hogy felmérjék cselekvőképességüket és felkészültségüket a gyorsítás stratégiájával kapcsolatos új helyzet uralására. A társadalmi szervezeteknek nem kis feladata az embert felkészíteni és nevelni a munkamódszerek szempontjából összetettebb új és igényesebb feladatok teljesítésére. Noha mindahánynak sajátos feladatköre és célja van, alapvető társadalmi szerepük lényegében azonos. Mégpedig az, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista önigazgatás iskolájának szerepét töltsék be. Tekintettel a tagság önkéntességére, e szervezetek tevékenységének demokratikus módszereire, belső rendszerük demokratizmusára, általában nyilvánvaló, hogy szerepük nem megvalósíthatatlan és nern megoldhatatlan. Ebből logikusan következik, hogy a társadalmi szervezetekben a demokrácia fejlesztése a társadalomban a szocialista demokrácia kibontakoztatásának fontos láncszeme. Tekintettel arra, hogy a párt a társadalom vezető erejeként ezekben a szervezetekben aktív tevékenységet fejt ki és munkásságukat demokratikusan befolyásolja, a társadalmi szervezeteknek ilyen fejlődése kívánatos és társadalmilag hasznos. C éltudatosan és koncentráltan törekedve a szocialista demokrácia klasszikus marxista koncepciójának megvalósítására, közeledünk az alábbi alapvető marxi gondolat megvalósításához: ,,Az ember a társadalompolitikai folyamat cselekvő részeseként meghatározza általános színvonalát s egyben értelme és célja is. “ E gondolat megvalósítása nem könnyű, de elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy a szocializmus bizonyítsa történelmi előnyeit, a kapitalizmussal szembeni fölényét. MILOŐ REHÚREK
