Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-03 / 13. szám
Növények lakóhelyei ► Átányi László Zsolti ült a fotelben és telefonált. Gergőt, az unokatestvérét hívta, aki a szomszédos faluban lakott, Ebergőcön. Bukfenc, a szőrgombolyag kis puli ott ült Zsolti lábánál, s áhítattal nézett fel kisgazdájára.- Mit mondasz? Hogy holnap dolgozatot irtok matekból? De hisz holnap vasárnap van!- Zsolti élénk kézmozdulatokkal kísérte szavait. - Gergő, te megkerültél! Hogyhogy nálatok szerda van holnap? Te bolondozol velem? Itt Röjtökmuzsajon szombat van, nálatok Ebergőcön pedig kedd, No, szia! Hívjál, ha már normális vagy! Zsolti letette a kagylót és fújt mérgében. Bukfenc együttérzően nyalogatta a térdét.- No, majd felhívom Tötöskét Sarródon! A telefon sokáig csöngött.- Hol voltál idáig, Tötöske?!- méltatlankodott Zsolti. - Micsoda?! Bolond karnevál van nálatok? Azt nézted a kapuban? De hisz az mindig vasárnap szokott lenni. Hogy Sarródon ma vasárnap van?! Ugratsz engem, mi? Megbolondult a világ? Vagy ti bolondultatok meg? Ebergőcön kedd van, nálatok vasárnap, itt meg szombat?- Katt. Bukfenc ijedtében megugrott Zsolti lábánál.- No, várjatok csak! Újabb hosszú csöngetés. A kagylót Tóth Zoli veszi fel Hegykőn.- Mondd, Zoli, de őszintén! Ugye, nálatok is péntek van? Pillanatnyi meghökkenés a túloldalon.- Hát persze! Mi is lehetne, mint péntek - helyeselt Zoli.- A sarokba vágtam két napra a táskát. Már éppen elég volt ezen a héten a tanulásból.- Nohát, fogódzkodj meg, Zoli! - mondta Zsolti. - Ma szombat van Hegykőn, s nálunk is. Már csak egy nap a szünet, aztán mehetsz iskolába. Nem árt, ha előveszed az oroszt. No, mulass jól! Katt! Egy kis ugrándozás a telefonasztalka körül, amit Bukfenc nem tud mire vélni, ezért hűségesen Zsolti sarkában marad.- Halló, halló! Kis Gabi, te vagy? Mi újság? Holnap kirándultok az osztállyal? Éppen vasárnap? Micsoda, szerinted ma csütörtök van? Hogy az ott Nagylózs, nem Röjtökmuzsaj. Hát, igen pajtás! Igazad lehet, valóban minden környező faluban más és más nap lehet. Csak azt nem tudom, hol van ma csütörtök és hétfő. De mindjárt kiderül, ha felhivom Poór Pistát Csapodon, meg Turóczi Árpit Lövőn. De hadd áruljak el egy titkot. Moszkvában és New Yorkban is szombat van ma, nemcsak Röjtökmuzsajon és Nagylózson. Még akkor is, ha mindannyian meghibbantatok. Ilyen kergebirka társaságot! Katt! Eközben nagyokat kacagtak mindenütt a felhívott gyerekek, s megindult köztük a telefonálás. Tele szájjal, nevetve mesélték egymásnak, mit beszéltek Zsoltival. Hogyan csodálkozott először, aztán mint lett mind mérgesebb. S mi a dolog nyitja? Valóban más és más nap lett volna minden faluban? Hisz ez mese. De miért ne eshetne meg? December elején ünnepelte Zsolti a tizedik születésnapját. Barátai a szomszédos falvakból mind hivatalosak voltak. S míg az ünnepelt kiszaladt a tortáért, kifőzték, hogy megtréfálják. Kiosztották egymás közt a napokat, ha majd a pajtásuk telefonál, mindenki meggyőzően bizonygassa, hogy feléjük másként jár az idő kereke, mint Röjtökmuzsajon. Zsolti most kint áll, a kerítés mellett, és az utcára fülel. Bent a szobában meg-megcsendül a telefon. De Zsolti nem veszi fel. Egyedül Bukfenc válaszol hangos csaholással a hívásokra, azt azonban nem közvetítik a vonalak. KI VOLT? 1. Ki volt a „királynő kalóza“? 2. Ki volt a „talpasok vezére“? 3. Ki volt a „futógép“? 4. Kit neveztek az „ördög hegedűséinek? luiueBed p iLUjn/y £ seuie± azss £ oyejQ sioubjj jis t Találósdik Sosem hazudik, mégis becsap, mi az? (ujbihA) * * * Fürge ínyenc fehér kerítések között kandikál, mi az? (AiaÁN) Teli éléskamra, se ajtaja, se ablaka, mi az? (sefo±) Vörösen teszik vízbe, feketén veszik ki, mi az? (sea Qzzf; Kezet fog mindenkivel, aki jön, kezet fog mindenkivel, aki megy, de senkinek sem köszön, mi az? (souHOt) Csak úgy tud járni, ha a nyelvét mozgatja, mi az? (ejpeöui) Láb nélkül jár, kéz nélkül üt, mi az? (ejQ) Egy nyelven sem tud, mégis minden nyelven beszél, mi az? (öuegzssiA) Termesztik, szedik, szárítják, pörkölik, darálják, főzik, s ha megfőzték, kidobják, mi az? (qeqpAeyi) Melyik só az, amivel nem lehet sózni? (<?soAioj v) Mit eszik a víziló? Az állatkertekben sok szénát, néha kilós kenyereket is, de nem földarabolva, hanem csak úgy egészben. A víziló hatalmasra tudja tátani a száját. De vajon mit esznek igazi hazájukban, Afrikában? Nem fogjátok elhinni, pedig igaz: a vízilovak ugyanúgy legelésznek, mint nálunk a tehenek vagy a lovak. Napközben, amíg forrón süt a nap, a folyóban hüsölnek, de alkonyatkor kicammognak a vízből, és elindulnak a közeli rétek felé. Hatalmas fúcsomókat tépnek le, de ha megművelt területeket találnak, ott is torkoskodnak. Sch. E. DÉNES GYÖRGY Kék mezőben zöld a fű, szól a tücsök- hegedű. Távolabb egy lila erdő, erdő fölött sárga felhő. Ott legel a fehér őz, rőt csikasz is ott időz. Szürke farkú róka koma, te meg hogyan mentél oda? Kármin bundás medve jár a tóra két napja már. Szomját oltva brummog, böfög s elcammog a kertek mögött. Esik eső karikára, kiscsikóra, barikára, libanépre, kacsanépre, szénakazal tetejére. Megázik a kopasz fejem, kertemben a petrezselyem, csuromvizes répa, retek, de én arról nem tehetek. A tőzeglápok a mocsarakhoz sorolhatók, de egyediségük megérdemli, hogy külön fejezetet szenteljünk nekik. Csaknem minden mocsár, ha a fejlődése zavartalan, tőzegláppá alakul. A magyarázatot elsősorban abban kell keresnünk, hogy a sűrűsödő növényzet és cserjék között (különösen az utóbbi játszik fontos szerepet) megakad és felhalmozódik sokféle hordalék, ezáltal sekélyesedik a víz, „felszínre jut“ a talaj. A száraz „felületek“, ha sekély gyökerű növények közt alakulnak ki, úszó szigeteket alkotnak, ha bokrok között, úgy lebegő szigetekké válnak. Felszínükön csakhamar megtelepszik a tözegmoha sokféle faja. A moha lassan nő, de az elpusztuló korhadéktestek „összetartanak“, rájuk telepszik az új élő réteg, ilyképpen évről évre dagad a tömeg, és ha nem éri külső beavatkozás, évezredekig is eltarthat a növekedés és fejlődés. Természetesen, eleinte víz van a tőzegsziget alatt, bár a felszín látszólag szilárd. Erről meggyőződhetünk, ilyen lápon járva. Vidrafű (A szerző felvételei) Mintha süppedő szőnyegen lépkednénk, szinte fortyog a felbukkanó viz a lábunk alatt. A szaporodó tőzeg fokozatosan átalakítja a környezetet. Az elhalt masz- sza szivacsként viselkedik, és óriási mennyiségű vizet képes elraktározni. Viszont a csersav és más humin jellegű anyagok, amelyek a tőzeg bomlásakor ke- lekteznek, savassá teszik a víz kémhatását, fertőtlenítve is azt. Ennek köszönhető, hogy a tőzeglápok évezredekig megőrzik a magukba zárt szerves anyagot, még az emberi tetemet is, a régészek örömére. A botanikus viszont a konzervált virágSíksági tőzegláp por-burokból következtethet elmúlt századok, évezredek növényzetére és időjárására. A tőzeglápok növényvilága nem túl gazdag, de sajátos. Találunk itt olyan növényeket, amilyeneket más sekély mocsarakban is láthatunk, de valahogy a tözeges közeg jobban kedvez nekik. Ilyen például a vidrafű. Ez a hatalmas, háromlevelú lóherére emlékeztető lápi növény összefüggő szőnyeget is alkothat itt, tavasszal kibontva varázslatos szépségű, rózsaszínbe játszó fehér virágait. Az orchideák (kosborok) némely képviselője is szívesen kötődik a tözeges közeghez, például az igen ritka és nem túl gyakran virágzó hagy- maburok-orchidea. A tözegibo- lya már a nevében jelzi, hol a lakóhelye. A legjobban „szakosodott“ növények viszont azok, melyek élete a tőzeghez kötődik, tehát élő és dagadó tözegmoha nélkül nem képesek sem élni, sem szaporodni. Közülük érdemes megismerkedni a kereklevelű harmatfűvel. Ez a parányi növény jól alkalmazkodott a lápi élethez. Gyökereivel megkapaszkodik a moha párnácskáiban, amelyekből a vizet és a benne oldott ásványi sókat nyeri. Minthogy ez a közeg eléggé szegény nitrogénben, a harmatfű kénytelen sajátos módon megoldani a nitrogéntartalmú tápanyag felvételét. Húsevő! A nevére is utaló fénylő cseppek borítják húsos leveleit. Ezek a csábító cseppek halálos veszélyt jelentenek sok apró rovar számára, rászállva hozzájuk ragadnak, ugyanis a cseppecskék enyvszerú anyagot tartalmaznak, és ók végzik az elpusztult állat fehérjéinek a lebontását is, tehát az „emésztést“. BOGOLY JÁNOS A LUSTA SZAMÁR A hagyomány szerint Euklidész- töl, a nagy görög matematikustól származik a következő feladat: Egy öszvér és egy szamár zsákokkal megrakodva kapaszkodtak felfelé egy meredek hegyi úton. A szamár keservesen nyögött a nehéz teher alatt. Észrevette ezt az öszvér, és így szólt társához: „Miért jajgatsz, öregem? Ha egy zsákot átadnál nekem, kétszer annyi súlyt cipelnék, mint te. De ha te vennél át tőlem egy zsákot, egyforma terhet vinnénk.“ Hány zsákot vitt mindegyik? ŰŰ MEGFEJTÉS Ui A március 20-i szamunkban közölt feladatok megfejtése: fáraó, barack, körömház; 14-5:2x4+6:9-1 (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Rapcsák Attila, Nagy- kapos (Veiké Kapusany); Sidó Tünde, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Raffai András, Gúta (Kolá- rovo); Balogh Ilona, Bély (Biel); Ollós Edit, Apácaszakállas (Opa- tovsky Sokolec) ■ B I I | ■ | I ■| I I I I I■ ■■BIBI I BB Bfl ■ ■■■ BB I 1987. IV
