Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-16 / 2. szám
i O_ülök, tanárok sokat vitatott gondja: 02 miként fogadják, ha észreveszik, hogy gyermekük, diákjuk szerelmes. Nem az a lényeg, hogy a szerelem ellen harcoljanak-e vagy sem, hanem az, hogyha már kialakult egy-egy diákköri kapcsolat, szerelem, az egészséges, jó irányba terelje a fiatalokat. HONNAN IS TUDHATNÁK? Negyedikes gimnazistákkal készített felmérés válaszlapjait olvasva elkeserített a diákok tapasztalatlansága, érzelemszegénysége, s méginkább az, hogy nincs akivel elbeszélgethetnének kamaszkori problémáikról. A diákok arról vallanak, hogy a felnőttek ritkán vállalják a bizalmas beszélgetéseket velük. Nézzük, hogy vélekednek a negyedikesek! Először azokból a válaszokból válogattunk, amelyeket olyan fiatalok írtak, akiknek még nem volt hosszantartó kapcsolatuk, akik az igazira várnak. S hogy szerintük milyen az igazi? „Magas, fekete és bajszos“, „ne legyen iszákos és brutális“, „szép, karcsú, megértő“, „helyes legyen, jól tudjon táncolni, a társaságban ne vallják vele szégyent“. Az utolsó válasz megdöbbentő. A lány, mint egy birtokra tekint leendő partnerére, akit mutogatni kell, mint egy új ruhát. Mintha nem is magának választana, keresne partnert, hanem hogy lássa a külvilág, észrevegyék, már ö sincs egyedül. A következő válasznak sem örülhetünk. „Együtt haladjon a korral - mármint a partner -, ami annyit jelent, hogy jól öltözködjön, tudjon a zenével kapcsolatos egypár dologról, egyszóval müveit legyen.“ Furcsa igény. Vajon tényleg így tudja és hiszi ez a lány, s a negyedikesek többsége, hogy a külső teszi műveltté vagy az ellenkezőjévé az embert? A családi életről a legtöbb diáknak nincs vagy csak téves elképzelése van. Van aki ezt írja: „Ezen még nem gondolkoztam. Egyelőre nincs semmi elképzelésem. Még túl fiatal vagyok. Azt hiszem, hogy idővel majd kialakul bennem egy családdal kapcsolatos elképzelés, összegezve, még nem is akarok tervezgetni, egyelőre szabad vagyok és tanulok. Ha befejezem az iskolát, akkor majd lesz valami.“ Van aki határtalan önbizalommal vallja: „Imádok szeretni és tudok is szeretni.“ VISSZAFOGOTTAN A mezőgazdasági szakközépiskolában a diákok válaszait ismerve olyan véleményem alakult ki a negyedikesek osztályfőnökeiről, hogy zárkózottabbak diákjaiknál. Álszeméremböl elodázzák a beszélgetéseket a kamaszokkal, akik korukhoz képest túl sokat tudnak a nemiségről, de keveset tudnak az iqazi érzésekről. D. tanárnő nem hajlandó nyilatkozni. „Még tapasztalatlan vagyok, első alkalommal vittem végig négy éven keresztül egy osztályt“ - tért ki a beszélgetés elől. Megértsem öt? Nem tudtam, nem tehettem az osztály nevében. Megkérdezzem, milyen alapon meri vállalni egy osztály irányítását, nevelését? W. tanárnő is visz- szafogott. Ahogy elmondta, ö úgy szerez tudomást arról, hogy diákjai között kialakult a szerelem, ha kollégái elújságolják, hogy a két fiatalt gyakran látják együtt. Ezek után miért is csodálkoznék, hogy válaszában megpróbálta az arany középutat választani: „Van akit jó, van akit rossz irányba terel a szerelem, de mindenképpen elvonja figyelmüket a tanulástól, ábrán- dozókká válnak, csak a másik fél érdekli őket.“ BESZÉLNI KELL RÓLA A szakközépiskolában szerzett kellemetlen élmény után szinte jólesett szemben ülni az egyik gimnázium két tanárával. Nem zárkóztak el a diákok magánügyei elől, ha szükség van rá, nem restellik szóba hozni a kamasz- illetve a diákszerelemmel kapcsolatos kérdéseket.- Nem kell a diákszerelem ellen harcolni - mondták -, ellenkezőleg. Ha mindkét diák a mi tanítványunk, jobban ragaszkodnak az iskolához is, hisz itt találkozhatnak a legtöbbet. Igaz, álmodozókká, ábrándozókká lesznek, de ez még mindig jobb, mintha káros szenvedélyek vonzásába kerülnének. Nem a szerelem ellen neveljük diákjainkat, hanem arra, hogy viselkedésükben meg kell tartaniuk bizonyos íratlan szabályokat. Óvjuk őket a testi kapcsolat túl korai megkezdésétől. Meg kell tanulniuk, ahhoz, hogy vállalni merjék a komoly kapcsolatot, meg kell teremteniük a szociális feltételeket. KÖTŐDÉS A farmernadrágos, fekete hajú fiú mindig is szeretet- re vágyott, valakire, akihez tartozhat az édesanyján kívül.- Két éve együtt járunk osztálytársnőmmel - mondja. - Kezdetben furcsa volt nekem is, a fiúknak is, hogy órák után nem maradtam velük az iskolában focizni. Eltávolodtam az osztálytársaimtól, mások lettek a problémáim. Hugómat és engem az édesanyám egyedül nevelt. Köztem és édesanyám között őszinte a kapcsolat, mindent elmondunk egymásnak. Amikor szerelmünkről beszéltem neki, nem próbált lebeszélni. Odahaza a felvilágosítás, a biológiai érés problémái, szóval ezek a dolgok nem tabu. Partneremmel ma már sokat beszélünk arról, ha lesz, miként neveljük fel gyermekünket. Persze vén nk még ezzel, hisz mindketten főiskolára készülünk és számunkra most ez az elsődleges. De szeretnénk l a gyermekünk teljes családban nőne fel. Második osztályig nem érdekelt mi lesz később. Közepes tanuló voltam, aztán jött ó, azóta minden szabadidőnket együtt töltjük, együtt tanulunk. Ma jeles tanuló vagyok. Meggyőződésem, hogy a továbbtanulásban sem gátol bennünket kapcsolatunk, sót. TALLÓSI BÉLA utolsó előtti felszálló egy tizenhét év körüli lány. Markában a jegyrevaló pontosan kiszá- molvai A sofőr fel sem pillant, csak faarccal a maroknyi aprót nézi.- Ne aprót adj! - mondja mogorván, s közben sürgetően tekergeti a szerkentyűjét. A lány elpirul. Segélykérőén körülnéz, zavarában egyik lábáról a má sikra áll.-Süket vagy?... Azt mondtam, hogy ne aprót adj! - mordul fel újra a buszvezető, s végigméri a lányt. Fölényesen és ellentmondást nem túrón. A lány, vagy nevezzük inkább ifjú hölgynek, még mindig égő arccal, fejét keményen hátravetve, önérzetesen megszólal: Távolsági járat- Kérem, ne tegezzen! - Keze még mindig kinyújtva. A sofőr hitetlenkedve néz a lány arcába. Az autóbuszban csend van, még a leghátsó üléseken sem mocorog senki.- Érvényes csehszlovák pénz - szólal meg ekkor újra a lány. A sofőr úgy néz az aprópénzre, mintha kigyó- tojások volnának. De a játszma már eldőlt, szó nélkül s vadul működtetni kezdi kis szerkentyűjét. A kapott pénzt úgy bevágja pénzes dobozába, hogy csak úgy csörren. Ugyanezzel a lendülettel kiáltja hátrafelé:- Gyerünk hátra! A sok értetlen mind itt áll meg az ajtóban! A sofőr közelében egyedül csak a lány állt. LENDVAY TIBOR Az elmúlt év ószén volt száz éve, hogy megérkezett Ipolyságra (Sahy) az első vonat. A Keleti Vasútigazga- tóság ebből az alkalomból ünnepséget rendezett, az Ipolyság-Csata (Cata) vonalon pedig végighaladt egy régi szerelvény. Az elmúlt évszázad alatt sok minden megváltozott a vágányok mentén és maga a vasúti közlekedés annyira természetessé vált, hogy ma már senki sem csodálja meg a száguldó szerelvényeket. Nem volt ez így még a harmincas években sem, erre utalnak a Hét című, Ipolyságon kiadott hetilapból idézett szemelvények. Az első arról számol be, hogy megindult a közlekedés Ipolyság és a mai Bratislava között. „Ipolyság Pozsony közötti sínautó. A múlt számunkban azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Losonc és Pozsony között sinautójárat lesz, felhívtuk a Kereskedők egyesületét, hogy járjon el a vasútigazgatóságnát Ipolyság 'és Pozsony közötti sinautójárat beállítása ügyében. Mint a Kereskedők Egyesülete közli velünk, ezen lépést ők már meg is tették és a vasútigazgató- ság a felhozott érvek hatása alatt 1932. május 22-én kezdődő új menetrendbe már be is állított egy sínautó párt. Az új menetrend szerint a sínautó indul Ipolyságról reggel 3 óra 50 perckor, visszafelé pedig a 22 óra 51 perckor Ipolyságra érkező vonat lesz Csatáig sinau- tó. Az új menetrendben még nagyobb változások lesznek és általában sokkal jobban meg fognak felelni Ipolyság érdekeinek, mint eddig. Csupán az a kár, hogy az este visszaérkező sínautó csak Csatáig fog közlekedni és onnan tovább Ipolyságig személyvonat lesz. Ezen a hibán kell még segíteni úgy, hogy megfelelő legyen a menetrend. Ez azonban már a vas- útigazgatóság feladata lesz. “ Ma már természetes, hogy a vonatokat a forgalmisták jelzőtárcsával indítják. Nem volt ez mindig így. Az indításnak ezt a módját 1932-ben vezették be, erről szól a következő hír „A vonatok indulásának új jelzése. A vasutügyi ' minisztérium rendelete szerint január hó 1-ével a személyszállító vonatoknál az eddigi síp és trombita jel, amely a vonat tényleges indulását jelezte, el fog maradni. Ennek helyébe a vonatot indító vasúti forgalmi szolgálattevő tisztviselő a rendszerinti indulási időben a vonat felé fordított kézi jelzőtárcsával ad jelt az indulásra, tehát sem a vonat, sem a mozdonyvezető semminemű jelt nem ad az indulásra, hanem egyszeTöbb mint száz éve épült fel a pásztói (Pastovce) vasútállomás (Archívumi felvétel) rűen a mozdonyvezető a vonatot elindítja. Este a jelzőtárcsa villanyvilágítással van ellátva s ezzel jelzik az indulást. Ezt közölve, értesítjük az utazó közönséget, hogy a vonatokra mindig lehetőleg idejében szánjanak be, mert ellenkező esetben nagyon könnyen megtörténhet, hogy a vonatról lemarad.“ Az utasok nehezen szokták meg az újdonságot, pedig napjaink tanúsága szerint a jelzőtárcsa mégis bevált: „Zavart idéz elő az állomásokon az új jelzés. Néhány hete szüntették be a vonatok indulásánál a sipjelzést. Azóta piros táblácskával jelzi egy vasúti tisztviselő az indulást. Sportkörökben ping-pont ütőnek nevezték el ezt a táblácskát. A ritkán utazók, de különösen a vidéki falusi közönség még nem ismeri ezt a ping-pong ütőt és ezáltal nap-nap után számos utas marad le a vonatról. Az új jelzésnek semmiféle előnyét nem látjuk, eddig csak hátrányosnak bizonyult." M. I. lIlllllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllllHllllHllHlllllll SZÁZÉVES VASÚTVONAL
