Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-27 / 12. szám
A közelmúltban Brnóban megrendezett INTECO nemzetközi kiállításon a kereskedelem és a közétkeztetés terén dolgozók s a többi látogató képet kaphatott arról, milyen szinten van jelenleg itthon és külföldön e berendezések, kellékek gyártása. Kilencedik alkalommal ismerkedhettek meg a szakemberek a hazai és a határainkon túli gyártók termékeivel. Az új áruházak, boltok és vendéglátóipari egységek létesítésekor a tervezőnek nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy mi kerül az épületbe. Fontos, hogy a berendezési tárgyak a vásárlóközönség esztétikai igényeit is kielégítsék. A kiállítás alapvető feladata ezzel függ össze. S akik az előző bemutatókat is figyelemmel kisérték, méltán állapították meg: a műszaki fejlesztés e területen is érezteti hatását. A szocialista országok közül a legnagyobb területű kiállítás a magyarországi vállalatoké, ugyanis a KGST-n belül Magyarország szakosodott az ilyen termékek gyártására. A bemutatásra került tárgyakat előzőleg a csehszlovák partnerekkel közösen választották ki. így elsősorban olyasmit hoztak el Brnóba, ami iránt nálunk nagy az érdeklődés, sőt hiányzik a piacról, és használati tulajdonságai is indokolják a behozatalát. Karászi János, a Transelektro kiállítás- szervezője készségesen vezetett végig a csarnokon, hogy közeJebbröl megismertessen termékeikkel.- Kezdhetjük talán ezzel - mutatott egy szőnyegekkel megrakott állványra. - A Bé- tex Textilkereskedelmi Vállalat készítette azzal a céllal, hogy az áruházakban, boltokban egyszerűsítse a szőnyegek bemutatását, illetve eladását. A négyméteres, faltól falig szőnyegből nyolc tekercset lehet köny- nyen az állványra helyezni egy kisebb kocsi segítségével. Ebből a berendezésből nálunk eddig tíz működik, s mivel a kereskedelmi dolgozók, elsősorban a nők munkáját nagyban megkönnyíti, érdeklődnek iránta. De a gyártóknak is felajánljuk a szőnyegek tárolására, ugyanis a beszerelés nem igényel különösebb előkészületet. Egy mini ABC áruházat is elhoztak, bemutatták az elárusító állványokat és az áruházi hűtőberendezések különböző fajtáEnnek a berendezésnek a segítségével könnyen mozgathatók a nehéz szönyegtekercsek hatják a látogatók. Nagy méretű, 5-10-15 literes étel- és italtermoszokat is hoztunk. A G pavilonban a magyar kiállítókon kívül az NDK-beli VEB Handelskombinat falipolcokat, pultokat, különböző állványokat mutatott be. A belga Clarke cég ipari tisztítógépeket hozott Bmóba, az NSZK-beli ABEX pedig nagykonyhai berendezéseket. Egy másik nyugatnémet cég, a Küpperbusch már ismert hazánkban, hisz olyan konyhákat szereltek fel termékeivel, mint a prágai Kultúrpalota és a podbrezovái Sverma Vasmű központi konyhája. Az osztrák Polesny cég a hagyományos kiállítók közé tartozik. Sok olyan segédeszközt mutatott be, melyek a szakácsok munkáját könnyítik: univerzális zöldségmetélót, mikrohullámú sütőket, kávéfőzőket, mosogatógépeket, grillezőket. A külföldi kiállítók egy része a H pavilonban mutatkozott be. Közülük érdemes megemlíteni a finn Hackmann céget nagykonyhai berendezései és főzőedényei kapcsán. S az olasz Caprigianni céget, mely már több mint két évtizede szállít hazánkba fagylaltgépeket. A jugoszláv EMONA vállalat ven- déglátóipari berendezések egész sorával hívta fel magára a figyelmet. Ugyanebben a pavilonban kaphattunk áttekintést a hazai termékekről. Fényképekkel illusztrált propagációs anyagok adtak számot az utóbbi időszakban épített jelentős kereskedelmi és vendéglátóipari létesítményekről. A kereskedelmi berendezéseket gyártó prágai vállalat és a Szövetkezeti Ellátó Vállalat üzleti, vendéglői és szállodai berendezései keltették fel leginkább a látogatók érdeklődését. De láthattunk itt hazai gyártmányú mixereket, fényreklámokat, ön- kiszolgálóban alkalmazható bevásártóko- csikat és a kolíni Figera vállalat hűtőpultjait. Az INTECO iránt nagyrészt szakemberek érdeklődtek, s a kiállítás üzletkötések és tapasztalatcserék színhelye is volt. Bizonyára sok újat fedezhetett azonban fel a többi látogató is, és az érdeklődök áttekintést nyertek arról, milyen berendezések kerülnek a boltokba, vendéglőkbe, konyhákho DEÁK TERÉZ it. Guruló acélhuzalos konténerek, huzal- rács-polcok, huzalkosarak, kiszolgálópultok, mélyhűtő szigetpultok sorakoztak a rögtönzött boltban. És nem hiányzott az elektronikus mérleg - mely a vevőnek a pontos árat is jelzi - s a pénztárgép sem.- A közétkeztetésben az az elv érvényesül, hogy minél gyorsabban minél több embert szolgálhassunk ki. Ehhez kellett igazodni a tervezőknek és gyártóknak egyaránt. Elmondhatom, vállalataink megbirkóztak ezzel a feladattal, és megrendelésre akár komplett berendezéseket is szállítanak. Szakembereink össze is szerelik őket. A Transelektro legnagyobb külföldi partnere a Szovjetunió. Korábban a kávéfőző gépek iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, az utóbbi időszakban viszont többnyire teljes berendezéseket kértek a magyar vállalatoktól: áruházakhoz, közétkeztetési létesítményekhez, a belső kialakítással együtt.- A csehszlovák piac a hagyományosak közé tartozik. Talán a naponta betérő vásárlók sem tudják, hogy a kassai (Kosice), a bratislavai és a popradi Prior áruházba is szállítottunk berendezéseket és a prágai Kotvába is sok árut helyeztek el a nálunk gyártott állványokon, pultokon. Nagykonyhai felszerelést is bőven kínáltak a magyar vállalatok, villany- és gázüze- meltetésút egyaránt. Építkezésekre vagy olyan helyekre, ahol nem érdemes állandó létesítményt építeni, ajánlják a konténerkonyhát, melyet szállítani lehet, s emellett nagy kapacitású.- A Mirköz szövetkezet kis büféje tizenöt négyzetméteren is elfér, hideg, meleg ételek kínálhatók benne, s az esztétikus kivitel talán megnyeri jövendő partnereink tetszését - folytatta a bemutatást Karászi János. - A Lakatos- és Szolgáltatóipari Szövetkezet különböző áruk bemutató árusítására alkalmas hútókocsikat gyárt, ezeket is lát* Hazánkban évente több mint 180 millió korona értékben gyártanak gépeket és berendezési tárgyakat a kereskedelmi és a közétkeztetési létesítmények számára. A skála ugyan széles, de a megrendelők igényeit ennek ellenére nem tudják kielégíteni. Tehát nem véletlen, hogy a 8. ötéves tervidőszak alatt az előző öt évihez képest az előirányzatok szerint 38 százalékkal kell növelni a termelést. A szükségletek egy részét a KGST-országokból való behozatallal fedezzük, mégpedig a hosszú távú gyártásszakosítás alapján. A tagállamok képviselőiből alakult munkacsoport foglalkozik e termékek szabványosításának kérdéseivel, tagjai rendszeresen kicserélik tapasztalataikat a berendezések korszerűsítésével, ésszerűsítésével kapcsolatban, és egyeztetik a gyártási lehetőségeket, valamint az igények kielégítésének módjait. Mit láttunk az Kereskedelmi és vendéglátóipari berendezések bemutatója T Jl A TÁTRAI ERDŐK MÚLTJA ÉS JELENE A Transelektro rögtönzött ABC áruháza Képzeletbeli bevásárlás a korszerűen berendezett boltban (Lörincz János felvételei) Valamiféle nosztalgiát érzek mindig, amikor a Magas-Tátra látogatói lelkesen csodálják erdeinek nemes szépségét. Hiszen az igazságtól még messze járnak, noha csaknem négy évtizede céltudatosan törődünk kincsünknek megújításával. Az erdő lassan nő s mi nagyrészt olyan hagyatékot vallhatunk a miénknek, amelyet alaposan megtépázott a kiuzsorázó tőkés erdőgazdálkodás. Nem titkolhatjuk el azonban azt az újabb keletű kedvezőtlen tényezőt sem, amely lassítja és nehezíti az új, ellenállóképes fafajok telepítését, mégpedig a legjobb minőségűek kellő arányában, összhangban főleg az eredeti származás, a helyi adottságok követelményeivel. Ilyen tényező például az ún. savas eső, valamint az ipari kigőzölgések, amelyeket több száz kilométernyi távolságból is eljuttatnak ide a többnyire uralkodó nyugati és északnyugati szelek s éppen itt fogja fel őket ez a hegyvonulat. Továbbá azok az ártalmak, amelyeket ezek az erdők - úgymond - első kézből kapnak a Magas-Tátra zsúfolt gépkocsi forgalmától. Ezért a Tátrai Nemzeti Park egyik fő feladata megalakulása, 1949 óta a gondoskodás erről a kincsünkről s főleg az erdők felújítása. A feladatot komolyan veszik, amiről az is tanúskodik, hogy megvalósítását nemcsak a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező erdészekre bízták, hanem igyekeztek minél több ismeretre is szert tenni a tátrai erdő múltjáról. Megbízhatóan ugyanis csak így állapítható meg, hogy mivel károsította meg őket a különféle emberi tevékenység, nevezetesen a korábbi erdőgazdálkodás, s ha ez elmaradt volna, milyen is lenne természetes eredetiségében. A TNP kutatóállomása munkatársaként, történészként, a levéltári anyagok és az egyéb forrásművek tüzetes tanulmányozása alapján annak idején alkalmam nyílt foglalkozni ennek a kérdésnek a megválaszolásával. Mikor is kerültek ebbe a közegbe az első fák s mikor lett belőlük erdő? A kérdésre írásbeli választ nem találunk és nem is találhatunk. Hiszen az erdőnek az emberi civilizációnál jóval messzebbre nyúlnak vissza a történelmi gyökerei. Viszont a tőzegben, a travertinben és a löszföldben évezredekig is fennmaradó hímpormagvak alapján, a C'4 szénizotóp mennyisége szerint botanikailag hibátlanul meghatározhatóak és viszonylag pontosan felbecsülhető a koruk is. A fafajok frontális „támadása“ a tátrai lejtők irányában hozzávetőleg tízezer éve a jégkorszak lezárulásával kezdődött. Ennek az előrenyomulásnak élvonalában ott voltak a legnagyobb ellenállóképességgel rendelkező és ezért a leginkább terjeszkedő ÚJS 1987
