Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-16 / 2. szám

t M odern társadalmunk egyik jellemző vo­nása a környezet iránt tanúsított nagyfokú érdekló- / dés, jószándékú segítő készség. Mivel erdeink a környezet egyik fontos láncszemét képezik, így ért­hető, hogy társadalmunk figyelem­mel kíséri jelenlegi állapotukat, sor­suk további alakulását. Fölismerve az erdők több irányú társadalmi je­lentőségét, joggal várja el az erdő­gazdaság dolgozóitól, hogy erdeink- ben a társadalom érdekeit figyelem­be véve gazdálkodjanak, s azok kedvező hatását töretlenül biztosít­sák nemcsak a jelen, hanem az elkövetkező nemzedék számára is. Az erdők sokoldalú és a társada­lom széles rétegeinek érdekében történő célszerű hasznosítását min­denekelőtt a szocialista termelési viszonyok győzelme tette lehetővé. Ugyanakkor azonban nem hagyhat­összterülete a felszabadulás után a 100 000 hektárt is meghaladta. Szakszerű és fegyelmezett munka- szervezéssel sikerült elérni, hogy ezeknek a területe 1967-ig a meg­engedett szintre csökkenjen. Az er­dősítések volumenére jellemző, hogy az első három ötéves tervidőszak alatt nem kevesebb, mint 490 000 hektárnyi területet sikerült szlovákiai viszonylatban beerdősíteni. Ebből a szempontból nem lebecsülendő az a tény, hogy az új erdősítések jelen­tős részét - mintegy 261 000 hektár­nyi területet - a mezőgazdasági ter­melésre alkalmatlan, s így sok eset­ben nehezen erdősíthető helyeken kellett elvégezni. Az erdőgazdaság ezt a nehéz feladatát maradéktala­nul teljesítette. Mivel az erdőgazdaság eredmé­nyességének az alapját a biológiai­lag értékes és jó minőségű erdősíté­si anyag jelenti, folyamatosan nagy figyelmet kellett szentelni a Szlová­kia területén fellelhető, genetikailag értékes erdők és egyes fák szaporí­het eleget tenni. Megállapíthatjuk, hogy a nagyüzemi csemetekerti központok építésének első fejezete rövidesen lezárul, ami nem keve­sebb mint 14 nagyüzemi csemete- kerti központot jelent, mintegy 317 hektárt kitevő területtel. E csemete- kerti központok felszerelése és ellá­tottsága igen magas színvonalú, mind szakmai, mind pedig szociális szempontból. További igen nagy előnyük, hogy egész éven át lehető­vé teszik a nők foglalkoztatását. A nagyüzemi csemetetermesztésnél ugyanis főként női munkaerőt alkal­maznak az erdőgazdaságok, akik nagy szakértelemmel végzik a cse­metetermelés aprólékos munkála­tait. Értékelésünkben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az utóbbi években fokozatosan romlott erdeink egészségi állapota. Ennek okát részint abiotikus, részint pedig biotikus tényezőkben kell ke­resni. Az abiotikus tényezők közül legnagyobb jelentőséggel a szél- és juk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy erdeink állapotát nagymérték­ben befolyásolják a különböző öko­lógiai tényezők, amelyek sok eset­ben, mint például a biotikus és abio­tikus károsítások esetében negatív következményekkel járnak. Sajnos, ezeknek a káros hatásoknak a ki­küszöbölése, illetve mérséklése egyik napról a másikra, sót igen sok esetben még egyik évről a másikra sem oldható meg. Ez érthető is, hiszen az erdőgazdaság más ága­zatokkal ellentétben igen hosszú termelési ciklussal dolgozik, s így az említett káros következmények megszüntetése is lényegesen több időt vesz igénybe. Mindezek ellené­re megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az erdőkről történő cél­szerű és sokoldalú gondoskodást a felszabadulás óta eltelt időszak­ban az erdőgazdaság dolgozói soha nem hanyagolták el. Ezt a tervszerű gondoskodást és gazdálkodást min­denekelőtt az a tény tette lehetővé, hogy erdeink túlnyomórészt állami kezelésben vannak. Ezzel kapcso­latban elég megjegyeznünk, hogy míg közvetlenül a felszabadulás után erdeinknek csupán 19 százalé­ka volt állami tulajdonban, addig je­lenleg ez az arány 99,6 százalékot tesz ki, ugyanakkor magánkézben levő erdők gyakorlatilag nem lé­teznek. Szocialista társadalmunk az 1948 óta eltelt időszakban egyre nagyobb követelményekkel lépett fel az erdő- gazdasággal szemben. Mindenek­előtt halaszthatatlanul szükséges volt a régi, sok esetben elhanyagolt vá­gásterületek felújítása, melyeknek tóanyag-bázisként történő megőrzé­sének és felhasználásának. Ezek ugyanis biztosítékul szolgálnak arra, hogy a jövő erdeit jó minőségű, magas hozamú, egészséges és kü­lönböző károsítókkal szemben job­ban ellenálló állományok fogják ké­pezni. Az erdei magvak gyűjtésére engedélyezett, úgynevezett elismert állományok összterülete csaknem eléri az 50 000 hektárt, míg az elit fák száma 1700 darabot tesz ki. Ezen túlmenően mintegy 165 hek­tárnyi területen létesített az erdő- gazdaság magtermó ültetvényeket, 245 hektáron pedig magtermó állo­mányokat, amelyek jelentős mérték­ben hozzájárulnak a jó minőségű erdei magtermelés növeléséhez. Az erdősítések eredményessége szempontjából nagy jelentőséggel bír a jól fejlett, megfelelő gyökér­zettel rendelkező, egészséges cse­meték felhasználása. A gyenge mi­nőségű, nem megfelelő fafajokkal létesített állományok ugyanis nem tölthetik be hiánytalanul társadalmi­lag fontos szerepüket. Gondolunk itt elsősorban az erdők termőképessé­gének fokozására, valamint egyéb kedvező hatásuk biztosítására. Ezeknek a követelményeknek első­sorban a nagyüzemi csemeteterme­lési technológiák alkalmazásával le­j^J^^BBI UfagTMW HBb^EmÍ B^B íb3Ebí gELSg*’ *f~| !5p| Ipi IB ^Eisne m| 59ffijs 9fi5| |ggi gpgíí jsi» '. 1 i^m bb^H HHE Lnl HH.álal flHa^KB| sEE^^d bsHBKHHB BHI HB JHBIBS mb—gwráflw|i—k : N l _ • ■■;=,. ' ií^lfc^SB BBB T »a Kpe Ns-^j i'v hótörések bírnak, melyeknek évente nem kevesebb mint 1 millió köbmé­ter fa esik áldozatul. Nem csekélyebb jelentőségűek a biotikus tényezők által okozott ká­rosítások sem, amelyek közül az utóbbi években főként a tölgyfavész - szel érintett állományok szanálása jelenti a legnagyobb gondot. Itt kell szólnunk az ipari szennyeződés által okozott károsításokról is. A legújabb felmérések eredményeként megál­lapíthatjuk, hogy az ipari szennyező­dés által károsított erdők összterüle­te szlovákiai viszonylatban jelenleg eléri a 262 000 hektárt. Mivel az ilyen jellegű károsítások országha­tárt nem ismernek, számolnunk kell további növekedésükkel. A szakem­berek becslése szerint a károsítások előreláthatólag Szlovákia erdeinek mintegy 26 százalékát fogják érinte­ni. Igaz, európai viszonylatban ez az arány még kielégítőnek mondható, ami részben erdeink kedvezőbb fa­faj-összetételének, részben pedig erdőgazdasági dolgozóinak gondos­kodásának köszönhető. Ugyanakkor az is szükséges, hogy társadalmunk megteremtse azokat a szociális és egyéb feltételeket, melyek erdőgaz­daságunk továbbfejlesztéséhez nél­külözhetetlenek. Több mint 130 tanuló látogatja a Vimperki Középfokú Erdőgazdasági Szakmunkásképző Intézetet a Dél-csehországi kerületben, akik az erdőgaz­dasági gépesítő szakmát tanulják. A három és fél évig tartó szakoktatás alatt nemcsak a motoros fűrészek és az erdei traktorok kezelésével ismerkednek meg, hanem a fakitermelési módszereket, a fém- és a famegmunkálás munkafolyamatait és elsajátítják. A tanulmányi gyakodatok és az iskolán kívüli munkák keretében nagy segítséget nyújtanak a helyi erdőgazdasági üzemek is. Az elmúlt.évben például több mint 30 ezer facsemetét ültettek el. A felvételen a tanulók a kijelölt magtermelő fákról speciális felszerelés segítségével fenyőtobozokat gyűjtenek. (A CSTK felvétele) A felsorolt nehézségek és hiá­nyosságok ellenére jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy erdőgazda­ságunk legfontosabb feladatát, ne­vezetesen erdeink termőképessé­gének fokozását a felszabadulás óta eltelt időszakban eredményesen tel­jesítette. Mindennél meggyőzőbben bizonyítja ezt az a tény, hogy erde­ink élőfakészlete az utóbbi 10 év folyamán mintegy 38 millió köbmé­terrel növekedett, s összességében elérte a 335 millió köbmétert. Ennek ellenére a 8. ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata meg­szüntetni a üzemtervek által előírt évente kitermelhető fatömeg és a tény­leges fakitermelés között előfor­dult különbségeket. Az elmúlt évek­ben ugyanis mintegy 7 százalékkal több fát termeltünk ki erdeinkben, mint amennyit az érvényes üzemter­vek előírnak, aminek következtében túlhasználat keletkezett. Szüksé­gesnek tartjuk azonban megjegyez­ni, hogy a túlhasználat részben a már említett károsításokra vezet­hető vissza. A károsítások következ­tében kidöntött, kitörött, kiszáradt vagy beteg fákat ugyanis egyéb ká-* ros következmények elkerülése ér­dekében ki kell termelni és az erdő­ből elszállítani. Az így megritkult, főként fiatal erdőállományok ellenál­lóképessége csökken, fájuk minősé­ge romlik. Ugyanakkor az idős, vá­gásérett állományokat teljes egé­szében kitermelik, s idejében fel­újítják. Erdőgazdaságunk dolgozói a jö­vőben is mindent megtesznek, hogy erdeink valamennyi feladatukat hi­ánytalanul teljesítsék egész társadal­munk javára. KOHÁN ISTVÁN Helyjegyet ad a számítógép Három hang - egy téma:- Melyik vonattal utazol? A Balt-Orient- tel? Akkor rohanj... már vagy ötvenen áll­nak a helyjegypénztár előtt.- Késik, persze, hogy késik. Nem is ke­veset. Állítólag 45 percet. De maradj csak itt, mert ha kilépsz a sorból, nem biztos, hogy utazol. Vagy van egy kidobni való százasod? Igen, pontosan ennyit fizetsz, ha nincs helyjegyed.- Csak tudnám, miért van zárva a másik ablak. Hisz ott az a kis kócos... nem lenne jobb, ha egy vonatra ketten árulnák a hely­jegyet? Elmaradnának a rosszízű megjegy­zések. Tizenhárom óra huszonnyolc perc. A hangosbemondó szerint tovább növeli késését a Balt-Orient. Juraj Novodomskynak, a Bratiskavai Fő­pályaudvar állomásfönökének nem én te­szem fel elsőként a kérdést, hogy mikor állnak át a számítógépes helyjegyárusí­tásra - szinte nincs is olyan nap, hogy ne érdeklődnének nála ez ügyben.- Még a múlt héten sem tudtam volna pontos választ adni - mondja, - csak mára vált bizonyossá, hogy február 25-e lesz az első nap, amikor számítógép szolgálja majd ki a helyjegyet váltó utasainkat.- A gép, amely az NDK-beli Robotron- cég gyártmánya, úgy tudom, már 1985 őszétől a rendelkezésükre áll. Miért kellett több mint egy évet várni a beindítására?- Nézze: eredetileg úgy terveztük, hogy 86 májusában állunk át az újfajta helyjegy­árusításra, aztán objekiv okok miatt kényte­lenek voltunk meghosszabbítani a próba- üzemelés idejét. Nem titok: mi sem így képzeltük. Alig egy hónappal azután, hogy átvettük a berendezést, helyjegypénztáro­saink továbbképzésen vettek részt, ame­lyen mindent megtanultak, amit a gép töké­letes kezeléséhez tudniuk kell. Azóta is szinte éjjel-nappal gyakorolnak rajta. A pró­baüzemelés során azonban hétröl-hétre pontosabban láttuk: akármilyen drága is ez a masina, ő sem tévedhetetlen. S addik, amíg a hibákat ki nem küszöböljük, nincs értelme a számítógépes helyjegyárusítás megkezdésének.- Hány gyorsvonatra árulnak helyjegyet huszonnégy óra alatt?- Huszonkettőre.- Ezek szerint...- Igen, most azt hiszi, hogy február vé­gétől mindegyikre a számítógép árul majd helyjegyet. Sajnos, más a helyzet. Egyelőre csupán a Prága - Brno - Bratislava - Nővé Zámky - Őtúrovo-vonalra kapcsoltuk rá a berendezést; az adatbank Prágában van, az említett állomáshelyeken pedig terminá­lok állnak a pénztárosok rendelkezésére. Tehát, ha az utas a szlovák fővárosból utazik Őtúrovóba, akkor a pénztárosnak a prágai központból kell kikérnie a helyjegy számát. . - Nemleszezegykicsitbonyplultabb,mint a korábbi módszer?- De kár, hogy rákérdezett! Mert ha őszintén akarok válaszolni, el kell árulnom: én is ettől félek. A hagyományos helyjegyki­adás ugyanis annyiból állt csupán, hogy a pénztáros mindig bejelölte, hova adta ki a jegyet, s ha netán tévedett, akkor két utas harcolt ugyanazért a helyért. Igen, ez is megesett. Hogy hányszor? Tízszer-hússzor havonta.- Ha tetszik, ha nem, be kell hogy valljuk: ez több, mint kevés.- Jó, igaza van. De ha beülne egy órára az ablak mögé, majd akkor kérdezném meg: mi a véleménye? Az utas ugyanis csak annyit lát az egészből, hogy kéri a je­gyet, fizet és távozik. Az már nem nagyon érdekli öt, hogy a pénztárosnönek többfelé kell figyelnie. Csörög a telefon, fel kell vennie a megrendelést, egy más valaki információt kér - a bábeli zűrzavarban könnyen megtörténhet, hogy rossz helyre teszi az x-et. De hogy ügyesen dolgozik mindegyikük, ahhoz nem fér kétség.- A gép viszont...- Hát igen... egy perccel több időt kér. De nem fog tévedni és a helyjegyhez me­netjegyet is ad majd, akinek kell. Bajban csak akkor leszünk, ha lerobban a prágai adatbank - ne is fessük az ördögöt a falra!- Akkor mit is kívánjak a márciusi he­tekre?- Hogy zökkenőmentes legyen az átál­lás, s a jövőben minden utasunk elégedet­ten távozzon a helyjegypénztártól, (szabó) ÚJA 1987.1

Next

/
Thumbnails
Contents